Breaking News, a Milan két csatárral játszott! Értik emberek, kettővel!!! Ezek után várjuk a további híreket, miszerint négyszögesítették a kört, a prérifarkas elkapta a gyalogkakukkot és a hindu marhatenyésztők bálját a holland hegyimentők sztrájkja zavarta meg! A milánóiak gondjain azonban ez sem segítetett, így pedig már 10 ponttal maradnak el a város másik csapatától, mely sovány idegenbeli győzelemmel tartotta lőtávolon kívül a vetélytársakat és természetesen továbbra is az élen vágtat. Hihetetlen futballparádét hozott a Roma-Napoli, a várt kínszenvedős, de megérdemelt hazai győzelemmel végződött a Genoa torinói vendégjátéka és végleg leszakadni látszik a Livorno (nekik szerintünk már nem csak meleg a pite, de enyhén szenes is a széle) és a Reggina. Hogy hozzájuk ki csatlakozik majd a Cagliari-Siena-Parma hármasból, az legalább annyira izgalmas kérdés, mint a tabella első felében zajló csaták, de a középmezőny is érdekes képet mutat, hiszen az ötödik Genoa és a tizenhatodik Empoli között mindössze négy pont a különbség.

Az Atalantáról egyből beugrik, hogy ők azok, akik Zampagna hajrában szerzett góljaival kétszer is a lefújás előtt mentettek pontot, most viszont bennük forgatták meg a kést kifejezetten kegyetlen módon. Történt ugyanis, hogy a Novellino keze alatt csodálatos metamorfózisán áteső Toro 10 emberrel játszva negyed óra alatt kétgólos hátrányt dolgozott le a hajrában és elhozott egy pontot Bergamóból. Az egygólos előnyben lévő Atalanta a 66. percben büntetőhöz jutott, sőt, bár a szabálytalanságot Ventola követte el (csak a baj van ezekkel a csatárokkal, ha hátrajönnek védekezni, ugye, Wayne?), Natali addig ugatott a bírónak, mi meg nem kapta érte a második sárgáját, így a Doni által természetesen értékesített tizenegyes mellé emberelőnybe is kerültek. Kár volt azonban ennyire megnyugodni, Ventola ugyanis jóslatunknak megfelelő intenzitással vetette magát a csatába és a hajrára fordulva egy közeli fejessel szépített, majd a 87. percben szintén ő vette célba a hazai kaput. A fejesre még odaért Coppola, de a kapu előtt sertepertélő ex-Atalantás Motta közelről bepofozta a kipattanót. Zampagna annyira megbántódott, hogy most nem ő szerzett gólt a végén, hogy némi szóváltásba keveredett a zónájából messze kifutva ünneplő Novellinóval, akinek egyébként van is mit ünnepelnie: a Toro jó kis csapat lett. (Atalanta-Torino 2-2)
A szigetek csatájából a Szardíniáról pontot rabló szicíliaiak jöttek ki jobban, elsősorban kapusuk, Polito remek közreműködésének köszönhetően. Az 1-1 bár várható volt, mégsem jelent semmi jót a Cagliarinak, mert így csak két ponttal táncolnak az alkonyzóna fölött. A Catania már meggyőzőbb valamivel, kíváncsian várjuk, hogy csak másolják a tavalyi évüket, vagy idén tényleg meg is ragadnak középen. (Cagliari-Catania 1-1)

