Ahhoz képest, hogy a fél világ a Chelsea – Liverpool páros miatt prüszkölt, itt hétszer annyi gól esett, mint a Hörömpő cirkusz, világszám Barca – MU zsonglőrparádén, összességében meg vagyunk elégedve a látottakkal. Úgy tűnik, fű alatt kell végigkúszni egy szezont ahhoz, hogy az ember csapata BL döntőt játsszon. A műfajt ugye a Liverpool teremtette a pszeudo Premier League vetélkedésével, de az újabban Szabad Föld kupára éhes Milan is építette a mítoszt, a Portóról nem is beszélve. Idén a Chelsea a fekete ló. A bajnokságban előbb Arsenal hype, majd rendíthetetlenül nyomuló MU, erre a végére előkeveredik a Chelsea, és a habosra izzadt vetélytársak előtt – ha nem is galoppozva – de mindent vihet. Persze, a kutya sem figyelt rájuk, a csoport harmatos, az egyenes kiesés dettó, de erről nem ők tehetnek. Mourinho távozásával talán a teher is kevesebb lett a vállakon, a csapat mellől elmaradtak a cirkuszok, mindenki sírt egy sort, de egyre inkább valódi Csapat kovácsolódott a kötelességszerűen vásárolt sztárok elegyéből. Igen, nagy hirtelen divat lett utálkozni a kékek felett, de aki úgy gondolja, hogy Drogba, Lampard vagy Terry nem érdemel meg egy BL címet, az ki lesz vezettetve a tárgyalóteremből.

Lenne itt még néhány meglátás, ami nem fért bele online közvetítésünkbe, viszont igen kíváncsiak lennénk kedves mindnyájuk véleményére őket illetően, úgyhogy most szépen sorban önök elé is tárjuk mindet. Ha úgy tetszik, ez lesz a BL három dolog, csak egy kicsit több lesz háromnál. Megérdemli a Barcelona, hogy sajnáljuk? Megérdemli a Manchester United, hogy ünnepeljük? Miért csak egy szerencsésen eltalált lövésből esett gól 180 perc alatt két olyan csapat meccsén, melyek támadósorában négy olyan játékos teljesít szolgálatot, akiket kedves mindnyájuk a tavalyi év válogatottjába is beválasztott? És persze: mi baja a Barcelonának, melynek papíron nincs is gyenge pontja? Hajtás után ezekre a kérdésekre nem keresünk választ, helyette viszont felteszünk néhány újat.

Jó napot az uraknak, kitartást a hölgyeknek!

Jó estét minden kedves olvasónknak! Úgy érezzük,  hatalmas meccset fogunk látni!

Vágyunk egy 3-3, tippünk pedig 4-2...

Emelkedett a hangulat az Old Traffordon (tőlünk 600 méterre), mi cseh sörrel próbáljuk ezt elérni a tv előtt.

Szenzációs hétvégén vagyunk túl. Igen-igen (ebben nincs semmi politika), ezért szeretjük az angol focit. 36 gól. Tíz meccs, ebből öt kimagaslóan magas színvonalú. A Chelsea még mindig komolyan gondolja a bajnoki cím visszavételét, az ötödik helyről is az utolsó két forduló dönt, Zarate nem lőtt gólt, a Sunderland már biztos bennmaradó, a Fulham megköszönte a bizalmunkat, a Readingnél meg már a Google-n is keresik a góllövő-cipőjüket. Semmi kétség, a forgatókönyvírók jól dolgoznak a táblázat tetején és alján is. Úgy tűnik próbálják a lakosságot kárpótolni az  elmaradt EB-szereplés miatt. Mindenről részletesebben a tovább után.

