Nagy dolgok történtek a hétvégén Spanyolországban. Megmondjuk őszintén, már teljesen ki voltunk bukva azon, hogy a spanyol média kizárólag azzal foglalkozik, miként csalja el majd a McLaren Alonso világbajnokságát. Szerencsére leintették az utolsó versenyt, mi meg végre rátérhetünk a fontosabb témákra, mert a spanyol futballban is történtek érdekes dolgok.
Kezdjük a legfontosabbal: nincs már veretlen csapat a bajnokságban. A Barcelona - akinek át kellett volna vennie az első helyet – lecsúszott a dobogóról. A Real Madrid továbbra is vezet, de annyira besűrűsödött a mezőny mögötte, hogy lassan mi is elkezdjük élvezni a bajnokságot. Az Espanyol nagyon jól megy hegymenetben és már előre félünk attól, mi lesz ha véletlenül nem rangadót kell játszaniuk. A Villarreal és az Atlético Madrid ízekre szabdalták üveggömbünket, de természetesen mi ennek is örülünk, mert szeretjük a jó és látványos focit. Közben az is kiderült, kik az esélyesek az idei aranylabdára. Örömmel tölt el minket, hogy vannak olyanok, akik még nálunk is kevésbe értenek a labdarúgáshoz, mert Sergio Ramost nem találtuk azon a listán, ahol Raúlt és Cannavarot igen. Egyetlen nyeretlen csapat maradt a ligában, s ezzel már meg is van a tippünk a biztos kiesőre. A Depor... Na jó, ezt hagyjuk! Egyébként 30 gól esett a remek kapusteljesítmények hétvégéjén: akit éppen nem emeltek át, az emlékezetes kifutást, bakit, kiállítást produkált. Nézzük a részleteket.

A 13. percre a lényeges kérdések el is dőltek azon a mérkőzésen, amelyikről azt gondoltuk, hogy váratlan edzői húzásoktól mentes és sima lesz. Természetesen azt kaptuk, amit vártunk csak annyi különbséggel, hogy a Villarreal oktatott, a Barca meg asszisztált ehhez. Egy - gyönyörű kényszerítő utáni - gól rögtön az elején, és Pires is jól gazdálkodott azzal, amit a bajnoki szünetben nézegetett Dombi Tibi videókból tanult. Senna meg biztos lábbal nyúlt a büntetőkhöz, így Rossi hiányát abszolút nem vettük észre. Bojan Krkic a legfiatalabb Barca góllövővé lépett elő, pont a neki gólpasszot adó Messi rekordját átadva a múltnak. A mérkőzés után még a katalánok edzőfejedelme is azt mondta, hogy a Villarreal volt a jobb csapat ezen az estén. Ezzel teljesen egyetértünk, s be kell vallanunk, hogy talán alulértékeltük eddig a sárgákat, akiket még az sem lepett meg, hogy Rijkaard bevetette egyetlen váratlannak gondolt taktikai fegyverét: behozta Sylvinhot egy támadó (Bojan) helyett. Sajnos nem tudjuk, hogy pontosan mennyi, a mester nevével ellátott gránátvörös-kék mezt adnak el évente, de biztos jó sokat, mert a katalánok kispadján egy taktikai elképzelésnél azért mindenképpen többre lenne szükség. Egy vezéráldozatot is követelt a mérkőzés: Deco kidőlt egy hónapra és így a Rangers elleni BL mérkőzésen szerephez juthat a kétségkívül jó nevű Marc Crosas is mint védekező középpályás. S bár nagyon dicséretes a fiatalítás (lásd Bojan gólját) és a klub jövőjét építeni, azért a májusi és júniusi Fiestákon jellemzően nem a legalacsonyabb átlagéletkor miatt ünneplik csapatokat. (Villarreal – Barcelona 3-1)

