Erdélyi testvérlapunk kicsit megkésve bár, de Klausenburg-kolléga segítségével beszámol nekünk arról, milyen érzés román bajnoki címet ünnepelni Kolozsvárott. Lássuk, lássuk...! „Ünnepel az egész város, bajnok lett a kincses város!” – zúgott a rigmus magyarul még órákkal a futballtörténelmi diadal után. Természetesen magyarul, hiszen Kolozsvár első bajnokcsapatának, a CFR-nek a szurkolói közt szép számmal akadnak nemzettársaink. 101 évvel a klub alapítása, 17 évvel az utolsó vidéki csapat (Universitatea Craiova) és 38-al az utolsó erdélyi gárda (UTA Arad) által megszerzett román bajnoki cím után az 1907-ben Kolozsvári Vasutas Sport Club néven anyakönyvezett együttes birtokába került a román bajnoki cím.

Bár az alig hat éves sikersztori (Pászkány Árpád, a csapat jelenlegi tulajdonosa 2002-ben még a C ligában vásárolta meg az egyesületet) villámgyorsnak tűnik, hosszú és rögös út vezetett a sikerig. A CFR-nek meg kellett küzdenie a román futball összes mítoszával, kezdve Bukarest legyőzhetetlenségével és zárva a Steaua tulajdonosának, Gigi Becalinak mindenhatóságával. A diadalmas őszi menetelés (mindössze 4 döntetlen az első 18 meccsen) tavaszi bukdácsolássá változott, kiesés ellen küzdő csapatok is szereztek pontot a vasutasok ellen, de szerencséjükre a döntő pillanatban a Steaua is elvesztette a Dinamo elleni fővárosi rangadót.

Így a CFR.nek már csak az U elleni kolozsvári derbit kellett behúznia az utolsó fordulóban. A már hetek óta biztos kieső házigazda azonban nem adta olcsón a bőrét, bár a mai napig sem lehet tudni, mi motiválta jobban a játékosokat: a Becali által beígért eurómilliók vagy saját szurkolóik fenyegetése, akik lábtörést helyeztek kilátásba vereség esetére. A balhéiról is hírhedt hazai tábor ezúttal a vendégszurkolókkal nem tudott összecsapni, így a meccsre vonulóban a csendőrökön töltötte ki dühét, még Aurel Litan tábornok, a megyei csendőrség parancsnoka is kapott egy téglát a fejébe.

A CFR-nek mindössze 500 jegy jutott a Ion Moina stadionban, s a vendégszurkolók óvatosságára jellemző, hogy a hölgydrukkereknek ezúttal otthon kellett maradni. A fellegvári CFR-arénában közben közel tízezren követték kivetítőkön az eseményeket, és a helyi tudósítások szerint a város kocsmáiban is többnyire a vasutasoknak drukkoltak.

A meccsen – a csapatokkal ellentétben – a két tábor hozta szokásos remek formáját, koreókra és rigmusokra a legfinnyásabb kritikusoknak sem lehetett panaszuk. Az U-sok még füstöltek egy kicsit, hogy most se unatkozzanak a tűzoltók, magyar-gyalázó rigmusaikat azonban mindössze 10 másodpercre vették elő. Erre ugyanis válaszul a CFR szurkolói Mészáros Alpárt, az U magyar nemzetiségű edzőjét kezdték éltetni.

A meccs viszont nem volt valami nagy szám, és némileg hasonlított a két csapat decemberi találkozójára. Az első félidőben az U két ajtó-ablak helyzetet is kihagyott, a CFR meg lőtt két lesgólt, a másodikban pedig egy 11-es döntötte el a három pont és a bajnoki cím sorsát. Fabio Bilica a brazil-argentin barátság jegyében ugrott rá Diego Ruizra a hazai kapu előtt, a büntetőt azonban közel öt perces, olykor tettlegességig fajuló tárgyalás-sorozat előzte meg a két csapat játékosai és a bíró között. Végül a csapatkapitány Cadú belőtte a győztes gólt, a végén az U még kihagyott egy ziccert, a CFR-sek pedig ünnepeltek egy kicsit a Moinán, majd elhúztak saját stadionjukba, ahol már telt ház, 14 ezer drukker várta őket egy hosszabb ünneplésre. Az igazi buli azonban csak vasárnap lesz, mivel szombaton még kupadöntőt játszik a csapat az Unirea Urziceni-nel, s a díjak is csak akkor érnek ide Bukarestből. A szövetség ugyanis az utolsó forduló előtt ponthátrányban levő Steaua mérkőzésére vitte ki az érmeket és a bajnoki trófeát.