Már csak négy forduló van hátra. A csapatok változó mentalitással állnak a mérkőzésekhez. A Real Madrid és Mallorca konkrétan parádézással múlatja a hátralévő időt. A Barcelona tartalékosan alázza meg magát, bár meg kell említenünk, hogy pont a két nem tartalék, Puyol és Márquez teljesített kritikán alul. Az Atlético továbbra is nyerő szériát fut, a helyükben már rég a kaszinókban tengetném az időmet, mert az ultimate mák ideje csak nem akar lejárni. A Valencia végre megmutatta, hogy játékosai bármikor képesek a kapusát vesztett kiscsapat kitömésére. Persze a büntető sokat segített. A Sevilla félig keresztet vethet az álmaira, miközben a Zaragoza a héten ismét cumival a szájában készülhet a kiesés ellen, de ez egyre nehezebb. A Levante befejezte, s bár a Murcia is próbálkozik rendületlenül, értelme nincsen sok. Esett 20 gól, miközben Senna félpályáról, Güiza pedig sokadszor talált be. Tovább után részletek:

Micsoda pompás kis fordulón vagyunk túl! Az Inter némi fogáskeresés után a második félidőben már bajnokhoz méltó módon szorította be harcias kis ellenfelét, s gyűjtötte be azt a győzelmet, miután már csak a csoda segíthet a Román. A Farkasok tehát, úgy néz ki, hiába mészárolták le a bikákat, akik ezzel hipp-hopp be is szálltak a vérgőzös csaták ígéretével kecsegtető hátsó könyöklésbe, miközben a Juventus újabb ellenfelét koncolta fel nagy magabiztossággal és meglehetős kegyetlenséggel, a Milan pedig Super Pippo újabb elképesztő teljesítményével maradt versenyben az utolsó Bl-helyért. Azt pedig, hogy nem csak versenyben maradt, de javult is a pozíciója, nem pusztán Alta Tensione livornói délutánba hasító, velőtrázó üvöltésének köszönheti, hanem a hatalmas meccset hozó Fiorentina-Sampdoria csata végeredményének is. Úgy néz ki, megvan az egyik kiesőnk, a Livorno sorsa ugyanis hazai vereségével megpecsételődni látszik, de a Parma is hihetetlen nagy szarba sodorta magát a Reggina elleni vereséggel, miközben az Empoli… hogy is fogalmazzunk szépen… áá, megvan: totógyilkos meccsen győzni tudott Genoában. A táblázat közepén az a meglehetősen érdekes helyzet állt elő, hogy senki nem lőtt gólt, úgyhogy kapják be. Hajtás után veterán csatárok elé térdelünk, megdicsérjük a bajnokot és megmondjuk, kinek mi maradt hátra az utolsó három fordulóra.

A Barcelona állja a sarat. Gyakorlatilag tíz centire voltak a teljes összeomlástól. Valószínűleg nem állnak talpra, ha bemegy az a büntető.  Ez egyszerűen nem volt rájuk jellemző idén. Sőt sok esetben az aktuális ellenfelük volt képes meccset fordítani a katalánok ellen.  Az esély megmaradt, így Rijkaard a kritikák elviselése nélkül megteheti, hogy gyakorlatilag a keddi kezdőcsapatát pihenteti. Persze ez önmagában még nem lesz elég az üdvösséghez. A továbbjutáshoz egy kis szerencse is kell azon túl, hogy a Manchester talán fáradtabb csapattal tud kiállni. A roppant fontos kérdések megválaszolása tehát továbbra sem a La Ligában történik, sokkal inkább Angliában. Azonban letörni nem szabad, hiszen olyan érdekfeszítő dolgok sem dőltek még el, minthogy az Atlético indulhat-e a BL-ben? Vagy ismét az UEFA Kupa marad számára? A Zaragoza vajon tényleg nem esik ki? Mire megy a Valencia a holland tulipán nélkül? A Real Madrid tényleg nagyon jó? Esni fog 27 gól és kiderül, hogy a Betis játékosai ismét fogadtak-e magukra. Tovább után részletek:

Kellemes lógást kívánunk mindenkinek, üljetek ügyesen, hogy a mögöttetek ülő ne lássa a monitort, nyissatok egy txt fájlt, aminek nem fáj, ha vakon és random kalapálnak bele!

Itt a Chelsea-United, a bajnoki döntő-féleség, nem mellesleg Avram Grant első Chelsea-padon töltött meccsének visszavágója! Nézzük, elárasztja-e a Bridge-et a kék vér a meccs végén, avagy a vörös szívekből fakad vörös a 94. perc végén? Mi mit gondolunk? Egy döntetlennel a MU rákacsint a bajnoki címre!

