Igen, először elnézést kell kérnünk a késésért, e sorok írója a ludas. A négy napban igyekszem majd az esetleges morcot ledolgozni az arcokról, jó plusz posztokkal!
A 7. forduló tájékán azt mondtuk, hogy még 6-7 kört kell várni arra, hogy a tabella jobban definiált rétegei kialakuljanak - szakadjon a társaság ott, ahol szakadnia kell. Nos, a rétegek még kissé elmosódott sziluettje már láttatja magát, és az elmaradt meccseket is bekalkulálva úgy tűnik, mintha leginkább derékban készülne törni a tabella a 12. hely környékén. Meglátjuk, mi történik az elkövetkező hetekben. A forduló legnagyobb durranása mindeképpen a Chelsea hat gólja a Manchester City ellen. Nem csak a londoniak általában soványabb győzelmei miatt. Inkább azért, mert nagyon ritka, amikor a tíz, vagy annál több forduló után harmadik helyen trónoló csapat ekkora maflást kap a Premier League-ben. 6-0, ez már nagyon aljas - bár azt hisszük, most a vesztesnek is jól jött.. Az Arsenal és a United az élen, a Tottenham egyelőre maradt a kiesőzónában.
OK, kezdjük is a pofáraeséssel. A Chelsea és a harminchét éve legjobban rajtoló City összecsapása eleve csemegének ígérkezett, és még pikánsabbá vált azzal az általunk eddig ismeretlen fűszerrel spékelve, hogy Eriksson a nyáron Grantet szerette volna megnyerni asszisztensének. A meccs mégis csalódást okzott, a City megadta magát. A beharangozóban azt írtuk, Erikssonék hajója nem akar léket kapni.. Na, most kapott, amolyan ásítósan nagyot. Az eddig jó széllel haladó manchesteriek most irdatlan mélységben jártak és megtapasztalták, milyen érzés lepényhalra taposni az óceán fenekén. A 4-3-3-at nyomó Chelsea már az első félidőben rúgott két gólt, mindkettőt a Richards és Garrido által "védett" bal oldalról, mindkettőt tiszta helyzetből. A második előtt Lampard pedig olyan passzt adott Drogbának, amire Platini is büszke lenne. (de nehezen jöttek a betűk..) Ekkor még élt a City, próbálkoztak, talán nem tudatosodott bennük a lék léte. A harmadik, szintén bohózat után született gól után elfogytak a kérdések. A víz bedőlt, az újabb királykék torpedók pedig végleg elsüllyesztették az égszínkék hajót. Még három gól esett, hát persze, hogy mind a City védvonalának bal oldaláról. Szándékosan nem írtunk védősort, csak védőpárjuk volt. Ha azt mondtuk, hogy a City a lepényhalat taposta, a két védő még mélyebben járt, egész közel a magmához. 6-0 lett a vége, mi pedig kalapot temelünk a Chelsea előtt. Nem, nem akarunk szó nélkül elmenni a beharangozóban írtak mellett, tudjuk, hogy nem úsznánk meg ennyivel. Komoly gellert kapott a jóslatunk, ez tény. A látványos támadójátékról tett kijelentésünk felülvizsgálatával viszont még várnánk, elvégre ez még csak egy meccs volt, és ilyen impotens védőjátékot sem látni minden nap. (Chelsea-Manchester City: 6-0) Persze azért jobbik felünk tudja, hogy a Baktakék nem hozza zavarba a Cityt, pláne nem veri őket bucira. Ahogy a Borót sem verné, amint azt a United tette. 