A múlt heti kényeztetés után, most egy kicsit visszakaptuk a sorstól. Több alacsony színvonalú meccs mellett, nyolc csapat még gólt sem rúgott. Persze a Reading sem. A két éllovas hozta kötelezőt, így már csak négyet kell aludni (tablettával szórakozóknak már egyet sem) a vasárnapi izgalmakig. A tabella alján tisztult a kép, a Wigan és a Boro már nyugodt lehet, és a Bolton kiesésére is csak a matek érettségin elvérzők - és a jogászok - tennének nagyobb összeget. A Fulham egy hét alatt felküzdötte magát a 19. helyről a bennmaradást érő 17.-re, a Liverpool és az Arsenal győzelemmel búcsúzott közönségétől, a Derby meg idegenben lőtt gólt, hopplá. Lapozás után mindenről részletesebben.

Ismét a MU futott neki elsőnek a fordulónak, és a vártnál sokkal könnyebben gyűrték le a West Hamet. Mikorra kikértük a szokásos sörünket, C.Ronaldo már megcsinálta a szokásos cselét, majd belőtte a szokásos gólját. Igazából nem értjük, Lucas Neill hol volt eddig. Már a nagyi is előre bemondta, hogy sarokkal fog irányt és ütemet váltani. Ez volt a 39. gólja, aztán húsz perc múlva jött a negyvenedik. A jubileumit sikerült azzal a testrészével elérni, aminek sokszor mi is tartjuk. Igen, nem újdonság, mint embert nem nagyon nem csippázzuk, de vitathatatlanul ez az ő idénye, és a dicséretet ugyanúgy megérdemli a játéka és gólerőssége miatt, mint a viselkedése miatt a csipkelődést. Ő testesítette meg idén az állandóság a Unitednél. A meccs embere különben nem ő volt, hanem a volt játszótársak ellen - a megszokottnál is nagyobb kedvvel - játszó Tevez. Rengeteget futott, minden támadásban benne volt, és rúgott egy óriási nagy gólt (pont onnan, pont oda, pont abba a kapuba, mint tette ezt Nani még októberben). Az első félidő krónikájához még hozzátartozik (mekkora sablon), hogy Ashton ollózott egy gyönyörű gólt, visszahozva a meccsbe a londoniakat. Majd a kisebbik (de lassan unszimpibb) portugál csalt sanda mosolyt a Chelsea híveinek arcára azzal, hogy lestukkolta Neillt. Nincs kétségünk afelől, hogy a 60 ezer fontos bírságon és az eltiltáson kívül Fergie hajszárítójából is kapott egy rövid promóciós anyagot. A  második félidőben hiába vártuk az izgalmakat, a United tíz emberrel is sokkal jobb egy West Hamnél, nagyon védekezniük sem kellett. Az újabb hazai gólon csak azért lepődtünk meg, mert nem tudtuk, hogy Carrick is a pályán van. A győzelemmel szépen búcsúztak az Old Traffordtól (Manchester United - West Ham United 4-1). Maradt két meccsük, meg lehet koronázni az idei teljesítményt. Van egy érzésünk, hogy behúzzák mind a kettőt, az elsőt nagyobb valószínűséggel, a másodikra azért csak ellenségeink vagyonát raknánk fel.