Mi is a férfi (és a leszbikus) társadalom azon részéhez tartozunk, akik először a seggét nézik meg a szebbik nemnek, így heti PL beharangozónkban is elsősorban a hátsó fertályra fókuszálunk. (Nyugi...) Igyekszünk kicsit bővebben kitérni a bennmaradási esélyekre és üveggömbünk hatótávolságát egészen május 11-ig kiterjeszteni.
Próbálunk a végletekig objektívak lenni (úgyse fog sikerülni), mert úgy istenigazából csak a Fulhamnek szorítunk egy kicsit jobban, és csak a Bolton játékától irtózunk egy aprócskát. Szóval semmi más vágyunk nincs, mint HORROR az utolsó vasárnapra! Na vágjunk bele, nézzük csak, hogyan is állunk ezen a szép áprilisi hétvégén:

A papírforma érvényesült. Azok nyertek, akiknek kellett, és olyan arányban, hogy létjogosultságukat a négy között senki még meg sem kérdőjelezheti. Pedig azért Fülöp Lászlóról álmunkban sem gondoltuk volna, hogy bejut az elődöntőbe. Egyszerűen úgy kalkuláltunk, hogy Szaniszló Csaba kiüti a mostani fordulóban. Aztán Matuz Krisztián keresztülhúzta a számításainkat, és megnyílt az út Fülöp kommentátor előtt. Titkon örülünk, hogy Hajdú B. István lesz az ellenfele, mert bár a labda gömbölyű, a sors igazságot szolgáltathat. Különösen most, hogy sikerült olyan előnytelen képet közölnünk a kommentátorok alfahímjéről, amelyik alapján minden kisebbségi jogokra érzékeny ember is gondolkodás nélkül oda teszi az ikszet. Pedig Farkas Flórián szavazata nélkül is sima lenne. Szerencsénkre a másik párharc már vérre megy. Egyszerűen tippelni sem merünk a végkimenetelre, miközben elbúcsúztunk Knézy Jenőtől, Matuz Krisztiántól, Horváth Ferenctől és Gundel Takács Gábortól. Sok sikert kívánunk nekik a további közvetítésekhez. Viszont nekünk már a továbbjutókkal illene foglalkoznunk. A lefutott jellegből adódóan nem fecsérelnénk sok szót a Fülöp László – Hajdú B. István párharcra. Sokkal inkább szeretnénk foglalkozni egy kicsit a Méhes - Faragó ütközet résztvevőivel. Izgalomra van kilátás egy igazi téttel bíró összecsapáson. Miután nem sokat tudtunk a két párbajhősről, megtekintettük önéletrajzukat, amelyikben ízlésükről, kedvenceikről és szakmai pályafutásukról is vallanak. Egyszerűen kihagyhatatlan, hogy ne vegyük elő és vessük össze a hasonló dolgaikat

Úgy tűnik, a Livorno múlt héten tényleg megfúrta a szoros befutóba vetett minden reményünket, így nem sikerül az izgalmakat a következő fordulóig kihúzni, mikor is ugyebár Derby della Madonnina lesz. Azt ugyanis nem gondolnánk, hogy a mégoly pompás formában tevékenykedő Cagliari véghezviszi a toszkánok által bemutatott csodát a Meazzában – vagy másként fogalmazva az Inter akkora hímtag lesz, mint a Farkasok voltak. A Roma a Torino ellen vigasztalódhat, ha tud, a Juve pedig akár rangadónak is nevezhető meccsre készül a Lazio ellen, s mivel tétje már inkább csak a hazaiak számára van, meg is gyepálják rendesen a rómaiakat. A Milan annak elkerüléséért utazik Livornóba, hogy vendéglátójuk újabb fontos versenyt döntsön el a táblázat aljáról egy újabb nagyvad orrára koppintva, miközben a forduló rangadóján a Fiorentinára kínkeservesen nehéz meccs vár a Doriát fogadva. A Reggina a Parmát látja vendégül, aki ott győz, könnyen lehet, hogy megmenekül, bár ha a sors az érdemek szerint osztja a büntetéseket, akkor mindketten távoznak…

