Igen, először elnézést kell kérnünk a késésért, e sorok írója a ludas. A négy napban  igyekszem majd az esetleges morcot ledolgozni az arcokról, jó plusz posztokkal!

A 7. forduló tájékán azt mondtuk, hogy még 6-7 kört kell várni arra, hogy a tabella jobban definiált rétegei kialakuljanak - szakadjon a társaság ott, ahol szakadnia kell. Nos, a rétegek még kissé elmosódott sziluettje már láttatja magát, és az elmaradt meccseket is bekalkulálva úgy tűnik, mintha leginkább derékban készülne törni a tabella a 12. hely környékén. Meglátjuk, mi történik az elkövetkező hetekben. A forduló legnagyobb durranása mindeképpen a Chelsea hat gólja a Manchester City ellen. Nem csak a londoniak általában soványabb győzelmei miatt. Inkább azért, mert nagyon ritka, amikor a tíz, vagy annál több forduló után harmadik helyen trónoló csapat ekkora maflást kap a Premier League-ben. 6-0, ez már nagyon aljas - bár azt hisszük,  most a vesztesnek is jól jött.. Az Arsenal és a United az élen, a Tottenham egyelőre maradt a kiesőzónában.

Arany (Au): 79-es rendszámmal jelzett kémiai elem, az IMF monetáris rendszerének alapja, évszázadok óta a jólét és gazdagság szimbóluma.
Labda: minden bizonnyal az emberiség legnagyszerűbb találmánya, már a XIII. sz.  elején találhatunk tárgyra vonatkozó nyelvi referenciákat.
Aranylabda: Az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája.

A hetvenes évek jórészt a történelmi holland-német rivalizálás jegyében teltek, a Bayern – Ajax duó határozta meg az évtized európai -, a német válogatott pedig a világ labdarúgásának képét.

A forduló egyik különlegessége az volt, hogy a futballmenedzserek Egyesült Királyság-szerte pipacsot tűztek a zakójuk hajtókájára (már ha volt nekik egyáltalán, mármint zakójuk), amit hirtelen nem is tudtunk mire vélni, de azt azért sejtettük, hogy valamelyik világháborúval kapcsolatos tradícióról lehet csak szó. A csatorna túloldalán tartózkodó nőnemű összekötőnk rapid nyomozása eredményeként jelenthetjük, hogy furcsa módon elég korai időpontban, de a november 11-én esedékes Remembrance Day kapcsán kerültek a pipacs-kitűzők a hajtókákra. A Remembrance Day alkalmával a Nemzetközösség államaiban pipaccsal emlékeznek az emberek az I. és a II. Világháború (és egyéb háborúk) veteránjaira. Kicsit furának tűnhet, de több mint két héttel az emlékezés vasárnapja előtt politikusok, tv-bemondók és futballmenedzserek már kitűzték a pipacsokat (amikor állítólag az utca embere nem is tudott még vásárolni belőlük), na de október végére már a karácsonyi díszek is észrevétlenül belopóztak az áruházak polcaira. Lássuk tehát kinek hozott szerencsét a pipacs, ki az, aki egyáltalán ki sem tűzte, és kiváncsian várjuk, hogy szombaton is rajta marad-e a piros virág a zakók hajtókáján.

A játékosok és szurkolók még le sem vették az ünneplőruhát, már vehetik is fel újra, mivel minden spanyol munkáltató és háziasszony réme köszönt most ránk, mert nem elég, hogy szombaton és vasárnap, még hétköznap is... Pedig nagyon szeretjük az ilyet, mert most a Levanténak is meg kell mutatnia, mire képes a szerda-szombat ritmusban, ugyanis ilyenkor nincs idejük a normál esetben heti két alkalommal vezényelt labdakezelési gyakorlatokra. Van két regeneráló edzés, egy taktikai megbeszélés és jó esetben nem kell 500 kilométert utazni. De lássuk miből élünk! Egyértelműen Madridról szól a szerda, elvégre a Sevilla vendégszerepel az Atléticonál, míg a Real Valenciában próbál szerencsét. A két fővárosi csapat mostani ellenfeleinek edzőváltására és vasárnapi derbijükre visszagondolva, nem igazán megjósolható mi fog történni, de remek mérkőzésekre van kilátás. Ezen kívül rendeznek még nyolc mérkőzést, de mi lazán meglennénk nélkülük is. Tovább után részletek:

