Csupa genyó meccs, amin aztán bármi lehet, ez lesz a Serie A 15. fordulója. A digó focival kapcsolatban nem minden felhang nélkül szoktuk emlegetni minden idők leggyávább tippeléseként ismert bármi lehet kifejezést, mi mégis leszünk olyan bátrak, hogy mindenre mondunk valamit. Figyelem, döntetlenek sokasága következik!
Felhagyunk az Inter folyamatos megveretésével, úgy határoztunk. Sőt, hiába a liga döntetlenkirálya a Nerazzuri hétvégi ellenfele, most kifejezetten úgy látjuk, megrakják a Torót rendesen. A Roma (még) nem szakad le, a farkasok teljesítettek már nehezebb feladatot is, mint a Livorno idegenbeli legyőzése, kivált capitano Tottival a fedélzeten, aki a szerdára halasztott meccsen több mint egy hónapos pauza után tért vissza. Nem vagyunk nyugodtak az Atalanta torinói vendégjátéka miatt és még náluk is jobban aggódunk a lilákért, akik Palermóba látogatnak, hogy javítsanak valamit az elmúlt három meccsük mérlegén – amin van mit kozmetikázni, lévén egy pont jött csak össze három nekifutásból. Két kieső egymás ellen? Iksz. Felső-középkategóriás (bőrülés, tolatóradar) csapatok derbije? Iksz. Lazio akárki ellen? Iksz. Huszonkettőt lövő a huszonkettőt kapó ellen? Iksz. Ja, nem, ez hazai. Részletek? Hajtás után.

Az Inter olyan, mint a Juventus (durr, egy pofon). Nem tudsz mellette elmenni csak úgy, vagy leborulsz elé és imádod, vagy a lábujjad hegyéből is felszívod a gempát, hogy lecsulázhasd. Számomra mindig megfejthetetlen rejtély volt, hogy szurkolhat valaki nekik, hiszen a mi életünkben annyi lehetett tudni róluk, hogy gazdasági és sportdiplomáciai erejüket bevetve szinte mindig sztárjátékosok egész sora játszott náluk, mégsem nyertek semmit. Az 1989-es, németek által inspirált scudetto után sokan azt hitték, hogy most majd aztán hűde és juhúú, de közben a többiek sem pihentek. Láttuk a városi rivális hollandok által tolt szekerét végiggázolni Európán, a Zidane-vezette Juventus sem osztott sokkal több kegyelmet (nem mintha a Jugovics-éra alatt panaszkodhattak volna a Bianconeri szurkolói), kifutott egy-egy szezon Rómában is, de a Nerazzurit mindig csak egy lista élén találtuk: ők költötték a legtöbbet játékosokra. Ezek aztán mintaszerűen megsérültek, elment a kedvük a játéktól, eltiltották, lehallgatták, megfenyegették őket és minden ment tovább a maga útján. Az Intert magunkban szépen elkönyveltük örök vesztesnek és szinte el is felejtkeztünk létezésükről.

Mostanában gyakran kínoznak képtelen lázálmok, a minap is arra ébredtem hideg verítékkel, hogy kikaptunk Máltán. Brrr, beste lidérc - jó kis napnak nézünk elébe. Kótyagos rutinnal kapcsolom be a közszolgálatot, kotyog a kávé, mikor Kisteleki elnök úr baritonja üt át a hajnal ködén. Nyolc érzékkel tapadok a képernyőre. Még távoli a hangja, de úgy veszem ki a labdarúgásról beszél. Azt mondja kapitány-kérdés van. Kapitánykérdéééés, kérem tisztelettel??? Mikor tele vagyunk nagyágyúkkal, mikor bármerre indulunk fix, hogy átesünk egy ex-kapitányon, ott vannak a tévékben, szakértenek, írnak, lógnak a csillárról, hiszen nálunk mindenkinek a kisujjában van a szakma, mikor dübörög a Bozsik-program, példás utánpótlás nevelés zajlik?! Ez csak valami kapitális félreértés lehet. Az ügy súlya azonnali cselekvésért kiált, máris kattintom az MLSZ honlapját a kedvencek közül.

Szorult Önbe némi gátlástalanság? Éltető eleme a kisstílű gáncsoskodás? Nem lát a dilettantizmustól? Most jelentkezzen labdarúgó szakedzőnek!