Gilardino és Inzaghi zavart tekintettel meredtek egymásra az öltözőből kijövet („te is, bazzeg, aszittem, csak viccel!”), de nem csalás, nem ámítás, abrakadabra, a Milan két csatárral játszotta végig a meccset – pedig közben Inzaghit le is cserélte Ancelotti. És akkor kit tolt fel a másik csatár posztjára? Hahaha, hát ki mást, mint Ambrosinit?! Seedorf pedig a második félidőben a jobb oldalon taposta a vonalat, azt pedig gondolom maga az ősz mester sem gondolta komolyan, hogy majd a Brocchi-Gourcuff kettős fordítja meg nekik a meccset. Merthogy mire ezek ketten pályára léptek, már vidáman vezetett az az Empoli, mely nem akart sokat a meccstől, mégis minden az övé lett. Ennek oka pedig elsősorban a Milan védelme, mely hiába áll csupa válogatott játékosból, valami olyan bakiparádét rendezett, hogy ha az ellenfél az Empolinál egy leheletnyivel erősebb csapat, úgy kitömik otthon őket, ahogy már nagyon régen nem. Maldini (rajta van az aranylabda-várományosok ötvenes listáján!) értékelhető megmozdulás nélkül zárta a neki jutó egy órát, hibája viszont ötpercenként akadt és nála semmivel nem játszott jobban a többi védő sem, így Saudatiék ketten nullázhatták le a második félidő elején a számban meglévő Milan-védelmet. Tavaly a BL döntő beharangozójában azt írtuk, nem igaz, hogy nincs Milan Kaká nélkül, most pedig azt kell mondanunk, abban sem vagyunk biztosak, hogy vele van. (Milan-Empoli 0-1) A híresen (szélső)jobb és bal ultrák találkozásáról nincsenek híreink, de a Livorno biztosan kikapott otthon attól a Laziótól, melynek padján Delio Rossi 500. meccsén dirigálta fiait. A gólt ugyan Pandevnek adták, de öngól lesz az, mert ha az egyik védő lába nem ér bele a fostalicska lövésbe, simán Ameliáé lett volna – ha egyáltalán elgurul a kapuig. A Lazióban egyébként a változatosság kedvéért most Mauri sérült meg, még nem tudjuk, milyen súlyosan. (Livorno-Lazio 0-1)

A Juventus legyőzte ugyan a Genoát, de végig olyan furcsa érzésünk volt, hogy Ranieri tart a vendégektől. Hogy ez jogos volt –e, vagy csak a Genoa érzett rá ugyanerre és ezért volt kiegyenlített a meccs, azt nem tisztünk eldönteni, inkább csak örvendezünk, hogy az új szerződését új hajjal ünneplő Del Piero remek játéka mellé gólt is szerzett. A remek beadást nem volt nagy kunszt a helyére küldeni, de a klasszis csatárok közötti különbségeket bemutató videón biztos, hogy egy ehhez hasonlót csavartatnánk be példaként. Ezt ugyanis Ibrahimovics a léc alá bombázta volna, Inzaghi becsúszott volna vele a kapuba, Ronaldinho leveszi és megvárja, míg egy védő utoléri, hogy kicselezhesse, majd miután már a kapufa is elmozdult, bepasszolja, Gilardino meg kirúgta volna a stadionból. Az összefoglaló videóban érdemes megnézni, Alex hogy csinálta. Egy igencsak idevágó gondolat erejéig pillantsunk csak rá a Napoli szinte tökéleteset játszó középpályájára és állapítsuk meg, hogy pont egy Blasi-típusú játékos hiányzik a torinóiaktól, aki egyébként 2002 óta az ő alkalmazottjuk, csak folyamatosan kölcsönadják (Perugia, Parma, Fiorentina, Napoli). Nedved kiállítása és Ranieri elküldése a padról nem sok jót jelent, kivált, ha Pavel hosszabb eltiltást kap a könyökléséért, hiszen két hét múlva Derby d’Italia, melynek nélküle nem nagy sansszal fut neki csapata. (Juventus-Genoa 1-0) Az Udinese lefocizta a pályáról a Palermót, ennek ellenére döntetlen lett, mert az északiak támadói azt is kihagyták, amit nehezebb volt nem belőni. Hogy nem fizettek nagyobb árat könnyelműségükért, az a másik oldalon fejét felütő csutkaszar játéknak köszönhető, ha kedvenc kapusunk, Fontana nem fog néhány igen komolyat, bizony behúzták volna a hazaiak. A vendégek gólját szerző Amauriért bejelentkezett a Manchester City, akik korábban Brescianót is vitték volna, ha karácsonyra nem javul jelentőset a Palermo, el is fogják engedni őket. (Udinese-Palermo 1-1)