A 10. játéknapot a hétvégi ünnep miatt tolták szerdára, mi pedig le merjük fogadni, hogy ez a forduló mégsem a Serie A halottjainak a napja lesz. Halott ugyanis van szép számmal, a Lazio például a Derby della Capitale alatt igencsak kétséges, hogy feltámadna, a Livorno szintén nem esélyes, hogy pont a Reggina, egy másik kiesés által gazdagon fenyegetett csapat ellen szedné össze magát idegenben és bár vannak kétségeink a Milan poraiból történő feltámadását illetően is, nekik mégis több sikerélményt jósolunk. Igencsak fickándozó fiatalok csapnak össze Firenzében, ahol az a Napoli vendégszerepel, amely zsinórban a harmadik nagycsapattal néz szembe. Emlékszünk a Roma elleni csodameccsükre, a Juve ellen egy nem várt szövetséges is kellett a sikerhez, most pedig az a Fiorentina következik, mely még nem szenvedett idén vereséget. Azt álmodtuk, tovább tömörül az élboly, amihez kell egy meglepetés-szerűség is, ez pedig Milánóban születik.

Még fel sem hangzott az első sípszó a La Ligában, amikor már megtörtént a hétvége legfontosabb eseménye: Juande Ramos beadta felmondását és már szombaton elhagyta Sevillát. Magunk nagyon sajnáljuk döntését, de teljes mértékben egyetértünk vele, mert számára megfelelő szakmai kihívás lesz Lennont felhozni Jesus Navas árnyékának szintjére. Sok sikert kívánunk neki mindehhez, de az élet nem állt meg nélküle sem. Volt rangadó. Kettő is, de az egyik egyoldalúra, a másik gyenge színvonalúra sikeredett. Nagyot fordult a világ a Zaragozával és Villarreallal. A Levante majdnem pontot szerzett. Az Atlético majdnem nevetség tárgyává vált. A Real Madrid önmagához mérten méltatlan játékkal, a Barcelona meg érdemtelenül aratott kétgólos győzelmet, de legalább újra megfoghatták egymás kezét a tabella tetején. A múlt héten a kapusok válságról számolhattunk be. Úgy látszik a spanyol bírók megirigyelték a kiemelt figyelmet és igyekeztek kritikán alul fújni a sípjukat. Esett 26 gól és a Valencia játékosainak arcát beletörölték a fűbe, s edzőjük sem folytatja tovább, de Ramos mesterrel ellentétben ő nem önmagától távozott. Tovább után részletek: 

A másik futballban az úgy van, hogy ha vitás eset történik a pályán, az edző kérheti, hogy nézzék vissza a kérdéses ügyet, ha pedig kiderül, hogy nem volt igaza, elveszít egy időkérést (amiért a liga marketingesei nedves bambusszal hármat sújtanak a hátára, majd bekenik mézzel és a termeszek útjába kötözik az elmaradt reklámidő miatt). Igazi foot-ballra applikálva ez azt jelentené, hogy amennyiben kiderül, hogy nem volt igaza a visszajátszást kérő edzőnek, elveszítene egy cserelehetőséget, ami egyúttal biztosítaná, hogy ne álljon annyit a játék, mint a szétkokszolt szerecsenek fémjelezte labdajátékban, mégse történhessen olyasmi, mint Törökországban, vagy Nápolyban (egy büntető körül úgyis rendszerint 5 perces disputa alakul ki a bíró és a vétkes hátvéd között). A videó mellett szól továbbá, hogy újra meg tudnám nézni minden akciófilmek ősanyját, a Kemény Bika c. opust, mely természetesen női narrátorral és kétszáz fölötti hullaszámmal érkezik, de ez most nem fontos. 