Esetleg a nagysikerű Alvó Menyét akció reinkarnálódott, Benson admirális helyett Hitzfeld tábornok vezeti az akciót, mely a nemzetközi klubfutball kiszabadításáról szólna, de ezen a szabotőr szerepét kiválóan megformáló Walter Smith előbb csak mosolyog, majd sátáni kacajjal átveszi a legkevésébé eredeti forgatókönyv díját. Igazából mi vagyunk a hülyék, hogy nézzük, már az előző két Rangers epizód is nézhetetlen volt és a séma mit sem változott, a cél, az otthoni null-null ezúttal is teljesítve. Ehhez képest kéjes hedóniát hozott a Bayern – Zenit derbi, öreg hiba, hogy Toni nem volt pályán, viszont roppantul megkedveltük Vjacseszlav Malafejev kartársat, a ruszkik kapujában. Az UEFA kupában folytatódott a tunnyadt kupahét, csak az üditő öngólok hoznak színt a sűrű melankóliában.

Erwin Koeman a magyar szövetségi kapitány. Hm. Beérett a kopasz szervezkedése, csak addig erőszakoskodott, csak addig fondorlatoskodott, míg hozott nekünk ajándék kapitányt. Szép, új, még alig használt. Nálunk aztán kisérletezgessen kedvére, bontogassa szárnyait. Nem tetszik ez nekünk, rohadtul nem tetszik. Sem az elv, sem a választás. Az elv alatt persze az elvtelenséget értjük.

A két veretlen csapat pusztító mételyt vetett a tegnapi támadástól legyengült immunrendszerünk megmaradt állásaira, mely csapás súlya alatt görnyedve bőven szórjuk az átkokat mindenkinek a fejére, akinek köze volt a Bl-elődöntők első meccseihez. Hogy rogyassza az ég erre a kérődző Sir-re azt a rohadt nagy tudását, hát hogy a viharba’ létezik az, hogy labda nélkül bohóckodja végig a meccset egy Manchester United? Az már kevésbé meglepő, hogy a Barcelona még egy ilyen szinten felboruló pályán sem képes egy szerencsétlen, nyomorult helyzetet kialakítani, de ettől még nem fájt kevésbé a kapu közelébe érve telivér csődörből prosztatagyulladásos aggastyánná változó katalánok játékát nézni. Pusztulj, célfutball!

Hát, ez meg mi volt. Annyira költői a kérdés, még a kérdőjelet is lespóroljuk. Lássuk a definíciót: a tragikomédia a tragédia és a komédia tulajdonságait egyesítő drámai műfaj, amelyben a hős szubjektív tragédiája objektíve komédiának hat és nem zárul katasztrófával, (...) vagy ahol komikus szereplőket ér tragikus vég. Ugyanez másképp: Liverpool – Chelsea 1-1. Pedig titkon reménykedtünk, bíztunk a csodában. Ebben a versenyszámban magyar focidrukkernél nincs avatottabb szaktekintély, de mint rendszerint, az élet megintcsak beintett.

Olyannyira véget ért a szezon, hogy már a barcelonai sorfal sem vész a bizonytalanság ködébe. A Zaragoza nagyot lépett a kiesés elől. A Villarreal szinte bebiztosította második helyét. Egyetlen komoly kérdés maradt: mire jut a Barcelona a Manchester United ellenében. Egyébként akkora káosz uralkodik a La Ligában, hogy következetes teljesítményt egyedül az Almería - és talán a Mallorca - tud felmutatni. Miközben az Atlético nem tud lecsúszni a negyedik helyről. Pedig próbálkoznak rendesen Forlánék. Csak az ellenfelek folyamatosan megijednek a lehetőségtől. Így meg aztán nincs igazán izgalom. Meg értelme sem a körbeverések kiszámolhatatlan összevisszaságának. Régen az volt a jó, hogy az ember tudta melyek azok a pályák, amelyekre odatéved bármelyik csapat a Real Madridtól kezdve, a Milanon keresztül, a Barcelonáig. Ott kap két jól irányzott fülest, aztán behúzott farokkal hazamegy. A Juventus mesélhetne Vigoról, az Arsenal Valenciáról, a Milan La Corunáról, de említhetnénk Bibaót és San Sebastiant is, ahol adott évben nem sok babér termett a látogatóknak. Most az van, hogy bárki bárhol le tud győzni bárkit le tud térdelni bárki előtt. Így meg aztán lehet magyarázni sikereket és kudarcokat, csak értelme nincs. Mert minden esetleges. A gólok száma is. Tovább után részletek:

