Panucci megbokrosodott és vénségére meccseket eldöntő gólokat fejelget. Az előzővel nem csak saját országát, de Franciaországot is kijuttatta az EB-re, ezzel pedig szinte teljesen érdemtelen győzelemhez segítette a Romát, mely így továbbra is tapad. Méghozzá arra az Interre, mely nem könnyen, de hozta a szezonbeli első lombard derbijét (kulcsszerepben Julio Cesar). Az üldözők megint hárman állnak ugyanannyi ponttal, de most nem a Fiorentina egészíti ki a trojkát a Roma és a Juve mellett, hanem az Udinese – lássuk be, a létező legnehezebb feladat lett volna a lilák számára két pontot szerezni. Érdekes meccset játszott a Milan Cagliariban, érzelmektől fűtöttet a Parma a Lazio vendégeként, unalmasat a Reggina a Fiorentina ellen és kifejezetten jól teljesítő Juventust is láthattunk a fanyalgók számának drasztikus emelkedésére válaszolva. Az elmúlt három hét alatt a feje tetejére állt minden a táblázat alján, ez most azzal tetőzött be, hogy a két akkori sereghajtó közül már egyik sem áll kiesőhelyen. Jó szezonunk van, sállálá.

Figyelem, tiráda közeledik! Az Öreg Hölgy a hétvégén kisminkelt, felvette legszebb ruháját, megstírölte a pincérfiú seggét és legszebb napjaira emlékeztetően parádézott a városban. Del Piero mellett a másik nagy adós, Nedved is végre kedvvel és lendülettel játszott, emellett szétfutotta a pályát és adott néhány olyan passzt is, amikért nekünk nem elsősorban a Figo ellen elkövetett szabálytalansága ugrik be a pumuklifrizura láttán. Treze nem áll le, Iaquintával talán még jobb párt alkotnak elöl, mint Del Pieróval – aki egyébként szerződése megújítása óta szintén sokkal jobban teljesít, tegnapi szabadrúgásgólja pedig mestermunka volt. Zebina látványa a jobbhátvéd posztján savként marja a retinánkat, de ma nincs miért durrognunk, mert láthattuk az egy szezon alatt nagyjából 3-4 alkalommal esedékes zebraparádét – arra azonban kíváncsiak lennénk, vajon min szólakozott össze Alex és Palladino, amiért előbbi jelzésértékűen, de egyértelműen lefejelte utóbbit. A Palermo szerencsétlenségére egy nagyon jó Juvéval találták szembe magukat, a 0-5 ismeretében Colantuono meccs előtti kijelentései némileg viccesen hatnak, de ma nincs helye gonoszkodásnak, így ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy Jimmy Fontana nem kapott volna ötöt. Nemrég egy elvetemült Liverpool-szurkoló pajtásommal arról beszéltünk, hogy mennyire illene Gerrard a Juvéba, kár, hogy a büdös életbe’ nem engedik el. Ekkor büffent elő a másik ötlet: Schweinsteiger. Ha ugyanis a télen jön valaki a pálya közepére, aki fut (ha lehet, gyorsan), ütközik (ha lehet, keményen) és a labdától sem ijed meg, na, majd akkor lesz a Juve méltó kihívója a szabadon lobogó zablával vágtázó Internek. (Juventus-Palermo 5-0)

