Bajnokot avattunk. Vagyis a legfontosabb kérdés eldőlt. Ilyenkor természetes ürességnek kellene szívünkbe költöznie, de egyelőre még hiányzik az érzés. Nem tudjuk pontosan minek köszönhető a további várakozás. A hátralévő nagy rangadónak? A kiesés izgalmainak? Esetleg a bajnoki győzelmet jelentő három pont kiharcolásának módja tesz minket bizonytalanná? Majd alszunk rá még egyet, hogy okosabbak legyünk. Mindenesetre a Real Madrid - három mérkőzéssel kevesebbet játszva – már most túlszárnyalta tavalyi teljesítményét. Ez mindenképpen dicséretes. A bajnokavatás tiszteletéére ráadásul minden kupás helyen álló gárda győzött. Többek között Barcelona is megtette, amit lehetett: egy hangzatos sikerrel próbálta meg elhomályosítani a nagy rivális diadalát. A Valencia fölötti győzelem szintén dicséretes. Ezen kívül még egy különösen fontos eseménynek lehettünk szemtanúi. A Zaragoza a sírból hozta vissza az első osztályú tagság reményét. Esett 29 gól és hosszú idő után változás történt a góllövőlista elején. Tovább után részletek.
Eljött az idő, amikor érdemes megállni és élvezni a pillanatot. A Real Madrid megszerezte története harmincegyedik bajnoki elsőségét, aminek köszönhetően az idény hátralévő három mérkőzésén kizárólag a játék szeretete és a presztízs miatt kell pályára lépniük. Maga a bajnokavatás hűen tükrözte azt, amit idén a királyi gárda produkált. Az emelkedett hangulatra való tekintettel a mérkőzést mindössze a rangon aluli jelzővel szeretnénk illetni. Aki látta, az tudja, hogy mi történt. Aki nem látta, az meg nem igazán veszített semmit, hiszen a találkozó első nyolcvan percét a ravasz passzivitás uralta. Vagy tudatosan nem csináltak semmit a csapatok, amit betudhatunk az esőnek. Vagy egyszerűen ennyire voltak képesek, amit szintén betudhatunk az esőnek. Így aztán meglepő volt, amint a nagy semmittevés közepette Heinze kezezett rossz helyen. A gólra váltott büntetővel legalább háromnapos messzeségbe került a bajnoki cím ünneplése. Azonban az idénynek eddig egyetlen tanulsága volt: a Real Madrid bármikor képes a nála szerényebb képességű csapatok legyőzésére. Még akkor is, ha ezért nem tesz semmit, és kilátástalanul is játszik. Majd később már mindent megtesz, de továbbra is kilátástalanul játszik. Ez konkrétan azt jelenti, hogy egyetlen pillanatig nem éreztük távolinak a fővárosiak bajnoki címét. Hazai vezetésnél és emberhátrányban sem. Egyszerűen az idei Real Madrid nem hullajt el feleslegesen pontokat egy Osasuna ellen. Bár volt az idénynek olyan időszaka is, amikor ezt bármikor és bárki ellen megtették, most ismét visszatért a Nou Campban elért diadal előtti hatékonyság. Jött is a két gól és senki nem mondhatja, hogy nem volt megérdemelt a vendégek győzelme. Mert bár ez a mérkőzés olyan rosszra sikeredett, hogy bármelyik csapat is nyeri, simán elmondhatjuk, megérdemelte. Elvégre ellenfele annyira gyatra teljesítményt nyújtott. Hogyan és miért emelkedett ki a Real Madrid ebből a mezőnyből? Ezt még sokáig fogjuk boncolgatni meccseredményekkel, lőtt gólokkal, kapott gólokkal, de a lényeg ott volt Pamplonában. Ez a csapat a tudatosság legkisebb jele nélkül is képes volt lehetetlen helyzetből fordítani. Ezt rajtuk kívül senki nem tudja. (Osasuna – Real Madrid 1-2) A Villarreal is ebben marad alul, bár mióta a második helyen állnak, egyre ritkábban fordul elő velük, hogy indokolatlanul veszítenének pontokat. Ez roppant módon kifizetődik, hiszen a Bajnokok Ligája selejtező elkerülése nagyon sokat nyomhat a latban. Főleg, hogy a spanyol pontvadászat a notórius későn startolók közé tartozik. Hétvégén a Getafe ellen húzták be a kötelezőt, így halasztva el a bajnokavatást. Igaz csak ideig-óráig. Azonban ez sem számít igazán, mert a második helyet stabilan tartják. A Getafének viszont máshol kell beszereznie a túléléshez szükséges legalább két pontot. (Villarreal – Getafe 2-0) Ugyanis a Zaragoza nyert. Pontosabban Ayala visszahozta a reményt az aragóniai szívekbe. Stílusosan a hosszabbítás utolsó másodperceiben szerezte meg azt a gólt, ami elkerülhetetlenül szükséges a bennmaradással kapcsolatos mindennemű gondolathoz. Sokat bántottuk idén a Zaragozát, egyszerűen érthetetlen számunkra, miként kerülhetett ilyen helyzetbe ez a csapat. Viszont pont annyira sajnálnánk, ha kiesne, mint amennyire örülni fogunk, ha a reménytelennek tűnő sorsolás ellenére, még tudja növelni a pontjai számát. Mert nagyon kellene legalább még három pont. Vagy inkább négy. (Zaragoza – Deportivo 1-0)