Megint ripityára tört a jénai Torghellénél, Huszti nevét félig helyesen kimondták, Király Gabi szemmel vert, míg Rajczit ritmusérzéke már tizenkét percre alkalmassá tette az ’olasz bére’. Mindez azonban csak száraz kémia disszertáció ahhoz a lüktető tomboláshoz képest, mellyel Feczesin szétrúgta az ellenél védőfalát. Nyilván, hét magyarja!
 

Most jól kitoltak velünk. Többé-kevésbé azonos játékerejű, vagy a hazai pálya előnyével is számolva csekély különbségeket mutató csapatok találkoznak, ráadásul új edzők is belekotnyeleskedhetnek a dolgunkba. Na jó, azért lesz olyan meccs is, ami nem kihívás. Van viszont Liverpool-Arsenal -amit sokkal nehezebb előre bemondani, mint az államháztartási hiányt-, egy Chelsea-Manchester City, és sok más, az esélyeket tekintve elég kiegyenlített találkozó. Ami eddig elbizonytalanított minket néha, az saját többnyire túltengő hajlamunk arra, hogy meglepetést tippeljünk - most ugyanezt megtette a sorsolás. Gömb, gömb, reméljük, jobb formában vagy, mint a Liverpool. Ami biztos: fecnikre tépett tippszelvényeket jósolunk.

Kedves NST-olvasók, megpróbálunk visszatérni a normális üzemmódba és rövid hallgatás után esélyeket latolgatunk a hétvégi Championship mérkőzések előtt. Amíg honfitársaink nagy többsége vidéki wellness-szállodákban és európai nagyvárosokban bekkelte ki a hosszúra nyúló hétvégét, a Championship klubjai extra üzemmódra kapcsolva két fordulót is lenyomtak. A szombat délutántól szerda estig elnyúló játéknapok igazi nyertesei a Watford, a Plymouth, a Wolves és a Bristol voltak, akik mind a két meccsüket megnyerték, ennek megfelelően át is rajzolva a tabella  első felét. Itt külön meg kell állni egy pillanatra a Plymouthnál, akik a Coventry ellen otthon (1-0) és a Charlton ellen idegenben (2-1) aratott győzelmeikkel egészen az 5. helyre (azaz rájátszást érő helyig, ahogy azt a szezon előtt ígérték) jöttek fel! Kis szépséghiba lehet a hazafias érzelmű futballbarátok számára az, hogy a MU-tól kölcsönvett ifjonc, Lee Martin kiszorítani látszik a kezdőből Buzsáky Ákost. A 4-4-2-es fellállásban Lee Martin a középpályának a jobb, Halmosi Péter pedig a bal oldalát foglalta el, míg középen a Norris-Nalis duó kapott bizalmat. Lee Martin győztes gólt szerzett az Égszínkékek ellen és Ian Holloway menedzser bizony a győztes csapaton nem változtatott, ami a Charlton ellen is bejött neki.

Lehet ujjal mutogatni a Schalkéra, egyedül ők voltak a német futball megtévedt báránya a hétközi kupákban. Meg persze a VfB, de őket jobban szeretjük és nem annyira keserű a szánk íze, ha csak így fű alatt teszünk említést újabb kiábrándító produkciójukról. De hagyjuk most a kupát, hiszen két bajnoki rangadó is érkezik a Ruhr-vidékről, a HSV megkezdi dobogós helyének betonba öntését, a dalnokok pedig altatóval készülnek Magath kompániája számára. De hogy is lesz ez pontosan?

