Minket is letaglózott a nagy tavaszi fáradtság, de most ritmusban nekiállunk tavaszi nagytakarítani és rendbetesszük a Bundesliga házatáját is. Rögtön egy nagy adósságot kell megfizetnünk, elmulasztottunk tisztelegni a Bayern München 20. Bundesliga győzelme felett (van még pluszban egy német bajnoki címük is), de alighogy megtesszük, már félben is hagynánk, hiszen külön poszttal készülünk a bajnok komplett szezonjáról. A bajorok salátástálja mellett eldőlt, hogy a Ki tud többet a Bundesliga 2-ről c. áltudományos vetélkedő biztos résztvevője lesz a Duisburg és a Rostock is, mivel nem tudtak pontot fogni a hétvégén. Az utolsó forduló hivatott eldönteni, hogy kié lesz a BL hely és kinek kell selejtezni, a két UEFA kupás helyre pedig négyen is acsarkodnak – pontszámot tekintve teljesen azonos eséllyel, és hogy még durvább legyen a helyzet, igen magas a BL&UEFA helyek metszete egymással, valamint a kiesés elől űzött vadként menekülő duóval.

Haladjunk akkor felülről lefelé. A kérges lelkületű Bayern - amúgy nagyon helyesen - egy vállrándítással intézte el a duisburgi részről érkező esdeklő őziketekinteteket és Ottl mellett Podolski duplájával (így van, nem tévedés) húsz perc alatt megnyúzták a zebrákat, akik egy fertelmes-nagy Tararache bombával és egy nevetséges Daun potyával igyekeztek visszajönni a meccsbe, de a futball jóistene, látva az egész szezonban mutatott hentelésüket (a legtöbb sárgát, pirost és szabálytalanságot ők jegyzik), valamint kombinatórikai ismereteik teljes hiányát, minden további kegy nélkül lekezelte retúrjegyüket. (Bayern München – MSV Duisburg)

A Werder kipucolta északot, a HSV elleni kilenc emberes diadal után most Husztiékat verte laposra, furcsa mód elsősorban Naldo remeklésével, aki előbb 60 méteres szólóra ragadtatta magát, hogy Almeidával rúgasson egyet, majd tíz perccel később pompás fejest küldött Enke kapujába. Egy óráig aztán semmi, de az utolsó húsz percben a Hannover elagott Derrick módjára nyomozta a labdát, amit rendre csak a hálóban sikerült meglelni, konkrétan négyszer. A vendégek szépségflastromját Huszti ragasztotta fel, a kihagyott büntetője után fejjel tette be idei tizedik gólját. Ám hiába a hatos, a biztos BL helyhez pontot kell fogni jövő héten a BayArenában. Ez lesz egyébként Borowski utolsó meccse a Werdernél, mert 12 év után – meglátásunk szerint – teljesen feleslegesen a Bayern-hez igazol, ő tudja miért. Végül nem tudunk szó nélkül elmenni a Tim Wiese ügy mellett. Sokáig Weidenfeller helye bombabiztosnak tűnt a Bundesliga köcsögválogatottjában, de Wiese szívós és kitartó munkával végleg megkaparintotta az egyes mezt. Legutóbb Tony Schumacher szellemét idézte a pályán, és pályán kívül egyaránt, midőn a HSV elleni derbin fejbetalpalta Olic-ot, majd eképp emlékezett az esetre: Néhány bíró talán pirosat adott volna érte, de most már le se szarom, a lényeg hogy győztünk. (Werder Bremen – Hannover 6-1)

Mégpedig azért, mert a Schalke gyalázatos meccsen ugyan, de egy Krstajic gólnak köszönhetően hozta a három pontot a Frankfurt ellen. A sasok csináltak egy testcselt az UEFA kupás helyek felé még márciusban, de erre ők mentek el a legjobban, azóta módszeresen megzuholja őket boldog-boldogtalan – nem mintha ez a legcsekélyebb mértékben izgatná őket, a bajnokság záró szakaszát hatvanas pulzussal mélázták végig a középmezőnyből, pedig a szezon előtt oszlopos kiesőnek jósolták őket. Úgy tűnik, jövőre is a safety-first szabály uralkodik majd Funkeléknél, egyelőre két ifjonc védőt vásároltak az új szezonra, Markus Steinhöfer (Salzburg) és Alexander Krük (Kickers Emden) személyében. Az SO4 edzőpárosa egyelőre veretlen, és valószínűleg ebben az állapotban adják majd át a csapatot Fred Rutten-nak, a Twente őskövületének, aki elméletileg 2010-ig irányítja majd a kékeket, azaz újabb Bundesliga-szűz tűnik fel a ligában. A Schalke egyébként rekordévet zárt, 150M eurós forgalom mellett 13M euró nyereséget könyvelhetett el, amire Schnusenberg elnök úr roppant büszke. A jövő évre tervezett erősítésekről egyelőre mit sem tudni, mert Rutten még a holland BL play-off döntővel van elfoglalva az Ajax ellenében. (Schalke – Frankfurt 1-0)

