A forduló egyik különlegessége az volt, hogy a futballmenedzserek Egyesült Királyság-szerte pipacsot tűztek a zakójuk hajtókájára (már ha volt nekik egyáltalán, mármint zakójuk), amit hirtelen nem is tudtunk mire vélni, de azt azért sejtettük, hogy valamelyik világháborúval kapcsolatos tradícióról lehet csak szó. A csatorna túloldalán tartózkodó nőnemű összekötőnk rapid nyomozása eredményeként jelenthetjük, hogy furcsa módon elég korai időpontban, de a november 11-én esedékes Remembrance Day kapcsán kerültek a pipacs-kitűzők a hajtókákra. A Remembrance Day alkalmával a Nemzetközösség államaiban pipaccsal emlékeznek az emberek az I. és a II. Világháború (és egyéb háborúk) veteránjaira. Kicsit furának tűnhet, de több mint két héttel az emlékezés vasárnapja előtt politikusok, tv-bemondók és futballmenedzserek már kitűzték a pipacsokat (amikor állítólag az utca embere nem is tudott még vásárolni belőlük), na de október végére már a karácsonyi díszek is észrevétlenül belopóztak az áruházak polcaira. Lássuk tehát kinek hozott szerencsét a pipacs, ki az, aki egyáltalán ki sem tűzte, és kiváncsian várjuk, hogy szombaton is rajta marad-e a piros virág a zakók hajtókáján.

Burnley – Southampton

Nagyon utálok lemaradni valamiről: rettegek elkésni és ha egy mozifilmből akár csak a főcím ment le, nem megyek be a terembe, valahogy úgy, mint ahogy Woody Allen fejtegeti Diane Keatonnak az Annie Hall elején. Gyűlölök utolsó percben megérkezni a stadionba is, a legjobb, ha a kezdősípszó előtt az ember még nyugodtan el tud szívni egy jó cigit (amikor még a cigi időmérésre is szolgált). Egyszer Lyonban egy OL-Olympiakos Bajnokok Ligája csoportmeccsen elkéstem a Stade Gerlandból és a lépcsőn felfelé futva hallottam a tömeg morajlásának kirobbanását az 5. percben Pierre Laigle gólját követően. A meccsen mondanom sem kell a gól után szigorúan semmi sem történt.

Na, szombaton sikerült a teljes első félidőről lekésni: a kocsmában rejtőzködőnadrágos fiatalemberek divatos küzdősportot hesszelgettek, így nem lehetett nézni a Sky Sports közvetítését, ahogy a Szentek a valószínűleg még az öltözőben tartózkodó Burnleynek majdnem négyet vernek be negyedóra alatt. Ian Wright fogadott fia és SWP féltestvére, Bradley Wright-Phillips a 3. percben a lescsapdát kijátszva lépett ki és rúgta el keresztbe a labdát a spárgázó Király mellett. 0-1. Király kapust kétszer is a kapufa segítette ki (Stern John lövésénél a jobboldali és a baloldali is), de a 15. percben tovább növelték az előnyüket a Szentek: a „Piszkos” Harry által megkörnyékezett Nathan Dyer hajszálpontos beadását bólintotta a kapuba a védőjénél két emelettel magasabbra ugró Jason Euell. 0-2. Megoszlottak a vélemények arról, Király hibázott-e, hogy nem jött ki a beadásra, de tőlünk megkapta a felmentést. Az egyébként foghíjas lelátójú Turf Moor közönsége egy emberként ugrott talpra, mikor félóra elteltével az ír Chris McCann az Andy Gray által lekészített labdával lépett ki a tehetetlen Southampton védők között és klassz jobblábas lövéssel szépített. 1-2.

