A hétfő estig tartó fordulóban szinte csak egyirányba potyogtak a gólok, úgyhogy a két döntetlen kivételével a meccsek elég egyoldalúak voltak. A szezon eddigi legnagyobb gólarányú győzelme született meg, két pályán is ollózva szerzett találatnak tapsolhattak a nézők, egy testvérpár mindkét tagja gólt ünnepelhetett, az egyik kétszer is, ezúttal (egyelőre) nem menesztettek egyetlen menedzsert sem, valamint úgy tűnik, hogy az erőviszonyoknak megfelelően kezd elrendeződni a mezőny, legalábbis ami a tabella első felét illeti. Ja, és most sikerült teljesen elkényeztetni magunkat, ugyanis két meccset is élőben figyeltünk meg az elviselhetetlenül hosszú internesönel brékre való tekintettel.

Stoke City – Sheffield United

Három név miatt vártuk nagyon a szombati összecsapást, amikor a Pengék a Britannia Stadionba látogattak: Ryan Shawcross, Bryan Robson és James Beattie. Az október hónap játékosának frissen megválasztott Shawcrosst még sosem láttuk élőben játszani, Bryan Robsont ki tudja meddig nézhetjük, ahogy az oldalvonal mellett poroszkál, míg James Beattie magáért beszél.

Mivel a Stoke-nak ugyanolyan piros-fehér csíkos meze van, mint a Sheffield Unitednek, a Pengék ezúttal rendkívül ronda, a Chelsea idei idegenbeli mezére hajazó rikítósárga mezben futottak ki a pályára.

Az első félidőben a hazai Fazekasok enyhe mezőnyfölényben játszottak, azonban igazi veszélyt nem nagyon jelentettek a Paddy Kenny kapust helyettesítő Ian Bennett kapujára. A mérkőzés három legfontosabb jelenete gyors egymásutánban zajlott le az első félidő hajrájában.

James Beattie rajtolt egy előrevágott labdára, de azt utolérni már nem tudta, viszont nagy igyekezetében kidöntötte a szögletzászlót és átbucskázott a reklámpalánkon is. Azt eddig is tudtuk Beattie-ről, hogy remek gólvadász, ördögien jóképű férfi (és nemcsak a nők körében roppant népszerű, a GFSN, a meleg futballszurkolók szervezete 2003-ban a legszexisebb játékosnak választotta) és igazán kedves ember, de hogy egy igazi entertainer, azt még nem! Miután ugye eltűnt a reklámtáblák mögött, kisvártatva előmászott és jobb alsókarját a derekához szorítva meghajolt a kapu mögött helyet foglaló szurkolók felé és széles mosollyal a száján kocogott vissza saját térfelére. Sajnos azonban az NST mindkét nemhez tartozó olvasóit el kell szomorítanunk: James Beattie (akiről dalt is szereztek) foglalt pasi, 2006 májusában házasodott össze egy bizonyos Sarah Rendle-lel és azóta fiuk is született, a kis James Samuel.

Beattie jelenete után még az egész Britannia Stadion mosolygott, legyen szó Sheffield United vagy akár Stoke szurkolóról, amikor az ausztrál David Carney majdnem a hazai szurkerek arcára fagyasztotta a mosolyt: Danny Webber jobbról érkező beadását kissé kisodródva a kapufa tövére rúgta. Pár perccel később azonban nem mentette meg már semmi a góltól a hazaiakat: egy szögletet követően Danny Webber ezúttal balról élesen belőtt labdáját az Aston Villától kölcsönbe érkezett U21-es válogatott középhátvéd, a kopaszra nyírt Gaz Cahill juttatta fejjel a gólvonal mögé, bár Danny Pugh kipaskolta a labdát, hátha senki sem veszi észre. Észrevették. 0-1.

A második játékrész ott folytatódott, ahol az első abbamaradt: a Stoke támadott a Sheffield meg hősiesen védekezett. A baseball sapkát hordó hazai menedzser (amiről valaki előtt valahol még számot kell adnia), Tony Pulis hiába küldte be a rögbijátékos kinézetű Vadállat becenévre hallgató Jon Parkint (bele sem merünk gondolni milyen csatárduót alkottak tavaly Dean Windass-szel a Hull Citynél) Mamady Sidibe helyett, csak nem akart megszületni az egyenlítő gól egy sheffieldi védő (Cahill vagy Kilgallon) lába mindig odacsúszott. Az utolsó percekben október hónap legjobb játékosa veszélyeztetett távoli lövéssel, de Bennett jól nyújtózkodott és kitolta a léc alá tartó labdát.

