Egyrészt roppantul irigyeljük a cottbusi drukkereket, akik szinte gyermeki módon tudtak örülni az egyenlítésnek, mentek az összeborulások, pacsik, és egy pillanat alatt úrrá lett a megcsináljuk hangulat a lelátón – mert nekünk még ennyi sem jut. Másrészt roppantul sajnáljuk őket, mert ez a gárda csupa másod-, uram bocsá harmadosztályú játékosok gyűjtőhelye. Radu visszatérése talán felszítja majd a remény parazsát, de addig is marad a kiesés egyre kézzelfoghatóbb réme (Cottbus – Duisburg 1-2). Nem úgy a Nürnberg esetében, akik megszerezték első hazai győzelmüket a szezonban, és 20 év után legyőzték a Frankfurtot. Mit legyőzték? Felkoncolták, megsütötték és mind megették, köszönhetően Marek Mintálnak, aki tavalyi formáját idézve két gólt is vállalt. Ezzel a dalnokok elkerültek a kiesőhelyekről, és már vissza sem néznek. (Nürnberg – Frankfurt 5-1)

 

A Bayern sem nagyon nézelődik semerre, megbabonázott zombiseregként folytatják az előrenyomulást, kegyelmet, fáradtságot nem ismernek. A szezonban másodszor fordult velük elő, hogy hátrányból voltak kénytelenek felállni, de ez sem okozott gondot. Luca és Miro ugyan lelőttek mindent, ami lelőhető: a molinókat, a hot-dog árust és végül a kameramant, csak éppen Lastuvka ketrecét nem sikerült eltalálni. A bazársori lövöldözést Ribery unta el, először maga köszönt be, majd a válogatottban sok kritikát begyűjtött Svájninak adott gólpasszt. A krónikához tartozik, hogy Demichelis századik Bundesliga meccsét játszotta a bajorok színeiben. (Bochum – Bayern München 1-2)

Messziről nem láttuk tisztán, de ezek bizony zsenge nyúlhúson nevelkedett totyakos keselyűk, akiknek nem fűlik a foguk a cserzett bőrű Dollhoz. Petricnek megint görcsött kapott a lába, melynek eredményeként ismét kétszer volt eredményes, ha elkezdi, sosem tudja befejezni egynél. A Leverkusen meg ahelyett, hogy ragadna az élbolyra, ezúttal az egy pontnak is örülhetett, Kiessling húzta ki a fejüket a hurokból. (Bayer Leverkusen – B. Dortmund 2-2). A Stuttgart viszont önként és dalolva, készségesen masírozott a vesztőhelyre. Vaskos tréfákkal gazdagon fűszerezett népi színjátékot rögtönöztek Hamburgban, az északi közönség a harmadik gól után sírva kérte a védőket, ugyan fejezzék már be a kabaréestet, nem tudják nyugodtan iszogatni a söröket. Osorio, Tasci és Farnerud kapitále hibáit Olic váltotta mesterhármasra (Hamburg – Stuttgart 4-1), és ezzel rögtön a dobogón találták magukat, amin a Werderrel kénytelenek osztozni. Történt ugyanis, hogy Brémában dögunalmas első félidő után Diegó általános mozgósítást rendelt el, és szorosnak tűnő, ám igazából meglehetősen egyértelmű meccsen bezsebelték a három pontot. Ezt a berliniek is elmondhatják magukról, de ők az utolsó négy meccsükre értik ugyanezt... (Werder Bremen – Hertrha BSC 3-2). A Schalkénak is Dárdaiék ellen termett utoljára babér, azóta egy vereség, most meg egy nyögvenyelős iksz a táltos Rostock ellen, ez a produkció nem sok jóval kecsegtet a BL küzdelmeire. Jones, Rakitic, Kuranyi ezúttal sehol, képtelenek stabilizálni a formájukat, de így megy ez már évek óta, lassan megszokjuk. (Hansa Rostock – Schalke 04 1-1)

  

A magyar sikereket is kezdtük megszokni, de ezúttal nem volt olyan forró a pite. A KSC nem bírt az Arminiával, a vendégek 24 év után ismét pontot szereztek Bádenben. Hajnalék az első félidőt követően átálltak két csatárra, és Tamásunk is próbálkozott rendületlen, de mintha meg lettek volna átkozva. Sebaj, eddig szinte minden sikerült nekik, most meg semmi, legalább vereség nélkül megúszták a szezonbeli leggyengébb találkozójukat. (Karlsruher – Bielefeld 0-0). Egy ponttal gazdagodott (miközben kettővel szegényebb lett) Huszti együttese is. Paprikás, négy gólt hozó első feles után tovább nyomott a Hannover, de a farkasok veszélyesen kontráztak, így a döntetlen igazságosnak mondható, mellyel mindkét edző elégedettnek tűnt a meccs után. Tarnat tartotta a szavát és góllal ünnepelte 38. születésnapját, kár, hogy korábban az ellent is megajándékozta egy találattal. (Hannover – Wolfsburg 2-2)