A Real Madrid legalább egy félidőn keresztül reménykedhetett a döntetlenben. Az akkor esett és remekbe szabott Tamudo találatot követően már abban sem. Ismét bebizonyosodott, hogy Ramos nem esélytelenül pályázik a leggólerősebb hátvéd címére, de mindezen túl megkérdeznénk tőle, hogy pontosan mit is csinált Riera korai fejesénél. Természetesen nem bántani akarjuk, mert az ő játéka az, amelyre az utóbbi időben mindig büszkék lehetnek a madridisták. A többiek például messze vannak a folyamatos világklasszis produkciótól és ezt két játékoson szeretnénk szemléltetni: Guti csak piros stoplisával színesítette a játékot és égette magát, mert azért nem akkora sztár ő, hogy ilyen megkülönböztető topánkában feszíthessen. Cannavaro végig arra koncentrált, hogy minél közelebb legyen Tamudóhoz, az első gólnál még sikerült is egy közös és nevetséges fetrengésre rábírni ellenfelét, de a másodiknál már önhatalmúlag úgy döntött, hogy kilép a védőfalból, hogy még véletlenül se zavarja meg a passzot vagy a katalán támadót a lövésben. Ezzel a győzelemmel az Espanyol elmondhatja magáról, hogy a spanyol BL indulók közül hármat elvert az elmúlt négy fordulóban, s még csak most épült fel De la Pena, aki az edzőjük szerint fontos építőelem. Ezt megítélni nem tudjuk, de az biztos, hogy a kisebbik barcelonai gárda már csak egy pontra van attól, hogy kilépjen a nagytestvér árnyékából. Ha az edzői kvalitáson és a félelmetes támadóhármason (Riera – Tamudo - Luis Garcia) múlik, akkor ez nem is tűnik elérhetetlennek. Madridban viszont csak annak örülhetnek, hogy megtartották vezető helyüket a táblázaton, és talán az Olimpiakosz ellen elkezdenek szépen és eredményesen játszani, mert amit most - különösen a második félidőben - mutattak az roppant kevés lesz a madridi közönség számára. (Espanyol – Real Madrid 2-1)
A Valencia hozta a kötelezőt és a vicces gólok találkozóján nyert La Corunában. Mi meg már legalább tudjuk, önmagában hat rúgott gól még nem jelent jó meccset. Pedig Canizares mindent megtett annak érdekében, hogy felhozza a hazaiakat és szórakoztató jelenetekkel dobjon fel minket, mi igazából unatkoztunk a mérkőzés nézése közben. Persze mindig mondtuk, hogy a Valencia pontosan csak annyit mutat, amennyi feltétlenül szükséges, de azért néha tényleg odatehetnék magukat csupán a nézők kedvéért is. Viszont legalább volt egy kis időnk és találtunk is egy remek videót. Miután füttyszót hallottunk és sok ember idő előtt távozott a stadionból, biztosak vagyunk benne, hogy a Deportivo igényes szurkolótábora jobban szórakozott volna, ha az egyik játékos helyett egy 21-es számú mezt helyeznek a kezdőkörbe. Közben meg lenyomják ezt nekik. (Deportivo - Valencia 2-4)

Igen. Vártuk már nagyon. A Sevilla elindult. Kanoute és Maresca nélkül álltak ki, de Luis Fabiano duplájával lenyomták a mezőny egyetlen nyeretlen csapatát egy komolytalan mérkőzésen, mely a vendégek szempontjából több volt, mint edzés, de tétmérkőzésnek nem neveznénk. Bízunk benne, hogy tisztában vannak vele a hétközi kupafordulóban - a Steaua ellen - ennél nyilvánvalóan több kell majd. Nem beszélve arról, hogy jövő héten már egy igazi erőpróba vár rájuk a Valencia személyében. Sajnos a négy olasz légióssal kiálló hazaiakban a meccs után sem látjuk azt a pluszt, ami megmenthetné őket a kieséstől. Egyelőre minden óvodás trükköt megesznek és az egyetlen fegyverük a mezük színe, amely az ellenfél megijesztését hivatott szolgálni. Ez viszont a legfelsőbb osztályban nem tűnik valami hatékonynak. Talán ha a sokkal nemesebb, egyszínű fehérrel próbálkoznának... (Levante – Sevilla 0-2) Az Atlético Madrid meglepett minket a látványos játékával és ezzel a lenyűgöző eredménnyel. Egyrészt a hazaiak évek óta nem játszottak ilyen jól a Vicente Calderonban, másrészt uruguayi csatáruk és katalán középpályásuk bebizonyították, hogy - a mostaninál mindenképpen magasabban jegyzet – korábbi klubjaik (Manchester, Liverpool) miért is igazolták le őket annak idején. Nagyon megverték a Zaragozát, amely a négy kapott és nulla rúgott gól ellenére egyáltalán nem játszott ennyire alárendelt szerepet. Az úthenger a 10 percben indult egy tetszetős támadással, amely során Luis Garcia helyezte a hálóba Forlán passzát, majd nem sokkal később a szőke támadó egy pimasz emeléssel köszönte meg Maxi Rodriguez lágy előreívelését. A második félidőben a madridiak csapatkapitánya egy általa kiharcolt tizenegyes és egy finom Luis Garcia zsuga precíz kihasználásával vetette észre magát. Mindeközben rendületlenül próbálkoztak a vendégek is, de sajnos nem sikerült nekik semmi ezen az estén, pedig a vendéglátók kapusában benne volt a gól és ennek megfelelően nem sok labdát fogott meg elsőre. Egyébként szívesen megismerkednénk a fővárosiak elmúlt kétheti étrendjével, mert az előző fordulóban - a Barcelona ellen - még láthatóan azt sem nagyon tudták merre van az ellenfél kapuja. Most meg egy nagycsapathoz méltó gólokat lőttek. (Atlético – Zaragoza 4-0)