A Sheffield United kerete papíron a legerősebb a Championshipben és ez alapján a szezon végén a második (egyébként egyenes feljutást érő) hely is csalódás lenne a szurkolók számára, azonban Robbo mester még mindig nem rakta össze a csapatát, ami így karácsony felé haladva aggasztónak tűnik. A védelem (Bardsley-Cahill-Kilgallon-Naysmith) összeállt, a nyerő csatársort kell még megtalálni (James Beattie helye biztos, mellette az eddig mellőzött Billy Sharp, a langaléta Jon Stead, a sérüléséből lassan felépülő Rob Hulse vagy a most látott Danny Webber jöhet szóba) és egy igazi irányítót a középpályára, mert az nincs. Robbo reálisan már csak a rájátszást érő helyek valamelyikét tűzi ki célul. Hajrá.

Ami a Stoke Cityt illeti, nem nagyon látjuk bennük azt az átütő erőt, ami feltételnül helyet követelne számukra a tabella első hat helyezettje között. Robbo mester a régi Wimbledonhoz (a Crazy Ganghez) hasonlította a Stoke-ot, bármire is akart utalni ezzel, az nem lehet hízelgő Tony Pulisra és csapatára nézve.

Röviden beszámolunk arról, hogy mi történt a pályákon angliaszerte szombaton du. 3 és 5 óra (GMT) között és kicsit hosszabban a hétfő esti meccsről is.

Meglepő döntetlent harcolt ki a Colchester a Vicarage Roadon a listavezető ellen. A döntetlen egyébként könnyen vendéggyőzelemmé alakulhatott volna, ha az észt Mart Poomot helyettesítő Richard Lee kapus nem tolja a lécre a pontrúgás-specialista Mark Yeates szabadrúgását. A hazaiak kedvence Marlon King 1-2-nél tizenegyest hibázott, de ezt jóvátette később egy szép ollózós lövésből szerzett egyenlítő találattal. Priskin Tamás most ismét a cserepadról izgulhatott azért, hogy legjobb haverja, Marlon King jóvátegye hibáját. Tamás ezúttal jól izgult, viszont mezt cserélni megint nem tudott, ezúttal a colchesteri védővel Balogh Bélával (aki, bár a vasárnapi sportnapilap teljesen elfelejtkezett róla, végigjátszotta a meccset). Watford 2 Colchester 2

Úgy látszik szüksége volt a Charltonnak a két otthon elszenvedett vereségre, mivel azóta nem vesztett pontot, sőt gólt sem kapott a dél-londoni alakulat. Chris Iwelumo ezúttal ugyan nem fejjel, de újból eredményes volt, ha így folytatja meghívót kaphat Alex McLeish szövetségi kapitánytól is (a hórihorgas csatár egyszer azt nyilatkozta, hogy azért nem kap meghívót a skót válogatottba, mert a neve alapján senki nem tudja róla, hogy skót). A Cardiffnál viszont egyre nagyobb gáz van, amit jelez az is, hogy a korábban a Southamptont és a Wolves is megjárt menedzser Dave Jones további sorsáról két napon belül dönt a klub igazgatótanácsa. Charlton 3 Cardiff City 0 

A Traktoros Fiúk egészen egyszerűen kivégezték a Bristolt. Úgy látszik a Portman Roadon a totális futball az idei divat. A gólarányt javító győzelemhez az is kellett, hogy a Bristol védelméből kiessen Louis Carey a 22. percben sérülés miatt, valamint Bradley Orr a 47.-ben kiállítás miatt. Ez persze nem von le semmit a Jim Magilton menedzser által ez év januárjában a Chester Citytől 150 ezer fontért szerződtetett Jon Walters (nem klasszikus) mesterhármasából. Mi lesz akkor, ha a Traktoros Fiúk elkezdenek majd idegenben is nyerni? Kiváncsiak vagyunk arra is, hogy vajon az idei szezon másik meglepetéscsapata a Bristol fel tud-e állni a hatalmas pofon után. Ipswich Town 6 Bristol City 0 

