Két hónapja lesz lassan, hogy nagy hangon bejelentettem: olyan meccset nem nézek, amelyen kettőnél több magyar játékos lép pályára. Nyilvánvaló, a legjobb futball és honfitársaink nagyon messze állnak egymástól és bár néha odakerül egy-kettő közülük valamelyik nívósabbnak tűnő mérkőzésre, de ha már hárman is szerepelnek, akkor nagyon könnyen Fradi-Szolnok szintre süllyedhet a színvonal. Most mégis megszakítottam ezt a nemes hagyományt, mert nem volt jobb dolgom és amúgy is kíváncsi voltam már, hogy a bajszos fiatalító meddig jutott az egy éve megkezdett úton.

A himnuszoknál kapcsolódunk be és rögtön meg kell állapítanunk, hogy a legszélső magyar srác nincs megáldva megasztáros adottságokkal, de legalább Király Lindánál jobban tudja a szöveget. Máris kezdjük megszeretni a fiúkat. Természetesen nem az énekhangja miatt játszik ez a fiatal, bár akármit megtehet a mérkőzésen - tudjuk meg személyesen a bajszos fiatalítótól – mert ma mindenért a mestert kell okolni, nem ezeket a fiatalnak hívott játékosokat. Felköszöntik Fazekas Lászlót és látunk pár puszit is Dunai Antal előadásában, amiről rögtön Brezsnyev jut eszünkbe, de ez sem számít már, mert bár szép dolog a férfibarátság, a bíró megkönyörül rajtunk és elindítja a játékot. Mi nézzük és kizárólag két dologért szorítunk: egyrészt, hogy az angol bírók jobbak, mint a skótok, másrészt meg, hogy a görögök annyira nem veszik komolyan a mérkőzést.

Kezdetnek egyébként nem rossz: az első percben megiramodik Priskin Tomi és elülteti a reményt spanyol focin szocializálódott szívünkbe. Abból a szögből a legjobbat hozza ki és csak azért nem lett gól, mert a túloldalon kapus van, nem portás. Egyébként bíztató az iram és a magyar csapat sem tűnik megszeppentnek, így már el is felejtettük a kisinyovi bódulatot. Ráadásul a görögök is megzavarodnak a nagy hajtás láttán, mert Buzsáky szögletzászló felé tartó, közepes erősségű löketét, sikerül nekik a bal felsőbe terelgetni. Persze a helyszínen szurkoló 30 ezer embert ez nagyon nem érdekli. Igazából minket se, mert bár csúnyácska a gyerek és nem is túl okos, de akkor is a miénk.

 Ráadásul Ákos nem áll meg. Olyannyira nem, hogy Priskin sarkazása után elszalad a labda mellett. A mozdulat megtetszik Halmosinak is, de csak egy szöglet az eredmény, amelyből két kapáslövésre futja, de ezeket mi nem emlegetnénk helyzetként. Kezd ez alakulni, kérem. Ráadásul a kapitány is felvette a csajozós szemüvegét, így láthatja, hogy Hajnal teszteli a bíró származását. Saját bőrén kell megtapasztalnia, hogy angol sípmesternél nem kifizetődő a magunkat feldobálás. Közben már Szélesi támad és olyan erővel ad be, hogy majdnem elviszi a védő lábát, aki volt olyan hülye, hogy beletette. Egyelőre még nem látjuk, hogy ki tudna valamit kezdeni egy ilyen beadással, mert picikét lassabb labdákkal szoktak gyakorolni a mi fiaink, de a beadás ténye már önmagában pozitív. A kommentátor már lefújatná a mérkőzést. Mi meg teljesen elképedünk, hogy miért nem nézünk több magyar érdekeltségű labdába történő rugdosást. Vanczák Vili meg is adja fel nem tett kérdésünkre a választ, hiszen hihetetlen ravasz és finom megoldás után jutatja a kapuba a labdát. De sajnos a rossz oldalon, így határtalanul szomorúak leszünk, mert ez pont annyira volt benne a görögök játékában, mint Fekete Pakó szövegeiben az intelligencia. Semennyire.

Juhász Roland tapsol, hogy ne csüggedjünk fiúk, de ez nem hat. Viszont onnan jön a segítség, ahonnan nem is várnánk. A fiatal Vass Ádámból meríthetnek erőt a srácok. Érett profikat megszégyenítő módon látja, hogy ilyenkor nem áll meg a mérkőzés és pontosan azt teszi, amit kell: harciasságával és lelkesedésével mutat követendő példát. Tőzsér kapcsol először. Igaz ő, inkább csak agresszív: jogos is a sárga. Szerencsére Juhász is jókor van, jó helyen, így marad az 1-1 és olyat látunk a pályán, amit itthon nem sűrűn tapasztalhatunk: Halmosi sarkaz egyet kapura Buzsáky beadása után, ami ha bemegy és nem lesről történik, akkor bizony már rendeljük is a jegyet a következő mérkőzésre. A labda inkább a görögöknél van (49-51%), de szögletben mi vagyunk a jobbak (6-1), szóval jogosnak tűnik a döntetlen, persze mindez nem érdekelne minket, ha bíró korrekten felülbírálná az asszisztensét, de nem teszi, pedig Halmosi ezt lazán beverné.

