Kisorsolták a világbajnoki selejtezők csoportjait. Egész Spanyolország megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a negyedik kalap legerősebb válogatottját (magyar) elkerülték, így a 2010-es vb-szereplésük esélyei igen magasak. Emellett történtek konkrét futballesemények is a hétvégén, amely simának ígérkezett, de a csapatoknak sikerült őrületbe kergetni minden sportfogadót. A Barcelona jófiúként hozta a kötelező. A Real Madrid felejthető játékkal és egy ponttal ajándékozta meg a murciai nézőket. A Villarreal megijedt a lehetőségtől, az Almería köszönte szépen. Az Espanyol behúzta a kilencediket, az Osasuna viszont nem köszönte meg. A Valencia mintha egy csöppet elbizonytalanította volna Koeman edzőt, az Atlético védelmén talán még magyar játékosok is segíthetnének. A Mallorca Sevillában parádézott. A Levante vissza szeretne szállni a bajnokságba, míg a Betis az izgalmak helyett idén a biztos kiesést választaná. Esett 34 gól és kiderült az argentin fair play még mindig nem az igazi. Tovább után részletek:

Folytatódtak a nyerő szériák és elmaradt a trónfosztás is, az UEFA helyekért viszont megkezdődött a karácsonyi tolongás. Magathnak nem jött össze a revans a 100M Eurós derbin, Hajnallal a válogatott mez alá KSC trikót kell a továbbiakban vetetni, Huszti pedig két góllal üzente meg, lejárt az eltiltása. Egyre valószínűbb a Cottbus-Duisburg örökbérlet legalul, a dalnokok viszont szabadulnának a kénkőszagból, valószínűleg az öreg Middendorp kárára. Különösebb meglepetések nélkül, de fogvacogva zajlott az internesönel brék utáni első forduló.

Panucci megbokrosodott és vénségére meccseket eldöntő gólokat fejelget. Az előzővel nem csak saját országát, de Franciaországot is kijuttatta az EB-re, ezzel pedig szinte teljesen érdemtelen győzelemhez segítette a Romát, mely így továbbra is tapad. Méghozzá arra az Interre, mely nem könnyen, de hozta a szezonbeli első lombard derbijét (kulcsszerepben Julio Cesar). Az üldözők megint hárman állnak ugyanannyi ponttal, de most nem a Fiorentina egészíti ki a trojkát a Roma és a Juve mellett, hanem az Udinese – lássuk be, a létező legnehezebb feladat lett volna a lilák számára két pontot szerezni. Érdekes meccset játszott a Milan Cagliariban, érzelmektől fűtöttet a Parma a Lazio vendégeként, unalmasat a Reggina a Fiorentina ellen és kifejezetten jól teljesítő Juventust is láthattunk a fanyalgók számának drasztikus emelkedésére válaszolva. Az elmúlt három hét alatt a feje tetejére állt minden a táblázat alján, ez most azzal tetőzött be, hogy a két akkori sereghajtó közül már egyik sem áll kiesőhelyen. Jó szezonunk van, sállálá.

Miután fél Anglia gyomrát megfeküdte a szerdai kiesés, folytatódik a Premier League, amely megjósolhatóan, de szerintünk némi félreértések következtében szinte azonnal a viták középpontjába került a kudarc után. Erről természetesen külön posztban is kifejtjük a véleményünket, így most előre csak annyit: ezen a hétvégén biztosan jól jön nekünk tévénézőknek, hogy a PL-ben sok a külföldi. Két nappal azután, hogy az angolok gyomrának betett a janjenita, egy most még ismeretlen étel az enyémet is elrontotta, ezért a késés, elnézést érte. A holnapi meccsek jóslatait is elhalasztottuk, pedig a gömb is egyben szerette volna volna letudni az egészet.

