Új taktikai formációt vert bele a fejünkbe a Glasgow Rangers, valahogy mégsem érezzük úgy, hogy ezért köszönet járna nekik, sokkal szívesebben vernénk az egész bagázst félholtra egy stoplikkal töltött birkagyomorral. A cél és az eszköz, ugyebár, a skótoktól ugyanis annyit semmiképpen nem vehetünk el, hogy a megálmodott 9-1 felállás meghozta a hőn áhított pontot, amivel valószínűleg még akkor is továbbjutnak, ha valamilyen furcsa véletlen folytán kikapnának otthon az idegenben kegyetlenül elintézett Lyontól. A mérkőzés statisztikáját böngészve elképedve vettük észre, hogy  négy szögletük mellé a hazaiak kétszer is lesre tudtak futni, amit egyszerűen nem értünk, hogy csináltak. Mondjuk azt sem értjük, hogy gondolták gól nélkül megúszni azt a taktikát, hogy 25 méterre a kaputól felhúzzák a spártai falanxot és hagyják, hogy a Barca járassa előttük a labdát. Járatták is, mi pedig már az első félidőben meg voltunk győződve róla, hogy amint jön az első gól, azt legalább 8 másik követi majd, csak már jönne…! De nem jött. Pedig a Barcelona is készült egy meglepetéssel, hiszen az emblematikus pulifej feltűnésére a jobbhátvéd pozíciójában (ez ugye náluk jobbfutót is jelent) senki nem számíthatott, arra meg aztán végképp nem, hogy ő fog majd bőröket osztogatni a tizenhatoson belül. Pedig de, ami rá is fért a jobbszárnyra, mert Messi elég látványosan unatkozott, Ronaldinho pedig csak az ígéretes szögből a sorfalba/fölémellé lőtt szabadrúgásaival hívta fel magára a figyelmet. Ennek a Barcelonának ugyanis hely kell, terület, ahol egy csel, vagy ritmusváltás után meg lehet indulni. Itt is meg lehetett, csak hiába ráztak le magukról egy embert, máris másik három zuhant a nyakukba a közelben (nem több mint 5 méterre) tartózkodó tartalékból, így amit az első fél óra után nem hittünk volna, bekövetkezett: a skótok kibekkelték. (Egy Tanult Kollégával folytatott beszélgetés közben megígértem neki, hogy megkérdezem az olvasókat, vajon szerintük is Abidal -e a világ legjobb balhátvédje most. Szóval?) (Ranger-Barcelona 0-0)

A Stuttgart bármennyire bírja is szimpátiánkat, valamit nagyon benézett. A Bundesligában boldog-boldogtalan megruházza őket, csak a táblázat alsó részében találjuk őket, a BL-ben pedig egyelőre még ennél is kevesebb babér terem nekik. Most éppen a szintén nem kifejezetten nagy formát futó Lyon kalapálta el őket rendesen saját stadionjukban, ami tartunk tőle, hogy nem a franciák feltámadásának első jele, hanem egyszerűen egy újabb méretes szög a németek amúgy is hat láb mélyen lévő koporsójába. Ez a Benzema-gyerek meg aranycipős lesz, ha nem állítja le valaki gyorsan, hiába fut csak másfeles szorzóval a bajnokságuk. Szép gólt lőtt most is, ami valamelyest igazolja a Lyon vezérkarát, akik évek óta képtelenek voltak egy tisztességes centerre beruházni, pedig már csak ennyi hiányzott ahhoz, hogy csapatuk valóban feltegye azt a bizonyos pontot, ám ők Carew- és Baros-féle B kategóriás arcokkal büntették a Gerland népét. (Pedig a calciopoli kezdetén állítólag már meg is állapodtak Trezével…) (Stuttgart-Lyon 0-2)

Nem él nagy napokat az ukrán futball, a válogatottjuk a VB után (igen, tudjuk, továbbjutottak, de hogyan?!) a selejtezőkben is lebőgött, a Dinamo pedig három forduló után nulla ponttal és -5-ös gólkülönbséggel áll a csoportjában. A Shakhtarért szorít most az egész ország! De vissza Kijevbe, ahol a MU habkönnyű sikert aratott, amiből ki kell emelnünk, hogy Wes Brown életében először valami hasznosat tett a csapatáért és nem részegült meg a lehetőségtől, hogy gólt szerezhet, hanem betett középre Rooneynak. Mi lesz itt, ha Tévez is elkezdi a tőle elvárt mennyiségben termelni a gólokat?! (Dinamo Kijev-Manchester United 2-4)
A Roma nyert és tartja a lépést az angolokkal, de egyrészt marha nehezen akart összejönni a Sporting elleni siker, másrészt pedig ez éppen azért volt így, mert a 35. percben megsérült Totti, akit Vucinic váltott. Sőt, ha már a pályán volt, egy remek szóló után Csikar-szögből szerzett góljával el is döntötte a meccset, melyet Mancini már korábban megtehetett volna, de kihagyta a büntetőjét – majd szimpatikusan lerúgta a kapus fejét. A Sporting egyébként nem véletlenül csipkedte magát ennyire, hiszen a Manchestertől elszenvedett hazai vereség után arra kényszerül, hogy pontot szerezzen idegenben, ha lehet, akkor attól a csapattól, aki elsőszámú esélyese a második továbbjutó helynek. Más szóval a Dinamo leverését kirakhatják az ablakba, másra nem jó és ha két hét múlva nem verik meg otthon a Romát (nem fogják), akkor ez a csoport úgy fullad unalomba, hogy egy Sas-kabaréval súlyosbított parlamenti közvetítés is több érdeklődőt vonzz majd. (Roma-Sporting 2-1)