Németh Krisztián fittyet hány arra, hogy a Liverpool honlapjának szerkesztői valószínűleg nem kedvelik, mert egy olyan képet tettek fel róla az adatlapjára, amiről már csak a maga elé tartott rabszám hiányzik. A fittyhányás pedig gólokban manifesztálódik, két meccs alatt már négynél jár a Hungarian hot-shot, a mostani dupla Manchester City elleni kettőnél annyival ér többet, hogy ezek most a Mini Derbin születtek az Everton ellen. További örömhír, hogy a gyalázatos minőségű felvételen is tökéletesen felismerhető a lelátón gubbasztó Benitez mester, aki mellett Rick Parry, a Pool ügyvezetője ül és valószínűleg éppen azt mondja neki, hogy Rafa, nézzed ezt a fiatal magyar gyereket és ne hidd el, amit írogatnak össze-vissza. A vörösök egyik fórumán a derbi után az volt olvasható, hogy Némethet az új Fowler-ként emlegetik - annak ellenére, hogy még egy kocsmát sem vert szét.

Antonio Puerta tragikus és értelmetlen halála miatt a második fordulóból elhalasztott Osasuna – Sevilla mérkőzés pótlására kerül sor ma este. A két csapat ellenkező előjelekkel futhat ki a mérkőzésre, míg a pamplonai játékosok önfeledten ünnepelhették a Deportivo ellen elért idegenbeli győzelmet, addig a sevillai csapat az Almería otthonából távozott szomorúan és megtörve. Ennek megfelelően a hazai csapat a Riazorban már eredményesnek bizonyuló felállásban fut ki a Reino de Navarra stadion szent gyepére. A vendégeknek két nagy hiányzója is lesz a mérkőzésen, de míg Kanouté távolmaradása valószínűleg negatívan befolyásolhatja a sevillaiak teljesítményét, addig Daniel Alves esetében ez már nem ennyire egyértelmű. A két csapat egyenlő pontszámmal áll a táblázaton és azzal a tudattal léphet pályára mindkét fél, hogy egy győzelem esetén a kilencedik helyre sikerülne előrelépnie. Diadal esetén a hazaiak gólkülönbsége mindenképpen elmozdul a negatív tartományból, míg a vendégek még egy négygólos vereség esetén is elmondhatják, hogy ugyanannyi gólt lőttek eddig, mint amennyit kaptak.

Az ukrán futball a mi kollektív szívünk csücske. Volt. Már nem. Ki ne emlékezne a Lobanovszkij-féle Dinamóra, mely félreértés ne essék, egyáltalán nem csak azért volt elképesztően jó, mert ott volt Sheva és az akkor még futballozni is képes Rebrov. Az elmúlt másfél évükkel viszont nem nagyon tudunk mit kezdeni. Kezdődött a VB-vel, ahol egyrészt volt pofájuk a mutatott arcpirító játékkal továbbjutni, majd ott minden idők legrosszabb (volt korábban egy román-horvát, az volt hasonlóan rettenetes) meccsét lejátszani Svájc ellen. Aztán jött zászlóshajójuk londoni megfeneklése, az orrunk elől elorozott bankkártya-EB, válogatottjuk vesszőfutása a világbajnokság selejtezőiben és most itt van ez a BL-szezon. A Dinamo öt meccsből öt vereséggel, -12-es gólkülönbséggel áll az F csoport utolsó helyén, most meg a Sahtar tévesztett erősen lépést, hiszen pont elég lett volna megverniük otthon a Benficát ahhoz, hogy továbbjussanak a csoportból. Ehhez persze az is kellett, hogy a Celtic kikapjon a San Siróban, de ne tévesszük szem elől a tényt, hogy ebben mindenképpen gátolta a csapatokat a tudat, hogy egy döntetlennel mindketten továbbjutnak. Végül az iksz nem, a páros továbbjutás viszont összejött, az ünnepi hangulatról pedig Inzaghi rekorddöntése gondoskodott: ahogy eddigi 62 góljánál kivétel nélkül, most is seggen csúszva, az ötös vonaláról döntötte meg Gerd Müller évszázados gólcsúcsát.

