Nou San Trafford

Az Index blogja a világ legjobb futballjáról.

A szerkesztőségből...

Utolsó kommentek

jujjdeizgi

Friss topikok

A játékrendszerek fejlődése I.

2010.04.11. 18:56 heinrich

Ma már viszonylag közismertek a futballtaktika és -stratégia fejlődésének történeti változatai, az is többé-kevésbé köztudott és általánosan elfogadott, hogy a korai időkben milyen kapcsolat volt létesíthető a játékstílus és a játékosok társadalmi beágyazottsága között. A kezdet kezdetén, a tizenkilencedik század közepének elit angol kollégiumaiban a futballcsapatok még kilenc támadóval, egy védővel és egy kapussal álltak föl. A támadók – akik szinte kizárólag seniorok, azaz a felsőbb évfolyamok diákjai voltak – alig passzoltak egymásnak, s ha megszerezték a labdát, igyekeztek kicselezni, lefutni vagy föllökni a védőt, majd a hálóba találni. E játékmódban és fölállásban még nem nehéz fölismerni egyfajta individuális kvalitásokon alapuló arisztokratikus mentalitást, melyet az iskola belső hatalmi viszonyai is újratermeltek. Vb-történeti sorozatunk újabb darabja 21.00-tól érkezik, hallgassátok a RádióQ-t, játsszatok velünk, meg ilyenek.


A futballtaktika első forradalmát annak fölismerése jelentette, hogy a passzolás révén a labda sokkal hamarabb eljuttatható az ellenfél kapujához, mintha azt egy játékos vezetné végig a pályán. E tapasztalatnak köszönhetően fejlődött a futball Skóciában, létrehozva előbb a kétszer két hátvédes, majd nem sokkal később a harmincas évekig szinte mindenhol kizárólagosan alkalmazott piramisformációt (2-3-5). E lapos passzokat preferáló piramisalakzat a játékosok közötti kooperációt szolgálta, és a védekezés növekvő fontosságáról tanúskodott. 

A következő forradalmi változást az Arsenal által alkalmazott WM-formáció bevezetése jelentette. Ez a formáció onnan kapta a nevét, hogy a tíz mezőnyjátékos elhelyezkedése – mint az ábrán is látható – a “W” és az “M” betű öt-öt végpontjára esett. Ez válasz volt az 1926-ban általánosan bevezetett új lesszabályra, melynek köszönhetően immár nem három, hanem csak egy védőjátékosnak kellett elhelyezkednie a támadó csatár és a kapus között. Ennek következtében lehetőség nyílt a hosszú előreívelésekre, a játék fölgyorsult, s a korábban vészes csökkenésnek induló gólok száma ismét növekedett. Az Arsenal edzője, Herbert Chapman által kitalált újítás lényege az volt, hogy az egyik fedezetet, valamint a jobb- és balösszekötot hátravonta, ezáltal tulajdonképpen egy 3–2–2–3-as felállást hozva létre. Ezáltal a középpálya szerepe fölértékelődött, hiszen a négy középpályásnak nem csupán az ellenfél támadásainak megszűrésében, hanem a saját támadások indításában is kulcsszerepe lett.

A WM-rendszert a magyar aranycsapat forradalmasította az ötvenes évek elején – az egyszerűség kedvéért 4–2–4-nek nevezett fölállás bevezetésével. (A futball-szakirodalomban a 4–2–4-et sokan “brazil rendszernek” nevezik. A magyaroktól eltanult alapfelállást ugyanis a brazilok alkalmazták a legkövetkezetesebben az 1958-as svédországi világbajnokságon, s így azt tőlük sajátította el a világ.)

A maga teljességében először 1953-ban, az olaszok ellen alkalmazott felállás legfontosabb szereplője a hátravont középcsatárt játszó Hidegkuti volt, aki így a középpályás Bozsik mélységéből indult – teljesen összezavarva ezáltal az őt semlegesíteni hivatott középhátvédet. Emellett a magyar csapat taktikai kelléktárában számos egyéb elem is szerepelt. Ilyen volt például a formációk (WM, 4–2–4, 1–3–3–3) tudatos váltogatása. Részben éppen ez magyarázza, hogy a világ miért nem a magyaroktól tanulta el a 4–2–4-et. Az aranycsapat játéka ugyanis annyira kiismerhetetlen volt ellenfelei számára, hogy rendszere csak utólag vált egyértelművé. Új elemnek számított még a szélsők (Budai és Czibor) gyakori hátravonása, a sok helycsere a támadósorban (aminek köszönhetően a balszélsőt játszó Czibor olykor a jobb szélen, a középpályást játszó Bozsik meg olykor a balösszekötő helyén tűnt föl), a hátrahúzott középfedezet (Lóránt) alkalmazása vagy a gyakran kifutó, negyedik (ötödik?) hátvédként játszó Grosics. S akkor még egy szót sem szóltunk a perdített kényszerítő átadásokról, a játékosok improvizációs készségéről vagy a futballzsenik labdaművészetéről: Puskás bal lábáról, Kocsis fejéről, Bozsik centiméterre pontos nyolcvanméteres átadásairól. Megkockáztatható: az aranycsapat játékstílusa és taktikája magában hordozta a későbbi 4–3–3-as és 4–4–2-es formációk csíráját is.