Az n+1 okból ezúttal sajnálatos módon elmaradó Bundesliga összefoglaló hiányát olvasói segédlettel próbáljuk álcázni, mégpedig egy originále élménybeszámoló formájában. r_magpie, hűséges olvasónk, a németes csőlátást magyaros furfanggal mattolta, így egyenesen a Westkurve szívéből érkezik a tudósítás az Eintracht Frankfurt – Bayern München meccsen tapasztaltakról. Magunk részéről nagy örömmel tesszük közkinccsé, sem el nem vettünk, sem hozzá nem adtunk, kivéve a kedvcsináló videót az olvasmány elejére. Hey Eintracht Frankfurt, schalalalala.

Másodjára sem tudtam ellenállni Eintracht Frankurt-törzsszurkoló rokonom szerető meghívásának, és a tavalyi, Hertha-elleni szezonzáró után most az év meccsére, a Bayernt megnézni mentem ki a Waldstadionba (azért sem hívom a hivatalos nevén).

Kialakult a legjobb nyolc mezőnye. Megvannak a párosítások. Nagyon nagy meglepetés nem történt, a mezőny kiegyensúlyozottságára jellemző, hogy mindenkinek sikerült legalább egyetlen pontot összekaparnia. Ha Léderer Ákost nem számoljuk, akinek immáron jogosan kinéz egy sajtószóvivői állás az MLSZ-ben. Arrafelé úgyis a sikeres embereket kedvelik. Az átlagosan tíz százalékot sem elérő kommentátor remekül illeszkedne Kisteleki csapatába. Főleg, hogy a második legrosszabb átlagteljesítmény is majdnem harminc százalékot jelent. Egyébként a Sportklub kommentátoraira rájárt a rúd rendesen. Azonban míg Horti Gábor masszívan, de sikertelenül hozta az eredményt, addig Hetthéssy Zoltán végül alulmaradt az ejtőernyősöket naiv gyermekiséggel kommentáló szemlélő Horváth Ferenc mögött. Méhes Gábor ellen valószínűleg több kellett volna a spanyol kupadöntőn bemutatott teljesítménynél. Mint ahogyan ifjabb Knézy Jenőnek is fel kell kötnie a gatyáját Hajdú B. István ellen. Szerencsére azonban van két párharc, amely sokkal szorosabbnak ígérkezik. A Knézy Jenő emléktorna negyeddöntői következnek. Tovább után részletek.

Azt szajkózzuk a karácsony óta, hogy amíg az Inter megnyeri azokat a meccseit is, amiken legjobb esetben is döntetlent érdemelne, a Roma pedig elbukja, de legalábbis pontokat veszít azokon, amik simán neki állnak, nem lehet kérdéses, ki lesz a bajnok. És valóban, ez bizony egyre kevésbé kérdéses – ha még valamennyire egyáltalán! Sőt, ismét odáig jutottunk, hogy a bombaformában tevékenykedő Del Pierónak köszönhetően a Juve is egyre inkább ráközelít a Farkasokra, és a jelenlegi formák alapján még az sem zárható ki, hogy Tottiéknak kell majd a főtáblára jutásért bohóckodniuk a tadzsik bajnokkal. A Fiorentina és a Milan egyaránt győzni tudott, sőt, a Rossoneri gálát is rendezett szegény Reggina kárára (szép köszönet, mondhatom…), a lilák pedig a Serie A egyik legügyetlenebb játékosának góljával fektették kétvállra a Palermót. A Samp a földdel tette egyenlővé az Udinesét, ezzel pedig tapad a Milanra, míg a Bianconeri kiszállt a nagy versenyből, sőt, immár csak három pontra van tőlük a Genoa is. Parmában félreverik a harangokat a Napoli elleni vereség után (tehetik is!), hiszen a sereghajtó hármas 30-30 pontjánál csak eggyel szereztek többet, jövő héten pedig Regginában kellene domborítani, miközben a Catania hihetetlen fontos győzelemmel, a Cagliari pedig az újabban megszokott parádéval távolodott tovább a veszélyzónától. Hajtás után egy igazi olasz forduló történései, egy valag tizenegyes, egy nagyobb valag kiállítás, bombagólok, mesterhármasok, a Serie A legrosszabb edzője és egy négy hónapra kidőlő klasszis erősen szubjektív krónikája következik.