Megfogant az ötlet, most pedig jól útjára is indítjuk új rovatunkat, mely remélhetőleg több célt is eredményesen fog szolgálni. Szimi barátunk, aki már megcsillantotta nálunk is bődületes lexikális tudását, természetesen lelkesen állítja a jó ügy szolgálatába az elmúlt 25 év focistatisztikáinak mélyreható ismeretét, hiszen amellett, hogy releváns fogadási tippeket olvashattok, egy új feature is bejelentkezik az NST-n.
Jövő héttől kezdődően az új rovatban taglalásra kerülő tippeket a Nou San Trafford szerzői fogják és megjátsszák az egyik internetes fogadóirodánál. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az információs hipersztráda segítségével a szerzők megállapodnak a megfogadásra kerülő 12 meccsről, amit azon melegében rázúdítunk Szimi kollégára, aki szétszedi, megvizsgálja, megfordítja, összerakja, mossa, vasalja, szárítja, végül jó Chiantit iszik hozzá és rendelkezésünkre bocsátja a kész tippszelvényt. Az alábbi 12 meccses kötés már a fenti módszerrel készült, reméljük, lesz köztetek, aki ennek köszönhetően egy hétig lesz részeg abból a zsugából, amit segítségünkkel nyer.
De ne hagyjuk szó nélkül a lehetőséget, hogy mi van, ha nyerünk. Márpedig.
Volt olyan ötlet, hogy rúgjunk be belőle mi is rendes férfiemberhez méltón, aztán elhangzott az is, hogy vegyünk belőle két ukrán lízingtyúkot, hogy végre igazi ajándékot ajánlhassunk fel a David Beckham IQ és Futballkvíz nyerteseinek, de végül úgy határoztunk, hogy a Szimi tudását kizárólag jó ügy szolgálatába állíthatjuk.
Az esetleg nyeremény tehát oda kerül, ahol a legtöbb örömöt okozza majd nekünk a jövőben, A Győzelemért Simon Tibor Gyerekfoci Alapítványhoz. 
Íme tehát, hajtás után az erre a hétre rendeltett 12 meccs megfontolt tippjei, személyesen a Gurutól!

Egészen meglepő, a szigetországi futballra eddig nem nagyon, az olaszra viszont annál inkább jellemző jelenség ütötte fel a fejét: ha egy csapatnak nem megy, azonnal kirúgják a menedzsert. Szinte nincs olyan hét, hogy ne röppenne fel olyan hír, hogy valamelyik menedzser alatt mozog a kispad. Eddig már négy klub váltott szakvezetőt a szezonban: a Leicester (Paul Allent távolította el Milan Mandaric, a helyére érkező Gary Megson pedig elkéredzkedett a Boltonhoz), Norwich (Peter Grant helyett jött Glenn Roeder), a QPR (John Gregoryt váltotta az olasz Luigi De Canio), és a Crystal Palace (ahol Simon Jordan klubelnök a reménytelenebbnél is reménytelenebb Peter Taylort cserélte le haverjára, a nagypofájú Neil Warnockra).

Véget ért a selejtezősorozat, Spanyolország végül megnyerte csoportját, így megint egy nagy válogatott tornagyőzelemben reménykedhetnek az értük szurkolók. Természetesen ez most sem fog összejönni, de ennek az országnak mindig is a klubfutball volt az erőssége. De nem is kell erre több szót fecsérelni, hiszen a válogatott keretekből visszatérő játékosok most egy ideig kizárólag a munkaadójukért játszhatnak. Nekünk meg újra esélyt kell latolgatnunk, ami mindig különösen nehéz egy kis szünet után, főleg most. Ott tartottunk, hogy egy győzelmen belül van kilenc csapat a hátsó régiókban, de az eleje is szoros. Igaz nem a két óriás okozza mindezt, hanem a Villarreal makacs ragaszkodása a királyiak közelségéhez. Egyébként rangadóktól és igazán érdekes mérkőzésektől mentes forduló áll előttünk, amely során majdnem biztos, hogy a Real Madrid, a Barcelona, a Valencia, a Villarreal és a Sevilla is hozza a kötelező győzelmet. Aki számít, az nyerni fog, de nem is szeretnénk ezt a bajnokságot, olyan nagyon, ha mindez nem csak majdnem biztos lenne. Esni fog 33 gól és meglátjuk mit talált ki Rijkaard mester két hét alatt. Tovább után részletek:

