Szeretettel üdvözlünk mindenkit, a mikrofonnál a Portsmouth főszponzorának képviseletében Oki, a Cardiff City-t pedig nem más, mint Wales védőszentje, személyesen Szent Dávid segíti majd. 1927 után a Cardiff, vagy 1939 után a Pompey? Mindjárt kezdünk, ne menjetek sehova!

A győzelmi harsonák mellett még egy csapat számára megfújják a végítélet trombitáit is - nagy keserűségünkre nem tudtuk benttartani a Nürnberget. Egyébként ha ők csak feleannyira akarják, mint mi, akkor nem kerültek volna ebbe a történelmi távlatokban is megalázó helyzetbe. A Leverkusen-t száműztük az Intertoto kupába és megintcsak egy sokkal kevésbé szimpatikus gárda, a pénzeszsák Wolfsburg javára döntöttünk (mi van itt???), a svábokat pedig egyenesen ráküldtük a naccsemi díjra, nálunk nullás szezont fut a bajnok. A többi meccs súlytalan, nagy hazai fieszták a levegőben.

Ez a harc lesz a végső – szól az Internazionale (sic!) első sora, és bár a népszerű sláger egy másfajta küzdelemre szólít, a Serie A utolsó fordulója csak akkor lehetne ennél durvább, ha mondjuk egymással meccselne az Inter és a Roma, valamint az Empoli és a Parma. A 38. játéknap dönt tehát. Mindenről! Az óriási előnyét bőkezűen herdáló Nerazzuri mellett a terrierszerű kitartással nyomuló Roma is kiesőjelölthöz látogat, és a legvalószínűbb kimenetel, hogy a negyvennégy szívből vasárnap délutánra harminchárom megszakad. A harmadik helyen egy zöldellő réten legelésző bocihoz hasonlatosan elégedett Juventus mögött szintén komoly acsarkodás várható a negyedik Bl helyért, mely során a Fiorentina a Torino vendégeként igyekszik megőrizni kétpontos előnyét az Európa és a világ trónján feszítő Milannal szemben, mely könnyen lehet, hogy teljesen hiába pofozza le az Udinesét - már ha egyáltalán. Érdekes eset továbbá az Empolié, mely a szezon túlnyomó részét a nyaktilóval kacérkodva töltötte, most azonban – ha a két óriás beteljesíti küldetését – hiába áll az utolsó előtti helyen, a bennmaradás kiharcolásához elég legyalulni a már alászállt Livornót, hiszen a Cataniával való összevetésben ők a jobbak. Utoljára kívánunk idén mindenkinek jó mulatást az olasz hétvégéhez, hajtás után pedig messze nem utoljára megmondjuk az élest jól.

Tíz év nagy idő, ahhoz legalábbis elég, hogy állandónak tekintsünk egy jelenséget. Márpedig tíz éve rendszeresen olyan, az elitisták nyakán lihegő sikeréhes gárdák teszik a vitrinbe az UEFA kupát, akiknek egy-egy szezonra (olykor kettőre) külön kijön a lépés és telibe kapják a dobbantó lécet. Ilyen volt a Crespo-Chiesa-féle Parma, a van Hooijdonk vezérelte Feyenoord, a Porto trikolorja (Mourinho, Deco, Alenichev) és persze a Sevilla aranygenerációja, vagy pont a három évvel ezelőtti másik orosz csapat, a CSZKA Moszkva (érdekes, egyedül az Alavés nem teljesítette be sorsát, mégis rájuk emlékszik mindenki). Ebben a megközelítésben talán nem siklik el az ember a BL árnyékából a fény felé kúszó UEFA kupa értéke felett. A Zenit Szentpétervár elért valamit, amit a klub 80 éves történetében még soha – Európa egyik legjobbja lett, és erről most már papírjuk kupájuk is van. Jó helyen van.