Ezzel vége is az első félidőnek és összességében meg kell állapítanunk, hogy nem is olyan rossz a mérkőzés, s csak egy kicsit vonz minket a távkacsoló, amikor halljuk, az angolok épp nagyon cumira állnak a horvátok ellen.Szerencsére maradtunk és láthatjuk, hogy a két szakértő egyen öltönyben osztja az egyen észt, de még ezt a semmit okos dolgokat mondást is benyeljük, hiszen jönnek vissza a fiúk nemsokára. Meg egy új kapus a vendégeknél, ami nem jó nekünk, mert az első percben kétszer is rácáfol az ősz hajszálai számára. Semmi baj, mert Buzsáky még mindig nagyon odateszi magát és már Hajnal is kezd focizgatni. Persze izgalmak most nem nagyon vannak, így megmutatják nekünk, hogy Kisteleki továbbra is jóban van a Mészöly családdal, de most csak Gézát lehet felvállalni, pedig itt nem is játszanak zulu vadászok. Fazekas és Dunai Antal is nagy szemekkel nézi a meccset, ami tényleg leült kicsit, de Buzsáky továbbra is jó és az sem tudja elvenni kedvünket, hogy élőben fényezik kicsit Puhl Sanyit. Szerencsére a csapat nem hallja a hiúságnyalogatást, így megy előre becsületesen. Azonban ekkor beüt a ménkő, mert a görögök a semmiből csinálnak egy 11-est és már vezetnek is.

A fiúk továbbra sem esnek össze, mert mennek előre és hajtanak tovább. Az sem érdekli őket, hogy a német precizitás és a déli vérmérséklet ötvözeteként nagy fetrengésre és elhúzódó bedobásokra és pontrúgásokra számíthatnak. Pedig nem is ez történik. Buzsáky továbbra is jó: remek összjáték Hajnallal, a görögök is unják már őt és felrúgják. A szabadrúgástól Nikopolidisznek tovább őszül a haja, de Tőzsért most már nyugodtan le lehetne hozni. Ricsi kommentártor viszont majdnem rákényszerít minket a hang nélküli üzemmódra, mert besokalltuk az egy perc alatt háromszor kihangsúlyozott Görögország az Európa-bajnok bemondástól. Igaza van mindenképpen, csak egyrészt az már lassan négy éve volt, másrészt nem ezzel a játékkal és hozzáállással lettek azok, amik.

Még módosul a szögletarány, amikor a bajszos mágus Filkorhoz nyúl, akinek a haja már Figora emlékeztet, de az sem hátrány, hogy a cselei is kezdenek a nagynevű csapattárséra hasonlítani. Sajnos a hatalmas lövésébe, ami biztos, hogy gól lett volna, belelépnek, és egy perc múlva Halmosi is egy ütemmel tovább vezetgeti a labdát, mint kéne. Így utóbbit lecserélik pedig az általa kiharcolt szöglet után Vaskó fejelhetne az üres kapuba. Kimarad, nem baj, mert Tőzsért is utoléri a végzett Leandro személyében. Brazillal erősítünk, amit nem értünk és azt sem nagyon, hogy Tőzsér mit keresett a pályán 85 percig. Na mindegy, mert már úgyis vége, bár a magyarok szambakirálya még szabálytalankodik egyet és Buzsáky is hozza a mai formáját, de a lövésre már nincs ereje. Vanczák még kidühöngi magát egy sárgáért, de nincs tovább.

A mérkőzés embere egyértelműen a himnuszt még hamisan éneklő srác volt. A félreértések elkerülése végett: nem csak a magyar csapaté, hanem a mérkőzésé. Bár meg kell hagyni, hogy a görögök tényleg nem tették oda magukat teljesen, s – különösen - a vezető gól után teljesen elfelejtkeztek a visszazárásról. De ez legyen az ő gondjuk, a miénk meg az, hogy sajnos csak egy góllövésre alkalmas emberünk van és ezt minden ellenfelünk tudja már (és a jövőben is tudni fogja), így szegény Priskin Tomi szinte esélytelen harcot vív a védőkkel. A középpályánk nem rossz, mert nem lehet mondani, hogy egyenlőtlen harcot folytattak volna a görögökkel. A védelmünk viszont bizonytalan és itt kellene előrelépnünk, de amíg olyan bíztató szavak és kérések hangzanak a el a stúdióból, mint itt most, addig ide nekünk akárkit.(Játsszatok sokat gyerekek!)

A válogatottban a bajszos fiatalító szinre lépése óta sok minden megváltozott, de sajnos Sándor György beválogatása, szerepeltetése, Buzsáky kihagyása és a Huszti-affér miatt számunkra ő már hiteltelen és igazából nem is tűnik túl erélyes edzőnek. Ráadásul Leandro szerepeltetésével is nyitogatja a bicskát a zsebünkben, így a kapitányi mandátum meghosszabítását sem tartjuk olyan egyértelműnek, mint Nyilasi Tibi bácsi. Egyébként nagyon jó koncepció ez a fiatalítás, és nincs is vele semmi baj, amíg nem akarunk nagyot álmodni, mert hiába mondja nekünk a mágus, hogy 3 év múlva újra összeeresztené a görögökkel a csapatot. Csak sajnos a türelmi idő egy évvel ezelőtt sem négy év volt és nagyjából biztosak vagyunk benne, hogy egy év múlva sem lesz belőle két év. Továbbá soha nem is fog nyerni semmit ez a csapat, de ettől még szerethetjük, mert a miénk.