Egy tragédia (és miatta egy csonka forduló) és egy örömünnep (mely Párizsba is átgyűrűzött) az elmúlt két hét mérlege Olaszországban, ám olyan fontos kérdésekről hivatott dönteni a 13. forduló, melyek mindkettőből visszarázzák a földre a Serie A mezőnyét. A Cagliari például mindjárt új edzővel várja az idegenben újabban brillírozó Milan vendégjátékát, vagy ott van az Atalanta-Inter, ahol a második lombard derbijének feszül neki a bergamói csapat két hét alatt (az előző hét egész percig tartott a Milan ellen otthon), de a bennmaradásért eredményesen induló kampányba kezdő Reggina Fiorentina elleni meccsét is érdeklődve várjuk. A Samp az elmúlt két meccsét megnyerve utazik a szintén erőre kapott Livorno otthonába, a Genoa a remek kezdés után a rangadóihoz érve megtorpant, most a Roma ellen bizonyíthat, a szemét Udineséről meg tök mindegy, mit mondunk, úgysem az lesz. Eközben Morfeo, a Parma középpályása renitenskedik, miután a Juve ellen beszállva 30 másodperc után kiállították, a klub fegyelmi tárgyalásra hívta. Ott azonban emberünk ahelyett, hogy szemlesütve gyűrködte volna az inge ujját, vadul váffánkúlózva az elképedt társaságra vágta az ajtót. Jutalma a Serie C, a sárgák Cremonese felé irányították Domenicót.

Két hónapja lesz lassan, hogy nagy hangon bejelentettem: olyan meccset nem nézek, amelyen kettőnél több magyar játékos lép pályára. Nyilvánvaló, a legjobb futball és honfitársaink nagyon messze állnak egymástól és bár néha odakerül egy-kettő közülük valamelyik nívósabbnak tűnő mérkőzésre, de ha már hárman is szerepelnek, akkor nagyon könnyen Fradi-Szolnok szintre süllyedhet a színvonal. Most mégis megszakítottam ezt a nemes hagyományt, mert nem volt jobb dolgom és amúgy is kíváncsi voltam már, hogy a bajszos fiatalító meddig jutott az egy éve megkezdett úton.

A himnuszoknál kapcsolódunk be és rögtön meg kell állapítanunk, hogy a legszélső magyar srác nincs megáldva megasztáros adottságokkal, de legalább Király Lindánál jobban tudja a szöveget. Máris kezdjük megszeretni a fiúkat. Természetesen nem az énekhangja miatt játszik ez a fiatal, bár akármit megtehet a mérkőzésen - tudjuk meg személyesen a bajszos fiatalítótól – mert ma mindenért a mestert kell okolni, nem ezeket a fiatalnak hívott játékosokat. Felköszöntik Fazekas Lászlót és látunk pár puszit is Dunai Antal előadásában, amiről rögtön Brezsnyev jut eszünkbe, de ez sem számít már, mert bár szép dolog a férfibarátság, a bíró megkönyörül rajtunk és elindítja a játékot. Mi nézzük és kizárólag két dologért szorítunk: egyrészt, hogy az angol bírók jobbak, mint a skótok, másrészt meg, hogy a görögök annyira nem veszik komolyan a mérkőzést.

Mégsem lesz ott mindenki, és ebben az a legszörnyűbb, hogy ez az angol csapat nem is fog nekünk hiányozni. Ezzel a felállással McCLaren egy ide lőjetek táblát is akaszthatott volna a nyakába, a kötél mellé. Az asztal meg van terítve Mourinhónak, majd meglátjuk, van-e kedve fogatlan oroszlánnak protézist készíteni. Oroszországban sosem látott magaslatokban szárnyal a vodka árfolyama, újra megtudtuk, hogy Allah nagy és hatalmas, a skandináv különítmény ezúttal a svédekre korlátozódik. Hagi után újra van román futball, a holland sajt viszont orrfacsaró bűzt áraszt. Minden kérdés eldőlt, mostantól lehet a sógorokon élcelődni, és ha már aláírásgyűjtenek, üssünk rajtuk mi is egy kurucz-szabadcsapat vitte Rába-petícióval. További EB csámcsogásra és fejfogásra a kiemelési rendszer ad majd okot, nekünk meg a negyedik kalap okozta hendikeppel kell megbirkóznunk.

