Még fel sem hangzott az első sípszó a La Ligában, amikor már megtörtént a hétvége legfontosabb eseménye: Juande Ramos beadta felmondását és már szombaton elhagyta Sevillát. Magunk nagyon sajnáljuk döntését, de teljes mértékben egyetértünk vele, mert számára megfelelő szakmai kihívás lesz Lennont felhozni Jesus Navas árnyékának szintjére. Sok sikert kívánunk neki mindehhez, de az élet nem állt meg nélküle sem. Volt rangadó. Kettő is, de az egyik egyoldalúra, a másik gyenge színvonalúra sikeredett. Nagyot fordult a világ a Zaragozával és Villarreallal. A Levante majdnem pontot szerzett. Az Atlético majdnem nevetség tárgyává vált. A Real Madrid önmagához mérten méltatlan játékkal, a Barcelona meg érdemtelenül aratott kétgólos győzelmet, de legalább újra megfoghatták egymás kezét a tabella tetején. A múlt héten a kapusok válságról számolhattunk be. Úgy látszik a spanyol bírók megirigyelték a kiemelt figyelmet és igyekeztek kritikán alul fújni a sípjukat. Esett 26 gól és a Valencia játékosainak arcát beletörölték a fűbe, s edzőjük sem folytatja tovább, de Ramos mesterrel ellentétben ő nem önmagától távozott. Tovább után részletek: 

Egy négygólos mérkőzés keretében osztoztak meg a pontokon a csapatok az Espanyol mallorcai vendégjátékán. A forduló rangadójának harangoztuk be a mérkőzést, de sajnos nem lehetünk maradéktalanul elégedettek azzal, amit láttunk. Sőt! Pedig nagyon jól indult: Arango már a második percben meglepte a kék-fehérek védelmét egy - Ibagaza által - gyorsan elvégzett szabadrúgás után és gyönyörű gólt helyezett Kameni kapujába. Nem sokkal később, egészen pontosan a 21. percben, már a másodiknál tartott a venezuelai, de ezúttal a saját kapujába csúsztatott egy Luis Garcia szabadrúgást. A gólok számára nem lehetett panasz, de a játék enyhén szólva nem volt a folyamatos. Valószínűleg a sípos ember is megunta, hogy a két csapat eddigi szerepléséhez és tabellán elfoglalt helyéhez képest méltatlanul alulteljesít és egy véleményes szituáció után kiállította a hazaiak egyik védőjátékosát. A 11-est Tamudo belőtte és ezzel a vendégek elmondhatták magukról, hogy két egymást követő pontos átadás elkövetése nélkül megfordították a mérkőzést. S itt következett be a váratlan fordulat: rövid gondolkodás után a maradék három hazai védő újraosztotta a területet hátul, így a Mallorca változatlan taktikával, emberhátrányban is az egyenlítésre játszott és ez többször majdnem sikerült is nekik. Amikor újra kiegyenlítődött a létszám már sejteni lehetett, hogy itt nem terem most három pont a katalánoknak. Güiza be is teljesítette a jóslatot: két védőt és a kapust is meglepve lőtte laposan a hálóba a labdát. Az már csak a szerencsén múlott, hogy nem lett több hazai gól. (Mallorca – Espanyol 2-2)

Bilbaoban idén még nem tapsolhattak hazai győzelemnek. Ezúttal a Betis lehetett volna az áldozati bárány szerepében, de bebizonyosodott: Hector Cuper csapata elég stabil ahhoz, hogy ne kapjon gólt egy impotens támadókkal rendelkező gárdától. Pedig a hazaiak edzője mindent megtett, hogy sikerüljön találni egy gólt és mind a négy csatárnak tűnő játékosát kipróbálta, de egyikük sem tudta feldobni az egyébként unalmas találkozót, mert ehhez azért egy veszélyes szabadrúgásnál és egy fejesnél több kellett volna. A bíró kiosztott még 9 sárgát, de kizárólag a spanyol feleségek szórakoztak jól ezen az estén, mert a második félidőben már nyugodtan elkapcsolhattak egy, a mérkőzésnél érdekfeszítőbb brazil sorozatra. (Athletic – Betis 0-0)