VfB Stuttgart – Bayer Leverkusen 5-5
Megmondom a frankót felebarátaim, gőzöm sincs mi lesz a három forduló óta nyeretlen csikócsapatok összecsapásán. Mert ugye mire mehet Fernando Meira, Pavel Pardo (eltiltottak), da Silva, Magnin, Boka és Ciprian (sérültek) nélkül a hazai gárda. Semmire. No de mi van, ha pont ez kovácsolja majd őket toledói acéllá, és torkig lévén a beszedett szőrmékkel most egyszeribe Dugovics Titusz elszántsága költözik bágyadt szívükbe és V2 rakéta a visszatérő Hitzlsperger bal lábába? Továbbra is bízz bennük – duruzsol balfülembe egy sváb angyalka. Elverjük őket, mint Ingyán a Fekete Pákót – uszít jobbról egy betablettázott ördögfiók. A Bayer jobb formában van, az UEFA siker is biztos feldobta őket. Tehát kettes. Igen ám, de csak 48 órájuk volt regenerálódni, meglehet, tizenegy reszketeg vénember köszön majd vissza a gyepen, kiket alkalomszerűen elővesz az idegbaj. Fix egyes. Hazai oldalon a szokott védelem komplett hiánya még jól is jöhet, aki látta a HSV elleni meccset, tudja mire gondolok. Ez jó. Ez a Kiessling gyerek viszont újabban megállíthatatlan, ráadásul Skibbe rutinja aranyat érhet, Veh még csak tanulja az első osztályt. Ez rossz. Egy biztos: le nem írjuk, hogy a meccs háromesélyes.

A hétközi kupaforduló után újra bajnoki mérkőzéseken szólal meg a bírók sípja Spanyolországban, s bár a hét spanyol kupainduló közül egyedül a legkisebb dicsérhető meg teljes mértékben, azért a csapatok nagy része nem vallott szégyent. A három győzelem és három döntetlen melletti egy vereség egyáltalán nem rossz mérleg, de azért volt már és lesz is még ennél jobb Hispánia büszkeségeinek európai teljesítménye. Az egyedüli vesztes Valencia Sevillába látogat és nincs semmi jó hírünk szurkolóiknak, mert ezen a rangadószerű szeánszon nem sok babér terem csapatuk számukra. Ha valaki az ősz elején azt mondja, hogy a forduló legjobban várt mérkőzése nem ez az összecsapás, hanem az Espanyol mallorcai vendégjátéka lesz, akkor biztos furcsán mosolyogtak volna rá a hozzáértők. Pedig a sors úgy hozta, hogy valóban ez lesz a hétvége futballeseménye. A két óriásklub pont megfelelő ellenfelet kapott ahhoz, hogy egy kicsit nyugodtabban éledezhessen az előző fordulóbeli fiaskó okozta sokkból. Madrid második számú focicsapata a Levante szurkolóit ejti kétségbe, mialatt a szárnyaló Villarreal a zaragozai szurkolóknak adhatja vissza a reményt, ami – mint tudjuk - utoljára hal meg. Nézzük mit mondott nagy generálon átesett üveggömbünk:

A fellegek közt trónoló Úr (kell –e mondanom, hogy az olasz foci a kedvence, más magyarázat nincs rá, miért alkotta Materazzit) szívének legkedvesebb országára veti minden létező tekintetét a hétvégén. A gépjármű-tömeggyártás és a háborúskodás nem megy talján gyermekeinek (ezt az átkot nyilván a kisfia leérkezése körüli tevékenységük miatt kapták büntetésként), de cserébe adott nekik egy labdát, ahhoz pedig szenvedélyt, észt és egy nagy adag zselét. Csodálatos nyája pedig, mely a keresztségben a Serie A nevet kapta, a hétvégén a parancsolatnak megfelelően nagyon durván megszenteli az Úr napját…

A vendégcsapatoknak gyakorlatilag fölösleges volt elutazniuk, az üdítő kivételt képező Portón kívül ugyanis mindenki úgy járt, mint az oroszlán, aki az ínycsiklandó gazella helyett a forró sparheltre ugrik. A Chelsea és a Real továbbjutásán kívül nem merünk elhamarkodott jóslatokba bocsátkozni, bár a milánói gálaest is meggyőzőnek tűnt. A kiscsapatok kezdhetik elölről a cívódást a húsos fazékért, meg a koncnak tűnő UEFA-ért. Lássuk, hogy állnak félidőben.

