A másik futballban az úgy van, hogy ha vitás eset történik a pályán, az edző kérheti, hogy nézzék vissza a kérdéses ügyet, ha pedig kiderül, hogy nem volt igaza, elveszít egy időkérést (amiért a liga marketingesei nedves bambusszal hármat sújtanak a hátára, majd bekenik mézzel és a termeszek útjába kötözik az elmaradt reklámidő miatt). Igazi foot-ballra applikálva ez azt jelentené, hogy amennyiben kiderül, hogy nem volt igaza a visszajátszást kérő edzőnek, elveszítene egy cserelehetőséget, ami egyúttal biztosítaná, hogy ne álljon annyit a játék, mint a szétkokszolt szerecsenek fémjelezte labdajátékban, mégse történhessen olyasmi, mint Törökországban, vagy Nápolyban (egy büntető körül úgyis rendszerint 5 perces disputa alakul ki a bíró és a vétkes hátvéd között). A videó mellett szól továbbá, hogy újra meg tudnám nézni minden akciófilmek ősanyját, a Kemény Bika c. opust, mely természetesen női narrátorral és kétszáz fölötti hullaszámmal érkezik, de ez most nem fontos. 
Közben néhol fociztak is, Milánóban például nem is rosszul, de Parmában is potyogtak a gólok rendesen, a többiek viszont orcájukat a szerdai forduló felé emelve elhatározták, hogy inkább majd a hét közben játszanak, mert félő, hogy máskülönben el találnak fáradni. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy a csapatok fele nem tudott gólt szerezni és az egész forduló a catenaccio legszebb napjait idézte 16 góljával – melyből ráadásul öt egy meccsen született. A Milan végérvényesen elkapálta a szezonját, miközben a Real bevallotta, hogy két hónapja megállás nélkül Kaká menedzserét masszírozza, náluk rosszabbul már csak a Lazio járt, akik a héten ráadásul kénytelenek lesznek a Roma ellen is pályára lépni. Róluk azért nem mondjuk, hogy elkapálták a szezonjukat, mert ezt már mondtuk szeptember közepén.

Nápolyban félő volt, hogy a lelátón ücsörgő Ranieri csúnyán mellényúl az új szerkezettel, hiszen a 4-3-1-2 trequartista szerepét nem az erre teremtett Del Pieróra bízta, hanem Molinaróra. A dolog működőképesnek tűnt, kifejezetten jól és bátran játszott a Juve, lesgólig is eljutottak, miközben a Napoli a rengeteget futó Blasi és a volt csapata ellen nagyon agilis Zalayeta mellett Lavezzi zsenialitására építve támadgatott a minden pórusából döntetlenszagot árasztó meccsen. A második félidő elején Alex (tovább örvendezve szerződésének) betalált, ezt pedig Gargano egy szép szóló után leadott pontos és erős lövéssel egyenlítette ki szinte azonnal. Érezhető volt, hogy inkább mindkét csapat beáldozza a két pontot, ha azt az egyet biztosan magáénak tudhatja, ám ekkor Bergonzi játékvezető befújta a szezon legröhejesebb büntetőjét. Ezt a titulust 8 teljes percig őrizte is, amikor a Zalayeta (még csak különösebben ügyesnek sem mondható) műesése miatt megítélt tizenegyes letaszította  trónról, Domizzi pedig ezzel mit sem törődve mindkettőt bevágta és eldöntötte a meccset. Még belefért egy Treze kapufa és Alex is a tengerbe lőtt egy ziccert, mi pedig azon tűnődtünk, hogy ha Ranieri a múlt héten egy véleményes szabadrúgás miatt olyan patáliát csapott, hogy ki is állították miatta, akkor most a miheztartás végett minimum a fél lelátót le kellett mészárolnia. (Napoli-Juventus 3-1)