Az utolsó előtti fordulón is túl vagyunk. Hat csapatnak van még komoly téttel bíró mérkőzése. A jó hír az, hogy az utolsó forduló három mérkőzésén, pontosan ez a hat csapat találkozik. A Zaragoza indul a legnehezebb helyzetből, hiszen nem sikerült legyőzniük a bajnokot. A bennmaradást jelentő győzelmet a Barcelonában diadalmaskodó és UEFA kupáért harcoló Mallorca otthonában kellene kiharcolniuk. Ezzel párhuzamosan a szigetlakók riválisa, a Racing Santander a Zaragoza legfőbb riválisát, az Osasunát fogadja majd. Ehhez képest az egymással összecsapó Recreativo és a Valladolid helyzete egyértelmű: valamelyikük biztosan az első osztályban marad. Megmenekült a Valencia és a Getafe, miközben a Barcelona harmadik helye is veszélybe került. David Villa mestehármassal jelzett Aragones kapitánynak, miközben Güiza továbbra is tarthatatlan, és Raúl kerettagsága miatt sem kellene nagyon magyarázkodni. Az biztos, hogy Torresszel kiegészülve Európa egyik legkomolyabb támadópotenciálja körvonalazódik Spanyolországban. Esett 25 gól, és már nem bántjuk többé Rijkaardot. Tovább után részletek:

Volt negyvenegy évvel ezelőtt egy döntő, mely némiképp hasonlatos a ma estihez. Azt a legrangosabb kupában játszották, melyet akkoriban Bajnokcsapatok Európa Kupája néven ismertek a kontinens futballszurkolói. 1967-ben a Mr. Catenaccio, azaz Helenio Herrera által vezérelt Internazionale nézett szembe a Celtic zöld-fehér csíkos seregével, és számított egyúttal bombafavoritnak, hiszen az elmúlt három BEK-döntőből kettőt ők nyertek. Velük szemben a glasgowi előre lesajnált patrióták készültek a döntőre, és váltak végül ők Lisszabon Oroszlánjaivá. Hogy hol a párhuzam a ma esti Zenit-Rangers UEFA-kupa döntővel? Hajtás után kiderül.

Erdélyi testvérlapunk kicsit megkésve bár, de Klausenburg-kolléga segítségével beszámol nekünk arról, milyen érzés román bajnoki címet ünnepelni Kolozsvárott. Lássuk, lássuk...! „Ünnepel az egész város, bajnok lett a kincses város!” – zúgott a rigmus magyarul még órákkal a futballtörténelmi diadal után. Természetesen magyarul, hiszen Kolozsvár első bajnokcsapatának, a CFR-nek a szurkolói közt szép számmal akadnak nemzettársaink. 101 évvel a klub alapítása, 17 évvel az utolsó vidéki csapat (Universitatea Craiova) és 38-al az utolsó erdélyi gárda (UTA Arad) által megszerzett román bajnoki cím után az 1907-ben Kolozsvári Vasutas Sport Club néven anyakönyvezett együttes birtokába került a román bajnoki cím.

A topligák közül elsőként az angol fejeződött be, hogy minél több időt hagyjanak a nemzeti csapatnak az EB-re a világbajnoki selejtezőkre való felkészülésre. Voltak izgalmak az utolsó kilencven percek alatt is bőven, de végül az érdemi kérdésekben nem történt változás. A bajnoki serleget az a csapat és az a játékos emelhette fel, aki a legjobban megérdemelte, és az a csapat nem esett ki, amelyik az utolsó fordulókban a legtöbbet tett ennek elkerüléséért. Igazságos játék ez a foci. Ja nem, nagyon nem. Érzékeltetve a feszültséget, mi is megpróbáljuk időrendben végigkövetni az eseményeket mind a bajnoki címért folyó versenyfutásnál, mind a kiesés elleni küzdelemnél, megfűszerezve manchesteri életképekkel. Hajtás után ezekről és a összes többi mérkőzésről.

Minket is letaglózott a nagy tavaszi fáradtság, de most ritmusban nekiállunk tavaszi nagytakarítani és rendbetesszük a Bundesliga házatáját is. Rögtön egy nagy adósságot kell megfizetnünk, elmulasztottunk tisztelegni a Bayern München 20. Bundesliga győzelme felett (van még pluszban egy német bajnoki címük is), de alighogy megtesszük, már félben is hagynánk, hiszen külön poszttal készülünk a bajnok komplett szezonjáról. A bajorok salátástálja mellett eldőlt, hogy a Ki tud többet a Bundesliga 2-ről c. áltudományos vetélkedő biztos résztvevője lesz a Duisburg és a Rostock is, mivel nem tudtak pontot fogni a hétvégén. Az utolsó forduló hivatott eldönteni, hogy kié lesz a BL hely és kinek kell selejtezni, a két UEFA kupás helyre pedig négyen is acsarkodnak – pontszámot tekintve teljesen azonos eséllyel, és hogy még durvább legyen a helyzet, igen magas a BL&UEFA helyek metszete egymással, valamint a kiesés elől űzött vadként menekülő duóval.

