Ez a harc lesz a végső – szól az Internazionale (sic!) első sora, és bár a népszerű sláger egy másfajta küzdelemre szólít, a Serie A utolsó fordulója csak akkor lehetne ennél durvább, ha mondjuk egymással meccselne az Inter és a Roma, valamint az Empoli és a Parma. A 38. játéknap dönt tehát. Mindenről! Az óriási előnyét bőkezűen herdáló Nerazzuri mellett a terrierszerű kitartással nyomuló Roma is kiesőjelölthöz látogat, és a legvalószínűbb kimenetel, hogy a negyvennégy szívből vasárnap délutánra harminchárom megszakad. A harmadik helyen egy zöldellő réten legelésző bocihoz hasonlatosan elégedett Juventus mögött szintén komoly acsarkodás várható a negyedik Bl helyért, mely során a Fiorentina a Torino vendégeként igyekszik megőrizni kétpontos előnyét az Európa és a világ trónján feszítő Milannal szemben, mely könnyen lehet, hogy teljesen hiába pofozza le az Udinesét - már ha egyáltalán. Érdekes eset továbbá az Empolié, mely a szezon túlnyomó részét a nyaktilóval kacérkodva töltötte, most azonban – ha a két óriás beteljesíti küldetését – hiába áll az utolsó előtti helyen, a bennmaradás kiharcolásához elég legyalulni a már alászállt Livornót, hiszen a Cataniával való összevetésben ők a jobbak. Utoljára kívánunk idén mindenkinek jó mulatást az olasz hétvégéhez, hajtás után pedig messze nem utoljára megmondjuk az élest jól.

Parma – Inter 2-2
Mert ha ennyire kell mindenkinek, akkor általában egyiké sem lesz. Persze nem csak ezért gondoljuk, hiszen hűséges olvasóink bizonyára emlékeznek rá, hogy már két hete is azt káráltuk, hogy az Inter, ha úgy alakul a helyzet, ahogy végül alakult, nem lesz képes győzni Pármában. A Nerazzuri a legrosszabbkor veszítette el oszlopát, támaszát, szívét, motorját, (…) Cambiassót, és úgy tűnik, a helyén nem Pelé, vagy Maniche játszik majd, hanem Mancini kockáztat, és a szezonban nem sokat mutató Sztankovicsot rendeli a középpályára, míg a passzok kiosztásának kényes feladata Jimenez feladata lesz, akit hiába tartunk változatlanul sokra, a szezon végére csapatával együtt ő is kipukkadni látszik. A Parmánál sok az eltiltott (Rossi, Dessena, Mariga), és sérült is van néhány (Pisanu, Morfeo, Corradi, Falcone), ráadásul a legrosszabbkor visszatér az őstulok Fernando Couto a védelem középére. Cupert ugye a héten kivágták, mint a gerelyt (tíz pármai meccséből kettőt tudott megnyerni, ejnye, Hector!), így az ificsapat edzője, Andrea Manzo alkothat maradandót és írhatja be nevét gyöngybetűkkel a klub aranykönyvébe. Ha végignézünk a Parma keretén, egyszerűen nem hihetjük el, hogy egy Reginaldo, Morrone, Cigarini, Gasbaroni középpályával rendelkező csapat kiesik, pedig az esélyeik nem túlságosan jók, az Inter ugyanis minden bukdácsolás és szerencsétlenkedés ellenére a Serie A legerősebb csapata. A számok azt mondják, eddig 17 meccset játszottak Pármában, a vendégek pedig mindössze kétszer tudtak nyerni (tavaly, pl.) a hazaiak tíz győzelmével szemben, az őszi összecsapásukra pedig nincs élő NST-olvasó, aki ne emlékezne (aki mégsem: két perccel a vége előtt még vezetett a Parma, de jött a Couto-kezezést követő büntető és kiállítás, majd a 93. percben érkezett Ibrahimovics – aki a tizenegyes után lekevert egy taslit Dessenának – és az akkorra kilenc emberrel játszó vendégek hálójába küldte a győztes gólt.). Dráma volt, dráma lesz!

Catania – Roma 1-3
Egyetlen perc választotta el az Elefántokat attól, hogy bennmaradjanak, hiszen Torinóban egészen a 90. percig vezetni tudtak, ám Del Piero gólja könnyen lehet, hogy belerobbantja a szart szegény szicíliai ormányosok képébe. A Catania az őszi szezon elején még egyáltalán nem tűnt úgy, hogy bajban lenne, ám menet közben elfogyott a szufla, s most pont az ellen a Roma ellen kellene győzni, mely különösebb megerőltetés nélkül gyalogolt keresztül rajtuk a kupa elődöntőjében. Egy döntetlen már összejött, s ez most is a mennyországot érné számukra, hiszen a Parma elleni összevetésben egy paraszthajszállal jobban állnak (0-0, 2-2). A Romának viszont az egy pont semmire sem jó, akkor ugyanis hiába kapna ki az Inter, az egymás elleni eredményeknek köszönhetően a Nerazzuri lenne a bajnok. A kezdőcsapatból ítélve Spalletti nem nyugodt: az általában a középpályás trojka közepén szerepet kapó Perrottát tolja ki Taddei megüresedett helyére (Giuly eközben a padon növeszti a furunkullusokat a seggére), középre pedig Aquilani lép majd fel, így tartunk tőle, hogy a szép búcsút nem sokra becsülő Mancini jelenti majd a különbséget a pöcegödör és a valhalla között. A Romának nem szabad egyetlen percre sem szem elől tévesztenie a saját dolgát, mert a Catania bizony masszív kis csapat, ráadásul úgy tartják, az életéért küzdő ember erejét akár hétszeresére is növelheti az adrenalin. Apropó, hét. A Roma pont ennyit rúgott nekik tavaly…