Úgy látszik, a jobbhátvédé kulcsposzt idén mindenhol. Ebből a Milannak van kettő is, mindkettő világbajnok, csak az egyik fiatal, a másik meg örökké az marad öreg. Oddo tehetséges, nagy munkabírású játékos, de olyan formában van, hogy az Alcsútdoboz-Vértesacsa szomszédvári rangadón is képen csuláznák a szotyihéjjal a korlátot támasztó szurkeszek, nemhogy a BL-címvédő jobbszárnyán. Cafu 20 percet kapott a helyén és ha bemegy az a kapáslövése… egy másik brazilról Ancelotti is megemlékezett a meccs után, az ősz mester azt mondta, Kaká fáradt volt. Scusi, mester, de nem fáradt. Hanem fásult, és ez sokkal nagyobb baj neked. Azzal meg, hogy ha két csatárral játszatod a csapatodat, és pont Seedorfot hagyod ki belőle, egyel még nagyobb bajba sodrod az egyébként is vergődő csapatodat. A Cagliari elleni győzelem nem egyszerűen érdemtelen volt, hanem visszatértünk oda, amit már nagyon rég szajkózunk: a futball istenei egytől egyig Milan-szurkolók. Ronaldo egyelőre sehol, szegénynek volt egy olyan lövése a második félidőben, hogy épphogy elpattogott a labda a kapuig, új háréja pedig kevés ahhoz, hogy elvonja a figyelmet a meccs alatt is magán tartott övtáskáról. Pirlo gólja viszont egészen más történet, mert hiába jött baromi messziről, az minden volt, csak potya nem. a kapu mögötti kameraállásból látszik a legjobban, milyet kacsázik a labda a levegőben, szegény Fortin is csak a fejét rázta utána. A győzelem egyáltalán nem szabad, hogy megnyugtassa a Milant, mert nagyon nem megy a játék nekik, a pofátlanul fiatal Acquafresca azt csinált Nestával, amit akart és újfent bebizonyosodott, hogy amíg Kaká azt játssza, amit, tragikus hiba kihagyni Seedorfot – két csatár ide, aranylabdások oda. (Cagliari-Milan 1-2)

És akkor megint a jobbhátvéd, ezúttal kék-feketében. Az Inter egyik hatalmas értéke Maicon, aki Roberto Carlos-szerű védekezést mutat be – azaz szarik a védekezésre, viszont ha előre megy, megveszekedett őrültként szórja a bőröket, bombázza a kaput és szolgálja ki társait szinte tökéletes kiflikkel. Mivel mégis játszott Cambiasso, az Atalanta viszont kitette a keretből a jaguár-hisztit elővezető Zampagnát, így nem sok esély maradt, hogy a Bergamóiak meglephetik az Intert. Nem is volt meglepetés, fél óra múltán kettővel mentek a hazaiak (a második erősen röfögött, de kit érdekel?!), az Atalanta azonban nem esett össze. Még az első félidőben összejött a szépítés és a jó iramú, szórakoztató második félidőben is végig támadásban maradtak. Helyzet itt, lövés ott, kapusbravúrok (Julio Cesar elképesztő nagyokat fogott), majd az jó kis derbi záróakkordjaként az Inzaghi család fiatalabbik sarja 11 perc alatt két sárgát gyűjtve kiállíttatta magát. Az Inter többek között azért is tűnik olyan rohad erősnek, mert kulcsemberei hiányoznak, eltiltottak és sérültek ücsörögnek a lelátón tömött sorokban, mégis döccenés nélkül hasítanak az élen és még az is belefér, hogy egy Atalanta (a meccs előtt 6. voltak) ellen a szerdai meccsre pihentessék Ibrahimovicsot. Kész csoda, hogy négyen is tartják velük a lépést… (Inter-Atalanta 2-1)

A Roma Genoa elleni játékát legjobban a lecserélt Mancini arcáról lehetett leolvasni, ahogy a padon ücsörögve csulázgatott bele a Marassi légterébe. Unott, nemtörődöm, legyünk már túl rajta, aztán jóvan… hát, kérem, ezt a Serie A-ban nem lehet, főleg nem egy Genoa-szintű ellenféllel szemben, és ez még akkor is igaz, ha a Milanhoz hasonlóan a Romának is összejött az érdemtelen győzelem. Egyedül Vucinic volt az, akit megcsapott Totti visszatérésének keserédes szaga, csipkedte is magát rendesen, de gólt neki sem sikerült szereznie, passzolni meg nem szokott, úgyhogy mi csendben el is könyveltük a 0-0-át, amikor a lefújás előtt a Genoa egy teljesen szokatlan ajándékkal kedveskedett a vendégeknek. Di Vaio ugyanis annyira elfáradt a neki jutó szűk félóra alatt, hogy elfelejtett visszajönni Panuccival, aki így az ötösön egyedül felugorva három pontot szerzett a Romának. Nem mondjuk, Spaletti jól lekoppintotta Várhíditől ezt a 4-2-3-1 felállást, csak neki jövő héttől lesz hozzá egy Tottija, sőt, talán már lassan egy Aquilanija is. Na, majd akkor. (Genoa-Roma 0-1)

Reggio Calabriában inkább rugdosódás, mint foci ment 90 percen keresztül, Prandelli meg annyira okos, hogy előre tudta, hogy így lesz, így el sem utazott csapatával. Ezt viszont biztosan bánja már, hiszen ha ott van, talán nagyobb eséllyel tudja Montolivo fejébe verni, hogy nem szabad sárgát kapnia, mert eltiltják a jövő héten esedékes Inter elleni meccsről. És tényleg. A hazaiak egyébként uralták a meccset, két büntetőt is reklamáltak (az elsőt talán jogosan), sőt, az utolsó percben Barreto még Isten Kezét is segítségül hívta, ő azonban lebukott, ezt csak klasszis játékosok tudják megetetni a rigókkal, úgy tűnik. Nem vitás, a vendégek nem sírnak a megszerzett egy pont miatt, a fél csapatuk dőlt ki a hétvégére és nekik jövő héten jön az igazi nagy meccsük, míg a hazaiak megint nem kaptak ki és továbbra is a legkisebb még kényelmes számú csapatot tudhatják a hátuk mögött. Ez a szám a 3. (Reggina-Fiorentina 0-0)

Bár helyzetből jó sokat hozott, akadtak kapufák és kapusbravúrok is, a Lazio mégis csak a lefújás előtt szerzett góllal tudta maga alá gyűrni a Parmát. A vendégek legnagyobb helyzetét az ex-Laziós Corradi hagyta ki, a hazaiaknál pedig a gólszerző Firmani játszott nagy kedvvel, két kapufát is elérve a döntő találat előtt. A rómaiak ezzel meg is előzték ellenfelüket, a Parma pedig jövő héten az Empoli ellen bizonyíthatja szurkolóinak, hogy nincs miért aggódniuk. Szerintünk sincs. (Lazio-Parma 1-0)
Be kell szarni ezen az Udinesén. Negyedik hely, hajszálra ugyanannyi pont, mint a Romának és a Juvénak, mindez + 3-as gólkülönbséggel (!) és mindössze 16 szerzett góllal (a Livorno 17-et lőtt). De hát kit érdekel mindez, ha ott vannak ahol és megint győztek, ráadásul úgy, hogy az első félidő végén emberhátrányba kerültek?! Quagliarella és Di Natale is betalált, közben pedig mindketten egy fél bajnoki szezonra való helyzetet hagytak ki, ami kis híján meg is bosszulta magát, hiszen az emberelőnyben támadgató vendégeket csak a bíró akadályozta meg az egyenlítésben (Frick annak ellenére, hogy liechtensteini, nem volt lesen). Az Udinese a következő fordulóban a Romához látogat, mi pedig megkezdtük az üveggömb szidolozását. (Udinese-Siena 2-0)

Micsoda két gólt lőtt Zalazseta?! A Napoli fiatalokból álló csapata ismét meggyőzően mutatta be erősségeit, míg a Catania két Spinesi-fejessel tudott csak zavart kelteni a kékek kapuja előtt. Az eredmény annyira jogos, hogy a korábban kollégája seggberúgásával kitűnő Baldini is csak annyit tett hozzá: gratulál a Napolinak. Szerénységünk okán nem árulhatjuk el, melyik csapatot tippeltük a szezon elején az idény kellemes meglepetésének, csak annyit mondunk, hogy ott játszik Garics Gyuri (Vanczák Vili posztján). (Napoli-Catania 2-0)
Bár a Samp története során soha nem győzött Livornóban, azért arra nem számítottunk, hogy a szezon elejét mélyaltatásban töltő hazaiak pont az ő kárukra szerzik meg első győzelmüket a Picchiben. Az mondjuk ritkán jelent jót, ha az első tíz percben, sőt, két perc leforgása alatt kettőt kapsz, nem is sikerült összekapniuk magukat, pedig Bellucci a 80. percben egy ollóval visszahozta őket a meccsbe, de még Tavano sem végzett: a lefújás előtt ismét kettő volt köztük, a Livorno pedig ugyanennyi pontra távolodott el a kiesőzónától. Le a kalappal! (Livorno-Sampdoria 3-1) Az Empoli és a Torino lejátszotta soros bajnokiját és az egyiküknek sem jó döntetlent hozták, ráadásul mindezt gól nélkül, nehogy legalább a szurkolóknak jó legyen. Így, hogy mindenkinek rossz, még kevesebb erőnk van sajnálni az Empolit, akinek a legrosszabb, mert kiesőhelyen állnak. (Empoli-Torino 0-0)