Az andalúz újonc győzedelmeskedett a majdnem egy félidőn keresztül emberhátrányban játszó Osasuna felett. Mi nem szeretnénk senkit megbántani, de az Elia kapust kiállító bíró nagyon nagy hülyeséget csinált. (Lassítottuk, nagyítottuk, közelmentünk a monitorhoz és úgy látjuk nem volt jogos a piros) A hazaiak büntetőt kaptak, a vendégek emberhátrányba kerültek és még a szabálytalanságot elszenvedő csatár sem szorult hosszabb ápolásra. Olyannyira nem, hogy a másodikat már ő maga rúgta. Vagyis nem rúgta. Real Madrid neveléshez méltón ívelte át a - nem túl férfias színű mezben védő - cserekapus fölött. Persze abban majdnem biztosak vagyunk, ha mindez nem történik, akkor marad az arcpirító gólnélküli döntetlen, ezért inkább örülnünk kellene. Bár az igazsághoz tartozik: az első félidőben kétszer is a valamelyik kapu irányába ment a labda, talán másoknak is feltűnik majd, hogy az összefoglaló az 50. perc eseményeivel kezdődik, s hogy az Osasuna még 10 emberrel is hatékonyan letámadta egyszer a hazaiakat, de sajnos ez is kevés volt az üdvösséghez. (Almeira - Osasuna 2-0)
A töketlen támadók és a töketlen védők párharcát az előbbiek nyerték Aduriz duplájával. Mi pont az ellenkező eredményre és komoly találkozóra számítottunk. De amit Butelle kapus az első gólnál és egy kifutásnál produkált, hamar tudatosította bennünk, hogy egy igazi gyöngyszemre leltünk. Már a „nullszöges” találat láttán is könnyeztek a nevelőedzői szegénynek, de amikor egy kis toporgás után gyors lendületet vett, hogy  biztos alászaladjon a labdának, az maga volt a gyönyör. Egyébként ezután majd nagyon szorítunk neki, mert szeretjük az ügyetlenségüket lelkesedéssel kompenzáló futballistákat. Összeségében nem volt ez olyan sima találkozó, mert a hazaiak mindent megtettek a kapusuk hibájának javításáért, de Fortuna nem fogta a kezüket ezen az estén. Nagyon örülünk neki, hogy az emlékezetes kifutást a spanyol kollégák méltónak találták az összefoglalóra, mert sajnos a hasonló magyar műsorokból kimaradt ez a számunkra kedves emlék.  (Valladolid – Athletic 1-2)

Sevillában egy izgalmas mérkőzésen játszott döntetlent a helyi zöld-fehér egylet Santander büszkeségeivel. Volt itt minden mi szem szájnak ingere. Egy félidőnyi eredménytelen adok-kapok, hazai vezetés, jogos kiállítással egybekötött jogtalan és végül kihagyott 11-es, emberelőny és futás az eredmény után, hősies védekezés és megérdemelt egyenlítés. Tényleg jó kis meccs volt ez, de a döntetlen nem igazán segített Hector Cúper csapatán, míg a vendégek a két otthagyott pont érzetével utaztak haza.(Betis -  Racing 1-1)
A Recreativo elfelejtette legyőzni a Mallorcát, amely két szép góllal három pontot vitt haza. Először ebben a szezonban idegenben is vitézkedtek Arangóék és jóleső érzéssel nézhetik most a bajnoki táblázatot, mert mind pontban, mind rúgott gólban várakozáson felül teljesítenek. A két csapat közti különbséget az jelentette, hogy míg a vendégek két lövése után bekerült a hálóba labda a hazai próbálkozások után soha. Ebben jelentős szerepe volt a vendégek kapusának, Moyának és ha már ő sem segített ott volt még a kapufa is. Sinama-Pongolle szabadrúgása gólt ért volna és nagyon hevesen reklamálta is a francia támadó, de nem volt benn. (Recreativo – Mallorca 0-2)
Sunyi futballra számítottunk és hazai győzelemre a Murcia madridi vendégjátéka alkalmával. Michael Laudrup csapata be is húzta a kötelezőt, de korántsem olyan egyszerűen, mint az eredmény azt sugallná. Tudjuk nagyon jól, hogy a dánok félistene legjobban úgy segíthetne csapatán, ha beállna a kezdőkörbe - stílszerűen egy 10-es mezben - aztán csak osztogatna. Néha balra nézne és jobbra tenné, néha erőből, néha lágyan. Ha nem mozogna 2 méternél többet, akkor is előrébb végezne a kanadai táblázaton, mint bármelyik játékosa. De ő már nem vállal ilyet, így egyetlen valamirevaló fegyverét kellett bevetnie. S láss csodát: két cseréje összehozta az első gólt. 5 perccel később pedig már meg is duplázta az előnyt a csapat. Innentől kezdve sima volt. Illetve az első gólt szerző Kepa tahósága és kiállítása még pár ráncot elhelyezett a forintos labdák mesterének arcán, de tényleg semmi váratlan dolog nem történt.(Getafe – Murcia 2-0)