Giampaolo Pazzini 23 éves, Pesciában született és az Atalanta nevelt belőle játékost. Ő szerezte a Wembley újraíródó történetének első gólját, sőt, ha már ott járt, első mesterhármasát is. Nemcsak a kaput érzi jól, de technikailag tökéletesen képzett és pontosan is passzol. Ezt most mind meg is mutatta, előbb egy kapunak háttal mellre vett beadást küldött a léc alá félfordulatból, majd két védő szorításában sarokkal készítette le a labdát Mutunak, aki részben az ő passzainak köszönhetően ezzel már hatnál jár. A Fiorentina egyébként tök simán megverte a Sienát, Freynek alig akadt védenivalója, a végén pedig jött Bobo és mintegy öt és fél méterről ő is gólt szerzett. Prandelli elhárította a kérdést, hogy bajnokesélyes –e a csapata… (Fiorentina-Siena 3-0) Eközben Genovában a Samp a szebbik arcát mutatva átgázolt az ismét kiesési gondok által gyötört Parmán. A gyönyörű gólokkal elért győzelem egészen a 9. helyig repítette előre Mazzarriékat, ráadásul egyáltalán nem lépett pályára Cassano, aki egy edzésen kapott rúgás miatt kapott pihenőt. Nem is volt rá szükség, a Parma ugyanis pontosan tudja, hol a helye és engedelmesen pislogat kifele a guillotine lyukából. Di Carlo hosszas keresgélés után megtalálta a pozitívumot csapata játékában: jövő héten remek esély kínálkozik a javításra a Tardiniben a Livorno ellen. (Sampdoria-Parma 3-0)

A Reggina nem tartotta magát rosszul az Inter ellen, sőt, a mérkőzés elején könnyen előnybe is kerülhettek volna, Toldo azonban ismét remek helyettesnek bizonyult. A 18. percben azonban érkezett Figo és egy kapu elé csavart szabadrúgásból megszerezte csapata vezető gólját. Adriano, akinek végül a gólt adták, április 15 óta első gólját szerezte, de szerintünk nem ért hozzá, vagy ha igen, akkor is tök feleslegesen. A Reggina jött előre a zuhogó esőben, de vagy nem találták el a kaput, vagy Toldo volt a helyén, így végül az Inter ha rettenetesen megszenvedett is érte, győzelemmel távozott Reggio Calabriából. A krónikákhoz tartozik, hogy Adriano lecserélésekor nem fogadta el Mancini kezét és hogy a valóban visszatért Sötét Nagyúr majdnem egyből távozott is, hiszen Bergonzi bíró is gondolkodott rajta, hogy akkor ez a hátulról történő becsúszás most egy elkésett szerelés, vagy egy munkakörén belül gondatlanságból elkövetett emberölési kísérlet. Az ítélet végül az előbbi és csak egy sárga lett, Mancini gyorsan le is kapta és Ibrát küldte be a helyére. (Reggina-Internazional 0-1)

A szezon meccsét játszotta egymás ellen a Roma és a Napoli. Mivel Perrotta mégis vállalni tudta a játékot, Spalettinek nem kellet megerőszakolnia magát, hogy két csatárt küldjön fel, ellenfelük pedig a szokásos 4-4-2-vel indult neki a Déli Derbinek. És hogy jól nekiindult, azt Lavezzi mindjárt a második percben be is mutatta, miután némileg kisodródva mindenkivel elhitette, hogy innen már nem fog lőni, aztán úgy zúdította be a rövid filóba a labdát, hogy Curci kapus elkezdte bánni, hogy nem a barna gatyájában kezdett. Pont fél óra kellett az egyenlítéshez a Romának, ekkor ugyanis Cannavaro rossz ütemű becsúszása miatt Totti lőhetett büntetőt, majd még a félidő lefújása előtt a vezetést is átvették a farkasok. Megvalljuk, bár az első félidőben kifejezetten szimpatikusan játszott a Napoli, nem gondoltuk volna, hogy sikerül az egyenlítés. Azt meg főleg nem, hogy kétszer is. Háromszor? Ugyan már… Pedig bizony a Serie A hátvédeinek  is van ilyen napjuk, de ezért nem feddés jár nekik, hanem nagy dicséret, hiszen elképesztően izgalmas derbi kerekedett a két felhúzott rostéllyal támadó csapat meccséből. A nem különösebben szimpatikus Hamsik remek játékát egy szép kapásgóllal tette felejthetetlenné, majd az ünnepi hangulatot remekül átérző Lezzo védte be De Rossi kifejezetten szar kísérletét. Erre Garganónak volt csattanós válasza (óriási gólt lőtt), majd a 80. percben Pizzaro góljával úgy tűnt, meglesz a meccs a Romának, de szerencsére a Nagy Rendező nem így gondolta és egy beadást az egekből bebólintó Zalayeta találatával kialakult az a 4-4-es végeredmény, amelyről jó sokat fogunk még áradozni, ha máskor nem, akkor a szezon végi összefoglalókban. (Gyuri Garics? Micsoda országos nagy barmok vagyunk, mi?)