Játékosaink valóban, ha nem is a pólyában, de egész kicsiny korukban kezdték a labdarúgást, sok olyan jellegzetes tulajdonság felett rendelkeznek, amelyek nélkül klasszisjátékosok el sem képzelhetők. A magyar játékosanyag fizikai és atlétikai képességei mellett a labdarúgás szellemi részében is ritka adottságokat, rátermettséget árult el. A magyar játékost virtuóz technikája mellett ötletessége, szellemes helyzetmegoldásai, sziporkázó akciószövése és játékának természetes könnyedsége, eredményessége tette elsősorban világhírűvé. A magyar játékszellem nem tűri el semmiféle játéksablon bilincseit. A legnagyobb bravúrokra is képes, ha a zöld gyepen kiélheti tehetségét, ha úgy játszhat, ahogyan az megfelel tudásának és játékfelfogásának. Játékában tehát fellelhetők a sajátos népi tulajdonságok, mint a küzdoszellem, a bátorság, az ötletesség, a művészi hajlam, a gyors felfogóképesség és a lovagiasság. (Sebes Gusztáv)

Törvényszerű volt, hogy a támadófutball robbanásszerű fejlődésével párhuzamosan sötét erők is megjelennek a labdarúgásban, hogy az örök egyensúly fennmaradjon.


Karl Rappan, a svájciak osztrák szövetségi kapitánya számos rekordot tart, de mindegyiknél fontosabb az átkozva tisztelt catenaccio-formáció kialakulásában játszott szerepe. Az 1930-as években Svájci Retesz néven ismertté vált szisztéma megalkotója alkalmazta először sikerrel a söprögető poszton bevetett, kizárólag a védekezéssel foglalkozó, mindkét szélre kisegítő játékost. Rattan úgy tartotta, megfelelő taktikával eltűntethető két csapat játékosai között meglévő egyéni tudáskülönbség, ezért eleve szakított a hagyományos 2-3-5-ös rendszerrel. Nála minden játékosnak legalább két poszton kellett tudni játszani, hiszen a meccs közben együtt mozgott mindenki, támadásból védekezésbe átváltva néhány játékos feljebb, illetve hátrébb helyezkedett. A svájci retesz lényege a területvédekezés és az emberfogás kombinációja volt, ahol a saját térfelét megszálló csapat a középpálya kontrollálását helyezte előtérbe, amiből aztán gyors szárnytámadásokat vezethetett. A rendszert akkor még kevesen értékelték a helyén, de a kezdeti formációból fakadó catenaccio és a liberó posztjának kialakulása mutatta, Rappan a kor futballzsenije volt.

A catenacciót Nereo Rocco, a Triestina mestere alkalmazta először Olaszországban az 1940-es évek végén, és már első évében általános meglepetést okozott a bajnokságban elért második helyével.  A szezon végén azonban összetűzésbe keveredett a klubvezetéssel, és a rendszert már Padovában tökéletesítgette tovább. Munkáját Helenio Herrera, és az általa vezetett Grande Inter járatta csúcsra az 1960-as években.

Picchi klasszikus söprögetőként őrjáratozott a tizenhatos előterében, előtte Burgnich, Guarneri és a legendás Facchetti szűrte a támadásokat, Bedin a szűrűk-szűrője volt. De – tévéshop fordulattal – ez még nem minden, hiszen Corso, Peiro és Jair jelentette a védekezés első vonalát, erős zavarórepülésekkel gátolva az ellenfél labdakihozatalát. A hiper-defenzív rendszer viszont sosem működött volna a szabadon játszó, legendás Suarez – Mazzola páros nélkül.