Három meccs után tudott újra nyerni a Plymouth, miután hárommal küldte haza a Glenn Roeder ide vagy oda, egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő Kanárikat. A MU-tól kölcsönvett ifjú Lee Martin csodálatos ollózott találattal nyitotta meg a gólok sorát: Ian Holloway már most megpróbál minden követ megmozgatni, hogy az idény végéig meghosszabbítsa az egyébként december végén lejáró kölcsönszerződését. Tímár szokás szerint sárgát kapott, míg a szintén manchesteri nevelés, Sylvan Ebanks-Blake-et letartóztatta a rendőrség, mert egy nightclub előtt vasárnap hajnalban állítólag szétvert egy üveget a beengedő ember fején. A Plymouth-csatár óvadék ellenében egyelőre elhagyhatta a rendőrségi fogdát. Plymouth Argyle 3 Norwich City 0 

A Wolves, amíg mindenki másokra figyelt, szép csendben megnyerte a Barnsley elleni otthoni meccsét. A meccs 13. percében a balhátvéd Neill Collins bólintotta a hálóba Michael Kightly szögletét. Freddy Eastwood hosszú idő után végigjátszotta a meccset, gólt ezúttal nem szerzett, de Mick McCarthy menedzser szerint remekül küzdött. Ferenczi "Big Steve" ugyan kiegyenlített fejesből, de a lófarkas (valószínűleg nőnemű) partjelző lest intett. Ennyi. Wolverhampton 1 Barnsley 0 

Úgy látszik használt Phil Brown kirohanása a QPR elleni vereséget követően, ugyanis azóta nyerésben van a Hull, sőt mégcsak gólt sem kaptak. Ezúttal a nem különösebben acélos Prestont intézték el egy sima hármassal. A vén csataló Dean Windass, aki úgy látszik tényleg a Tigrisek lelke, ismét betalált: egy felpörgő labdát gyötört be tizenkettő centiméterről, majd centerezését követően a MU-tól kölcsönvett csatár Fraizer Campbell csavart a jobb alsó sarokba. Andy Dawson (a Tottenham Hotspur védőjének, Michael Dawsonnak a bátyja) állította be a végeredményt a 63. percben egy remekbeszabott szabadrúgásgóllal. A PNE menedzsere, Paul Simpson viszont kellemetlen helyzetben van, miután a klub igazgatótanácsa közleményt bocsátott ki, amelyben kifejezi csalódottságát a Hull City elleni mutatott játék és eredmény miatt. Hát ez nem hangzik valami jól az egyszer biztos. Hull City 3 Preston North End 0

A meccs előtt a Walkers Stadionba helikopter szállította a labdát, ami akkora őrült nagy látványosságnak számított arrafelé, hogy meg is tekinthető itt. Nem is irigyeljük viszont Fülöp Mártont: a meccseken és edzéseken kívül sok izgalmas dolgot nem nagyon tartogathat Leicester. A Burnley a megbízott menedzser, Steve Davis (ő nem a sznúkerjátékos, viszont több, mint háromszázszor öltötte magára a Burnley bordó-kék mezét) vezetésével győzelmet aratott idegenben, amire majdnem két hónapja nem volt példa. A meccs egyetlen gólját Andy Gray szerezte, aki a világ legtermészetesebb módján fordult le védőjéről a 23. percben és lőtte ki a hosszú sarkot, a nem biztos, hogy a legjobban helyezkedő Fülöp mellett. Milan Mandaric a majdnem kéthetes pihenőt állítólag arra fogja használni, hogy végre kitalálja kit nevez ki a Rókák menedzserévé. Leicester City 0 Burnley 1 

A két ember, aki miatt a Southampton sheffieldi vendégjátéka igazán pikáns összecsapásnak ígérkezett, nem más, mint a Baglyok csatára Marcus Tudgay és a Szentek menedzsere, George Burley. A Derby-nevelés Tudgay ugyanis pont akkor kezdte bontogatni a szárnyait, amikor Burley volt a Kosok menedzsere. A hivatalos hírek szerint azért távozott Burley a Derby Countytól két és fél szezon után, mert nem jött ki a futballigazgatóval és az igazgatótanács tagjaival sem, ráadásul azt is nehezményezte, hogy a feje felett adták el a Spursnek Tom Huddlestone-t. Az NST-hez igen közel álló forrás és nem annyira hivatalos információ szerint azonban Burleynek egészen egyszerűen azért kellett távoznia, mert, khm, összeszűrte a levet Marcus Tudgay feleségével. Hogy őszinték legyünk, véleményünk szerint egy ilyen kaland nem áll messze Szexisten Burley-től! Mindenesetre a Baglyok csúnyán elintézték az érthetetlenül megtorpanó Southamptont, amiben Marcus Tudgay keze is benne volt vastagon két gólpasszal. Nagy ünneplést csaphatott a szombat este összegyűlő népes Sodje család, ugyanis a Charltonban gólt szerző Sam mellett Akpo kétszer is feliratkozott az eredményjelzőre, méghozzá szépségdíjas találatokkal. Sheffield Wednesday 5 Southampton 0 