Az Empoli helyzetek tömkelegét hagyta kihasználatlanul az Atalanta ellen, melyet Doni büntetett góllal a hajrára fordulva – ezúttal nem büntetőből. A hazaiak az egész mezőny legkevesebb gólját szerezték eddig, és bár nem gondoljuk, hogy a szezon végén kiesési gondjaik lehetnek, azért nem ártana megerősíteni a támadóalakzatot, mert most is hiába állt be az olaszok U-21 üdvöskéje, Giovinco, megint nem jött össze a gól és ezért most nagy árat fizettek. Az Atalanta ezzel szemben továbbra is tapad az élmezőnyre, mi pedig fogadást ajánlunk, hogy a szezon végéig legalább 15 döntetlenjük lesz! (Empoli-Atalanta 0-1) A Torino szombat este nagyon fontos győzelmet aratott a Cagliari felett és nagy nehezen elfoglalta a helyét a középmezőny alsó fertályában, ahova a szezon előtt magunk is vártuk őket. Ebben a fordulóban a két találat már gólzápornak minősül, úgyhogy jár a bordóknak a gratuláció, a Cagliarit pedig ismét megcsapta a Serie B kénköves bűze, hiszen hiába dolgozott ki sok helyzetet, sima vereség lett a vége és így csak egy pont választja el a legjobb kiesőtől. A változatosság kedvéért Recoba megsérült. (Torino-Cagliari 2-0)

A kiesés elleni hatpontos csaták első fejezetében (szerdán egyébként folytatódik a dráma) a Parma ha vért izzadva is, de legyűrte otthon az éledező Livornót, mely nem csak végre gólokat szerzett (Tavano pl. egész szépet), de vezetni is tudott Parmában – 5 teljes percig. A vezetést meghozó büntetőnél hibázó Paci egyenlített, majd a hatalmas szégyen elkerülése miatt feljebb kapcsoló Parma a vezetést is megszerezte. Hogy szabályos volt –e a gól, azt nem tisztünk eldönteni, szerintünk kint volt, de ez a lőtéri kutyát nem érdekli Olaszországban. De Vezze kiállítása a lefújás előtt dettó. (Parma-Livorno 3-2) A másik hatpontoson a Siena nem bírt a védekezését szokás szerint nagyon megszervező Regginával, mi pedig már most a fejünket ingatjuk, mert szerintünk a két csapat közül az egyik biztosan távozik, de azon sem lepődnénk meg, ha mindketten így tennének. A Reggina sokat tehet a tézis cáfolatáért szerdán, hiszen a Livornót fogadják, míg a Siena a Cataniát látja vendégül. Más szóval újabb hatpontosok jönnek, más kérdés, hogy itt is a bank viszi a pontok nagy részét majd. (Siena-Reggina 0-0)

Majd kiderül, hogy igazunk van –e, de a forduló egyik nagy vesztesének az Intert látjuk. Nem azért, mert elmulasztotta a kiváló lehetőséget, hogy leszakítsa üldözőit, hiszen azért a Barberában nem könnyű nyerni (a Romának mondjuk elég simán ment), hanem azért, mert komoly véráldozatokat követelt a palermói meccs. Vieira újabb két hónapot pihen, az egyébként is sérült Toldo mellé meghúzódott Julio Cesar, de Mancini csak akkor jött elő a klasszikus hát, nem ma fogok leszokni a piáról mondattal, amikor Sztankovicsot hordágyon hozták le. És ha már fentebb az Inter kapusairól szóltunk, nevesítsünk egy negyedik (ex)milánói cerberust, Jimmy Fontanát, aki szinte egymaga hozta a döntetlent a nem különösebben színvonalas meccsen. (Palermo-Inter 0-0) Már meg sem vagyunk lepve azon, hogy az Udinese megint rácsulázott egy hegyeset az üveggömbünkre. A héten a Lazio nem elég, hogy kikapott a BL-ben is, újabb játékosok csatlakoztak a sérültekhez, a meccs előtt pedig az is kiderült, hogy a belázasodó Behrami is kihagyja a fordulót. A hazaiak legjobbja így nem meglepő módon Ballotta-apó volt, aki több nagy védéssel tartotta a lelket sanyarú sorsú csapatában, de a hajrában a Di Natale tökéletes beadására érkező Asamoah fejesével már ő sem tudott mit kezdeni, ezzel pedig az Udinese már ötödik, pedig negatív a gólkülönbsége. Szolgálati közlemény: mostantól minden egyes fordulóban 1-0-s udinei győzelmet tippelünk. (Lazio-Udinese 0-1)