4-1-re nyert a MU, és ugyan megesett az első vendég gólöröm az Old Traffodon, és Tuncay többször is zavarba hozta védősorukat, a hengert nem állíthatta meg semmi. Négy gól az utóbbi négy meccsük mindegyikén, ez a termés. Ez hihetetlen kiegyensúlyozott teljesítmény, egyben a száz éves klubrekord beállítása is. Nani bombája még a rúgótechnika - és egy kicsit tán az új labdagyártási technológia - diadala volt, ezen kívül szinte minden United helyzet az egyérintős játéké. (Azért csak "szinte", mert a második gólt nehéz nem Downing védő nyakába varrni.) Nem emlékszünk ilyen gyorsan játszó csapatra az angol ligából, védekezni pedig talán csak a rájuk kifundált rendszerrel lehet ellenük. Nem elegendőek jó védők és szűrők, ők a szükséges minimum, és már most emészt minket, mit fog lépni Wenger a hétvégén. Annyira azért nem lehet tele a nadrágja, tavaly kétszer is ő nyert! Az jutott mé geszünkbe az egyérintősdit nézve, hogy mennyire fiatalok még ezek a fiúk. Ronaldo, Rooney - aki csak addig emlékeztet egy dartsjátékosra a sarki pubból, amíg meg nem mozdul -, vagy Tevez olyan régóta vannak a színen, hogy szinte elfelejtjük:még mindig csak 22-23 évesek. Legnagyobb elképedésünkre a United hétvégi csapata átlagban fél évvel fiatalabb volt az Arsenalénál. A hátvédeket és a kapusokat nem számítva, ugyanez már 2,5 év különbséget mutat - szintén a MU a "kölyök". Igaz, ezek az eredmények Giggs, Scholes és Neville távollétében születtek. Ferguson utódjára semmiképpen nem vár könnyű örökség, de ha távozásakor sikerül megtartani a csapatot, nem a játékosállomány lesz a probléma. (Manshester United-Middlesbrough: 4-1)
Birminghamben a Wigan egy Marcus Bent góllal szerzett vezetést a három pofon után felállni próbáló Brums ellen, majd Kapo tizenegyesből egyenlített. Bent aztán még egyszer is előadta saját számát, igaz ehhez kellett a kapus Taylor és a védő Kelly is, akik az ötös vonalát találták megfelelő helynek börleszkjelenet előadására. Ketten startoltak Melchiot beadására, és a labda, mint vicces filmek vézna figurája a tömegverekedés közepéről , úgy menekült ki, egyenesen a kapu felé. Bent azért a gólvonalról beljebb tessékelte. Nem hisszük, hogy szimpla kollegialitásból cselekedett így, megkímélendő Kellyt a csúfos "öngól" bejegyzéstől. Önző volt, de igazsága is van. A kutya nem emlékezne meg arról, hogy a közelben állt. A gól tuti anyag a szilveszteri műsorba. A Birmingham aztán Ridgewell és Kapo újabb góljával fordított, így Steve Bruce nagyobb mellénnyel mehetett a Brums majdani tulajdonosát, Carson Yeunget faggatni a jövőjét illetően. Állítólag megnyugtatták. A Birmingham a 13. négy, a Wigan a 16. egy pontra a kiesőzónától. (Birmingham-Wigan: 3-2)
Szintén szoros, de jobb mérkőzésre lehetett számítani a Fratton Parkban, ahol a West Ham volt a Pompey vendége. No, volt itt minden. Bellamy cirkusz, bombák, helyzetecskék és ordító ziccerek, tizenegyes... Csak gól és zöld disznó nem. A kapusok bravúrkodtak, McCartney felemelte Benjani "ütőjét", Solano kihagyta a kihagyhatatlant, Benjani elhibázta a tizenegyest. Utóbbi az utolsó perc eseménye, nem is nevettek lefújáskor a hazaiak, de a vendégeknek is volt min bosszankodni. Solano kétszer került ziccerbe, mindkétszer fejjel kellett volna feltennie az I-re a pontot. Épp, hogy nem radírozta ki még az I-t is. Az első félidőben a saját vállára fejelte a labdát, a másodikban pedig Cole kapufáról visszapattanó lövését öt méterről, középről, üres kapu előtt csukafejelte mellé. Csak annak örülhetett, hogy földre stukkolt labdája nem az arcába pattant, s