A három argentinnal kezdő Real Madrid érdekes győzelmet aratott a Deportivo felett. Nincs bennünk semmi előítélet Evita Peron országának lakóival szemben, de azért jól példázza a Real Madrid mostani helyzetét, hogy Saviola, Higuain és Gago is a pályán lehetett a kezdősípszó felhangzásakor. Szinte égi jelnek tekinthető, hogy rögtön az első percben gólt kaptak a fehérek, s bármily meglepő ez a három stabilnak gondolt játékos Casillas, Metzelder és Ramos lelkén száradt. Egy korai egyenlítés viszont úgy megnyugtatta a hazaiakat, hogy a trükkös német mesternek be kellett látnia, a kelleténél kicsit jobban bízott Redondo honfitársaiban. Így a második félidőben gyorsan le is cserélte kettőjüket és ez döntőnek bizonyult: ugyanis Raúl és - a Sneijder bejövetele miatt a túloldalra került - Robinho is betalált. Mindkét gól Gutitól indult, s bár az elsőhöz kellett az egyik Deportivo hátvéd és a szerencse is, a másodiknál már a Getafe jelenlegi mesterét idézően nézett balra és adta jobbra a zsugát. Robinho meg... Ezt inkább nem is próbáljuk leírni, mert ezt látni kell… (Real Madrid – Deportivo 3-1) S ha már megidéztük Michael Laudrupot, akkor térjünk is csapatára, amely a héten beprotezsálta Juande Ramost egy zsíros londoni állásba, hogy rögtön ezután Santaderbe utazzon. Nem történt semmi igazán meglepő, ugyanis a helyiek két szép gólt elérve otthon tartották a három pontot. A vendégek fejében még mindig a White Hart Lane járt és bár rendületlenül próbálkoztak, de mindez eredménytelennek bizonyult, s ennek, valamint a Valladolid pamplonai pontszerzésének köszönhetően vissza is estek az utolsó előtti helyre. Ami azért nem valami bíztató, mert Spanyolországban elég kellemetlen dolog, ha csak a Levante áll mögötted a bajnokságban. (Racing – Getafe 2-0) Az a csapat, amelyik most csak egy góllal maradt alul az Atlético Madriddal szemben. Mi többre számítottunk, nyílván a piros-fehérek szurkolói is, de be kell mindenkinek látnia, hogy ez most az a hét, amikor az eredmény sokkal fontosabb a vendégek számára, mint a mutatott teljesítmény. Erre meg pont jó volt az első félidő derekán esett Forlán találat, bár árnyalja képet a gólszerző által begyűjtött sárgalap, amire abszolút nem volt semmi szükség. A drukkerek meg vigasztalódjanak az eredménnyel és Reyes második félidei pályára lépésével, de ezeken túl nem sok pozitívum történt a vendégek szempontjából. Viszont hazai oldalról valami reményszerű dolgot véltünk látni, mert - bár megmaradt a nem túl tetszetős szerelés -végre mutattak valamit. Ráadásul, ha bíró nincs a fővárosiakkal (meg nem adott büntető) és Mustapha Riga is jobban gazdálkodik a gólhelyzeteivel (kapufa, műesés), akkor már nem lenne nyeretlen csapat a ligában. (Levante – Atlético 0-1)

Barcelonában mindenki az Alméria kivégzésére készült, de az andalúzoknak nem szólt senki, hogy ennek megfelelően viselkedjenek, De legalább Fortunával és a bíróval megbeszélték a dolgot. A forgatókönyv nagyjából az volt, amire számítottunk: a katalánok Messi nélkül, de Touréval kiegészülve mentek előre, a vendégek védekeztek és szárazon tartották a puskaport, hátha egyszer Valdésig tudnak szaladni a labdával, ami már önmagában fél siker. Na ebből lett egy olyan meccs, ahol láttuk Ronaldinhot az ötösről beadni. Pontosan a túloldali szögletzászlónak ment... Láttunk egy olyan gólt, amely során Giovani egy egyedi és megismételhetetlen mozdulatsor végén akart kapura pöccinteni, de Henryt hozta játékba és neki nem jelentett gondot berúgni a ziccert. Ezután nyugalom költözött a gránátvörös-kék mezben szaladgáló játékosokba és rúgtak gyorsan majdnem egy tucat szögletet, kipróbálták, hogy Ronaldinho mire képes a jobboldalon (hát nem sokra), bejött Gudjohnsen és Messi. S ha már ott volt, akkor lőtt egy büntetőt, amit nem tudjuk miért adott meg a bíró, mert egy sima műesés volt, abból is a rosszabbik fajta. A kis argentinnak nincs szüksége efféle ajándékokra a gólkirályi címhez, de ezt már azért megérdemelte, mert a pályán töltött 17 perce alatt lényegesen több (kettő) helyzete volt a katalánoknak, mint előtte összesen. (Barcelona – Almeria 2-0)