Amikor azt hittük, a Siena remek helytállása teljesen hiábavaló lesz, érkezett Del Piero, és a 89. percben kiintegetett mindenkinek, hogy üljön vissza nyugodtan, mert egyetlen kérdés sem dőlt még el! Mert bizony hiábavaló lett volna az Inter pontvesztése, ha a Parma az utolsó fordulóban úgy lép pályára ellenük, hogy már nem oszt, nem szoroz a meccs, hiszen a Catania torinói győzelmével kiharcolta volna a bennmaradást, így viszont igencsak lesz miért harcolnia a Gialloblunak is – nem is beszélve a szicíliaiakról, akik meg ugyebár a Romát fogadják, más kérdés, nekik adott esetben egy iksz is elég lehet. A Milant kevésbé motiválja a Bl, mint a múlt héten már a Fiorentinának kiosztott Szezon Lúzere cím, ezért a megtisztelő titulus érdekében nem csak bucira verette magát Nápolyban, de egyúttal átengedte a negyedik helyet is a fogcsikorgatva bevágódó lila szerelvénynek. Hátul megmenekült a Reggina, viszont hiába áll hátulról a második helyen az Empoli, jelen pillanatban nekik a legjobbak az esélyeik, hiszen a két további fenyegetett a fenti ellenfelekkel találkozik, nekik pedig már csak az elsőnek távozó Livornót kell elrakniuk, és egymás elleni eredményeikkel (0-1, 2-0) meg is előzik az Elefántokat. Összefoglalva, ennél izgalmasabban csak akkor alakulhatna a Serie A, ha… nem tudjuk, hogy lehetne ennél izgalmasabb. Hajtás után megnézzük közelebbről.

Az utolsó előtti felvonás következik. A bajnokság első három helyezettje ismert. Két kieső személye szintén biztos. Az európai kupákat érintő kérdések már kevés bizonytalanságot hordoznak magukban. Madridban ünnepelnek, Barcelonában szomorúak. Egyetlen nagy kérdés maradt a spanyol bajnokságban. Ki lesz a harmadik kieső. Jelenleg az Osasuna áll legrosszabbul, mert bár pontokban nincs a Recreativo mögött, de egymás elleni eredményben nagyon is. Oda-vissza kikapott a huelvai csapattól. Jelenleg a Zaragoza áll hármójuk közül a legjobban, de mindez viszonylagos, mert ők rendelkeznek a legkeményebb sorsolással. Az Osasuna ma nyerni fog. A Recreativo jövő héten fog. Vajon a zaragozaiaknak sikerül a Real Madrid vagy a Mallorca ellen pontokat szerezniük? A negyedik jelölt, Valladollid csapata nagyon hamar kivonhatja magát a küzdelemből. Egy pontot kell szerezniük a Getafe ellenében. Ez abszolút nem tűnik lehetetlen küldetésnek. Esni fog 34 gól és meglátjuk füttyszó, vagy taps fog dominálni Rijkaard búcsúmérkőzésén. Tovább után részletek:

Nekünk nagyon nem is kell fokozni a hangulatot, mindenki tudja mi fog következni. Holnap délután erős izgalmi állapotban, tévét bámulva, ide-oda kapcsolgatva, netet nézve fogunk 90 percig együtt lélegezni. A második félidőre várjuk az olasz bajnokikról átkapcsolókat is. Két meccs a bajnoki címről, három a kiesésről fog dönteni. A londoni kékek a Wigannek, a birminghami kékek a Pompey-nak és a Derby-nek, a readingi kékek pedig csak a Pompey-nak fognak szorítani a saját győzelmük mellett. Változás sokkal inkább a tabella alján várható, de mi legkevésbé ott szeretnénk. A tovább után megpróbálunk eljátszani a variációkkal és a lényegtelen maradék meccsekről is megemlékezni, hülye statisztikákkal.