Szombat délután következtek a kiesésben érdekelt csapatok. A legnagyobb figyelemmel kísért összecsapás - egyértelműen - a birminghamiek Craven Cottege-i vendégszereplése volt. Pokoli küzdelmet hozott. A főszerepet pedig hárman játszották: McBride, McBride és McBride. Ugye, hogy nem minden ciki, ami az USA-ból jön?! A második félidőben egy gyönyőrű csukafejessel megszerezte a vezetést, el is döntve ezzel a csata sorsát. A hazaiak teljesen megérdemelten nyertek (az utolsó percekben Nevland biztosította be a győzelmet), így már csak egy győzelem kell nekik a hőn áhított bennmaradáshoz (Fulham - Birmingham 2-0). Továbbra is kitartunk mellettük, szurkolunk nekik. A vendégeknek pedig már legalább akkora mázli kell, mint amekkora városi riválisuknak volt 2005-ben . Apropó, Geráék feljutottak újra. Gratulálunk és átgondolt döntést várunk Zolitól!
A Reading sem tudott élni a lehetőséggel, hogy a saját kezébe vegye a sorsát, Keane gólja már nagyon korán döntött. Nagyon simán több góllal nyerhetett volna Spurs, de nem használták ki a ziccereket (vagy a bíró nem adta meg a jogos gólt), így a végén majdnem egyenlítettek Kitsonék (Reading - Tottenham 0-1). Hogy mégsem, ennek két oka volt. Az egyik, hogy a Readingnek a Derby ellen kell játszania, hogy gólt lőjön. A másik, hogy Cerny állt a kapuban. A cseh hálóőr (szerintünk a sörtől lesz abban az országban ennyi tehetséges Hasek-palánta) két óriási bravúrral bizonyította, hogy jó vétel volt a QPR-nek és Buzsákiyval képesek lesznek jövőre Championshipet nyerni. Robbie Keane egyébként jól mozgott Berbatov nélkül is, aki sérülés miatt hagyta ki a meccset. Félünk, hogy ez csak olyan összekacsintós sérülés, és a köztudottan BL-be vágyó (érdekes, mi is oda vágyunk) bolgár klasszis már nem fog Ramos keze alatt pályára lépni. Ne legyen igazunk.
A Readinggel és a Birminghammel ellentétben, a Wigannek sikerült kikaparnia a gesztenyét. Bár, inkább úgy fogalmaznánk, hogy a Villa beleszart az üveggömbünkbe. Szégyelljék magukat! Kívánjuk, és meg is érdemlik, hogy az Intertoto kupa utolsó körében essenek ki, tizenegyesekkel. A Wiganben két átlag feletti teljesítmény elég volt a sikerhez. Valencia lőtt egy mákos meg egy szép gólt, míg Kirkland - annak ellenére, hogy nem vette ki a mezéből a vállfát - mindent megfogott (Aston Villa - Wigan 0-2). Steve Bruce fiai páholyból várhatják a United elleni utolsó mérkőzést. Reméljük nem adják könnyen magukat. Nem azért, mert a Chelsea-nek szurkolunk, hanem mert úgy illik.
Boltonban a hazaiak úgy léphettek pályára, a többi eredmény tudatában, hogy egy győzelemmel már csak matematikai esélyük lehet kizúgni a PL-ből. Ha nem is könnyen, de behúzták (Bolton - Sunderland 2-0). Meg kell emelnünk a kalapunkat El-Hadji Diouf előtt hogy ne arra köpjön, aki úgy vezette győzelemre csapatát, hogy jövőre mindenképpen el fog igazolni. Egyébként a második gól elég mókásra sikerült, hiszen a szögletnél a kapufánál posztoló Andy Reid egyszerűen egy lépéssél hátrább volt, mint kellett volna lennie. Mondhatni, a mentés előtt begurult a kapuba. A Boltonnak 12 gólt kellene bukni a Readinggel szemben hogy kiessenek. Ennek azért kisebb esélye van, mint Kisteleki lemondásának.
A Riverside stadionban is bennmaradásnak örülhettek. A Boro hosszú idő után tudott ismét nyerni egy felejthető meccsen (Middlesbrough - Portsmouth 2-0). A Fulhamért szorító szívünk egy ugyanilyen Pompey-t szeretne látni vasárnap is: James nélkül, lelketlenül, Wembley-ről álmodva.
Volt még aznap egy Blackburn - Derby 3-1 is, ami a vendégeket mindenidők leggyengébb Premiership csapatává tette. Náluk kevesebb pontja csak nekik van.

A vasárnap nem ígért semmi különlegeset, és nem is hozott. A tartalékos Arsenal nagynehezen, egy Bendtner erőfejessel, legyűrte a csak egy pontért utazó Evertont (Arsenal - Everton 1-0). Utoljára láthattuk az Emiratesben Mathieu Flaminit (a lelátón parolázott Hleb és Fabregas társaságában), jövőre _benito fogja dicsérni. Az Ágyusokért szorítók lassan úgy lehetnek a franciákkal, mint a prosti egy mozgalmas szombat estén, "na ez is elment". A másik meccsen nagyon simán nyert - Torres góljával - a Pool. A City szurkolók végig Eriksson mellett tűntettek, de sem a mutatott játékkal, sem pedig a kiszivárgó hírekkel nem lehettek elégedettek (Liverpool - Manchester City 1-0).

Hétfőre maradt a kérdés, lesz-e vajon izgalom a tabella tetején is az utolsó körben. Az első félidő alapján, nekünk úgy tűnt, mintha a Chelsea nem akarná megnyerni ezt a meccset. Joe Cole és Lampard csak padozott, míg a Newcastle sokkal közelebb állt a vezető gól megszerzéséhez. Jó Chelsea-szokáshoz híven, most éppen Terrynek kellett vészkapust játszania és a gólvonalról mentenie. Aztán a szünetben használt a büntetésként beígért körülmetélés, mert csak idő kérdése volt, mikor találnak be a Kékek. Ez ismét az ügyeletes gólfelelősnek sikerült, Ballack az ötös sarkáról, könnyedén csúztatott a hosszúba (a védők érdemelnének a legendás faszkorbácsunkból). Érdekes adatra lettünk ezután figyelmesek, mert a statisztika szerint a német is és Lampard is inkább akkor erdményes, ha a másik nincs a pályán. Ez a két dudás tipikus esete, de azért biztosak vagyunk abban is, hogy Moszkvában mindketten ott lesznek a gyöpön. A gól után mindent megpróbáltak a hazaiak, de a játék képe bizonyította Keegan hétvégi jóslatát, hogy a négy nagyot nagyon nehéz lesz megközelíteni. Owen nem sokat mutatott és a csodacsere Smith sem segített (jövő hétre összeszámoljuk, hány gólt vágott a szimpi Alan. Tudjuk ám...). A meccset egy gyönyörű összjáték után Malouda gólja zárta le, esélyt adva Sevának az újabb pályára lépésre. Kicsit megalázónak tartjuk ezen szokását a Figymátlannak tesitanárnak. Newcastle - Chelsea 0-2, így hétvégén mindenképpen a United lesz nagyobb nyomás alatt.

Vasárnap az idegek harca jön. Patkó Béla Ki-ki meccs nem lesz, akinek fontos az utolsó meccs, az verhető, nem túl motivált ellenfelet kap. Bízunk benne, hogy ennek ellenére kellemesen fogunk szórakozni. A nem túl merész tippünk, hogy minden marad a mostani állapotban. Addig még igyekszünk két különlegességgel szolgálni. Sikerült bejutnunk az Anfieldre, illetve volt szerencsénk találkozni egy City-legendával. A két történetben Puskás Öcsi lesz a kapocs.