Sandro Mazzola ma tipikus támadó középpályás lenne, Olaszországban trequartista – a maga idejében jobbösszekötő. Egyaránt rendkívüli érzéke volt az összjátékhoz és a góllövéshez, igazi kapocsként szolgált a védelem és a támadósor között. Kreativitása, virtuóz technikája miatt kora egyik legnagyobb olasz játékosának tartották. Tizenhét éven keresztül volt az Inter játékosa, soha nem lépett pályára más csapatban.   Vezérletével a Grande Inter 1964-ben és ’65-ben is megnyerte a BEK-et, első győzelmük idején a sorozat gólkirálya is ő volt – Puskás Ferenccel holtversenyben.

Luis Suarez Helenio Herrerával együtt érkezett Barcelonából. Áigazolási díja (124.000 font) akkoriban világrekordot jelentett. Leginkább a balösszekötő helyén villogott, elsősorban precíziós passzjátékának és sistergős lövéseinek volt köszönhető. A valaha volt legnagyobb spanyol játékosok egyike, az egyetlen, aki az aranylabdát is elnyerte – 1960-ban éppen Puskás Ferenc előtt, de további három alkalommal végzett dobogós helyen, összteljesítménye 1-2-1, azaz gyakorlatilag hat éven keresztül világklasszis teljesítményt nyújtott (1960-1965).

Sorozatunkat Viktor Maslovval, a modern futball egyik legnagyobb koponyájával, a 4-4-2-es hadrend és a letámadás ősapjának bemutatásával folytatjuk majd.

(Posztunkban felhasználtuk Hadas Miklós kiváló irásainak egyes elemeit)

33 komment

Címkék: h taktika válogatott történetek fwc tort

A bejegyzés trackback címe:

https://nst.blog.hu/api/trackback/id/tr171912613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Domingo 2010.04.11. 19:37:59

Többek között az ehhez hasonló kiváló cikkekért érdemes olvasni az NST-t. Köszönjük.

Althedokan 2010.04.11. 20:35:41

thx, ezt érdemes volt végig böngészni...

érdekel a folytatás, és majd a 4-4-2 után hogy mi van most, vagy hogy mi lesz mostantól, mi a jövő?

Scouser 2010.04.11. 21:50:03

Eszméletlen jó kis cikk! Grat!

Shikaka 2010.04.11. 21:57:30

Az ötlet és a stilus tetszik, de a WM-et nem értem.

Miért kedvezett a hosszú labdáknak?
Illetve ezt nem értem:

"Ez válasz volt az 1926-ban általánosan bevezetett új lesszabályra, melynek köszönhetően immár nem három, hanem csak egy védőjátékosnak kellett elhelyezkednie a támadó csatár és a kapus között."

horas 2010.04.11. 22:34:17

Hát fater,te nagyon ott vagy.

giacinto 2010.04.11. 22:35:46

úristen?

Mezza hol játszott a 60-as évek Grand eInterjében? talán Sandro Mazzoláról van szó....

horas 2010.04.11. 22:45:20

@giacinto: hophop igen elég nagy luft,bár a cikk értékéből sokat nem von le...bár ezt jó lenne tisztázni,de valóüszinüleg Mazzola az,már csak azért is mert Meazza akkor már vissza volt vonulva :)

giacinto 2010.04.11. 22:51:31

@horas: ez tök egyértelmű, mert Meazza a 30-as 40-es évek játékosa volt, Mazzola pedig éppen ennek a Grande Internek volt kimagasló alakja.

drani 2010.04.11. 23:06:34

a bal oldali csapatból (a fekete táblán) kiállítottak valakit?

A bukott Madonna a nagy didikkel Van Klomptól 2010.04.11. 23:40:26

@Shikaka: Innentől fogva egy söprögetőt tartottak hátul, és az tudta lesre állítani a csatárt (utolsó ember), míg korábban megtehették, hogy hátul állt egy védővonal, amelyikből az egyik kilépve már lesre is állította a támadót - vagyis egy lescsapdát kijátszó kiugratás után még további védő(k) vártak a csatárokra.

handranorbert (törölt) 2010.04.12. 00:30:35

@drani: ez egy új taktikai elem: a láthatatlan irányító. :))

handranorbert (törölt) 2010.04.12. 00:31:39

@drani: vagy pedig Lehmann volt a kapusuk...

England win The Ashes! 2010.04.12. 00:54:53

@drani: Lehet, hogy Roberto Carlos köszönti éppen a gólszerzőt a szokásos buzi rituáléjában, hátulról a nyakába kapaszkodva.