Megint nem sikerült győznie a Sasoknak, bár az egy pontot megmentették hála Julian Speroni védéseinek és Warnock mester szünetben tartott fejmosásának. Igazi devoni góllal szerzett vezetést a QPR: Buzsáky beadását fejelte be volt csapattársa, a Chelsea-ből kölcsönbe a Loftus Roadra érkezett Scott Sinclair. Buzsáky jobbnál jobb labdákkal tömte a társait, de már csak Speroni kapussal szembenállva Adam Bolder, Rowan Vine és Scott Sinclair is hibázott. Ahogy az lenni szokott a nagyarányú győzelem helyett egy döntetlennel kellet a nyugat-londoniaknak megelégedniük, mivel az ír Clinton Morrison Paul Kennedy szabadrúgását bólintotta a hálóba a 88. percben, 100. gólját szerezve ezzel a Palace mezében. Viszont az előzetes hírekkel ellentétben nem volt speciális póló a mez alatt, sem különleges ünneplés. Crystal Palace 1 QPR 1 

A tavaly még a harmadosztályban vitézkedő klubok összecsapásán Kaspars Gorkšs fejesgólja döntött. A lett hátvédet, aki 2007 januárjában igazolt a Tengerpartiakhoz, az idei szezonban valószínűleg góljának is köszönhetően ezúttal már harmadik alkalommal választották be a forduló válogatottjába. A Scunthorpe viszont az utóbbi meccseken nem igazolta remek hírét, hiába vetette be Adkins menedzser-kapusedző-gyúró a héten a Man Citytől kikölcsönzött 19 éves védőt, Shaleum Logant. Hajrá Vas! Blackpool 1 Scunthorpe 0

Coventry City – West Bromwich Albion

A meccs előtt mindenki Michael "Szúnyog" Mifsudról beszélt és a közvetítés felvezetőjében is szinte csak a zsokétermetű máltait mutatták a Ricoh Arena folyosóján bohóckodva. Nem véletlenül, hiszen a Coventry legújabb feltámadásában nagy szerepet játszik: az Égszínkékek utolsó négy meccsén négy gólt szerzett. Mifsud azt akarta, hogy a WBA elleni meccs után is róla beszéljenek, úgyhogy a 10. percben egy teljesen ártalmatlan helyzetben a balszélen (legfeljebb az volt a kérdés, hogy kinek fog majd járni a taccs) felugrás közben úgy arcba könyökölte Carl Hoefkenst, hogy majdnem kiütötte a belga jobbhátvéd szemét. Szúnyog egy párperces tanakodás után (Phil Dowd bíró, aki meze alatt hastájon a nadrágjába tűrve egy spirálfüzetnek látszó tárgyat hordott az egész meccs alatt, nem látta az esetet közelről) megkapta a jól megérdemelt direkt piros lapját. Mivel az esetet rengetegszer visszajátszották, legalább volt alkalmunk közelről megfigyelni Hoefkenst, akinek kifejezetten jót tett, hogy megvált lányos hajától és szakállt kezdett növeszteni. Lehet, hogy a belga és az európai futball egyik legmeghatározóbb jobbhátvédjére, Eric Geretsre próbál hasonlítani?

Nagy küzdelem alakult ki a pályán, ami a kiállítás miatt feltüzelt hazai Égszínkékeknek volt köszönhető. Az arcvédőmaszkban pályára lépő ágyús nevelés és örök tehetség Stephen Hughes a féidő derekán teátrális mozdulattal lekapta a maszkját, a földhöz vágta és már szinte csak az hiányzott, hogy karját megvágva vérrel kenje be az arcát. (A maszkot egyébként a nem túlságosan meggyőzött Dele Adebola szedte össze és hajította ki a játéktérről.)

A kiállítás azonban a vendégeket zavarta meg jobban, a Coventry sorra vezette formás támadásait, amelyek azonban nem jelentettek veszélyt a vén Dean Kiely kapujára. A WBA menedzsere, Tony Mowbray szerint csapata az idényben még nem játszott olyan rosszul, mint az első félidőben.

