A fellegek közt trónoló Úr (kell –e mondanom, hogy az olasz foci a kedvence, más magyarázat nincs rá, miért alkotta Materazzit) szívének legkedvesebb országára veti minden létező tekintetét a hétvégén. A gépjármű-tömeggyártás és a háborúskodás nem megy talján gyermekeinek (ezt az átkot nyilván a kisfia leérkezése körüli tevékenységük miatt kapták büntetésként), de cserébe adott nekik egy labdát, ahhoz pedig szenvedélyt, észt és egy nagy adag zselét. Csodálatos nyája pedig, mely a keresztségben a Serie A nevet kapta, a hétvégén a parancsolatnak megfelelően nagyon durván megszenteli az Úr napját…
Milánóba megy a Roma, hogy a megtépázott hazaiak sírját tovább ássa, teszi mindezt talán Totti nélkül? A négy kiesőjelölt egymás ellen acsarkodik Sienában és Pármában? Nagyon súlyos rangadók délen, ahol Nápolyba látogat a Juve és Szicíliában vizitál az Inter? Folytatódó feltámadások (nem, nem az, de azért figyelemre méltó) Torinóban, Rómában és Empoliban? Az ötödik a harmadikat fogadja? Igen, igen, igen!!! 

Milan – Roma 2-2
Ancelottit egy kicsit nem értjük. Nagy bátorságra vall ugyanis, hogy egy Roma ellen vissza meri tenni Maldinit középre, akin a hasát fogva röhögött a lelátón a Milan-primavera az Empoli ellen, de hogy miért Kaladzét fogja kitolni balra, amikor ott van a csapatában a teljesen méltatlanul mellőzött Serginho, arról fogalmunk sincs. A többi a szokásos, a két labdatemető közül most Gilardino hagyja ki a kevesebb helyzetet, úgyhogy ő lesz a karácsonyfa dísze (?), mögötte pedig a kipihent Kaká és a soha el nem fáradó Seedorf nyomul majd szokás szerint. A Románál nem lehet tudni, hogy játszik –e Totti (szerintünk igen, nagyon kell a pont!) az viszont biztos, hogy Aquilani nem és ez nagyon nagy baj, mert odáig rendben van, hogy De Rossi még a folyosón rácumman Kaká hátára és a meccs végén műtéti úton kell elválasztani őket, de ki akadályozza meg a szénfekete holland tulipánt, hogy két gólja mellé egy gólpasszt is kiosszon? Mert hogy Pizzaro nem, az fix… Giulyt talán megnézzük egy hosszúsági fokkal beljebb is, így Cassetti hozhatja majd zavarba Kaladzét a szélen, ugyanakkor kíváncsian várjuk, hogy a középső védők végre felfejlődnek –e arra a szintre, melyhez egyébként vitán felül tartoznak, mert sem a Juan-Mexes, sem a Nesta-Maldini kettős nem rakhatja ki az ablakba az elmúlt három hét termését. Tippünkhöz annyit tennénk még hozzá, hogy ez nem X,1, hanem sokkal inkább 2,X, aztán majd meglátjuk, kinek ad jobban a gép a forduló rangadóján.

Genoa – Fiorentina 2-2
És ha már rangadók… Az ötödik helyét meglepetésre meg is érdemlő hazaiak ugyan mostohán bánnak a közép- és kiscsapatokkal, ám a felső polcról érkező csapatokkal nem bírnak, hiszen a Milan és a Juve is lecsapta őket (utóbbi azért nem valami simán). Ezzel szemben a Fiorentina veretlenül tudta le az Milan-Roma-Juve hármas elleni rangadókat, amiért jár egy barack Prandelli kopaszodó buksijára, annál is inkább, mert már az összes tartományi derbijüket is lejátszották a lilák és mindhárom ellenfelüket elnadrágolták emberül. A zseniális és pimaszul fiatal Montolivo-Semioli-Mutu-Pazzini négyszög akár a vendégek javára is eldönthetné a rangadót, de a firenzei számtani sorozat (az előző öt meccs alapján: Gy-D-Gy-D-Gy- x, azaz x = ?) és Boriello az iksz felé billenti a mérleg nyelvét.

Napoli – Juventus 2-1
Nem azért, mintha Nedved eddig olyan marha nagyot játszott volna idén, de hogy nagyon fog hiányozni a bal oldalról, azt le merjük fogadni. Mi Ranieri helyében a meccs előtt átmennénk a másik öltözőbe és megmondanánk, hogy azonnal kérjük vissza Blasit és punktum. Annál is inkább, mert a hazaiaknál sem sérült, sem eltiltott nincs és a múlt héten láthattuk, hogy ez mit jelent, amikor egy igazán erős ellenfelet szorongattak meg nagyon keményen idegenben, most pedig a San Paolo 76.824 szurkolója előtt egy sérültektől és eltiltottaktól hemzsegő Juvét fogadnak. Nagyon nagy meccsre számítunk, amit még a vendégek rendszeresen megcsodált idegenbeli taktikája sem lesz képes elrontani, a hazai vezetés pedig talán előhozza a ragadozót az öreg nőstényzebrából, aminek csak örülhetnek a semleges szurkolók (bár a Juvéval kapcsolatban ilyenről nem nagyon beszélhetünk, akit ugyanis nem vert meg a sors azzal, hogy nekik szurkol, az masszívan utálja őket.)