A meccsbe tehát a szünetben bekapcsolódva a következő megállapításokat tettük (azonkívűl persze, hogy egy rohadt jó első félidőről maradtunk le): George Burley országos hírű sármőr létére szégyenszemre mackóban gesztikulál az oldalvonal mellett, kollégája, Steve Cotterill ugyan öltönyben feszít, de nyakkendője legfeljebb a köldökéig ér, Bradley Wright-Phillips tényleg kétszer akkora mint bátyja, Shaun és annyi közös vonás van bennük kábé, hogy mindketten színesbőrűek, valamint Andy Gray pedig kiköpött úgy néz ki, mint egy britpop banda énekes-szövegíró-frontembere.

A második félidőben mintha megismételték volna a második Southampton-gólt: jön a beadás Phil Ifiltól, Stern John kábé ugyanonnan, az ötésfeles sarkáról a vele fel nem ugró védőjét megmászva fejelt a brahiból elvetődő Király mellett a kapu jobb oldalába. 1-3. Okés, hogy Király kapusnak nem a legfőbb erőssége a mélységből érkező beívelések hatástalanítása, de mi ezt a gólt sem varrnánk a nyakába, sokkal inkább a védőjébe.

A 82. percben aztán újra feléledtek a hazai remények, miután egy formás kényszeritőt követően a kis szerencsével éppen elé pattant labdát Ade Akinbiyi a kivetődő Kelvin Davis kapus alatt küldte a hálóba. 2-3. Hátralévő időben nyomott ugyan a Burnley (Kyle Lafferty és Andy Gray is veszélyeztettek), de nem sikerült az egyenlítés, így oda lett a Burnley hazai veretlensége.

A Southampton fergeteges játékot produkált az első negyedórában, Burley mester puffogott is, hogy néggyel kellett volna menniük. A Szentek azt mutatták, amit vártunk tőlük: nyílt sisakos támadófocit. Viszont a védekezéssel bajok vannak, továbbra is sok a bekapott gól, ami akár a rájátszásba is kerülhet. A Burnley igazán klassz kis csapat, tele tehetséges fiatal játékosokkal. Viszont talán túl merész álmokkal indultak neki az idénynek, szerintünk a hetedik helynél jobbra nem nagyon számíthatnak.

A Bristol továbbra is lohol az éllovas Watford után, de ilyen szépen, stílusosan, egyérintőzve loholni még kevés csapatot láttunk. Gary Johnson menedzser (aki Lettország szövetségi kapitánya volt 1999 és 2001 között és így az ő tanácsára került egy bizonyos Martin Pahars annakidején a Southamptonhoz) szerint, ha a nyáron a Millwalltól igazolt Marvin Elliot távoli lövése nem akad be a pipába, valószínűleg visszatekeredett volna a játékoshoz és bolygóként körözött volna körülötte, akkora falsot kapott a labda. A Bristol Michael McIndoe (aki korábban párhuzamosan az alkohol és a játékszenvedély rabja volt) vezérletével sorrendben a negyedik győzelmét aratta, méghozzá a Stoke ellen, akik nem adják könnyen magukat. Bristol City 1 Stoke City 0 

A West Brom újból szép játékkal lepte meg a szurkolókat, Mowbray mester csak azon morgott, hogy több gólt is szerezhetett volna a csapata. A rendkívüli formában lévő és Kevin Phillips párjaként remek csatárduót alkotó Ishmael Miller akár még háromszor is betalálhatott volna, ha egy kicsit pontosabban céloz. A Norwich az utolsó helyre csúszott vissza, egyre reménytelenebb helyzetbe kerülve. Talán a napokban kinevezett új menedzser, a korábban a West Hamet és a Newcastle-t is irányító Glenn Roeder megfordítja a Kanárik szerencséjét. Azt viszont sosem tudjuk megbocsátani neki, hogy 2003-ban az ő vezetésével estek ki a Joe Cole-t, Jermaine Defoe-t, Freddy Kanoutét soraiban tudó Kalapácsosok a Premier League-ből. WBA 2 Norwich 0 