Szerettem volna hozzászólni egy témához, de mire észbe kaptam, poszt lett belőle. Ez már azon egyszerű oknál fogva is idegesítő, hogy most az egészet át kellene írnom királyi többesre. A téma természetesen kényes, hiszen a nemzetközi foci világától elég messzire kalandozok most el. Nem tehetek mást. Az elmúlt napokban többször is töprengtem rajta, hogy szükségszerű-e foglalkoznunk a kommentátorokkal, illetve azzal, hogy helyes volt-e a királyi televízió döntése az EB közvetítések személyi összeállítását illetően. Az érveim (pro és kontra) felsorolása közben olyan sok minden jutott eszembe, hogy szerintem kikerekedik egy poszt belőle. Ráadásul - amennyiben méltónak találtatik az élesítésre - mindenki számára tanulságul szolgálhat. Először a nagytestvér cikkéből szeretnék idézni: „A 4-4 svájci és ausztriai helyszínről Egri Viktor, Gundel Takács Gábor, Somos Ákos és Somos Zoltán jelentkezik. A stúdióban a Zelinka Ildikó-Deák Horváth Péter vagy a Mérei Andrea-Török Olivér páros vezeti a műsort; szakkommentátorként két volt szövetségi kapitány, Bozsik Péter és Várhidi Péter, valamint az egykori válogatott hátvéd, Bánfi János működik közre.” Nem sokkal ezután, pedig valaki megemlítette a pancho_sanzát. Kisbetűvel természetesen. Spanyol fociról készített riportban. A „billentyűzet” szóval kiegészítve. Tovább után részletek:

Beszarás durva szezon ez. Ezzel a mokány kijelentéssel érkezünk péntek reggel, mentségünkre legyen mondva, hogy csak a miénkhez hasonló szintre kívánjuk hergelni zseléország focirajongóinak azon részét, amely valamiért még nem pörgette üzemi hőmérsékletűre magát. A hétvégén eldőlhet minden, de lehet, hogy semmi nem dől el! Két kék-fekete társaság is kimondhatja a bajnokság utolsó szavát, az egyikük ráadásul saját maga mellett emelhet szót, míg az Atalanta Rómában próbálhatja kihasználni, hogy a hazai huszonnégy szemgolyóból (Aquilanié duplát ér) minimum a fele a milánói híreket vizslatja majd. A Milan komplett kerete egy darab mosollyá állt össze, őszintén megmondjuk, igen bízunk benne, hogy azért a puskaport szárazon tartják, a Napoli ugyanis nem az a lepofozásra jelentkező hülyegyerek, kivált a San Paolóban. Eközben ugyanis a Fiorentina a bennmaradásért elkeseredetten, bár roppant kevés eredménnyel küzdő Parma ellen igyekszik majd feltámadni halottaiból (adjuk meg, az is szép lenne), melyet nehezít Mutu hiánya, akit legközelebb jövő hó 9-én láthatunk, amikor este hatkor a Franciaország elleni meccsre kikocog. Bármilyen furcsa, a Livornónak sem főtt még le, hiszen a pihenő üzemmódba kapcsoló, egyébként is atomszar Torino elleni győzelemmel újra versenybe löknék magukat, de mégsem ez a legfontosabb, hanem a Reggina-Empoli, ahol a vesztes jó eséllyel kuka. A többiek bohóckodni fognak, akinek pénze van, vesz, akinek nincs, az elad. Mindez hajtás után.

Igazi futballtörténeti kuriózum következik. A Real Madrid a Barcelonát fogadja egy teljesen tét nélküli mérkőzésen. Még azt talán mondhatjuk, hogy a presztízs egy kicsit emeli a tétet, s a hozzáállást, de valószínűleg minden pályára lépő játékos a háta közepére kívánja a mostani mérkőzést. A hazaiak egyszerűen másra sem vágynak, mint ünneplésre, míg a katalánok már mennének nyaralni, Európa bajnokságra, vagy éppen másik csapathoz. Igazából minden, ami a bajnokot köszöntő sorfal után következik egy ajándék, csak még nem világos számunkra, hogy örülni fogunk neki, vagy nem. Mi természetesen felszabadult és eredménykényszer nélkül játszó csapatok parádéjában reménykedünk. Annyi szar nem túl szép meccset láttunk már idén a két csapat prezentálásában, hogy egyszer kedveskedhetnének nekünk egy felejthetetlen élménnyel. Online próbálkozunk.