Palermo – Inter 3-2
Csak hogy tovább húzzuk az izgalmakat, az Inter nem fogja tudni kihasználni közvetlen üldözőinek nehéz sorsolásból fakadó esetleges pontvesztéseit, mert ő maga rútul pórul jár a Barberában. Ennek okai az alábbiak: a Palermo a BL-ben akar játszani jövőre (nyilván a Livorno is ott akarna, szóval ez nem nagy hír), ámokfutó elnöke feltárazott géppuskával pásztázza majd csapata térfelét és az első hátrapasszolóra felszólítás nélkül tüzet nyit, visszatér Miccoli az egyébként is parádés formában lévő Amauri mellé, a kapujukat pedig (ahogy azt polo nevű hozzászólónk megjegyezte) személyesen Majka védi majd. Ezzel szemben az Interben pihenőt kap Ibra, már rég pihen Materazzi és Burdisso, Adriano pedig addig hisztizik, míg egyszer tényleg kivágják, mint a gerelyt, aztán akkor nézegethet a nagy boci szemeivel. Ha a fáradtságot legyűrő Zlatan beszáll a végére, talán egy iksz összejöhet, de mi nem hiszünk benne.

Lazio – Udinese 2-1
Tavaly ez a leosztás 5-0-ás hazai győzelmet hozott, ám ez egy másik Lazio és legfőképpen egy másik Udinese. A Lazio múlt héten a tökutolsó ellen begyűjtötte első győzelmét idegenben, azt meg talán már nem is kell mondanunk, hogy újabb két sérült csatlakozott az egyébként is jelentős kripli-különítményhez, de most úgy érezzük, ebből erőt merítenek a kékek. Az ilyen vereségek meg simán beleférnek az Udinesének is, amely egyébként is úgy néz ki, hogy focizgat egy keveset, azt sem nagyon szívesen, aztán ha épp olyan kedvük van, akkor nyernek, ha meg nem jött a kaksi reggel, akkor beleszarnak az egészbe és csak kóvályognak a pályán. Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy eddig a 9 forduló alatt egyszer sikerült eltalálnunk az északiak eredményeit, úgyhogy lesznek szívesek nem a jóslatok alapján feltenni pecót-verdát-nyaralót a bugyikékekre.

Torino – Cagliari 3-0
A vendégeknek múlt héten kellett volna nyerniük, de csak sovány 1-1-re futotta otthon a másik sziget reprezentánsa ellen, ennek pedig most isszák meg a kesernyés levét. A Toro most szépen fogja őket és úgy a helyére küldi az Isolanit, hogy mire azok visszaeveznek Szardíniára, már azt fogják látni, hogy bizony kinyílt a csapóajtó és kiesőhelyen tanyáznak. A bordók ezzel szemben egy ilyen győzelemmel megnyugtatják szurkolóikat, hogy idén nem a kiesés ellen fognak harcolni és önbizalomtól duzzadva futhatnak majd neki a szerdai udinei látogatásnak.

Empoli – Atalanta 1-1
A hazaiak milánói győzelméből és a vendégek múlt heti (2-0-ról leadott) bergamói döntetlenjéből ugyan nem ez következne, de egyelőre a realitás nem az, hogy a toszkán kiscsapat varázsütésre csak úgy ukk-mukk-fukk elkezdi szétszabdalni a szembejövőket. Főleg nem azokat, akik egyébként is döntetlent döntetlenre halmoznak és akkor is az ezt biztosítandó 4-4-1-1-el lépnének pályára, ha csak kapusok lennének a keretben. De nem csak azok vannak, hanem ott van Doni is, aki majd jól belövi a büntetőt, amit Zampagna jól kiharcol.

Catania – Sampdoria 1-1
A hazaiak az első fordulóban elért 2-2 óta makacsul nem hajlandóak egynél több gólt lőni egy meccsen, úgyhogy mondhatjuk, ezzel meg is volnánk. A vendégek meg néha ugyan vágnak akár hármat is, de az is előfordul, hogy hetekig nem találnak be az ellenfél kapujába. Még azt is megkockáztatjuk, hogy a Catania gólját az a Terlizzi lövi majd, aki a tavalyi szezonban a Samp kispadján törte cserepesre a seggét, de talán még ez a plusz motiváció is kevés lesz az ellen a genovai gárda ellen, mely sokkal többet remélt ettől a szezontól.

Parma – Livorno 3-1
Az ilyen meccseket kellene megnyernie annak, aki bent akar maradni a hátsó traktust kisajátító csapatok közül. A Livorno-szurkolók elhomályosult tekintettel és gombóccal a torkukban láthatták, ahogy Lucarelli a San Siróban köszön be a Milannak, miközben csapatuk nyolc forduló alatt mindössze hat gólra volt képes (kapott viszont cserébe 18-at) és természetesen nyeretlenül tökutolsó. Nem mondjuk, a Parma is inkább csak úgy tudott elhozni egy pontot Milánóból, hogy vendéglátójuk addig szerencsétlenkedett, míg a Gialloblu ki nem egyenlített, azóta viszont ők is csak nyelik befele a pofonokat számolatlanul. 2005-ben a két csapat a szezon leggólgazdagabb meccsét vívta egymás ellen (6-4), amiből a hatnak most is megvan az esélye, a másik négy viszont feltételezésnek is röhejes.

Siena – Reggina 0-0
Mi a magunk részéről az előző fordulóig a Sienában láttunk több életet, mely veterán csatáraival és az anno a Chelseában is megfordult Jarolimmal akár lényegesen feljebb is szerepelhetne. Ám múlt héten a déliek óriásit játszottak a listavezető Inter ellen és csak hatalmas balszerencsével kaptak ki, így meggondoltuk magunkat és idén is hajlandóak leszünk kedvelni őket egy kicsit. Nem múlt el bennünk nyomtalanul a tavalyi szereplésük (ők is belekeveredtek a bírómasszírozós balhéba, ám a boxból indulva is lehajrázták a Chievót), így most néhány meccs erejéig bizalmat fektetünk beléjük és magunk is kíváncsian várjuk, élnek –e vele.