zúzta meg az orrát. Ha esetleg valaki nem tölti le az összefoglalót, az nem menekül, szilveszterkor ezt is megnézheti. Senki nem kérdezte, hogy Curbishley miért is cserélte le Nobbyt. Egy győzelemmel a Pompey négybe került volna, fordított esetben a West Ham a 9. helyen találta volna magát, közvetlenül a Newcastle mögött. (Portsmouth-west Ham: 0-0) Nem véletlen, hogy a Szarkák csak a kilencedikek. Mi az elkószált tökeiket hiányoltuk, Allardyce temrészetesen másként fogalmazott, "ellentmondásosnak" nevezte a csapatát. Igaza van, mi sem töketleneznénk le saját játékosainkat. Ettől még nulla ponttal távoztak a Reading otthonából. Leroy Lita a Reading csatára gyengébb szerzont fut, mint tavaly, ez biztos. A hülye sérülések enciklopédiájának szócikke - állítólag nyújtózkodástól meghúzódott az ágyában, de vattacukor legyen, aki ezt elhiszi - egy nagy, és két óriási helyzetet szúrt el az első félidőben, de kijöhetett a másodikra is, amelynek 8. percében Kitson egy pazar csavarással szerzett vezetést a Coppell csapatnak. Big Sam próbálkozott cserékkel, de úgy is jobb volt a Reading. Akik aztán sportszerűen megnehezítették saját dolgukat: Dubarry egy szögletet pofásan a saját kapujába terelt mellel. Coppell aztán egy cserével eldöntötte a meccset. Lehozta hantaboyt, és a helyére álló ír Long első megmozdulásával hazafutott a három ponttal. Nem érdemtelenül, de meg kell jegyeznünk: ilyen játékosállománnyal a Newcastle-nek ezt a meccset be kellene húznia. Allardyce becsületére legyen mondva, nem tagadja, nem még nincs meg a csapata. Ők a 8. helyen, a Reading a 12. helyen várja a hétvégét. (Reading - Newcastle: 2-1) Szombaton még egy meccset játszottak. Fulham-Sunderland. A végkimentelt természtesen nem találtuk el, de kis örömünk akadt, Jones gólja tényleg pontot ért a Sunderlandnek. Na, nem teljesen úgy, ahogy mi gondoltuk. Sőt. A Fulhamnek nyerni kellett volna, ezt nem csak a szívünk mondja. A szilveszteri műsorhoz azért ők is hozzájárultak. Healey a 9. percben a Sunderland-védő Higginbothamtől kapott forintos labdát "lövőre", de sikerült mellé durrantani olyan helyzetben, amit még akkor is ki kellett volna használnia, ha a tizenhatoson kívülről csak pattanás nélkül érne a gól. Holnap reggel fogják megkérdezni tőle ezredszer, hogyan csinálta. A Fulham így is vezetést szerzett Davies gyönyörű szabadrúgásával, bár mi a tévedés kockázatával azt mondjuk, kisbetűkkel a szél is feliratkozott a góllövőlistára. Az első félidő egyértelmű londoni fölényben telt, a szünetben aztán Keane megpróbálhatta gatyába rázta az övéit. Amellett, hogy semmi kedvünk nem lenne azok között ülni, akiket Roy Keane gatyába ráz, a művelet hatásos volt. A Sunderland megelevenedett, helyzetekig jutottak, csak éppen a gól nem jött össze. Illetve mégis, egy érvénytelenített Fulham találat formájában. Nem tudjuk eldönteni, hogy Kamara visszahúzta-e védőjét, ezért nem teszünk igazságot. A Sunderland végül kiegyenlített egy Jones góllal, és ha mázlijuk lett volna, a végén még piszkálnak egyet másikat is. De nem volt. Az egyre tisztábban látszik: az útnak, amin Keane-ék járnak, van leágazója olyan tájakra, amelyekről brúking kolléga számol be. (Sunderland-Fulham:1-1) A Bolton ugye, jelenleg is kiesőhelyen áll, erre mi még most