Németországnak van arca a sorsolásuk miatt jajongani, hiszen ez a yankee-vé lett Klinsi behúzta nekik a horvátokat, ami nemcsak a Wembley siker miatt nem aratott tetszést, hanem élénken pörög még az emberekben a 98-as VB oktatófilm szalagja is. Mindennek a tetejébe Luka Modric (22 év, 22 horvát válogatottság, hmm, izé) a Chelsea zsákmánya lesz, koppon-hoppon maradt a Werder és a Bayern. Legközelebb bevágni őket a C csoportba, ott tessenek reklamálni. Közepes kaliberű meglepetések miatt megbolydult az alsóház, de odafenn nincs lényegi változás, a BM is visszavette trónját. A kapitányok igazán kitettek magukért, hol a dagadó vitorlákat húzták meg, hol a süllyedő hajót mentették.

"A kapus a gólvonal előtt áll, az a feladata, hogy megakadályozza, hogy a labda a gólvonal mögé jusson. Ehhez használhatja minden testrészét. A kapus kézből is kirúghatja a labdát, ha az nem hagyta el előtte a játékteret, ha igen, akkor a földről végezheti el. A kapus kézzel is kidobhatja a labdát."

Pár héttel ezelőtt írtunk a fekete kontinens híres labdarúgóiról, akikre támadó szellemű játékosokként emlékezhetünk. Ezzel párhuzamosan keményen elkezdtünk készülődni a januárban kezdődő Afrikai Nemzetek Kupájára és nagyjából tudatosult bennünk, hogy egyetlen fontos tényező hiányzik égetően ahhoz, hogy Elefántcsontpart, Ghána, esetleg Mali válogatottja felvegye a versenyt a világ bármelyik csapatával: kapus. Természetesen néhány klasszis védő is elférne ezekben a gárdákban, de a kesztyűs ember posztján a legszembetűnőbb a lemaradásuk. Továbbgondoltuk a dolgot és megnéztük, miként működik ez az afrikaihoz legjobban hasonlító, szintén exportra termelő futballkultúrában: a fekete kontinens támadói után következzenek az amerikai földrész kapuvédői, akik a mezőnyjátékosokkal ellentétben csak nagyon ritkán játszottak meghatározó szerepet az európai klubfutball legfelső kasztjában. Mielőtt bárki számon kérné rajtunk: már hallottunk Didáról, Abbondanzieriről és Rogerio Ceniről, de számunkra az ideális latin-amerikai kapust nem a felsorolt urak testesítik meg. Sokkal inkább az őket megelőző generáció reprezentánsai, akiket nem kizárólag a védőtulajdonságok és a reflexek miatt kell magasabbra helyeznünk a ma is aktív kollégáiknál.

A hétvége legnagyobb futballeseményén kiderült, hogy a spanyol válogatott a jövő évi Európa bajnokság D jelű csoportjának küzdelmeiben vehet részt. A továbbjutásra mindenképpen esélyes Aragones csapata, de ráérünk még a kontinenstorna esélyeivel és körítésével foglalkozni, mert addig még rengeteg bajnoki mérkőzést kell lejátszaniuk a játékosoknak. Nézzük gyorsan mi is történt hétvégén a sorsolási ceremónián túl. A katalán derbi eldöntetlen maradt, ami azt jelenti, hogy az Espanyol személyében nincs új uralkodója a katalán fővárosnak. Andalúziában viszont más városba került a trón, ugyanis az Alméria legyőzte a Sevillát, míg a már edző nélküli Betis a reménytelenség legalsó szintjére került. A Deportivo is hasznos tapasztalatok birtokába került a kiesőzónába történő megérkezéssel, de mindez semmi a Valencia kínjaihoz képest: az erejét lassan visszanyerő baszk herceg szabadrúgása ejtette az első sebet a kasztíliaiakon, amelyet további kettő követett. De minden más eltörpül a régen várt eseményhez képest: szombaton este a király visszatért. Esett 25 gól és már a Villarreal sem bírja a Madrid tempóját. Tovább után részletek.

