Bajnokavatás lehetőségével, s valószínűleg ennek árnyékában telik majd a La Liga harmincötödik fordulója. Először is emlékezzünk meg a Barcelonáról. A katalánok bírták legtovább az európai hadszíntéren, azonban egyszerűen kifogyott az erő a veretlenül átvészelt hadjáratból. Mondhatnánk, hogy az első valamirevaló ellenfél kibabrált Rijkaard gárdájával, de igazából nem szabad szomorkodni, hiszen mindössze annyi történt, hogy két éve még mellettük szólt az elődöntő aggregate 1-0-ja, míg most a United került a döntőbe hasonló parádé után. A kiesés egyben azt is jelenti, hogy innentől fogva a Real Madrid csapatát övezi minden figyelem. Aztán ha minden kedvezően alakul Raúlék számára, akkor tekintetünk Zaragoza felé vándorol majd. Esni fog 35 gól és az Espanyol is diadalmaskodik.

Atlético – Recreativo 3-1
Sikerül-e saját erőből is beletenni valamit a húsosfazékba? Talán még az Atlético játékosai sem ismerik pontosan az okát, ki és miért szereti őket annyira, hogy nem tudnak olyan eredménytelenül teljesíteni, amivel kikerülnének a négyből. Győzelemmel - és három ponttal - kellene bizonyítaniuk számunkra, hogy érdemes elindulniuk az erősebbik kupasorozatban. Már azért is, mert a Recre pontszerzése kellemetlen helyzetbe hozná a hazai szurkolókat, minket és legfőképpen a Zaragozát.

Zaragoza – Deportivo 2-1
Szoros mérkőzésen, de muszáj behúzni a győzelmet. Egyrészt, mert ezzel a három ponttal is nehéz lesz, ha a hátralévő mérkőzésekre vetünk egy pillantást. (i:Valencia, o:Real Madrid, i:Mallorca)  Másrészt a Depor számára tényleg nem jelent semmit a mérkőzés. Csak presztízst. A csapatot jellemző felszabadultság mellett ez roppant komoly erőkifejtést követel majd a hazaiaktól. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ilyenkor már huelvai fejpénz is ki van tűzve a Zaragoza elleni győzelmekért.

Sevilla – Valladolid  3-1
Annyira félnek Sevillában a vereségtől, hogy ennek elkerüléséért hajlandóak a támadásokról is lemondani. Luis Fabiano teljesen maga alatt van Güiza váratlan gólkirályi ambíciói láttán. Manolo Jimenez olyannyira nem érti a mostani szituációt, hogy minden terhet a játékosokra helyez, mintha kizárólag az ő céljuk és felelősségük lenne a négybe kerülés. Ennek megfelelően az eredmények elmaradoznak, amivel nem is lenne gond, ha barcelonai magasságokból tekinthetnének a mezőnyre. Azonban ez most nem az az év.

Racing – Murcia 4-0
A Sevillának nem sikerült még gólt sem rúgnia a Murcia ellen. A Racing eközben kalkulálható vereséget szenvedett Mallorcán. Mindketten motiváltak a pontszerzésben, hiszen a hazaiak még nem mondtak le az előbbrelépésről, míg a vendégek a kiesés szomorú ténye ellen próbálnak foggal-körömmel harcolni. Ilyenekből lehetnek az izgalmas érdekes derbik. Feszültséggel, kiállítással, sok góllal, hazai győzelemmel.

Barcelona – Valencia 2-2
A Barcelona nem tudta eladni futballnak nevezett szenvedését Manchesterben. Pedig az angolok rég nem látott tiszteletet tanúsítottak a katalán gárda irányában. Pont akkorát, amekkorát a Valencia nem igazán szokott. Sőt elértük azt a szintet, amikor már majdnem minden spanyol pályán inkább lesajnálva tekintenek a gránátvörös-kék mezben szaladgáló játékosokra. Régen ámultak és bámultak a fellépéseiken, ma meg már remény sincsen. Maradt négy mérkőzés, amelyen még az elvakultabbak bizakodhatnak a nyolc hónapja várt csodajátékban. Vagy valamelyik sztár meccset eldöntő feltámadásában. Pedig nem érdemes.

Villarreal – Getafe 2-2
A Villarreal otthona idén abszolút nem funkcionál oroszlánbarlangként. Hihetetlen, hogy milyen sok csapat szerzett pontot itt. Pont a Getafének ne sikerülne? Megérdemelnék, hogy ne kelljen nekik és a (Real Madridnak) izgulniuk a végjátékban. A Villarrealnak viszont azért kellene a három pont, mert nem mindegy, hogy tétre kell selejtezni a BL-ben, vagy egyből a csoportba sorsolják az embert.

Levante – Espanyol 0-1
Sztrájkolhatnak a hazai játékosok. Pályán kívül és belül egyaránt. Mindkét esetben három pontot szerez a vendégcsapat. Perzse az igazán stílusos az lenne, ha összekapnák magukat a bevallottan szerényebb képességű játékosok, s lenyomnák az Espanyolt. Elvégre a katalánokat csak az nem intézi el, akivel nem találkoznak. Mintha nem is érdekelné őket az a szégyen, amit tavaszi teljesítményükkel kiérdemeltek. Már csak négy meccs és lehet elemezni a szituációt és keresni a miérteket.

Almería – Betis 3-0
Sok az andalúz belső összecsapás, ami több szempontból sem probléma. Az ilyen és ehhez hasonló rangadók nélkül érdektelenségbe fulladna mindkét gárda utolsó pár mérkőzése. Így legalább a presztízs tartja a lelket a játékosokban. Annak ellenére is, hogy a Betis egyértelműen a leereszkedés jeleit mutatja, miközben az Almeríában a büszkeség és az elégedettség lett az iránymutató.

Athletic - Mallorca 2-2
Stabil csapat az Athletic. A Valencia tanúsíthatja ezt, miután cipóra verték az arcát Bilbaóban. A Mallorca egy kicsit bátrabb, kultúráltabb és jobb csapatnak tűnik, mint Ronald Koeman két héttel ezelőtti csapata volt. Így aztán valószínűleg eredményesebben is szerepel majd a baszkok vendégszeretétől övezve.

Osasuna - Real Madrid 1-3
Bajnoki címet ünnepelni utazik a Real Madrid Pamplonába. Sok minden megtörténhet a spanyol bajnokságban, de azt el kell ismernünk, hogy a Madrid az eredményekkel nem marad adós. Sőt jelentősen túlteljesít minden várakozást, hiszen nyertek idén a Vicente Calderónban, a Nou Campban, a Mestallában sőt a bilbaói San Mamés stadionban is. Ezek után már Pamplona sem lehet akadály, hiszen ilyen hatalmas bravúrra már jó ideje egyik királyi gárda nem volt képes. Ha nyernek, akkor egy pillanatra megállunk és megünnepeljük Schuster ritka bravúros alakulatát.