Arany (Au): 79-es rendszámmal jelzett kémiai elem, az IMF monetáris rendszerének alapja, évszázadok óta a jólét és gazdagság szimbóluma.
Labda: minden bizonnyal az emberiség legnagyszerűbb találmánya, már a XIII. sz.  elején találhatunk tárgyra vonatkozó nyelvi referenciákat.
Aranylabda: Az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája.

Már futball öntudatunknál vagyunk, nem kell apáink-nagyapáink elbeszéléseire hagyatkozni, nézzük, látjuk, játsszuk az Isteni Játékot, csüggünk a távirányítón és bálvány-imádjuk a parabola antennát. Még a sehol sem jegyzett bajnokságokban is van csapatunk, így kerül látókörünkbe az Ankaragücü és a Fakel Voronyezs. Beindul a tippmix, mi pedig egy havi kosztpénzünket bukjuk a Rosenborg – Real Madrid BL derbin. Monstre beszámoló a kilencvenes évekről.

Mai anyagunk egy kegyetlen világba kalauzolja el olvasóinkat. Polgárháborúk, forradalmak, éhezés, népírtás, diktátorok, kizsákmányolás, sivatag, dzsungel, vadállatok. Ja és futball. Méghozzá a javából. Mindez fellelhető a világ legsötétebb kontinensén. Véleményünkön a magyar focitársadalom legékesebb és egyben legmeghatóbb szónoka sem tud változtatni, aki azt találta mondani, hogy ezek a srácok épphogy lejöttek a fáról, érthetetlen miért akarnak a sörligában vitézkedni. Pedig valamivel jobban lázba hoz minket a nemsokára kezdődő afrikai kontinensviadal, mint kis hazánk icike-picike (hogy cukin fejezzük ki magunkat) bajnoksága. Ami nem is csoda, hiszen a 20 év alatt annyit változott a világ, hogy a Sevilla, Chelsea, Barcelona szintű csapatok kényszerülnek lemondani kulcsjátékosaikról holmi törzsi focizgatás miatt. Pedig ha a „bajszos fiatalító” válogathatna ilyen komoly csapatok kezdőjátékosaiból, talán nem tömnek ki minket Kisinyovban annyira.

Azt, hogy a jó játékos nem lesz feltétlen jó edző, nem kell bizonygatnunk, nyilván egészen más erények kellenek arra a pályára. Persze nem haszontalan, ha valaki tudja milyen az öltözőszag, milyen rezdülés mit árul el egy játékosról, melyek a fáradtság első jelei, miből ért a játékos, miből nem. Sőt, az sem árt, ha valaki tisztában van azzal is, miként néz másnap reggel kilenckor a pernahajder, akit hajnali négykor a haverok házfalakon gurítottak haza. Mégis, azon kívül, hogy a hosszú ideig a legmagasabb szinten játszóknak több esélye van edzőkiválóságok sorának keze alatt dolgozni és tanulni, nem indul sokkal több eséllyel egy gyengébb futballista ezen a pályán. Azt sem mondhatja senki, hogy hátrány a pályát korán kezdeni. Jose Mourinho, Rafa Benitez, Arséne Wenger mind-mind korán kezdték, Avram Grant például már 18 évesen. Annyival nyilván nehezebb helyzetben lehettek, hogy első klubjaikban - ellentétben Ancelottival, Rijkaarddal, Hughes-zal, Keane-nel -, nem járt nekik a magától értetődő tisztelet, azért meg kellett dolgozniuk. Akár amolyan sehonnainak is tűnhettek. Hughesék játékosmúltját jól ismerjük, némelyekről viszont a guruk sem mondják meg azonnal, hogy az ifi kettőig eljutott-e egyáltalán valaha. Most jelentekezzen, aki fel tud sorolni két klubot, amelyben Sven-Göran Eriksson játszott, és mi azonnal küldjük a beutalót. Ezen a tarthatatlan helyzeten szeretnénk kicsit változtatni most, amikor a PL futballistaként kevéssé ismert menedzsereinek nézünk a körmére két poszt erejéig, és közben ismét rávilágítunk, milyen kicsi is a világ. Vagy legalábbis Anglia.