Szétszakadt az eleje, ahelyett, hogy összetömörült volna. Hiába viselkedett kifejezetten jól az üveggömb, az igazán lényeges kérdéseknek mellényúltunk, mint Fazekas Robi a cerkának, így már csak a Roma üldözi látótávolságon belülről az Intert. Azt az Intert, mely fittyet hányva rá, hogy megverettük Firenzében, úgy hozta el a liláktól a három pontot, hogy meg sem izzadt. Közelebb jártunk a helyes megfejtéshez Milánó másik csapatát illetően, hiszen a Milan volt olyan gyenge, hogy kikapjon otthon az agilis Juvétól, ám a zebráktól rettenetesen hiányzott Camoranesi, így maradt a gólnélküli döntetlen, amivel már az Öreg Hölgy is öt pontra csoszog a Nerazzuritól. A Samp és az Atalanta zárkózott fel az élmezőny mögé, miután mindkét csapat szőnyegbombázást tartott soros ellenfele kárára, a hátsó traktus pedig négy tízpontos csapattal úgy összeállt, mint korpakúra utáni széklet. Kaká átvette a csecsebecsét és közölte a milánói szurkeszekkel, hogy a városban öregszik meg. Hejj, hányszor hallottunk már ilyesmit, valahogy Kakának mégis elhisszük, hogy így is lesz. Serie A, 14. forduló a hajtás után.

Arany (Au): 79-es rendszámmal jelzett kémiai elem, az IMF monetáris rendszerének alapja, évszázadok óta a jólét és gazdagság szimbóluma.
Labda: minden bizonnyal az emberiség legnagyszerűbb találmánya, már a XIII. sz.  elején találhatunk tárgyra vonatkozó nyelvi referenciákat.
Aranylabda: Az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája.

Ricardo Izecson dos Santos Leite – Kaká, az ördöngös ministránsfiú.

Alázat, végtelen hit, kisfiús mosoly és elegencia. Ez jellemzi pályán kívül és belül egyaránt. Az általunk ismert egyetlen játékos, aki képes volt a brazil technikát és játékosságot európai fegyelemmel és taktikai tudással ötvözni. Az úr 2007. évének BL győztese és  gólkirálya, a FIFPro Év játékosa, a Ballon d’Or büszke tulajdonosa.

Teljesen rendben van, hogy egy Európa bajnokság sorsolásának meg kell adni a megfelelő körítést és tiszteletet, de az igazi törzsközönség számára egyedül a műsorvezető hölgy jelentett némi támogatást a bevezető szakasz átvészeléséhez. Elismerjük a zene és a kultúra fontosságát, de a futballról és Spanyolországról nekünk nem José Carreras jut először eszünkbe. Ettől függetlenül tapadtunk a képernyőre és vártuk a választ az egyetlen igazi kérdésre: kinek jut osztályrészéül a holland fapapuccsal járó kellemetlenség, mert az senki számára nem lehetett kétséges, hogy a svájci, görög és osztrák válogatottak bármelyikét gondolkodás nélkül elcserélnék Marco van Basten csapatára. Az első számunkra is komoly jelenet, akkor következett be, amikor a jelenlegi holland szövetségi kapitány mellé nem kisebb ember lépett, mint a minden szempontból óriás, dán Peter Smeichel. Ezután nem sokkal már Jürgen Klinsmann is ott feszített mellettük, s egy ekkora futballtörténeti találkozás kapcsán rengeteg kedves emlék elevenedett meg bennünk és nem is volt már olyan szörnyű a várakozás.

Szimi megint megmondja jól, hogy mikor és mire érdemes, sőt, most a post végén megtaláljátok az eredő oddsokat is a kötésekre. A csúszás a számítástechnika ördögének hibája, ami csodaszép megfogalmazása annak, amit a blog.hu motorról gondolunk. Reméljük, még nem vagyunk nagyon elcsúszva, mindenkinek sok szerencsét és jó meccsnézést ma délutánra!

Az angol bajnokság viszonylag kegyes volt hozzánk, így most a tippelés  az utóbbi időkhöz képest kellemes tarkómasszázsnak tűnt. A Sunderland jó esélyt kapott egy - szerintünk csak rövid -levegovételre a kiesőzónán kívül, a City esetleges botlásával a négy nagy elfoglalhatja a táblázat első négy helyét, Alex McLeish pedig üléspróbán vesz részt a Brimingham kispadján.