Milan – Udinese 1-1
Ancelottiék fogták, és úgy vágták vissza a tóba az aranyhalat, hogy csak nyekkent. Ekkor érkezett a búvárruhában várakozó Fiorentina, és törvénytelen vigyorral kivetette a hálóját a csodatevőre, majd egyetlen kívánságaként a Bl-indulást jelölte meg. Ha várható nem is volt, hogy így történik, azért nagy meglepetést mégsem okozott, hiszen a Rossoneri tragikus formában van, és talán magukban már ők is az UEFA-kupára készülnek. Most még annyival mélyebb a gödör, hogy Nesta és Gattuso eltiltott, előbbi helyén a Del Piero cseleitől azóta is pörgő-forgó Simic, utóbbi helyett pedig a Milan keretének legkutyább játékosa, Brocchi kap majd szerepet, miközben a vendégeknél a Di Natale-Quagliarella kettős élezi a stoplikat egy esetleges hatodik hely reményében (a Samp beelőzéséhez győzni kell!).

Torino - Fiorentina 0-3
Egyszerűen megérdemlik a lilák és kész! Még akkor is, ha két klasszisuk közül az egyik éppen kretén módon kiharcolt eltiltását tölti, és így nem lehet csapata segítségére a mindenről döntő torinói meccsen, de nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük, Mutu már így is megtette a magáét a nagy cél érdekében: 17 góljával messze csapata legeredményesebbje. A Pazzini-Osvaldo kettős ígéretes, de még nem tart itt, ráadásul Semioli helyett Santana osztja majd nekik a mannát, szerencsére azonban ezt a Serie A legszarabb csapata ellen kell tenniük. A Toro már bennmaradt, nincs miért küzdenie, ráadásul a hírek szerint az egyetlen épkézláb játékos, Rosina távozik, a bordóknak tehát már most azon járhat inkább az esze, hogy kikkel és hogyan erősítik meg a jelenlegi kutyaütő bagázst.

Sampdoria – Juventus 2-1
A Doria akár még be is előzheti a Milant (ehhez a 0-5 miatt ki kellene kapni a Rossonerinek), de ez egyébként sem jelent semmit, úgyhogy maradjunk annyiban, a hazaiak a Juventus legyőzésének dicsőségéért lépnek pályára – immár biztos UEFA-résztvevőként. A Blucerchiatti a remekül fungáló Maggio-Cassano párosban bízik, az elmeháborodott csatár partnere most azonban nem a veterán Bellucci lesz, hanem Bonazzoli. A Juventusba a legjobbkor tér vissza Marchionni, hiszen Camoranesi sérült eltiltott, sőt, állítólag pályára lép Tiago is, ezért megállapíthatjuk, hogy a Juventust már csak egy dolog érdekli: ők szeretnék a gólkirályt adni, ha pedig mindjárt kettőt is sikerül, akkor bánja kánya.

Empoli – Livorno 2-0
A nyolcas pályán surranásra készül az Empoli, mely jelen pillanatban ugyan kieső, de igen szerencsés helyzetben van: mivel ők lőtték eddig a legkevesebb gólt, hatalmas mázli, hogy pont a legtöbbet kapót látják vendégül. Ha minden a papírformának megfelelően alakul, a toszkán derbi után az egyik csapat igen boldog lesz, ha viszont valahol borul a dolog, akkor mindketten alászállnak. Ezt elkerülendő a hazaiak két csatár (Vannucchi – Saudati) mögé egy szélről induló trequartistát is neveznek (Giovinco személyében), és várhatóan megpróbálják a kezdő sípszó után egyből a kapujába préselni a szomszéd komcsikat. Szerintünk erőfeszítéseiket siker koronázza, és majd csak jövőre esnek ki.

Siena – Palermo 1-1
A Robur bennmaradt, amiért jár a standing ovation, a Palermónál pedig már kívülről fújják a jelszót: majd jövőre!

Atalanta – Genoa 2-1
Ha Borriello gólt lő, könnyen lehet, hogy gólkirály lesz. Erről szól a meccs, egyébként békés napozgatásra számítunk.

Cagliari – Reggina 2-1
Bennmaradtak mindketten, pedig a szezon jelentős részében simán benne volt, hogy mindketten távoznak, ezért nagy vállveregetésekkel tarkított lábkapkodást prognosztizálunk két Acquafresca-góllal fűszerezve.

Lazio – Napoli 0-1
Csak akkor lenne izgalmas, ha mindkét csapat a hazai szerelésében játszana, sőt, a bíró is strandkorlát-kékbe öltözne. Hamsik vajon hova megy? A szezonválogatottunkba? Oda biztosan.