A Traktoros Fiúk sorozatban a 10. hazai győzelmüket aratták szombaton a Wolverhampton elleni rangadón, így már csak 5 meccsre vannak a klubrekordot jelentő 1981-ben még Bobby Robson menedzsersége alatt elért 15 meccses sorozattól! Az Ipswich csatárai valószínűleg gólszépségversenyt hirdettek a meccs előtt: ugyan minden találat csodaszámba ment, de mi Alan Lee külsőzésére szavazunk. Bár Pablo Couñago gólja előtti cselei Détári Lajost idézték, aki 1985 októberében Cardiffban egy barátságos meccsen oda-vissza háromszor cselezte ki Neville Southallt az ötésfelesen belül mielőtt a kapuba helyezett volna és az Alan Lee helyére beálló Danny Haynes (egyes elemzők szerint az új Darren Bent) gólja is szépségdíjas volt. A meccs fordulópontja az volt, hogy a kezdőbe visszakerült Freddy Eastwood az 5. percben kihagyta a Michael Kightly buktatásáért megítélt büntetőt. A hazaiak kapusa, Neil Alexander négy napon belül másodszor hárított tizenegyest. Ipswich Town 3 Wolverhampton 0 

Hiába mutatkozott be a vendég Zarándokoknál a Wycombe Wandererstől frissen igazolt Jermaine Easter, ő sem tudott gólt szerezni a PNE ellen, így megtört a Plymouth remek sorozata. A korábban két birminghami klubot is megjárt Darren Carter ismét gólt szerzett és az ex-Southamptonos Brett Ormerod is betalált végre. Úgy látszik már csak Neil Melloron a sor, az egykoron az új Owennek kikiáltott csatár magára találása egyelőre még várat magára. Preston North End 2 Plymouth 0

A forduló nyitómeccsén folytatta remeklését a QPR a megbízott menedzser Mick Harford vezetésével: az utolsó négy meccsükön nem szenvedtek vereséget. Az egyébként eseménytelen mérkőzésen Adam Bolder pofozta be három pontot érő gólt a 72. percben. A sorozatban harmadik vereségét (amiből kettőt a Valleyben szenvedtek el) elkönyvelő Charlton menedzsere, az egyébként rendkívül rokonszenves Alan Pardew most már legalább nem próbálta másra kenni a vereséget. Harford eredményei azonban nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy megtartsa az állást, jött a már beharangozott digó és vele az első igazolás: Buzsáky Ákos! Hoppá! Kialakul a Lee Camp-Michael Mancienne-Ákos Buzsáky-Rowan Vine tengely a Loftus Roadon? Kiváncsian várjuk! Charlton 0 QPR 1

Továbbra sem oldódtak meg a gondok a Ninian Parkban, ahol a Leedset is megjárt Stephen McPhail vezetést szerzett ugyan a 36. percben a hazaiaknak, de ez nem volt elegendő a szívósságáról híres Vas ellen. Jim Goodwin a második félidő elején mattolta a bemutatkozó Kaspar Schmeichelt. A Scunthorpe kapusát, Joe Murphyt, aki a tavalyi szezon sikerének egyik kulcsa volt Billy Sharp mellett, le kellett cserélnie a szünetben Adkins mesternek, mivel a bemelegítés alatt meghúzódhatott a combja. Nem félünk attól azonban, hogy a kapus nem jön rendbe hétvégére, mivel Adkins, aki korábban a csapat gyúrója volt, minden bizonnyal kezelésbe veszi majd. Cardiff 1 Scunthorpe 1

Nagyon fontos győzelmet arattak a Baglyok a Blackpool ellen, hátrányból fordítottak Marcus Tudgay és Richard Hinds fejesgóljainak köszönhetően. A vendégek menedzsere Simon Grayson (akinek a neve egyébként felmerült Gary Megson utódaként) beismerte a meccs után, hogy minden csapatrészében jobb volt ezen a délutánon a Sheffield Wednesday. A Tengerpartiak azonban, ha így folytatják szép lassan a kiesők között találják majd magukat, szezonkezdeti jó szereplés ide, Sir Stanley Matthews és Stan Mortensen oda. Sheffield Wednesday 2 Blackpool 1 