is azt mondjuk: meglepő. Az Aston Villa ellen a több fordulót kihagyott, de már a hétvégét megelőzően is ötgólos Anelkával kezdtek megint - és Gary Megsonnal a padon. Nem tudni, minek köszönhető, de a Bolton minden volt, csak megszeppent nem, a francia pedig már a 21. berajzolt egy szabadrúgást felsőbe. A Villa nemigen talált fogást a Boltonon, egészen az 57. percig, amikor Agbonlahor a csereként beállít Luke Moore-t mandinerként használva kiegyenlített. (Vagy Moore jól érezte, hogyan kell állnia ahhoz, hogy bepattanjon a labda.. szerencséjük volt, na). A Bolton még megszerezhette volna a győzelmet is, ha a sedre Diouf higgadtabb egy kipattanót követően, és nehéz, de vállalható szögből betalál. A hazaiak felvillantották azt, ami miatt mi egyenesen a győzelmüket vártuk, és szebb napokra emlékeztető produkcióval lepték meg a kilátogató 18.413 embert. Csalódás - ez volt a Bolton otthonában a valaha volt legalacsonyabb nézőszám Premier League meccsen, és ha szurkolókat egy új edző első meccse nem csalogatta ki a pályára, nincs mese, játékkal kell visszacsábítani őket. (Bolton - Aston Villa:1-1) A Bolton mellett idáig a Derbynek volt még bérlete van a kiesőhelyre. Ők hétről hétre bizonyítják, hogy ott is a helyük, a legritkábban villantanak fel bármit is abból, ami a Premier League csapatait általában jellemzi. Most az Everton győzött a Pride Parkban, gond nélkül. Arteta és Yakubu voltak gólszrezők. Igen, igen, tényleg Yakubu. Megszerezte idei második gólját is. (Derby - Everton: 0-2)
Az mondtuk, nem ismerjük még Alex Ferguson utódját. Ha még a háttérben sem téma ez, és a Blackburn így folytatja, nyakunk rá, hogy Mark Hughes neve is fel fog merülni a Unitednél. A volt MU-csatár - hacsak nem veszi a fejébe azt a zagyvaságot, hogy a Roverst teszi naggyá inkább-, már így is jó eséllyel kap majd nagyobb klubnál feladatot. No, nem mintha a Blackburn túl kicsi lenne. Csapata a White Hart Lane-en játszott a Tottenhammel, és ismét nyert. A Jolt váltó Juande Ramos félig kibicként nézte végig, amint a Hughes-csapat hazaviszi a pontokat az egy napra Clive Allen utánpótlásedző kezébe adott Spurs orrra elől. A Tottenham-meccsek vitán felül a legnagyobb drámák idén, sajnos ők majdnem mindig a szánalmat keltő szereplők a végén. Most sem volt másképp. Vezettek - ki más, mint Keane révén..- de egy szerencsés McCarthy-gólnak, és egy szokásos védelmi hibának köszönhetően megint csak hahóztak a pontoknak. Ha Friedel nem úgy véd, ahogy védett, minimum egy hármas rámolnak be neki Berbatovék. De Friedel úgy védett. A Spurs-hátvédek pedig ismét hibáztak, egy tizenhatosra beívelt szabadrúgás után hárman figyeltek Pedersenre, és senki a tumultusból kihúzódó Sambára. Bumm. 1-2, a 91. percben, a Spurs drukkerek pedig valószínűleg évtizedig fogják emlegetni ezt az idényt.. A szurkolói szimpátia továbbra is Jol, a szerencse továbbra is az ellenfelek mellett. Ez utóbbi nehezen tartható már. Ez volt a Blackburn hatodik győzelme volt egyhuzamban, a vesztett pontok tekintetében már a harmadikok! (Tottenham-Blackburn: 1-2)