Kétszáz nappal az EB előtt szinte komplettnek tekinthető a résztvevők névsora. Biztosan ott lesznek a lengyelek, a görögök, a horvátok, a románok, a hollandok, a franciák, az olaszok, a németek, a csehek és a spanyolok. Erősen valószínűsíthető, hogy hozzájuk a portugálok, a törökök, az angolok, és a svédek csatlakoznak, mondhatnánk azt is, hogy a fent említettek kieséséhez mindenhol bombameglepetésre lenne szükség. Csak hogy lássuk, nevesítsünk ezek közül néhányat: Portugália akkor esik ki, ha az őt üldöző Finnországtól ki talál kapni otthon. Anglia ugyan simán benne van, hogy csak egy utolsó percben elkövetett Beckham szabadrúgással győzi le Horvátországot (Batz papucs annak, aki nem emlékszik erre!), de akkor is meglesz nekik, ha már a ruszkik voltak akkora barmok, hogy gólt kaptak az utolsó percben Izraelben – de erről majd később. A svédeknek otthon kellene kikapniuk szerdán Lettországtól, sőt, még akár ez is beleférhet, hiszen kiesésükhöz a már-már utópisztikusnak mondható északír győzelemnek is össze kellene jönnie – Spanyolországban. Vizslató szemünkkel teljesen hiába keresünk meglepetés-csapatot a résztvevők között, ehhez egy ideig Bosznia állt meglehetősen közel, a legtovább pedig az oroszok és Ulster gyermekei húzzák, akik még ugyan versenyben vannak, de sorsuk már nem a saját kezükben van. A szívünk vérzik Skóciáért, kis híján teli pofával röhög a kontinens Hollandián és értetlenkedve fogadjuk az ereikben csordogáló török vérrel nem bíró norvég kapusok továbbjutást eldöntő teljesítményét. Utolsó előtti játéknap hajtás után.

Nehéz. Mit nem mondtak még el Róla olyanok, akik látták játszani, esetleg együtt játszottak vele, imádták a lába nyomát is? Nem kíséreljük meg túllicitálni őket, hogy ki tartja nagyobbra Puskás Ferencet, inkább olyan gondolatokkal emlékezünk a ma egy éve elhunyt legendára, amelyekből az derül ki, mit jelentett ő azoknak, akiknek nem adatott meg, hogy a pályán lássák.

Kedves sporttársak! Fáj nekünk! Belülről marcangol és felemészt a tudat, hogy esetleg akad köztetek, aki fogadási szelvényeinek feladása előtt belepillant velünk az üveggömbbe, aztán teljes joggal a pék lisztes hímtagjára kíván minket. Ezért úgy döntöttünk, mágusok, kakasvér és csirkecsont, asztrológia és kőkemény blöffök bevetése után profi segítségért folyamodunk.
Tudományos megközelítés, tények és számok soha cserben nem hagyó sorának beható tanulmányozása, körülmények minden részletre kiterjedő ismerete, Szimi a te neved! Téged szólítunk, hogy lángoló logarléceddel és függvénytábláddal megmutasd tévelygő gyermekeidnek a helyes utat a 13 + 1 nirvánájába!

"Megérte? Félig halálra rugdostak, szétvertek, rémálmok gyötörnek. Az egyik harcos örökre távozott. Bright hét évet kapott. A tökömet úgy szétrúgták, hogy hetekig max a balhét tudom kiverni. Mindezek után az embernek fel kell tennie a kérdést: megérte? Baszod, hát persze, hogy megérte…!"

(The Football Factory)

A foci egyike azoknak az ártatlan, tiszta örömöknek, amit csak azok értenek, akik osztoznak szeretetében. A játékok játéka, a homo ludens legnagyobb találmánya, minden, amit egy labdával kezdeni lehet, benne van a labdarúgás nevű sportban. Művelőire művészekként tekintünk, talán kicsit többre is becsüljük őket, mint amik valójában, de egy igazi futballszurkoló ilyen. Emeld meg a benzin árát, fizetem 20 nyugdíjas orvosi ellátását, jöjjön árvíz és földrengés, tedd lehetetlenné az életemet, csak nyerjünk. Bármi áron.