Az angol futball második vonala ötösbe kapcsolt és szinte már nincs olyan nap a héten, amikor ne rendeznének mérkőzést valahol. Ezen a héten hétfőn, kedden és szerdán újabb fordulót bonyolítottak le, ahol egy-két kivétellel szinte csak rokonszenves eredmények születtek: újra nyert a Norwich, ráadásul idegenben és többek között a vén csataló Dion Dublin duplájának köszönhetően, végre megbűnhődött a Charlton, úgy, hogy a harmatos Sheffield United sima hármat vágva jött el a Valleyből (Robbo állását az idényben huszonnyolcadszor mentették meg), a Crystal Palace rákerült a nyerőszériára, amióta Clinton Morrison gyártja a gólokat, most a Preston távozott pont nélkül a Selhurstből (szegény Alan Irvine nagyon nehéz idény elé néz a PNE kispadján), az Ipswich hiába nem tud nyerni idegenben, a Portman Roadon nem kegyelmez, most a nem-a-legjobb-passzban-lévő Szenteket győzték le magabiztosan, valamint hoppá, otthon is kikapott a megtorpanó Watford, ezúttal a Burnleytől.

A fentiek is mutatják, hogy a vicc kedvéért ugyan megpróbálhatjuk megjósolni a szombati meccsek eredményeit, de nem sok eséllyel és garanciát aztán tényleg nem vállalunk.

Milánói Madonnina, Juventus–Torino, netalántán Liverpool–Everton rangadó: ahogy Erdélyben mondják, vizet sem vihetnek a CFR–U kolozsvári derbinek. Legalábbis a kincses városban semmiképp sem, Erdély fővárosában ugyanis a két helyi csapat összecsapása az év sporteseményének számít, amelyre mindkét klub szurkolói – és ennek nyomán természetesen a rendfenntartók is – méltóképp fölkészülnek.

A város magyar és román csapata idén 31 év után találkozik ismét az élvonalban. Az idézőjelek kötelezőek, a nemzetiségre utaló jelző ugyanis ma már csak részben jogos, a futball-globalizáció jegyében a pályán várhatóan több lesz az idegenlégiós, mint mondjuk egy Real-Barcelonán. Magyar-román meccsnek immár csupán a történelmi gyökerek, illetve részben a szurkolók miatt nevezhető az összecsapás, a CFR tulajdonosa ugyanis egy helyi magyar üzletember, így szurkolói között több fiatal kolozsvári magyar értelmiségi is lelkesen üvöltözik a lelátón, miközben egyetlen magyar játékos sincs a keretben. Ez persze nem zavarja a bukaresti nagycsapatok potentátjait abban, hogy jobb ügyhöz méltó buzgalommal magyarozzanak, és románellenes összeesküvésről beszéljenek, ha az együtteseik számára kedvezőtlen eredmény születik. Főleg ha a mérkőzésen véletlenül magyar játékvezető is fúj… Az U (azaz Universitatea, vagyis egyetemi csapat) ezzel szemben az 1919-es román megszállás nyomán az új hatalom kirakatcsapataként jött létre, viszont több alkalommal is magyar edző irányította, és jelenleg is játszik magyar nemzetiségű játékos a csapatban.

A szégyen jellemezte a hétközi kupafordulóban fellépő spanyol csapatokat. Mindössze a Sevilla és az Atléticó Madrid volt képes győzni. A Valencia és a Barcelona egy-egy ponttal gazdagodott, míg Madrid másik két - La Ligában szereplő - reprezentánsa vereséget szenvedett, így a spanyolok „európai” csapatai változó előjelekkel készülhetnek a szurkolókkal való találkozásra. A legtisztább a helyzetben a két hétközi győztes gárda van, hiszen a forma átmentésével hétvégén is diadalt aratnak majd. A Real Madrid, a Getafe és a Valencia is három ponttal enyhíti majd a drukkerek kínjait, míg Barcelonában hatalmas presztízzsel bíró és parázs ütközet keretében derülhet ki, hogy nőhetnek-e a fák az égig. Esni fog 30 gól és kiderül az is, hogy milyen változatos az edzősors. Tovább után részletek. 