A bukaresti katonacsapat, illetve tulajdonosa, George Becali számára azonban lehet, hogy nem is a bajnoki cím utolsó körben való elvesztése lesz a legnagyobb tragédia. A meccs ugyanis a pályán kívül folytatódott a Steaua számára: miközben a CFR stadionjában, illetve a város kocsmáiban zajlott a fieszta, és a KVSC-galeri, azaz a vasutascsapat magyar szurkológárdájának törzskocsmájában zengett a „Csepereg az eső, CFR az első”, valamint a „Stand up for the champions” rigmus, az egyik városszéli vendéglőben a korrupcióellenes ügyészség nyomozói rajtaütöttek egy ötfős társaságon. Négy közülük Becali embere volt, az ötödik Gigel Coman, az U éppen a Steauától igazolt játékosa, aki ezúttal eltiltás miatt nem volt kerettag. A rajtaütés során a bukarestieknél egy táskát találtak, benne 1,7 millió euróval, amelyet az U játékosainak szántak, arra az esetre, ha pontot raboltak volna a CFR-től. Mint kiderült, az akcióra már napok óta készültek a korrupcióellenes hatóság illetékesei, Becali és sleppje telefonjait lehallgatták, így csak az volt kérdéses, mikorra időzítik a leleplezést. Az időpont kiválasztása azt jelzi, hogy az ügyészek kitűnő dramaturgiai érzékkel rendelkeznek, mivel este az CFR örömujjongásáról készült képeket már a rajtaütésről szóló bejátszások váltották, valamint az élő, Becalival készült telefoninterjúk, amelyekben a Steaua tulaja elismerte ugyan, hogy a pénz tőle származik, ám kijelentette: az embereinek cukorkát, illetve telkeket kellett volna vásárolniuk érte.
 
Az ügyészek, illetve a labdarúgó-szövetség azonban nem voltak vevők a román futballéletben évek óta büntetlenül garázdálkodó ex-juhász humorára: előbbiek bűnvádi eljárást indítottak ellene, utóbbiak pedig a Steaua megbüntetéséről döntöttek. A tét nem kicsi: ha bebizonyosodik, hogy valóban le akarta fizetni az U-játékosokat, Becali akár 12 évre is rács mögé kerülhet. A Steaua mindenható urának amúgy nem ez lenne az első hasonló esete: már márciusban bejelentette, megjutalmazza azon csapatokat, amelyek pontot rabolnak a CFR-től, néhány éve pedig saját luxusautójával üldözte a Besztercei Gloria csapatbuszát, eurókötegeket lóbálva a kezében, hogy így próbálja rávenni a csapat játékosait: még a szokásosnál is nagyobb erőbedobással harcoljanak a fővárosi rivális Rapid ellen. A tranzakcióból azonban akkor sem lett semmi: az erdélyi klub vezetői megtiltották a játékosoknak, hogy bármit is elfogadjanak Becalitól. (Rossz nyelvek szerint korántsem a becsületesség motiválta őket: a román élvonal egyik legrutinosabb bundacsapataként számon tartott Gloria állítólag azért nem fogadta el Becali ajánlatát, mert a meccset már eladta a korábban jelentkező Rapidnak).
És mi a CFR-siker titka? Természetesen a pénz. A csapat főrészvényese, Pászkány Árpád évről évre nagyságrendileg egyre jelentősebb összegeket fektetett a csapatba: 2004-ben, az első ligába jutás után még 1,5 milió euró volt a klub költségvetése, idén pedig már 20. Jövőre 100-at ígért a tehetős üzletember, Iuliu Muresan klubelnök egyik korábbi nyilatkozta szerint ebből akár 50-et is költhetnek erősítésekre, hogy helyt álljanak a Bajnokok Ligája csoportkörében. A román bajnok ugyanis – főként a most éppen hoppon maradó, azaz selejtezőre kényszerülő Steaua nemzetközi eredményeinek köszönhetően – idén már a legjobb 32 között kezdi meg európai szereplését, és az UEFA pénzdíjaiból, a televíziós-, reklám- és jegybevételekből legkevesebb 10 millió euróra számíthat. Nem csoda, hogy Pászkányék rohamléptekkel bővítik a Constantin Radulescu-stadiont, hogy az augusztusra már az UEFA összes igényének megfeleljen.