A múlt heti kényeztetés után, most egy kicsit visszakaptuk a sorstól. Több alacsony színvonalú meccs mellett, nyolc csapat még gólt sem rúgott. Persze a Reading sem. A két éllovas hozta kötelezőt, így már csak négyet kell aludni (tablettával szórakozóknak már egyet sem) a vasárnapi izgalmakig. A tabella alján tisztult a kép, a Wigan és a Boro már nyugodt lehet, és a Bolton kiesésére is csak a matek érettségin elvérzők - és a jogászok - tennének nagyobb összeget. A Fulham egy hét alatt felküzdötte magát a 19. helyről a bennmaradást érő 17.-re, a Liverpool és az Arsenal győzelemmel búcsúzott közönségétől, a Derby meg idegenben lőtt gólt, hopplá. Lapozás után mindenről részletesebben.

Teljesen jogosan háborogtatok eddig, hogy egyetlen szó nem sok, annyira sem méltattuk a perui labdarúgást, ám ennek most vége! Mélyreható szakmai elemzés, csodálatos etűd, remek beszámoló, Gáspár Péter a te neved! Peruban csatangoló olvasónk úgy határozott, a helyszínen tekinti meg a helyi bajnokság egy rangadóját, és képekkel illusztrálva elénk is tárja a történéseket azok kegyetlen valójában. Ezúton szeretnénk felszólítani minden kedves olvasót, hogy ha hülye helyeken jár-kel, és a szeme elé kerül egy focimeccs, azt egyrészt nézze meg, másrészt fényképezze le, harmadrészt írjon róla nekünk, mert mi még akkor is olvasóink elé tárjuk, ha két óránkba kerül, mire belerakjuk az összes rohadt ékezetet. Minden további szócséplés helyett tehát fogadjátok szeretettel Péter beszámolóját a perui bajnokság rangadójáról, az FC Melgar-Sporting Cristal derbiről.

Kizárván azt a tudathasadásos állapotot, hogy valaki mindkét oldal javára tömeges szavazgatásba kezd, egyértelműen többen voltak, akik számára hirtelen fontos lett a döntő résztvevőinek kiléte. Nem tudjuk pontosan mi volt a fő motiváció. Elvégre egy szerény létszámú olvasóközönség által odaítélt elismerésféle két okból sem érhet ennyit. Egyrészt nincs értékes főnyeremény, amit odaadhatnánk. Dolgozunk rajta, de nem igazán tudunk pólót és kupát tervezni, így egyelőre még tanácstalanok vagyunk, mit kellene küldeni a győztesnek. Másrészt az eredmény a mi titkunk marad. Nem fogjuk közölni híres bulvárlapban, s még az index címlapján sem. Pár ezer ember ismeri majd.
Sokan azt gondolhatják, hogy minket érdek vezérel a győztes személyének eldöntésében. Pedig nem igazán vagyunk érdekeltek semmiben. Kivéve, hogy kíváncsiság vesz rajtunk erőt a torna minden egyes párharca előtt. Hiszen szeretnénk tudni az olvasóink véleményét. A sajátunkat ismerjük, és nem igazán rejtettük eddig sem véka alá. A Knézy Jenő Emléktornán viszont nekünk is csak egyetlen szavazatunk van. A most következő döntőn is. Tovább után részletek.

Bajnokot avattunk. Vagyis a legfontosabb kérdés eldőlt. Ilyenkor természetes ürességnek kellene szívünkbe költöznie, de egyelőre még hiányzik az érzés. Nem tudjuk pontosan minek köszönhető a további várakozás. A hátralévő nagy rangadónak?  A kiesés izgalmainak? Esetleg a bajnoki győzelmet jelentő három pont kiharcolásának módja tesz minket bizonytalanná? Majd alszunk rá még egyet, hogy okosabbak legyünk. Mindenesetre a Real Madrid - három mérkőzéssel kevesebbet játszva – már most túlszárnyalta tavalyi teljesítményét. Ez mindenképpen dicséretes. A bajnokavatás tiszteletéére ráadásul minden kupás helyen álló gárda győzött. Többek között Barcelona is megtette, amit lehetett: egy hangzatos sikerrel próbálta meg elhomályosítani a nagy rivális diadalát. A Valencia fölötti győzelem szintén dicséretes. Ezen kívül még egy különösen fontos eseménynek lehettünk szemtanúi. A Zaragoza a sírból hozta vissza az első osztályú tagság reményét. Esett 29 gól és hosszú idő után változás történt a góllövőlista elején. Tovább után részletek.