A hétfő estig tartó fordulóban szinte csak egyirányba potyogtak a gólok, úgyhogy a két döntetlen kivételével a meccsek elég egyoldalúak voltak. A szezon eddigi legnagyobb gólarányú győzelme született meg, két pályán is ollózva szerzett találatnak tapsolhattak a nézők, egy testvérpár mindkét tagja gólt ünnepelhetett, az egyik kétszer is, ezúttal (egyelőre) nem menesztettek egyetlen menedzsert sem, valamint úgy tűnik, hogy az erőviszonyoknak megfelelően kezd elrendeződni a mezőny, legalábbis ami a tabella első felét illeti. Ja, és most sikerült teljesen elkényeztetni magunkat, ugyanis két meccset is élőben figyeltünk meg az elviselhetetlenül hosszú internesönel brékre való tekintettel.

Fernando Alonso lekerült a spanyol lapok címoldaláról és most minden a Barcelonáról szól, mert a katalánokat utolérte a végzet. Megmondjuk őszintén, nem igazán cserélnénk a holland edzővel, mert immáron két erős katalán gyökerekkel rendelkező pályatársa is kavargatja a kártyákat a spanyol első osztályban és árnyékuk lassan betakarhatja a katalán kispadot. Michael Laudrup éppen most vitte jégre és tanította móresre Rijkaard csapatát, míg Ronald Koeman a Valenciát vezette győzelemre. A Real Madrid el akart szökni, de váratlan kihívóval kellett szembesülniük a Villarreal személyében. A mezőny hátsó része is addig szórakozott velünk, az üveggömbbel és néha a saját szurkolóikkal is, míg sikerült azt az idilli állapotot elérniük, hogy a tizenegyedik helyezett Getafe és a tizenkilencedik Betis között pontosan három pont a különbség. Ráadásul a spanyoloknál az egymás elleni eredmény számít majd elsődlegesen az év végi elszámolásnál, így ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ki milyen eséllyel indul harcba a bűvös célért: biztos bennmaradás. Esett 26 gól, két játékosnál is komoly lelki traumát okozott a mérkőzés feszültsége, ami kiállításukhoz vezetett és Messi sem vezet már a góllövőlistán. Tovább után részletek:

Nehéz fociról írni bármit is ilyenkor, nem is tesszük. A forduló mérkőzései közül hármat egyébként sem játszottak le a 28 éves Lazio-szurkoló, Gabriele Sandri tragikus halála miatt. A körülményekről egyelőre elég keveset lehet tudni, a rendőrség ma reggeli közleményéből hivatalosan annyi derül ki, hogy egy autópálya melletti pihenőben néhány ember összeverekedett (Nápolyból érkező Juventus-szurkolókról lehet olvasni több helyen), a helyszínre érkező autópálya rendőrök pedig figyelmeztető lövéseket adtak le, hogy szétválasszák a feleket. A két lövés közül az első valóban a levegőbe ment, a második azonban nyakon találta az egyik autó hátsó ülésén ülő fiatalembert, aki a helyszínen életét vesztette. A rendőrség egyelőre annyit közölt, hogy a második lövés véletlenül sült el, ahogy a járőr leeresztette a fegyverét, ám ez már szinte senkit nem érdekelt.