Sikeresnek mondható kupacsaták után érkezik a forduló, indulnak az utolsó esélyek a téli zsírszövet felszedésére. Nagy dolgok vannak készülőben északon, egymásnak feszülnek a Hanza kiválóságok, tét a másik fél élete bimbajának leszakajtása, a túrós hátú második hely eldöntése, hiszen Bayern botlására botorság bazírozni (az UEFA-ban amúgy is megtették). Lesz még kiesési derbi zebráéknál (mi lett veled Ailton?), Cottbusban Hajnal Tamás személyesen adja át a tavalyi szezon videóit Prasnikarnak tanulmányozásra, Gelsenkirchenben szigorlatozik a feltámadt Bochum, valószínűleg gyilkos ütközettel ápolják tovább a rossz szomszédi viszonyt, és reméljük a Stuttgart is méltónak mutatkozik egész éves bizalmunkra.

Nagy nap virrad ránk hétfő reggel, akkor ugyanis újra szép lesz az élet, madárfüttyös, faágrügyezős tavasz hasít bele a bimbómerevítő, zergetoszó hidegbe, hiszen ki ne tudná, helycsere következik a táblázat élén! Nagy bajban vannak a lilák Firenzében, bármelyik ujjukba harapnak, mindenhogy fáj, hiszen egyrészt jó lenne megverni az Intert (és így feljönni mögé egy pontra), viszont ha így tesznek, könnyen lehet, hogy a mindennél jobban rühellt ocsmány zebrák seggét kellene bámulniuk a táblázat élén. Ja, hogy ehhez a Juvénak nyernie kellene Milánó második számú (fáj, mi?) csapatának otthonában? Ugyan már, nehezebb feladat nincs? De van, ezzel pedig Szicília rendőrfőkapitánya néz szembe, ha ugyanis az eddigiek nem lennének elegendőek, még a nyakunkba szakad a sziget északi és déli felének összecsapása, mely reményeink szerint békésebb hangulatban telik majd, mint a tavalyi derbi.
A három hagyományosan eget-földet rengető rangadó árnyékában a harmadik Roma a hajszálra ugyanannyi ponttal álló Udinesét fogadja, mögöttük nem sokkal szintén azonos pontszámmal állva esik egymásnak a hatodik Napoli és a nyolcadik Atalanta, és természetesen nem múlhat el forduló vérgőzös kiesési rangadó nélkül sem, melyet ezúttal a Cagliari prezentál a Livorno ellen. Jelentjük, megint lesz 0-0 és megint a Toro vágja a pofánkba, most a némileg kipukkadó Genoa ellen ijesztgetik majd szurkolóikat. Valaki vigye már el onnan Rosinaldót, lécci. Köszi.

A válogatott kapcsán sokat kárhoztatott PL tovább erősítette a legerősebb bajnokság mítoszát, Benitez újabb adag munícióhoz jutott a yenkik ellen vívott harcban, és Drogba is bosszút állt elsiratott mentora merénylőin. A Real úgy elhasalt Brémában, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon, a görögök viszont elhozták mindhárom pontot Rómából és így meglepően jó esélyük van a továbbjutásra, ami annyit jelent, hogy meg is van a következő kör sorsolásakor mindenki álom-ellenfele – mert ha a Rosenborg tovább is megy, nem hisszük, hogy akárki is kalaplengető és térdcsapkodó örömmel pakolná be a bundabugyit és a jakszőr sportszárat egy norvégiai túrához. A Cselszki mellett egyedül a Milan továbbjutása dőlt el, az is a Skót-felföldön, mellettük a mediterrán térség összes csapata rettentő rémesen ráfaragott. Egyre gubancosabb idegpályák, csontig rágott körmök, és do-or-die irányjelző táblák mutatják a Bajnokok Ligája vonulási útját.