A nagy futballgurmé, Robbo mester végre-valahára elégedett volt a látottakkal, úgy vélte, hogy csapata építkezhet az utóbbi pár meccsre, főleg, hogy a Pengék kétszer játszanak majd egymás után hazai pályán. Ezúttal Jon Stead szerzett gólt James Beattie helyett, de a nagy öreg Dean Windass tizenegyesből egyenlíteni tudott. Hull City 1 Sheffield United 1

Gary Megson kitette a lábát a Walkers Stadionból és a Rókák egy meccs alatt több gólt szereztek majdnem, mint a rőthajú menedzser kábé hathetesre nyúló regnálása alatt. A Leicester szurkerek ki vannak akadva ekkora árulás láttán, de mi halkan súgjuk nekik: Megson mester távozása menti majd meg a Rókák eddig felemásra sikerülő idényét. A Fulhamből háromhónapos kölcsönbe megszerzett holland örök tehetség Collins John kezdett és meg is szerezte első gólját kék mezben. A vendégeknek egy igazi lehetőségük volt a gólszerzésre, de Fülöp kapus a helyén volt. Leicester City 2 Barnsley 0 

Ismét csak csereként lépett pályára a vendégeknél Edward „Intelligentleman” Sheringham, viszont ezúttal tőle rendkívül szokatlan módon se nem intelligent, se nem gentleman nem volt: a ráadás perceiben könyökkel vágta arcba Michael Doyle-t, a hazaiak fedezetét, ami direkt pirosat ért. Nagyjából ennyi volt a Colchester válasza a máltai Mifsud távoli lövésből szerzett góljára. Coventry 1 Colchester 0

A hétfő esti meccsen bemutatkozott a Neil Warnock által a Portsmouthtól kölcsönbevett francia Franck Songo’o a középpálya jobb oldalán, és nem lehet tudni, hogy ennek köszönhetően vagy nem, de a Palace olyan első negyedórát produkált, amilyet Peter Taylor alatt egyszer sem. Úgy tűnt végre vereséget szenved a Watford, de hazai gól helyett a Middlesbroughtól kikölcsönzött ezúttal is remeklő Adam Johnson percei következtek: fantasztikus cseleket követő beadása után Tommy Smith vágta be a lepattanót Speroni kapujába. A 67. percben Marlon King növelte kettőre a vendégek előnyét Adam Johnson beadását követően. A magabiztos vezetés megszerzése után Aidy Boothroyd az utolsó negyedórára beküldte cseréit: McAnuffot, Ellingtont és Priskint, és így tett Warnock is becserélve a 15 éves tehetséget, John Bostockot, aki elmondhatja magáról, hogy ő a Palace történetének legfiatalabb játékosa. Az eredmény azonban nem változott a stadionban feltünő modern dendinek öltözött Simon Jordan legnagyobb bánatára. Crystal Palace 0 Watford 2

A forduló válogatottjának kapujába a négy napon belül kétszer is tizenegyest hárító Ipswich-hálóőr, Neil Alexander került (csapatából mást nem láttak elég meggyőzőnek ezúttal az elemzők), a hárompontos találatot szerző Mifsudot kitették a középpálya jobb oldalára, hogy helyet szorítsanak elöl Dean Windassnak (Hull City) és Brett Ormerodnak (PNE).

A tabellán jelentősebb mozgások figyelhetők meg: az Ipswich újabb győzelmének köszönhetően már negyedik, ráadásul úgy, hogy egy meccsel kevesebbet játszottak a Traktoros Fiúk. Az alvégen viszont bekövetkezett az elkerülhetetlen, a Palace lecsúszott a kiesőzónába, gyakorlatilag helyet cserélve a Baglyokkal.