A csoport végeredményét komolyan befolyásoló Ki Megy Előbb Moszkvába-verseny győztese az Inter lett, így ők még barátságos 7 fokban vághattak neki a kipurcant CSZKA elleni meccsnek. Az oroszok, ahogy az tőlük elvárható, bátran kezdtek, Krasics a jobbszélen többször megkavarta Maxvellt, így nem volt meglepő, hogy egy ezen az oldalon futó támadás hozta meg a vezetést is nekik. Jo szép gólt ívelt az ekkor már Vieira nélkül játszó Inter kapujába, amivel sovány, de nem érdemtelen előnnyel vonulhattak a szünetre. A vereséggel az Inter nagyon nehéz helyzetbe került volna, ezért a szünetben úgy döntöttek, hogy majd csak később rontják el az idei szezonjukat és alig pár percnyi játék után egy védelmi hibát kihasználva Crespo egyenlített. Az iksz már jobban megfelelt nekik, nem is szakították szét magukat az újabb gól érdekében, ám nem várt szövetségesre leltek az ellenfél csapatában. Illetve dehogynem várt, Mandrikin ugyanis már az előző fordulóban is hatalmas potyát szedett be a Fener ellen, de most még ezt is überelni tudta. Samuel fejesében ugyanis maximum a szándékot lehetett értékelni, hogy ha már felért, legalább kifacsart testhelyzetből a kapu felé bólintott, ez azonban nem akadályozta meg a kapust abban, hogy mellényúljon a barátságosan az öle felé tartó labdának és beengedje azt. Nyert és ezzel a csoport élére állt az Inter, mely a nehéz kezdés után úgy tűnik, átgyalogol a csoporton, a CSZKA pedig negyedik lesz, aminél csak eggyel várható jobb helyezés a hazai bajnokságban. Innen vajon kit rúg ki az olajos kezű bácsi? (CSZKA Moszkva – Internazionale 1-2)
A PSV nem tudta megverni a masszív Fenerbahcét, ami csak azért baj, mert gyakorlatilag ezen a meccsen dőlt el, hogy ki megy tovább a második helyen. A törökök ugyanis nem fognak otthon kikapni, azzal pedig már eléggé leszakítják magukról a hollandokat ahhoz, hogy odaérjenek az Inter mögé. Vagy elé. Bocs. (PSV-Fenerbahce 0-0)

A BL gólrekordjának beállítása mellett emlékezzünk meg arról is, hogy az Arsenal idén még nem kapott gólt a sorozatban és hazája bajnokságában is meggyőző fölénnyel utasít maga mögé mindenkit. Hagyjuk, hogy egyelőre igazi erőpróba nélkül, inkább örvendjünk, hogy az angol bajnokság legszebb focit játszó csapata sok tehetséges fiatallal a fedélzeten nem azt csinálja, mint a nagyok: vág egyet, max kettőt, aztán ráül és várja, hogy lefújják. Szegény csehek nem ezt érdemelték ugyan, de a következő fordulóban meggyőződésünk, hogy szereznek egy pontot az őket most randán helyben hagyó ellenféltől – aki ráadásul ezt nem is fogja olyan marhára bánni. Vajon ha a szezon végén elmegy Deco, hazatér a szülőanyja csecsére Cesc? (Arsenal-Slavia Praha 7-0)
A Sevilla talán visszatalál a helyes útra a két relatív könnyebb ellenfél ellen elért (alliterálunk ma reggel erősen), simának mondható győzelemmel, melyekben oroszlánrészt vállalt Luis Fabiano, akit így kénytelenek vagyunk megkövetni. A románok elleni győzelembe ugyan belerondított a Steua szépítése, de ezt tudjuk be annak, hogy számukra ez a stadion mindig nagy jelentőséggel bírt. Ha két hét múlva hasonló eredmény születik, mi biztosan nagy örömmel hűtjük majd be a sört a Sevilla-Arsenal előtt, főleg, ha a másik jóslatunk közben valóra válik. Mondjuk ha nem, akkor is. (Sevilla-Steua Bukarest 2-1)