A müncheniek Topper Harley-szerű mélyrepülése végül katasztrófába torkollott, leszakadt jobbszárnyuk miatt három méter mélyre fúródtak a stuttgarti gyepszőnyegbe, avagy a bakó teljesítette kötelességét. Várható volt, hogy a Bayernt vagy bekkelésből talált góllal, vagy az első perctől tótazanyjának nekiesve lehet megverni, és jól tudjuk miért, a young&wild a bé variáns mellett döntött. Magnin önjelölt robicarlosként játszotta be a baloldalt, és vegytiszta Ribéry szerelések mellett bőviben maradt ereje a támadásokra is. Gomez igazi csatárerényeket csillogtatva (értsd: a tökéről is bepattan) kétszer is jelentkezett húsz centiről, közötte Bastürk tekert a bal felsőbe. Annyira nullás volt a bőrgatyás védelem, hogy ezen meccsen annyit kaptak, mint egész szezonban, bár erről leginkább az ágyelőként kiterített középpálya tehet, csak az all time legfiatalabb Bayern kezdő Kroosnak adunk felmentést. Szinte magunk sem hisszük, de kénytelenek vagyunk rámutatni vadorzó van Bommel fájó hiányára, a helyére rotált Altintop csúnyán leszerepelt, mint agresszor. Ezúttal nagyvonalúan hallgatunk Toni meg nem adott góljáról és Kroos kapufájáról, hiszen nem ezen múlott, azon már inkább, hogy Hitzfeld bedőlt Podolski két hétközi góljának – félidőnyi emberhátránya kárhoztatva csapatát. Sebaj, egy elborzasztó szabadrúgással legalább mosolyt csalt kaján pofánkra, hiszen legutóbb ilyet attól a holland tagtól láttunk, aki az MTK-nál ten Cate regnum riogatta a villamos kocsiszín dolgos munkásait, toniposzter biztos tudja a nevét. Összességében minden megmozduláson az érződött, hogy a Stuttgart egyszerűbben jobban akarja a győzelmet, de lehet, hogy a vendégek csak a két hét múlva esedékes Magath vendettára tartalékoltak. Mindenestre, egy pontra olvadt az előny – újra itt a vadászszezon, a VfB pedig már a Schalke nyakán liheg.

A Birmingham-Aston Villa meccsről méltatlanul kevés szó esett a beharangozóban, ezért szeretnénk most egy kis kedvcsinálót átnyújtani a délután kettőkor kezdődő meccshez, egy Villa-drukkernek derbi-ügyben keserű, Birmingham-fanatikusnak mézédes évad két meccsét idézzük meg. A párosítás a 2002/03-as idényében nem sok öröm jutott a szabványos Villa szurkereknek, sőt.. Ha eszükbe jut, valószínűleg szétveti őket az ideg még ma is. Nem elég, hogy a Brimingham 5-0-ás összesítéssel zárta az évet, szembe kellett nézniük a másik oldal szellemes és szellemtelen csipkelődéseivel, mi több, a semleges szurkolók zrikáival is. Egyik főszereplőnk még ma is csapata vezéralakja, ő Olof Mellberg a Villa svéd hátvédje. A másik  jelenleg a Blackburn egyik cserekapusa, az pedig ugye, nem kimondottan a főszereplők posztja, inkább az ötödik alabárdosoké. Peter Enckelmannak, a hétszeres finn válogatott kapusnak kimondottan jó szezonja volt 2002. szeptember 16-ig, amikor is lejátszották az idény első derbijét a St. Andrews Stadionban, azaz a City otthonában. Morrison góljával a 31. percben vezetést szereztek a kékek, de aztán a Villa következett. Kettős csere után jöttek ki a második félidőre, és úgy tűnt, a 65. percben el is érték első céljukat, az egyenlítést. Ekkor Vassell szerzett szabályosnak látszó gólt, de a bíró ingatta  fejét, fújta a sípját: les! A Villa közönség bőszen kántálni ( "1-0 a bírónak"), csapatuk újra támadni kezdett. A 77. percben aztán meglehetősen nagy pofont kaptak. Mellberg végzett el veszélyes bedobást.. 

Öt mérkőzés: három győzelem, egy-egy döntetlen és vereség a hétközi kupamérleg. Mondanunk sem kell, hogy a Valencia járatta le a nemes kupahagyományokkal rendelkező ország futballját. Viszont a bajnokságnak és a fogadószelvényünknek is jól jön most, hogy cserébe megleckéztetik a Murciát. A két hős csapat, amelyek a keleti régió országaiban öregbítették a spanyol labdarúgás hírnevét most egymás ellen mutathatják be, milyen is az élvezetes futballmérkőzés. Kétségtelen, hogy ez lesz a hétvége fő attrakciója, mert sem a Villarreal, sem a Sevilla nem a döntetlenjeivel alapozta meg hírnevét. A Real Madrid ismét meg szeretne lógni az üldözőktől, amire van is esély, de ehhez helyi segítség is szükséges, ami rendelkezésre is áll a Getafe csapatában, így a Barcelona rögtön szomorúan távozik első madridi látogatásakor. Esni fog 25 gól és a táblázat alja is megnyugszik egy kissé. Tovább után részletek: