A müncheniek Topper Harley-szerű mélyrepülése végül katasztrófába torkollott, leszakadt jobbszárnyuk miatt három méter mélyre fúródtak a stuttgarti gyepszőnyegbe, avagy a bakó teljesítette kötelességét. Várható volt, hogy a Bayernt vagy bekkelésből talált góllal, vagy az első perctől tótazanyjának nekiesve lehet megverni, és jól tudjuk miért, a young&wild a bé variáns mellett döntött. Magnin önjelölt robicarlosként játszotta be a baloldalt, és vegytiszta Ribéry szerelések mellett bőviben maradt ereje a támadásokra is. Gomez igazi csatárerényeket csillogtatva (értsd: a tökéről is bepattan) kétszer is jelentkezett húsz centiről, közötte Bastürk tekert a bal felsőbe. Annyira nullás volt a bőrgatyás védelem, hogy ezen meccsen annyit kaptak, mint egész szezonban, bár erről leginkább az ágyelőként kiterített középpálya tehet, csak az all time legfiatalabb Bayern kezdő Kroosnak adunk felmentést. Szinte magunk sem hisszük, de kénytelenek vagyunk rámutatni vadorzó van Bommel fájó hiányára, a helyére rotált Altintop csúnyán leszerepelt, mint agresszor. Ezúttal nagyvonalúan hallgatunk Toni meg nem adott góljáról és Kroos kapufájáról, hiszen nem ezen múlott, azon már inkább, hogy Hitzfeld bedőlt Podolski két hétközi góljának – félidőnyi emberhátránya kárhoztatva csapatát. Sebaj, egy elborzasztó szabadrúgással legalább mosolyt csalt kaján pofánkra, hiszen legutóbb ilyet attól a holland tagtól láttunk, aki az MTK-nál ten Cate regnum riogatta a villamos kocsiszín dolgos munkásait, toniposzter biztos tudja a nevét. Összességében minden megmozduláson az érződött, hogy a Stuttgart egyszerűbben jobban akarja a győzelmet, de lehet, hogy a vendégek csak a két hét múlva esedékes Magath vendettára tartalékoltak. Mindenestre, egy pontra olvadt az előny – újra itt a vadászszezon, a VfB pedig már a Schalke nyakán liheg.

Ehhez persze kellett a királykékek pontvesztése is, amivel öt fordulóra nyúlt a nyeretlenségük, de kilenc sérülttel és egy hiányzó középső védővel nem lehetnek csalódottak a mostani eredmény miatt. Aki látta a hazaiak Werder elleni meccsét, az látta ezt is. Elképesztő iram mellett halomra rúgták egymást a játékosok (a kékeknél Jones, a vendégeknél Reinhardt, Demel és Boateng esett áldozatul a pontszerzésenk), és bőséggel adódtak helyzetek mindkét oldalon. A S 04 lassú agóniája szokásos inkonzisztenciájuk mellett elsősorban Asamoahtól és a dán különítménytől bűzlik – az utolsó hat meccsükön mindössze négy gólt hoztak össze csapatilag, nem lennénk meglepve, ha a téli szünetben csatár után néznének, mi legalábbis ezt tennénk. Steevens keze alatt 12 meccse veretlenek észak fiai, és ha Rafael mennykői pontosabban sújtanak le, most detronizálásről beszélhetnénk. A remivel viszont maradt a szimpla dobogó, amivel a KSC-t lesöprő Werderrel osztozkodnak.

Diego nemcsak hogy játszott, de a némi részrehajlással beharangozott irányítók csatáját is kiütéssel nyerte. Hiába intettük óva a KSC-t a belharctól, addig-addig ráncibálták az oroszlán bajszát, még az kétszer is odacsapott, és ha már felkeltették őket a szunyókálásból, alapos emberek lévén nem végeztek félmunkát és a példás védelméről elhíresült bádenieken statuáltak példát. A Weserstadion feliratot lassan Vágóhídra cserélhetnék, egyedül a Bayern távozott innen élve, pedig nem is Ináncsy Mitti bá áll mögöttük. Vagy talán pont ezért? 

Funkel huszonegyedszerre futott neki az idegenbeli győzelem feladatának, és bár nem jártak szerencsével, elégedetten dörzsölhette a markát a begyűjtött egy ponttal. Doll mester Zrínyi-szerű kirohanásának egész pontosan nulla, azaz nulla gyakorlati eredménye volt, semmiféle változás nem történt a kezdőben, csak a hadrendet variálta át, ezúttal 4-4-2-re, de csatárai elvesztek a vendégek szálfaerdejében, hiszen Funkel ahány védőt csak talált, mindet nevezte a kezdőbe, egészen ötig jutott a számolásban, pont úgy, mint a Rostock – Cottbus nézői.