A Samp már a második percben összeszerencsétlenkedett egy gólt a Catania ellen és csak a hazai csatárok nagyvonalúságának köszönhette, hogy nem dőlt el a meccs az első félórában. Az első félidőben a genovaiak nem lőttek kapura és ez úgy felbosszantotta Cassanót, hogy újra megsérült, csapata pedig jobban teszi, ha elkezd erősen hátrafelé pillogatni, mert ha szerdán a Milan ellen megint nem győznek, akár egészen a veszélyzónáig csúszhatnak vissza. A Catania ezzel szemben szívós, mint egy orosz sífutó és azokat a meccseket, amiket nyerhetőnek ítélnek nagyon komolyan meghajtják, többek között ennek köszönhetően tanyát is vertek a középmezőnyben. (Catania-Sampdoria 2-0) Genova másik felében többé-kevésbé sikerrel abszolváltak egy sokkal nehezebb feladatot, hozzájuk ugyanis a veretlen Fiorentina látogatott. Bár akadt a liláknak is helyzetük, tulajdonképpen Frey mentette meg őket szezonbeli első vereségüktől, aki néhány olyan védéssel rukkolt elő, hogy máris újra bekrétáztuk a szezonválogatottba – egyelőre cerkával. A hazaiak kétszer is hiába kampányoltak büntetőért, a hosszú sérülése után nagy nehezen játékra jelentkező Figueroa pedig kihagyta a mérkőzés helyzetét a hajrában, így maradt a gólnélküli iksz, ami miatt egyik csapatnál sem borulnak ki különösebben, pedig a Genoa ezzel jó nagyot zuhant. Szerdán viszont mindkettőjükre nagyon nehéz feladat vár! (Genoa-Fiorentina 0-0)

A forduló rangadóján Milánóban aratott teljesen megérdemelt győzelmet a Roma. Spaletti zseniálisan érzett rá, hogy hol kell megfogni a füstölő hajtóművel zuhanó Milant, a hazaiak egycsatáros játéka ugyanis többek közt azon is múlik, hogy a két szélen felfutó hátvédek milyen labdákkal hozzák helyzetbe a támadókat. Cafú nálunk minden idők legjobb jobbhátvédje (a szaros rágózást leszámítva), de nem bírt az egyedül ráháruló feladattal, hiszen a másik oldalon sem Maldini, sem Kaladze (és főleg nem Favalli) nem ért fel szinte egyszer sem (Maldininek azért volt egy jó beadása, amit Gilardino szépen csúsztatott kapura, de ezért nem jár pont). Ennek pedig oka volt, amit úgy hívtak: Cicinho. A vadlábú kis brazil pedig megtette, amit a főnök parancsba adott neki és úgy száguldozott fel-le a vonal mentén, ahogy azt a Milan jobbhátvédjétől láthattuk évtizedeken keresztül. Az egyik ilyen során saját térfelének középen labdát szerzett, majd az indítással lefutott az alapvonalig, felnézett és tökéletes labdát rajzolt Vucinic fejére, aki köszönte szépen és a szokás szerint lemaradó Nestát megelőzve a léc alá stukkolt. Elképzelésünk sincs róla, mit történhetett az egy éve még a világ legjobb középhátvéd-párosának tartott Nesta-Cannavaro kettőssel, de hogy nem lennénk nyugodtak az olasz szurkolók helyében a közelgő skótok elleni meccs miatt, az halálbiztos. Szerencsére a középpálya szűrője viszont igencsak rendben van, a mérkőzés legjobbja magasan De Rossi volt, mondjuk ezt annak ellenére, hogy a pofátlanul elvégzett büntetője kimaradt. A büntető jogosságát nem firtatnánk, de az ötös vonalán 30 centire megnyúló mez orbitális marhaságot feltételez a védőtől, főleg úgy, hogy Ambrosini végigugatta a meccset Rosettivel. Az utolsó tíz percre még egyszer megindult előre a Milan, de az egyenlítés nem jött össze, ezzel pedig a három pont mellé a Romát a forduló igazi nyertesének járó barackkal is megjutalmazhatjuk. (Milan-Roma 0-1)