Arany (Au): 79-es rendszámmal jelzett kémiai elem, az IMF monetáris rendszerének alapja, évszázadok óta a jólét és gazdagság szimbóluma.
Labda: minden bizonnyal az emberiség legnagyszerűbb találmánya, már az XIII. sz. elején találhatunk tárgyra vonatkozó nyelvi referenciákat.
Aranylabda: Az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája.

A France Football szerkesztősége 1956-ban döntött úgy, hogy a szerkesztőség munkatársainak szavazata alapján aranylabdával (Ballon d'Or) jutalmazzák a kontinens legjobbját. 1995-ig csak európai játékos kaphatta, később már a kontinensen futballozó bármely labdarúgó, tavaly óta pedig klubra és nemzetiségre való tekintet nélkül, futballtudás alapján kerül kiosztásra. Olyan korszakos bálványok, mint Butragueno, Lineker, Klinsmann, Bergkamp vagy Vialli, csak álmodozhattak róla.

Új taktikai formációt vert bele a fejünkbe a Glasgow Rangers, valahogy mégsem érezzük úgy, hogy ezért köszönet járna nekik, sokkal szívesebben vernénk az egész bagázst félholtra egy stoplikkal töltött birkagyomorral. A cél és az eszköz, ugyebár, a skótoktól ugyanis annyit semmiképpen nem vehetünk el, hogy a megálmodott 9-1 felállás meghozta a hőn áhított pontot, amivel valószínűleg még akkor is továbbjutnak, ha valamilyen furcsa véletlen folytán kikapnának otthon az idegenben kegyetlenül elintézett Lyontól. A mérkőzés statisztikáját böngészve elképedve vettük észre, hogy  négy szögletük mellé a hazaiak kétszer is lesre tudtak futni, amit egyszerűen nem értünk, hogy csináltak. Mondjuk azt sem értjük, hogy gondolták gól nélkül megúszni azt a taktikát, hogy 25 méterre a kaputól felhúzzák a spártai falanxot és hagyják, hogy a Barca járassa előttük a labdát. Járatták is, mi pedig már az első félidőben meg voltunk győződve róla, hogy amint jön az első gól, azt legalább 8 másik követi majd, csak már jönne…! De nem jött. Pedig a Barcelona is készült egy meglepetéssel, hiszen az emblematikus pulifej feltűnésére a jobbhátvéd pozíciójában (ez ugye náluk jobbfutót is jelent) senki nem számíthatott, arra meg aztán végképp nem, hogy ő fog majd bőröket osztogatni a tizenhatoson belül. Pedig de, ami rá is fért a jobbszárnyra, mert Messi elég látványosan unatkozott, Ronaldinho pedig csak az ígéretes szögből a sorfalba/fölémellé lőtt szabadrúgásaival hívta fel magára a figyelmet. Ennek a Barcelonának ugyanis hely kell, terület, ahol egy csel, vagy ritmusváltás után meg lehet indulni. Itt is meg lehetett, csak hiába ráztak le magukról egy embert, máris másik három zuhant a nyakukba a közelben (nem több mint 5 méterre) tartózkodó tartalékból, így amit az első fél óra után nem hittünk volna, bekövetkezett: a skótok kibekkelték. (Egy Tanult Kollégával folytatott beszélgetés közben megígértem neki, hogy megkérdezem az olvasókat, vajon szerintük is Abidal -e a világ legjobb balhátvédje most. Szóval?) (Ranger-Barcelona 0-0)

Tegnap este a Newcastle-Tottenham meccsel véget ért egy újabb háromnapos forduló a PL-ben. Azt már a Liverpool-Chelsea és a Manchester-Tottenham meccsek után sejteni lehetett, hogyegyszer a Pool is megkapja a maga porcióját abból a csak kiváltságosoknak járó tortából, ami a régen fekete, ma már inkább ricsasárga és ciklámen sereg támogatását jelképezi. Úgy tűnik, ennek pont most jött el az ideje, egy meglehetősen ronda Mersey-parti derbin. Hinnénk mi, hinnénk abban, hogy a játékvezetői hibák nagyjából kiegyenlítik egymást egy idény során, csak az a baj ezzel, hogy nézünk focit, így mégsem hisszük. Majd ha jövő áprlisban a Readinget nyomják az Arsenal ellen, akkor talán.