A Lyon Juninho két pontrúgásával (mekkora klisé, mintha azt mondanánk, Inzaghi lesen van) életben maradt és bár mi NSTileg igaz férfiszerelemmel csüngtünk a franciákon tavalyig, most mégis azzal kell kezdenünk, hogy a két évvel ezelőtti OL úgy megcsinálta volna ezt az unatkozó Barcelonát, hogy ihaj. De ez már nem az a Lyon, hiába jött ki egy reményt keltő iksz a végére, ez még így is csak annyit jelent, hogy változatlanul győzni kellene Glasgowban, viszont már legalább nem kell földbe döngölni a skótokat, elég, ha Junionho harmincról besomja a 91. percben. A Stuttgart azért nem élvezi olyan mértékű támogatásunkat, mint a franciák, de azért a krumplizabálóknak is jár a taps, hiszen a számukra már tökéletesen tét nélküli meccseken is keményen odateszik magukat -  most például azok ellen a skótok ellen, akik tudva tudták, hogy tök mindegy, mit játszanak, a legfontosabb meccsük az utolsó fordulóban otthon lesz. Az F csoportban nincs meglepetés, a portugáljai által erősen támogatott MU némi bámészkodás után leteperte a Sportingot, így a krokodiloknak már az sem segített volna, ha kiizgulnak egy ukrán győzelmet a Roma ellen. Ez sem jött be, Vucinic ugyanis ahogy közeledik il Capitano visszatérése, egyre vérmesebben követeli Spallettitől, hogy gondolja át még egyszer a csapat formációját. Rossz hírünk van, Mirko, amíg nincs Aquilani, nem lesz két csatár, az fix. Ibrahimovics eközben olyan gólt rúgott az (egyébként ronggyá vert) törököknek, amit kétféle játékos tud: a grundon utoljára választott, homlokán neonból megformázott L betűvel kicsámpázó dagadt informatikus-csemete és a Dr. Frankenstein-féle gonosz zseni. Cruz pedig egyike Európa legjobb csatárainak, amit csak azért nem tud rendszeresen bizonyítani, mert az Inter játékosa. Le a kalappal! A CSZKA ezalatt sikeresen felismerte, hogy nekik már harangoztak és két guriga büdös sajtért, tizenegy pár kézzel faragott klumpáért és az egész keret számára előre betekert látnok skunkért cserébe életben tartották a PSV halovány reményeit. A Sevilla sikerrel vágott vissza az Arsenalnak az első fordulóban elszenvedett, akkor még meglepőnek talált vereségért, így máris ők vezetik a csoportot, hiszen a karikában Wenger azt találta ki, hogy az Arsenal serdülőt küldi pályára Prágában. Most ezt szívják, mert időközben az is bebizonyosodott, hogy a Slavia a londoni gyalázat ellenére nem az a kutyaütő keleti kiscsapat, aminek sokan gondolták. El is hoztak egy tök felesleges pontot Románországból,  amit mi azért sűrű kalaplengetéssel ünneplünk.

Újabb fordulót rendeztek a PL-ben, ennek alkalmából 356000 kissé kótyagos angol talált ki a stadionokba, viszonylag simán. Ez a szám harmincezerrel kevesebb, mint az előző fordulóban, ami nyolc százalékos nézőszámcsökkenést jelent. Persze igazán beszédes adat a stadionok kihasználtságát mutató is, ez viszont csak az utolsó, rangadókkal tűdzelt fordulóhoz képest csökkent valamelyest. Amúgy a valószínűtlen események hétvégéje volt, Mellberg az ötösről lábbal szerzett gólt, Hyypia levegőben úszva, sarokkal adott gólpasszt, a horvátok ellen betliző Carson behúzott magának egy asszisztot kirúgásból, és ez még csak a resztli. A Bolton Unitedet vert, az Everton pedig hetet lőtt. Csak azért nem félünk attól, hogy a  Föld is tányér alakú, mert Essien piros lapot, a Derby pedig két gólt kapott. Az angol szurkolókra pedig rátör a nagy fene fújolhatnék, ha válogatott játékost látnak az ellenfél mezében.

A forduló kiemelt meccséről szóló hosszabb beszámoló megírását lehetetlenné tette az a kb. harmincfős fővárosunkba valószínűleg stag partyra érkező angol társaság, akik ugyanabban a kocsmában üvöltöztek, ahol a meccset néztük volna. Az óriási ricsajtól még most is zsong a fejünk és próbálunk rájönni a "Who’s got ping-pong" nevű játék (sokszor egymás után fennhangon üvöltik a varázsmondatot a résztvevők) értelmére, ami nyilván nem lehet más, mint az, hogy a végére mindenki csatakrészegre issza magát.