Nem nagyon értjük, hogy ha valaki utálja az Intert, azt minek engedik oda a kispadjához? Más magyarázatot ugyanis nem látunk rá, hogy miért küldte önként és dalolva a vágóhídra a csapatát Mancini, persze, még van egy, de arra gondolni sem merünk egy háromszoros bajnok, Herrera után a legnagyobb edzőnek tartott szakember esetében… Igaz, a Nerazzuri szempontjából majdnem mindegy, hiszen valószínűleg későn jött a halottnak a szájfény, viszont a Milan a győzelemmel nagyot szusszanva befoglalta a negyedik helyet, ezzel pedig azt is elmondtuk, hogy a Fiorentina a szezon lúzere címre hajt, és jó eséllyel ez lesz az egyetlen cím, amit megszerez. Korai volna még bármit elkiabálni, hiszen a Rossoneri például mindjárt jövő héten Nápolyba utazik, de meg lennénk lepve, ha kiengednék a kezükből az esélyt. Közben elintegetjük a Livornót, megtapsoljuk a Regginát (az Empoli ellen minden eldől a hétvégén), megsiratjuk a Parmát (vagy kiröhögjük a Cataniát, amely korán hitte el, hogy a bab is hús), megállapítjuk, hogy elég a kapust megvenni bizonyos csapatok esetében, végül kiutalunk egy büdös nagy pofont a Juventusnak. Mindez a hajtás után, gyöngybetűkkel.

Jó napot, és nekünk mindenünk az anutánk!

Korpásat vacsorázott az Inter, hogy kellő végterméket tudjon belehelyezni a Milan palacsintájába? Kit is nyom jobban a tét? Kit akarunk látni a Bl-ben jövőre? Lássuk, mire megy egymással a két ősi rivális.

Bajnokavatás lehetőségével, s valószínűleg ennek árnyékában telik majd a La Liga harmincötödik fordulója. Először is emlékezzünk meg a Barcelonáról. A katalánok bírták legtovább az európai hadszíntéren, azonban egyszerűen kifogyott az erő a veretlenül átvészelt hadjáratból. Mondhatnánk, hogy az első valamirevaló ellenfél kibabrált Rijkaard gárdájával, de igazából nem szabad szomorkodni, hiszen mindössze annyi történt, hogy két éve még mellettük szólt az elődöntő aggregate 1-0-ja, míg most a United került a döntőbe hasonló parádé után. A kiesés egyben azt is jelenti, hogy innentől fogva a Real Madrid csapatát övezi minden figyelem. Aztán ha minden kedvezően alakul Raúlék számára, akkor tekintetünk Zaragoza felé vándorol majd. Esni fog 35 gól és az Espanyol is diadalmaskodik.

Természetesen a Milan-Inter párharcot vesszük jobban szemügyre alább, hitünk szerint ugyanis lényegesen kevesebben vannak a szadista barbárok, akik a keservesen zokogó szurkolók látványára jobban gerjednek, mint egy esetleges bajnoki ünneplésre. Ha nem így gondolnánk, bizonyára a Catania-Reggina meccsnek szentelnénk nagyobb figyelmet, esetleg a ménkű nagy pácban lévő Parma utolsó esélyét énekelnénk meg, a Livorno bergamói túráját pedig csak azért nem említjük, mert mi már lemondtunk a bordókról. Lesz viszont még egy roppant érdekes Cagliari-Fiorentina, melyen a halottjaiból feltámadó Isolani igyekszik bebiztosítani bennmaradását az UEFA-kupa meccsétől szétfingatott, utolsó Bl-helyébe tíz körömmel kapaszkodó Viola ellen. A Sampdoria-Roma lehetne jelentősebb meccs is (abcúg Livorno!), a Siena-Juve Bianconeri-derbin a gólkirályi címért szállnak síkra az Öreg Hölgy csatársztárjai, a Lazio-Palermo pedig akkora 0-0, mint ide Hanoi. Hajtás után Derby della Madonnina, és 36. forduló alles zusammen.

Mi a közös a Zlatan Moravcében, a Standard Liege-ben, a Leverkusen-ben és a Bayern-ben? Természetesen a Zenit, újdonsült szemünk fénye – mindegyik legalább négyszer piszkálta ki az oroszok ellenénben az idei kiírásban. És mi a közös a Glasgow Rangersben és Zuzu Petasban? Pontosan. Társaságuk enyhén szórakoztató, de inkább fájdalmas. Eddig csak azért voltunk hülyék, mert néztük, most már azért is, mert nem toltuk fel a szomszéd házát is a null-nullra. Négy meccsből hármomszor képesek ezt hozni, nesze neked Tartan Army, meg oroszlánszív.