Nagy dolgok történtek a hétvégén Spanyolországban. Megmondjuk őszintén, már teljesen ki voltunk bukva azon, hogy a spanyol média kizárólag azzal foglalkozik, miként csalja el majd a McLaren Alonso világbajnokságát. Szerencsére leintették az utolsó versenyt, mi meg végre rátérhetünk a fontosabb témákra, mert a spanyol futballban is történtek érdekes dolgok.
Kezdjük a legfontosabbal: nincs már veretlen csapat a bajnokságban. A Barcelona - akinek át kellett volna vennie az első helyet – lecsúszott a dobogóról. A Real Madrid továbbra is vezet, de annyira besűrűsödött a mezőny mögötte, hogy lassan mi is elkezdjük élvezni a bajnokságot. Az Espanyol nagyon jól megy hegymenetben és már előre félünk attól, mi lesz ha véletlenül nem rangadót kell játszaniuk. A Villarreal és az Atlético Madrid ízekre szabdalták üveggömbünket, de természetesen mi ennek is örülünk, mert szeretjük a jó és látványos focit. Közben az is kiderült, kik az esélyesek az idei aranylabdára. Örömmel tölt el minket, hogy vannak olyanok, akik még nálunk is kevésbe értenek a labdarúgáshoz, mert Sergio Ramost nem találtuk azon a listán, ahol Raúlt és Cannavarot igen. Egyetlen nyeretlen csapat maradt a ligában, s ezzel már meg is van a tippünk a biztos kiesőre. A Depor... Na jó, ezt hagyjuk! Egyébként 30 gól esett a remek kapusteljesítmények hétvégéjén: akit éppen nem emeltek át, az emlékezetes kifutást, bakit, kiállítást produkált. Nézzük a részleteket.

Breaking News, a Milan két csatárral játszott! Értik emberek, kettővel!!! Ezek után várjuk a további híreket, miszerint négyszögesítették a kört, a prérifarkas elkapta a gyalogkakukkot és a hindu marhatenyésztők bálját a holland hegyimentők sztrájkja zavarta meg! A milánóiak gondjain azonban ez sem segítetett, így pedig már 10 ponttal maradnak el a város másik csapatától, mely sovány idegenbeli győzelemmel tartotta lőtávolon kívül a vetélytársakat és természetesen továbbra is az élen vágtat. Hihetetlen futballparádét hozott a Roma-Napoli, a várt kínszenvedős, de megérdemelt hazai győzelemmel végződött a Genoa torinói vendégjátéka és végleg leszakadni látszik a Livorno (nekik szerintünk már nem csak meleg a pite, de enyhén szenes is a széle) és a Reggina. Hogy hozzájuk ki csatlakozik majd a Cagliari-Siena-Parma hármasból, az legalább annyira izgalmas kérdés, mint a tabella első felében zajló csaták, de a középmezőny is érdekes képet mutat, hiszen az ötödik Genoa és a tizenhatodik Empoli között mindössze négy pont a különbség.

A két hetes bajnoki pihenő alatt megrendezett Eb-selejtezők ismét nem azért maradnak emlékezetesek, mert a Championship klubjaiban szereplő játékosok kiemelkedően, egy-egy meccset egymagukban eldöntve szerepeltek hazájuk válogatottjában.