Itt terítheti ki a Kedves Olvasó az eheti tercét, és ahogy az utóbbi időben mindig: bármit a hétvégéről, de csak hármat. (Na jó, ha valakinek pókere van, az is jöhet..)

1. Ha a spanyol bajonkságból indulnánk ki, azt hihetnénk, hogy a hispán egér néha macskát eszik, Pamplonában kislányok kergetnek bikát, a kőszáli kecskét pedig rettegi a fehér cápa

2. Lehet, hogy az olasz és az angol bajnokság izgalmait is egy pályázó kiscsapat elleni 1-1-e teszi kevésbé izgalmassá a végére (Roma-Livorno, Chelsea-Wigan). Szólni kellene a fiúknak, hogy cipők még nem nyertek bajnokságot

3. Lehet, hogy Michael Owen 28 évesen veterán, és a térde sokkal kevésbé térd, mint amennyire könyök egy teniszező öregfiú könyöke, de még így is több élet van benne, mint tíz társában. Átigazolást jeleznek a receptoraink..

Hiába ígérkezett rangadónak (BL-hely vs. bajnoki cím), botrányosan tré meccs volt (Everton – Chelsea 0-1). Nem is érdemelne többet, de ha már ott lehettünk a Goodison Parkban, akkor nézzük kicsit részletesebben.

Mondhatnánk, hogy a hiányzók miatt előre jósolható volt a színvonal, egyik oldalt a Drogba-Lampard páros, a másikon a Cahill-Arteta-Osman trió hiányzott, de mi mégis öldöklő iramot, utolsó perces drámát, de legalább egy hasonló gólt vártunk.
És akármennyire semleges szurkolóként mentünk ki, azért egy kicsit a liverpooli kékeknek szorítottunk. Igaz, ez sokkal inkább szólt a kiscsapat-nagycsapat elvnek és habinak - bosszantásként -, mint Gravesen jelenlétének.

Jó estét!

Vad hordák.. Izé. Blackburn Rovers-Manchester United, Mark Hughes-Alex Ferguson, a Premier League kevés bajnokcsapatai közül kettő a pályán. Először mi jut róluk eszünkbe? Hát persze, hogy az az év, amikor a Blackburn bajnokságot nyer Kenny Dalglish-sal a padon, az utolsó fordulóban vereséget szenvedve az Anfielden, de csak azért lett övék a cím, mert a United döntetlenre végzett az Upton Parkban. 

A következő évben új korszak kezdődött Alex Ferguson és a United életében, amely leghamarabb körülbelül a tintás skót távozásával ér véget.

Nézzük!