Ezt azonban már a Rostock nem fogja megélni, miután két tizenegyessel és egy kiállítással is hátráltatták magukat a Leverkusen ellenében – ez volt a nyolcadik begyűjtött zakó kilenc meccs alatt, irány a másodosztály, de a zebrákkal ellentétben itt Rydlewicz és Stefan Beinlich miatt vérzik majd a szívünk. A Leverkusen meg sikerrel ragadta meg az utolsó lehetőséget, hogy a néhány hét alatt tönkremenni látszó szezonjuk ne kapjon végzetes sebet. Jövő héten ki-ki meccs a Bréma ellen, nem lesz gyerek, bár nekik azért sokkal fontosabb a meccs, a Werder ha arra kerül a sor, valószínűleg megüti majd az albán bajnokot. Persze a rövidített vakációnak nem tapsolnának, szóval meleg a pite. További nehezítés, hogy Sinkiewicz hónapokra lerobbant szalagszakadással. (Rostock – Leverkusen 1-2)

A sokáig gránitalapon működő HSV-ről a szezon végére kiderülhet, hogy igazából papírmasé, amit a Cottbus is képes kettéhugyozni kettéhasítani, ha a bentmaradás úgy kívánja. Ezzel a Prasnikar banda biztosan itt folytatja jövőre is, amit vastagon meg is érdemeltek. A közvetlen riválisok közül senki nem tudott fogást találni rajtuk és végig szent tűzzel a szemükben kapartak a pontok után. A Hamburg meg nemes egyszerűséggel megbolondult a szezon végére, fejben sem tudják feldolgozni, hogy Van der Vaart már nem menti meg menetrendszerűen a seggüket. A KSC ellen kell nekifutni az UEFA kupának, nem tűnik lehetetlennek. (Cottbus – Hamburger SV 2-0)

Nokedli, nokedli, nokedli. Ahhoz, hogy immár négyen is pályázzanak a nemzetközi porondra, megint a sváb hímzőegylet gálaelőadása kellett, akik sivár egyhangúsággal  ténferegtek a pályán, mintha nem is a teljes szezon megítéléséről lenne szó. A címvédő nemhogy BL-helyre nem ér oda idén, de még hatban sem lesznek. A komoly pofonhoz egyébként az is kellett, hogy Meira százszázalékos luzitán ostobasággal már az első negyedóra végén kiállíttassa magát. A Wolfsburg meg tavaszi első lenne, de valószínűleg még ez is kevés lesz, a szurkulók csak Zaccardo (Palermo) leigazolásának örülhetnek, annak viszont nagyon. (Wolfsburg – Stuttgart 4-0)

A Herthát kerek-perec a tizenegyedik helyre jósoltuk még az ősszel, ahhoz képest itten a tervtúlteljesítés megszállott sztahanovistái egyelőre jól állnak, bár az utolsó fordulót elnézve még ülhet a prófécia. Viszont Dárdai Paja kerettagsága hajszálrepedéseket okozott a gömbön, ez a vízió még Nostradamus-nak is ékes trófeája lenne. Nem Paját bántjuk, a mi kis focinknak jót tenne még vagy hetven Dárdai felbukkanása is, de mostanra ebben a Herthának nevezett biomasszában is csak percei voltak, egyetlen jó meccsét tudjuk megnevezni, még tavaly a Bayern ellenit, aztán kifújt. Mint ahogy kifújt a dalnokok veretlenségi sorozata is (négy meccs), így most csak akkor van reményük a bentmaradásra, ha megütik otthon a BL-ért izguló Schalkét. (Hertha – Nürnberg 1-0)

Két szimpatikus csapat semmiről sem döntő meccsén a Bochum öt perc alatt kivéreztette a szezon végére Jabba-szintre tunyult KSC-t, viszont Sestak az újabb góljával minden bizonnyal az NST szezonválogatottjába küzdötte magát, meg lennénk lepve, ha jövőre is a Ruhr-vidéken folytatná. (Karlsruher SC – Bochum 1-3)

Nem szeretjük a Bielét, most mégis sajnáltuk. A szezon végét összeszorított fogakkal gürcölték végig, meglehetett volna a biztos Bundesliga tagság, de hat perccel a vége előtt egy Frei szabadrúgás a kapufáról Fernandez kapus orcájára- onnan pedig a kapuba pattant. A másik beszedett góljuknak is van annyi utóélete, hogy az ex-Arminiás Brutus Buckley szerezte. A BVB tulajdonképpen szégyenletes szezonon van túl, még akkor is, ha ez nem éppen UEFA kupás keret (aztán mégis az lesz belőle) a mutatott hozzáállást mindenképp számon lehet kérni, no és persze Doll-nak is fel lehetne tenni egy-két trükkös kérdést, csak számolni kell vele, hogy hisztirohamot kap a sajtótájékoztató közepén. Szokott. (Arminia Bielefeld – Borussia Dormund 2-2)

Zárszónak ideje körülnézni az új jövevények kapcsán. A liftező ’Gladbach mellett a hétvégén biztossá vált az 1. FC Köln érkezése is, míg a harmadik feljutó helyre a Hoffenheim, Mainz, Freiburg trió pályázik – ebben az esélyességi sorrendben.