@handranorbert: És most épp megjelöli a reklámtáblát?

deadandgone 2010.04.12. 01:30:29

no offense, meg ilyenek, mert jó a bejegyzés, de itt nem felhasználva lett Hadas Miklós írása, hanem gyakorlatilag a fele egy az egyben ugyanaz.

heinrich · http://nst.blog.hu 2010.04.12. 01:46:13

@deadandgone: igen, ezért is lett kiemelve. Nem sok értelmét láttam, hogy átfogalmazzam itt-ott a látszat kedvéért, külön-külön már mindegyik rendszerrel foglalkoztunk korábban. Hadas egyébként egy teljesen más szemszögből közelíti a témát, arról nem beszélve, hogy iszonyúan nyomasztott a műsorkezdés határideje :)

@giacinto: köszi, nyilván vadbaromságot írtam, kijavítottam.

popp · http://koncertblog.com/ 2010.04.12. 09:16:41

@heinrich: Várjuk a követekezőket, meg pontos forrás megjelölést Hadashoz.

The Last Punk In Town · http://bringingupbaby.blog.hu 2010.04.12. 11:02:00

Továbbá egy főhajtást megérdemelne Jonathan Wilson is, mivel ez gyakorlatilag az Inverting The Pyramid első 10 fejezetének rövid összefoglalója.
De legalább magyar nyelven is lehet olvasni ilyeneket, ennek örülök, szóval, csak így tovább!

pattopo · http://100ev.uw.hu 2010.04.12. 11:22:02

szerintem itt van egy kis zavar a lesszabály értelmezésnél.

1926-ban a 3 'védős' lesszabályt a 2 'védős' lesszabály váltotta - ami mai napig érvényes, ugye, minthogy kapus + 1 védő.

de ez apróság, amit ebből a nagyon jó "lestörténelemből" olvastam ki
www.corshamref.org.uk/offhist.htm

talán egy külön posztot is megérne, ha valaki mélyebbre ásná magát az englishben.

Radio Free Aberrania · http://radiofa.blog.hu/ 2010.04.12. 12:26:52

ne basztassátok már szerencsétlen henriket, az a táblás-krétás paint az elején önmagában megéri a posztot, a sok rizsa nélkül is :)

medco 2010.04.12. 15:04:28

@A bukott Madonna a nagy didikkel Van Klomptól: A lényeg ebből az lehet, hogy a 2-3-5-ben két védő volt hátul, a 3-2-5-nél pedig elég volt egy, tehát a két szélsőhátvéd felfuthatott a támadással.

karloszky 2010.04.12. 16:19:48

Remek cikk, több ilyet!

Csörszike 2010.04.12. 18:41:02

nagyon jó, hogy ez megjelent itt!
ugyanakkor egyet kell h értsekdeadandgone-nal: plágium. mondjuk én meg a szakdogámhoz plagizáltam hadast:)
ezt olvassátok el:
www.c3.hu/scripta/scripta0/replika/honlap/1718/hadas.htm

Iustizmord 2010.04.12. 18:48:37

elbaszott kurvára gecijó.

heinrich for nazionalelftrainer

heinrich · http://nst.blog.hu 2010.04.12. 19:55:48

@Csörszike: egyszer már válaszoltam erre a kérdésre, volt kb 45 percem, hogy megírjam a komplett posztot adás előtt, így volt a legegyszerűbb, ha az elejét átemelem 1-1-ben. Azért is írtam oda a végén.

Ugyanakkor: www.idegen-szavak.hu/keres/plagiz%C3%A1l

anonim222 [semleges néző] (törölt) 2010.04.12. 20:17:40

@Csörszike: ez jó volt! belekukkoltam, de igényesebb annál, hogy ne csámcsogjak rajta hosszasan. bookmarked!

papercut 2010.04.12. 20:51:30

Srácok azt vágjátok, hogy a kezdőkép bal oldalán csak 10 x szerepel, míg a jobbon 11? 1 lemaradt...

horas 2010.04.12. 20:57:12

@papercut: Az eggyel kevesebb az Inter,éppen valami olasz rangadó lehet...;)

Csörszike 2010.04.13. 13:29:54

@heinrich: csak (részben ön)ironikus formában igyekeztem jelezni, hogy hadas-művekre érdemes támaszkodni. nem vádaskodni akartam, sorry.

Integető hajbókoló lufiember 2010.04.13. 14:22:23

Az Aranycsapatban legjobb tudoámsom szerint Zakariás volt a negyedik védő a szükséges esetekben. Bár a párhuzamokkal óvatosan kell bánni, de ahogy Zidane pajzsaként Makélélét említik, hasonló méltatlanul láthatatlan szerepet töltött be Bozsik árnyékaként.
süti beállítások módosítása