Nem tartozik szorosan ide, de nem szívesen lennénk Chelsea szurkolók, akiknek azt kellett látniuk a Sky Sports 1-en élőben 11 másodperccel a lefújást követően, hogy szeretett klubjuk tulajdonosa, Roman Abramovich semmihez sem hasonlítható buta vigyorral az arcán tapsikol az orosz győzelemnek, miközben játékosai (SWP, Joe Cole és Fat Frank) citromba harapott arccal ballagnak le (az egyébként minősíthetetlen talajú) játéktérről. Talán most ízlésesebb lett volna Romannak a meccset a londoni Ritz egyik lakosztályában két üveg vodka és két luxusprosti szórakoztató társaságában megtekinteni, távol a kameráktól. Mondhat bárki bármit, az angolok nem jutnak ki. Az addig okés, hogy Maccának mennie kell (egyáltalán kinevezni sem kellett volna), de még belegondolni is rossz, hogy ki jöhet utána. Direkt nem írjuk ide a nevét. Nem, nem és nem. Ő nem lehet az. Mindenesetre a magunk részéről bizton állíthatjuk, hogy jövő nyáron nem a meccsek kezdési időpontjai szerint alakítjuk majd programunkat.

Megint mozgolódik a tábor, felsírnak a csikorgó izületek, az öltözőket megtölti a Nicoflex átható bűze - új ütközet vár a Bundesliga csapataira. Kiesési csatával indítunk, aztán lesz még derbi északon, a keselyűk egy röppályával alacsonyabbra ereszkednek Doll feje fölött és folytatódik a magyar jutalomjáték. A DFL a rasszizmus elleni hét keretében (Football Against Racism in Europe) minden szurkesz számára piros lapot mellékel a belépőhöz, sípszó előtt kéretik felmutatni, hadd okuljanak a szégyenteljes huhogók. A ligában egyébként 72 náció képviselteti magát a színspektrum teljes skáláján.

Energie Cottbus – MSV Duisburg 2-1
A világ tele van megmagyarázhatatlan rejtélyekkel, de Roque Junior azokon belül is X-akta. A Milánban tűnt fel az európai porondon (Moratti rafinált aknamunkáját sejtjük a transfer mögött), ahol négy hosszú évig képes volt elhitetni magáról, hogy centerhalf, nem pedig a Nyugat-Indiai Szövetség fűben utazó nagykövete. Az olaszok aztán rálőcsölték a Leedsre (5meccs), onnan Sienába került (no még öt meccs), akik viszont fejvesztve lepasszolták a Leverkusennek - ahol nyoma veszett. Mígnem aztán a ligában elszenvedett öt egymást követő csöcskó arra késztette az MSV vezetését, hogy a reaktivált rastafejűvel erősítsék meg a védelmet, úgy tűnik csúnyán rámennek a kiöregedett brazilokra, Ailton már itt van, az újpesten is megcsodált Tulió bemutatkozása sem tűrhet halasztást. Hazai oldalon Prasnikar még veretlen a csapattal, most a zebrák, később meg a Bielefeld ellen kezdhetik meg a Houdini-szerű menekülést, ha ezeken a meccseken nem szereznek hat pontot akkor minden mindegy, mert utána cudar idők következnek a topcsapatok ellen.

A világ minden tájáról visszasereglett játékosok az öltözőkben még kirgiz és jereváni telefonkártyákat cserélgetnek egymással, amikor Drogba egy hegyeset csulázva a Stamford Bridge portásfülkéjébe elindul, hogy a helyszínen tekintse meg leendő csapata bajnokiját. Alex eközben kihisztizte magának a neki járó korpát, bár ehhez kellett a klub egyik főszponzora is, így most már csak annyi van hátra, hogy legalább egy picikét focizni is lássuk a legnagyobb zebrát. Újabb tartományi rangadóra készül a Fiorentina, ráadásul Montolivo extra motivációt is talált magának a meccshez, lévén a sienai szurkolók kifütyülték, amikor élete első válogatott meccsét játszotta a Stadio Franchiban (Olaszország-Dél Afrika 2-0). A fiatal játékost sikerült lebeszélni róla, hogy belepisáljon a vendégszurkolók szotyitartályába és inkább a játékra koncentráljon, mert csapata élénk érdeklődést mutat  a Sporting ifjú középpályása, Mutinho iránt. Egy szóval nincs olyan Olaszországban, hogy sima kis forduló… (pedig ha lenne, ezt annak nevezhetnénk.)