A csapat pedig biztos fog erősödni, a CFR még a bajnokság vége előtt megszerezte Cristian Prette Sanchezt, a Huracan 23 éves középpályását. Vele már hatra nő az argentin légiósok száma a csapatban, bár a nyáron várhatóan távozók is lesznek.

Ioan Andone, a román válogatott egykori hátvédje (az 1990-es világbajnokságon Milla papa tréfálta meg emlékezetes módon) már második bajnoki címét nyerte edzőként, miután 2004-ben a Dinamóval volt aranyérmes. A joviális, 48 éves tréner elődjével, az olasz Cristiano Bergodival szemben nem egy nagy taktikus, viszont erőnlétileg kiválóan készíti fel a csapatot, amely az utolsó percig megy előre. A szezon során folyamatosan váltogatta az 4-4-2-es, az 4-2-3-1-es és a 4-1-4-1-es játékrendszereket.

A kapuban hárman is megfordultak. A román Eduard Stancioiu kezdte a szezont, akit aztán egy buta kiállítás miatt a portugál Nuno Claro váltott. Télen jött a Rosenborgtól a kanadai Lars Hirschfeld, meg is kapta a lehetőséget, de hibái miatt (öngólt ütött a Steaua elleni rangadón) hamar kikerült a csapatból. Jött újra a végig legegyenletesebben védő Nuno, aki azonban megsérült, így végül Stancioiu fejezte be az idényt.

A védelemben a jobbhátvéd Tony da Silva a legbiztosabb pont, a külsőben és harciasságában is Simon Tibit idéző francia-.portugál a szurkolók nagy kedvence. Középen a csapatkapitány, szintén portugál Cadú is ritkán hiányzik, mellette legtöbbször a brazil Andre Galiassi de Sousa játszik, aki a sárga lapokat elég szorgalmasan gyűjtögető csapat egyik legtisztábban focizó védője. A svéd Niklas Sandberg nem tudott alkalmazkodni, egyre kevesebb lehetőséget is kapott, nyáron valószínűleg távozik. A negyedik középhátvéd, a Besztercéről érkezett Gabriel Muresan a szezon végére lendült formába, de a legtöbbször védekező középpályásként szerepelt. A bal oldalra meg hiába jött a svéd válogatott Dorsin, nem tudta kiszorítani a jobb lábas Cristian Panint, aki a csapat második legrégebbi tagja: még 2004-ben igazolták le Aradról.

A középpálya védekező részlegének főnöke egy újabb portugál, Dani, mellette néha honfitársa, Andre Leao, néha meg Muresan is felbukkant. A karmesteri pálca kivételesen egy román focista, Eugen Trica kezében van, a bolgár bajnokságban éveket töltő focista egyben a csapat házi gólkirálya is volt 15 találatával. A széleken két olyan focista ficánkol, aki 11 másodperc alatt futja a száz métert: a portugál Antonio Semedo és az argentin Sebastian Dubarbier. És akkor még ott van a román bajnokság talán legpengésebb játékosa, Emanuel Culio, aki szélsőként és belső középpályásként is bevethető.

A támadóegység ősszel Christian Fabbianiból és Didyből állt, előbbi 10, utóbbi 7 gólt szerzett. A brazil azonban tavasszal sérülés miatt egy percet sem játszott, sokan az ő hiányának tudják be a csapat visszaesését. Fabbiani pedig, aki 2,2 millió eurós vételárával a román bajnokság legdrágább igazolásának számít, tavasszal kiszorult a csapatból, miután kiszámítható játékával (a kapunak háttal tartja a labdát, kihasználva hatalmas termetét), illetve bohóckodásaival egyre jobban fékezte a csapatot. Helyére a szintén argentin Diego Ruiz került, aki szerzett is néhány fontos gólt, mellette Semedo vagy Dubarbier (olykor mindkettő) lépett előrébb.

Ez a nemzetközi társulat szerezte meg a kolozsvári foci első bajnoki címét, s szombaton akár duplázhat is, hiszen a CFR kupadöntőt játszik az Unirea Urziceni ellen. Pászkány ambíciót ismerve azonban a román bajnokság meghódítása csak az ajtót nyitotta meg az európai élmezőnybe való betörés felé.