Az elsők pedig az Ágyúsok. A Pool-Arsenal meccsre többen úgy tekintettek, mint a csikócsapat(?) tesztjére. Nos, állták a próbát, bár ezt mi, a többség megelőlegeztük nekik. Gerarrd gólja - már a 7. percben kilőtte a lyukat a sorfalban - után és nyomás alatt is higgadtak maradtak, lefújáskor pedig akár balszerencsésnek is érezhették magukat, amiért csak egy ponttal távoztak. Nézzük, miért. Ezen túl megpróbálunk ellenállni a kísértésnek, hogy megjósoljuk a Liverpool felállását. Benítez sokkal, de sokkal jobb megoldást talált. Talán számolva azzal is, hogy Torres nem százszázalékos - ez bejött, hogy finomak legyünk..-, Voronyinnal, a spanyollal és Kuyttal kezdett, azaz az Arsenal két fel-felfutó szélsőhátvédjét két támadóval próbálta meg a saját térfelére szorítani, nagyjából ez is bevált. Nem mintha az Arsenal támadószekciója nem okozna elég gondot... A londoniak azonban mégsem éltek igazán addig, amíg Xabi Alonso a pályán volt. Két lehetőség van: vagy a rendszer - amiben Gerrard Torres mögé zárkózott néha a középpályáról és Voronyin húzódott balközépre - fekszik jobban a Liverpoolnak, mint az eddigiek, vagy Alonso maga a csiriz. Egy meccs alapján nem tudjuk eldönteni, de az biztos: mi alábecsültük, mennyit ér Alonso. A Liverpool első félideji teljesítményével eddigi döntetlenjeit kényelmesen három ponttal zárta volna. Akkor is, ha feltűnő volt, hogy amihez a United és az Arsenal játékosainak egy érintés elég, ahhoz a Kuytéknak néha három is kell. Valahogy az az ember érzése, hogy míg Tevez csukott szemmel tudja, hol van Rooney, addig a Pool-játékosok ugyanígy maximum az orrukat találnák meg. A Liverpool talán emiatt talált be végül csak szabadrúgásból, rengeteg Pool-támadás akadt el liverpooli lábon. Az Arsenal - ahogy az várható volt -, végig kóstolgatta a Liverpool-védelem nagyapóit, ők pedig többé-kevésbé állták a sarat. A hosszú idő óta legjobb PL-meccsre aztán leginkább a sérülések nyomták rá a bélyegüket. Torres még az első félidőben megsérült, később Alonso ment le sántikálva így nem volt meglepő, hogy Wenger szagot kapott és a 74. percben kettős cserével próbálta tuningolni az attakot. Az Alonso lecserélése után szétesett Pool azt már nem tudta megakadályozni, hogy Fabregas Hleb kiugratását okosan Reina mellé pöckölje. Megsérült Mascherano is, utóbbi az utolsó tíz percben cserelehetőség híján már csak sántikált a pályán - rejtélyes okból pár társa mégis próbálta bevonni minden támadásba.. A Pool becsületére legyen mondva, ők is a győztes gólért játszottak, és bár igaz, hogy az Arsenalnak két ajtó-ablak helyzete volt a második félidőben, akár a Vörösök is nyerhettek volna egy pöttyel. Maradt az 1-1, és ez igazságos. Cesc és Gerrard azóta kölcsönösen körbenyalták egymást bókokkal, tegyük gyorsan hozzá: egyikük sem érdemtelenül aratott. A Pool ismét csak egy pontot szerzett a Big Fourt képviselő ellenfelétől otthon, és egyre inkább tiszta a helyzetük: bravúrok kellenek ahhoz, hogy befogják a Unitedet és az Arsenalt. Bár messze még a vége, a játékukat elnézve most biztosan nem rájuk fogadnánk. Torres legalább három hétre megint kiesett, Alonso sérülése is kiújult, egyedül Mascheranónak nem kell kihagynia az edzéseket. És még valami.. Lehet, hogy Beníteznek mégis elkelne némi segítség az edzőpályán. (Liverpool-Arsenal: 1-1)
A következő hétvége az Arsenal-United meccs jegyében telik, de lesz Blackburn-Liverpool, és Newcastle-Portsmouth is. Már hegyezzük magunkat
Utolsó kommentek