A Zaragozával ellentétben a Huelva számára a három pont megszerzése is erőnfelüli teljesítményt kíván, mert mindenképpen bravúrra van szükségük. Először a botladozásnál is szerencsétlenebb mozgásformát bemutató Atlético otthonában próbáltak szerencsét Sinama Pongolle-ék. Azonban míg a francia támadónak legalább voltak bíztató próbálkozásai, addig csapata számára a pontszerzés halvány reménye is hamar elpárolgott. Egy pillanatig nem volt kérdéses, hogy a Recreativo védelmét még a szezonjuk mélypontját élő Agüeroék is képesek lesznek feltörni. Ez végül háromszor sikerült a hazai csapatnak, miután Camacho hivatalosan 17 évesen megszerezte élete első dupláját, s argentin tinédzsertársa is beköszönt egyszer. A fővárosi piros-fehérek pont a legjobbkor találták meg a győztes mezüket, mert mindkét közvetlen riválisuk is ugyanígy cselekedett. (Atlético – Recreativo 3-0) Először is a Sevilla érzett rá az egycsatáros játék nyújtotta biztonságra. Pedig a taktika áldozataként a góllövőlista élén álló Luis Fabiano a kispadon kezdett. Ugyanakkor a helyette, de nem a helyén játszó Renato duplája eldöntötte a mérkőzést, s bár a vendégeknek is volt lehetőségük, mindenképpen megérdemelt hazai győzelem született. A remény továbbra is él, s az Atlético formáját figyelembe véve, még akár a csoda is megtörténhet. (Sevilla – Valladolid 2-0) Ehhez többek között santanderi ponthullajtások is kellenének. Azonban a Racing most mutatta meg, hogy vert helyzetből is képes megfordítani a mérkőzését. Különösen azért fontos ez, mert minden valószínűség szerint nem volt betervezve vendégvezetés. Főleg nem kétgólos. Innen aztán adott is volt a feladat: hármat kell lőni az üdvösséghez. Meglőtték. Bár mostanában majdnem minden mérkőzés örömünnepben végződik Santanderben, most mintha egy kicsivel még nagyobb lett volna a boldogság. Az UEFA kupa már biztos, kedvező a sorsolás: ami innen következik, az mind ajándék. (Racing – Murcia 3-2)
Mint ahogyan a Valenciát fogadni is nagyszerű élmény. Két héttel ezelőtt még rá lehetett fogni, hogy Koemant akarják megbuktatni a srácok, de most már a hamis remény sem kecsegtet. Egyszerűen ezt tudja a Valencia csapatként, s bár valószínű, hogy ebben vastagon benne van a holland tulipán is, azért a játékosok felelősségét nem kisebbítenénk. Az érem másik oldala, hogy a minden terhétől felszabadult Barcelona váratlanul eredményesnek bizonyult. Sőt még a gólokat is szorgalmasabban gyűjtötték, mint a szerdai sorfal kihagyására feljogosító sárgákat. Nem is csoda, hogy Rijkaard megint mérgelődött a kispadon. De lehet, hogy már megszokásból teszi. Vagy éppen a régen tapasztalt füttyszómentes hangulatot hiányolta. Pedig szép győzelem volt. (Barcelona – Valencia 6-0) Mint ahogyan Güiza előzése is örökké emlékezetes marad. Egyszerűen túl nagy közhely lenne azt írni, hogy egyedül verte meg az Athleticet, pedig pontosan ezt történt. Minden szituációból a legtöbbet hozta ki. Két gólján kívül egy kapufa és egy kapusbravúr kiharcolása került még a neve mellé. Lassan a legértékesebb játékosok egyikévé nőtte ki magát. Büntetőrúgás nélkül vezeti a góllövőlistát, s a formáját elnézve az Európa bajnokság egyik nagy felfedezettje lehet. Persze szimpatikusabb is, mint a sevillai riválisa. (Athletic – Mallorca 1-2) Mint ahogyan szimpatikusabb csapat benyomását kelti a mostani Levante a mostani Espanyolnál. Egyszerűen nem értjük, hogy miként került oda az Espanyol, hogy a tavasz egyik leggyengébb csapata legyen. Ráadásul most nem az eredményekről beszélünk, hanem a produkcióról. Ami nagyjából a béka segge alatt van, így nem is igazán lehet bíztatót mondani a katalánokról, mindössze annyit, hogy tökéletesen kiegyensúlyozott mérkőzésen, hatalmas szerencsével mentettek pontot a hajrában. A biztos kieső, Levante ellen. Szánalmas.(Levante - Espanyol 1-1) Bár az andalúz rangadón is hasonló eredmény született, sokkal inkább az elégedettség jellemezte a csapatokat és a mérkőzést. Pedig lehetett volna egy kicsit nagyobb iram és lendület, de valljuk be őszintén, hogy más sem kockáztatott volna a kényelmet jelentő pozíciókból. A pontosztozkodás ideális volt mindenkinek. Mindkét oldal megpróbálta kiharcolni a győzelmet, de az idő múlásával a lelkesedés is elpárolgott. Majd őszre visszatér. (Almería – Betis 1-1)
Utolsó kommentek