A PL 35. fordulójában, amely az Everton-Chelsea-vel kezdődött, és vasárnap a Manchester City-Portsmouth-szal ér véget, az őszhöz hasonlóan egyszerre teszik terítékünkre a jelenleg egyetlen első osztályú birminghami derbyt, azaz az Aston Villa-Birminghamet, és a Tyne-Wear derbyt - azaz tizenegy vonalkódos harci Szarka és tizenegy harci Macska civakodását (Newcastle-Sunderland; nekünk úgy tűnik, a forduló meccse lesz!) és könnyeket morzsolunk, mert sikerült a meccsek időpontját úgy kitűzni, hogy csak  utóbbit látjuk, így lemaradunk Zarate újabb góljáról.
A hétvégétől egyébként azt várjuk, hogy kissé csökken egy szezonvégi hószállingózás esélye, azaz a már biztos kieső Derby mellett a másik két fehérmezes kiscsapat, a Bolton és a Fulham esélyei enyhén javulnak majd, már ami a jövő évi PL-hadakozást illeti. Ennek ellenére azért arra számítunk, hogy ahogy az utóbbi években mindig, a PL kiesőiről idén is csak az utolsó napon mondhatunk biztosat. Az Arsenaltól azt várjuk, hogy ugyan nyögve, de most nyerjen, a Unitedtől azt, hogy bőszen hessegesse a kétségeket, a Wigantől három pontot, a Pompeytól pedig azt, hogy a Manchester City Intertotó-álmait is kipukassza.

Elnézést kérünk a kimaradt bajnoki összefoglalóért, de egyszerűen nem fért ki a tollunkon az, amit mondani szerettünk volna. Meg nem is igazán lett volna hízelgő egyik csapatra sem. Egyszerűen Abbondanzieri a lelkesedés utolsó kicsiny darabját is kiölte belőlünk. Egyszerűen nem tudunk már okosakat mondani, mert egy idő után nem hihetünk benne, hogy Messi, vagy a Real Madrid santanderi vendégjátéka jobbá, esetleg színvonalasabbá teszi a bajnokságot. Persze még ez is előfordulhat, azonban ha „spanyol bajnoki kontrollerek” lennénk, akkor biztosan nem számolnánk ilyen kimenetellel. A spanyol kupa is eldőlt a héten, s a Valencia megérdemelten nyerte meg. Nem kommentálnánk a dolgot, mert mi nem szoktunk egy mondaton belül leírni nőági felmenők táplálkozásra használatos testrészét nemi közösülésre buzdító szavak társaságában. Egyébként semmi baj nem volt a kupadöntővel, csak már a kezdősípszó felhangzása előtt majdnem diszkvalifikáltuk a kommentátort a Knézy Jenő emléktornáról. Ezek után felemelő, hogy újra itt a hétvége. Már nem sokat kell aludni, hogy rémálmaink véget érjenek és kezdődjön az Európa bajnokság. Tudjuk, hogy az egész spanyol bajnoki idény egy átverés. Az Európa bajnoki cím oltárán feláldozva. De akkor is kikérjük magunknak. Esni fog sok gól, de ha Zaragoza-drukkerek lennénk, sírnánk. Nem titokban. Nyilvánosan és nagyon. Tovább után részletek.

Szusszanunk egyet a 34. fordulóban, mielőtt a végletekig elcsigázott atléták az utolsó rohamokra indulnának  – amivel persze nem azt akarjuk mondani, hogy nem dől el minden akár ebben a karikában, csak annyit jelzünk kicsit félve, hogy meg lennénk lepve, ha így történne. A Roma a jelen pillanatban igen fancsali képet vágó Livornót fogadja, az Inter pedig Torinóba látogat, de sajnos nem a Juventushoz, így tartjuk magunkat a fenti megállapításhoz, ha pedig már szóba kerültek, említsük meg az Öreg Hölgy bergamói túráját, melyet akár a forduló rangadójának is választhatnánk – de nem fogunk. A Fiorentina a Colantuono alatt ismét életjeleket mutató Palermót látja vendégül, a Milan pedig a szinte az egész szezont a kiesőzónában töltő Reggina ellen eredhet a lilák nyomába, ugyanakkor egymás ellen fenekedik a szezon két meglepetéscsapata, a Sampdoria és az Udinese, mely inkább abból a szempontból fontos, hogy az érintettek mennyire fogják komolyan venni a hátralévő meccseiket. Hátul a Cagliari az Empolival néz farkasszemet, mi pedig a formák alapján megkockáztatjuk, hogy az Isolani megszerzi a bennmaradást szinte garantáló győzelmet, a Catania pedig, ha már a kupában életben tartotta reményeit, igazán nem szeretne kiesni.