Kern matróz a szélrózsa minden irányába szétszórt magvai közül három is szárba gólba szökkent a hullajelölt Cottbus ellen, így egymaga kormányozta csendesebb vizekre a Rostock hajóját, a kiesőzónát lassan már csak az árbóckosárból látják. Miután csapra verték az Energiet, közfelkiáltással palackpostát indítottak útnak, Middendorp és Koller nevét cirkalmazva az üvegekre.

Tehették, hiszen a Nürnberg nekibőszült harci indulót harsogó trombitái mára eltűntek a süllyesztőben, helyettük javasoljuk kidoboltatni: komplett csapat kerestetik. Pedig a nyitán jól sikerült számukra, de a második felvonásban a Bielefeld egyszerűen átszaladt rajtuk és Zuma ménkű nagy góllal tette emlékezetessé az estét, de Wichiareknek is jár a taps, hiszen 28. találatával beérte a klub örökranglistáján Pagelsdorfot – nyolc nyeretlen meccs keserű emlékét feledtetve mindezzel.

Ugyanez nem sikerült a Duisburgnak, akik hasonló, 9/8 szőrme szériában vannak, pedig istenuccse megérdemelték volna az egyenlítést a Bochum ellen, ha már Starke sokadik lepkéjének köszönhetően hátrányba kényszerültek. Nyomtak is emberül, de nem számoltak azzal, hogy Bechmann ezt az estét választja feltámadni, és hosszú, szerfelett kínos hallgatás után újra hasznát látta csapata. Az, hogy a Koller gárda kezd visszatérni a középmezőnybe, mégis leginkább Sestaknak köszönhető, a múlt fordulóban duplázni tudott, most meg másfél gólpasszal járult a kasszához.

Ezt a módfelett kellemes tevékenységet a Magath legények nélkülözni kénytelenek az utóbbi időben, hiszen hiába szerezték a harmadik legtöbb gólt a ligában, ha olyan védelemmel vannak megverve, amelyiknél csak a cottbusi és a nürnbergi szarabb. Legalább szórakoztató derbiket nyomnak, és némi régi idők focija hangulatot csempészve a taktikai csatákba, megismételték a múlt heti öt-hármas produkció szellemiségét, csak a befejezések kapcsán jelentkező bénázások miatt lett mindössze egy-kettes zakó a vége, mi tizenakárhánynál felhagytunk a nagy helyzetek strigulázásával. A Neverkusent viszont úgy tűnik, mégsem hatotta meg a moszkvai kaland, elsősorban a BB Kingnek köszönhetően, mely rendhagyó módon most Barnetta-Barbarez-Kiessling triót takar, de Adler nélkül ez mit sem ért volna, tesszük hozzá gyorsan. Ezzel újra UEFA helyen a csapat, és a sorsolásukat elnézve itt is fognak telelni.

A télből kijutott Pajáéknak is, bár ő ebből vajmi keveset észlelt a plédek kellemes melegében a kispadon kucorogva. A havazás miatt jobbára dagonyába fulladt a mérkőzés, a rövid passzok megálltak a sárban, a hosszú labdákat pedig csak egy szétdoppingolt Ben Johnson érte volna utol. Huszti nem egy vaddisznó alkat, nem is feküdt neki a közeg. Már a haját is divatosra szárította, mikor a többiek még javában küzdöttek, de Lima utolsó percekben esett találata megfosztotta őt pontszerzés jóleső örömétől, csapatát meg az UEFA helytől. Pedig Favre meg sem érdemelte a három pontot, ez a szerencsétlen Okoronkwo bármit csinál, sosem lesz kezdő, már-már rasszizmust kiáltunk.

Eredmények
VfB Stuttgart-Bayern München 3-1
Schalke-Hamburger SV 1-1 
Werder Bremen-Karlsruhe 4-0 
Borussia Dortmund-Eintracht Frankfurt 1-1 
Hansa Rostock-Energie Cottbus 3-2 
Arminia Bielefeld - Nürnberg 3-1 
Duisburg – Bochum 0-2 
Wolfsburg - Bayer Leverkusen 1-2 
Hertha BSC-Hannover 1-0

A forduló válogatottja: Adler - Castro, Fathi, Höwedes, Magnin - Jensen, Hitzlsperger, Diego - Sestak, Kern, Gomez