A második félidőben aztán kinyílt a gólzsák: az 56. percben Gera kíváló ütemű passzal ugratta ki Paul Robinsont, aki szinte Illés Bélát megszégyenítő magabiztossággal csippentette át a labdát a gnóm görög kapus, Konstantopoulos (Coventry szurker felünk az asztalt verve követeli vissza Andy Marshallt a kapuba) felett. A balhátvéd majdnem megduplázta a vendégek előnyét és saját góljai számát, de tizenvalahányméteres lövése kifelé csavarodott és így éppen elkerülte a bal kapufát.

Végre sikerült egy majdnem teljes 90 percen keresztül megfigyelni Ishmael Millert, akit a WBA erre a szezonra a Man Citytől vett kölcsön. Egyáltalán nem kellett csalódnunk, azt kaptuk amiben reménykedtünk: a West Brom egyetlen csatáraként Miller minden akcióban benne volt, úgy rázta le magáról az őt követő védőket mint kutya a vizet fürdés után és az első adandó alkalommal lőtt jobbal-ballal. Ilyen típusú csatár rég nem lépett már páyára háromoroszlános mezben. Úgy tűnik, hogy Miller elhatározta: a szezon végén, bármi történjen is visszatér Manchesterbe, ahol küzdeni fog a helyéért. Sok minden történhet addig még, ami miatt megváltoztathatja a döntését, például az is, hogy országos haverja, akivel együtt járták ki a City utánpótlásakadémiáját, bizonyos Micah Richards a fővárosba szerződik.

A párizsi születésű, a PSG-t is megjárt portugál középpályás, Teixeira növelte a West Brom előnyét először kettőre egy hatalmas védelmi hiba után, majd háromra egy szép jobblábas lövéssel, miután a teljes Coventry-védelmet megforgatta a tizenhatoson belül. A végeredményt a szlovén Robert Koren állította be a ráadáspercekben, amikor Teixeira passzát pofozta be az ötésfelesről az üres kapuba.

A meccs legjobbjának járó plakettet az angolul nagyjából három-négyszavas szókinccsel operáló Teixeira vehette át Paul Robinsontól, akivel puszit dobtak egymásnak mikor a portugál ellépett a kamera elől, hogy Shakespeare nyelvén legalább egy teljes mondatot hallhasson a néző.

Az idei szezonban másodszor láttuk a Coventryt élőben: mind a kétszer négy gólt kaptak az Égszínkékek. Ebből nem is akarunk tanulságot levonni csak azt talán, hogy jobb nekik, ha nem nézzük őket. A WBA viszont egy gyatra első félidő után igazán kombinatív játékot bemutatva nyert, igaz emberelőnyben. Az viszont biztos, hogy ez a West Brom nem lenne kiesőhelyen a Premier League-ben. Innen üzenjük a Gerát féltő és sorsáért aggódó hazai tömegeknek, hogy Zoltán (aki a meccsen a hátravont csatár posztján játszott) egyáltalán nem lóg ki felfelé ebből a csapatból, és igenis meg kell küzdenie a csapatbakerülésért. Mi továbbra is úgy véljük a mindig jól értesült sportnapilappal szemben, hogy Gerának a West Bromban kell maradnia és a feljutásért harcolni hétről-hétre, ahelyett, hogy a kiesés ellen küzdő elsőosztályú csapathoz igazoljon, akivel fél szezon után esetleg ki is esne. Az országváltásról szóló híreket, meg akkora blődségnek tartjuk, hogy nem is kommentáljuk.

A forduló válogatottjának kapujába Boaz Myhillt (Hull City) választották (úgyhogy a Preston mégsem lehetett annyira gyenge), a védelem közepén az utolsó emberként mentő, gólt szerző és a pályát vérző fejjel elhagyó Gary Cahill (Sheff Utd) található, az Ipswichből Jon Walterst és Tommy Millert is beválasztották a középpályára a két gólt is szerző Glenn Whelan (Sheff Wed) és Adam Johnson (Watford) mellé. A csatárkettőst ezúttal az egy-egy gólt szerző Dean Windass (Hull City) és Chris Iwelumo (Charlton) alkotja.

A tabella éllovasának, a Watfordnak az előnye hatpontosra csökkent, a rájátszást érő helyekre kezdenek odaérni azok a csapatok, akiket az előzetes esélylatolgatásokban az elemzők odasoroltak, kivéve talán a Bristol Cityt. Győzelmével a Blackpool viszont kimenekült a kiesőzónából, amit a forduló után a QPR, a Crystal Palace és a Norwich City alkot. Gondolta volna ezt valaki a bajnokság rajtja előtt?