Gólban gazdag és izgalmas mérkőzést láthattak a pamplonai szurkolók. Még akkor is, ha az első félidőben meglehetősen csendben figyelték, amint a vendégek minden szögből és minden távolságról lövöldöznek. Ez a határtalan önbizalom ugyan nem hozott eredményt, de egy védelmi hiba után fejeltek egy gólt, Aztán a második félidő elején egy ziccerig játszott akció után is eredményesnek bizonyultak, mi meg váltva pillantottunk az üveggömbre és a szemétledobó kulcsára, mert azért többet vártunk a hazaiaktól. Akik megsajnálták jósláshoz használt eszközünket és gyorsan kiegyenlítettek, bár ehhez mindenképpen szükség volt a vendégek kapusára, aki kedvencünk, Butelle helyet védett és pont azokat a dolgokat leste el tőle edzésen, amiket nem kellett volna. Mindenesetre 5 perc alatt két gólt értek el a hazaiak, míg játékosuk Corrales úgy kapott két sárgát, hogy közben egyszer sem volt játékban a labda. Nem szoktuk mondani senkire, hogy szellemileg visszamaradott, de szívesen megnéznénk mit mondana, ha Csernus doktor a lelkivilágáról kérdezgetné. (Osasuna – Valladolid 2-2) Sajnáljuk azt a sok fiatalt, akik Baiano csukájáért feleltek az elmúlt héten, mert nem sikerült pártfogoltjuknak betalálni. De mivel a hazaiak megnyerték aktuális bajnokijukat, így legalább volt mivel vigasztalódni. Egy gól esett a mérkőzésen és bár a vendégek mindent megtettek a végén, hogy az általunk prognosztizált döntetlent beteljesítsék, a feladat meghaladta erejüket. (Murcia – Recreativo 1-0)

A Zaragozát megtaposták múlt héten és most a fáradt Villarreal itta meg ennek a levét, ugyanis a hazaiak be akarták bizonyítani, hogy az előző forduló csak kisiklás volt. Sikerült nekik. Azonban ehhez kétségkívül szükség volt a bíró és a vendégvédelem támogatására is. Persze nem vesszük el azt, amiért jogosan megdolgozik az ember gyereke, így a negyedik gólt már egészen jogosnak érezzük. De a többit? Az elsőnél Oliveira nyilvánvalóan lerántotta védőjét, a másodikat nem kommentálnánk, a harmadik meg egy büntető volt, ha egyáltalán… (Zaragoza – Villarreal 4-1) Ezek után el is érkeztünk a záróakkordhoz, ahol a Jimenez edző vezetésével harcba induló Sevilla a Valenciát oktatta és méltó ajándékkal búcsúztatta előző mesterét. Szorosnak ígérkezett, de sima lett, amit nagyban köszönhetünk a vendégeknek, akik sokat tanulhattak a Chelsea elleni meccsükből, mert arcban már méltóak a londoni kékekhez, de mindezen túl nem sokat mutattak. Pedig azért szórakoztató rangadó volt, ugyanis a játék iramára és a futómennyiségre nem lehetett panasz. Esett három gól is. (igazából 4, de Poulsen első találata lesről született) Láthatott gyönyörű cseleket a nagyérdemű – különösen Jesus Navas és Keita volt elemében -, de azért az egyértelmű: a hazaiak játéka innen még van feljebb is. Ahogy néztük őket látszott, hogy ha 10 centivel pontosabbak lennének, jöhetne ide bárki, legalább annyit kapna, mint a Valencia most. Mert így is gyors volt és korszerű, de az a pár tizedmásodperces késés átvételben, tempóváltásban és indításban, amit az arasznyi eltérés okozott sajnos még némi hiányérzettel töltött el minket. Mindenesetre szorítunk az andalúzok javulásáért, mert ritka az olyan csapat, amely taktikailag arra építhet, hogy akármelyik játékosa megveri egy az egyben ellenfelét. (Sevilla - Valencia 3-0)