Essünk túl rajta gyorsan: ahogy anno Bede kolléga a Barcával kapcsolatban megjegyezte, most a Lyonnál mondhatjuk, hogy ez bizony fin de un ciclo, azaz egy korszak vége. Teljesen lényegtelen, hogy kik és miért távoztak az elmúlt két évben a csapattól, a lényeg, hogy a jelenlegi OL-től már nem várhatjuk azt a bátor és szemet gyönyörködtető játékot, amellyel például az elmúlt években a Real ellen kényeztettek minket. Ennyit róluk, nagyon fáj kimondani, de sajnos több szót nem érdemelnek.
A Barcelonával kapcsolatban viszont több gondolat is kavarog a fejünkben, melyek közül az első, hogy ahogy idén, úgy tavaly nyáron is elkövettek egy nagy hibát: Henry leigazolásával késtek egy évet, Ronaldinho eladásával pedig késnek egyet. Henry kicsit még keresgéli önmagát, (de nem úgy, ahogy Sheva tette!) Ronnie viszont nemhogy pótolható, de nem is kellene venni senkit a helyére. Amikor tegnap Rijkaard lecserélte és behozta Iniestát, joggal gondoltuk, hogy átállnak a klasszikus kétcsatáros játékra, de nem így történt. Az ifjú fedezet ugyanis pont Ronaldinho helyét foglalta el és balról indulva szolgálta ki tökéletes passzal Messit, a rendező pedig pofátlanul bevágta a padon ücsörgő brazil ábrázatát, amiről megtartjuk magunknak a véleményünket, mely úgy érezzük, sokunké… Amikor azt halljuk, hogy Ronaldinho lenne Zidane utódja, eszünkbe jut a legnagyobb különbség a két játékos között: Zizou minden egyes cselének értelme és célja volt! A fiatal brazil lesz még szerintünk olyan formában, mint két éve, fogja még varázslatos labdákkal kiszolgálni társait, lő még olyan gólokat, amilyet rajta kívül nagyon kevesen tudnak, ám talán ezt már nem a Barcában teszi. Az erősödő konkurencia (egészen elképesztő ez a két srác!) sem hisszük, hogy javítana a helyzeten és sajnos egyre több a hiszti, a legyintgetés és a bírókkal foglalkozás is.

Ahogy egy koránkelő kommentátorunk már felhívta a figyelmet: baszki, Mourinho otthagyta a Chelsea-t! A hivatalos szöveg szerint "mutual consent" (ami, bár nem vagyok angoltanár, nekem kicsit olyan, mint a magyar sportközvetítő emberek által újabban felkapott "opcionális lehetőség", mert ha nem mutual, akkor ugye nem is consent), vagyis közös akarattal válik meg egymástól a színes egyéniségű portugál és az olajos egyesület. A két bajnoki pontvesztést (vereség a Villa ellen, iksz otthon a B'burn ellen) követő BL-égést (megint iksz otthon) követően Mourinho menedzser állítólag iszonyúan összeveszett Abramovich tulajjal a meccs után összehívott válságértekezleten. A szerdai edzés után tájékoztatta a "szenior" játékosokat, akik közül valaki név nélkül azt nyilatkozta: bizony nem lemondott, hanem kirúgták.

Abból a bizonyos - három szezon alatt megnyert - hat trófeából tehát már biztosan nem lesz hét. Pedig arra érdemes lett volna nagy összegeket feltenni, hogy a Chelsea idén is nyer valamit, más kérdés, hogy mi lett volna az a valami. És megint más kérdés, hogy más menedzserrel mi lesz.

Igen, a Chelsea tényleg túl gyakran játszott úgy a múlt idényben is, és nagyon úgy is kezdte ezt a szezont is, mint az angol válogatott a szarabb (tehát majdnem az összes) napjain: állójáték, hosszú labdák, jó játékosok méltatlanul kevés vállalkozókedvvel. Hogy aztán ez ok vagy következmény, azt talán soha a büdös életben nem fogjuk megtudni. Mourinho a pletykák szerint szerint, meglepetés, meglepetés, igen rosszul tűrte, hogy játékosokat igazolnak neki, hogy futballigazgatót ültetnek a nyakába, hogy általánosságban elvitatják: ő az atyaúristen.

Az első hírek szerint a vasárnapi, Manchester United elleni mérkőzésen éppen ez a futballigazgató, Avram Grant irányítja majd a csapatot. Ha pl. nyernek, könnyen lehet, hogy belőle csinál menedzsert barátja, Abramovich. Ha pl. nem, akkor jöhet az interneten - bármi forrásmegjelölés nélkül - esélyesként emlegetett Didier Deschamps, az állítólag amúgy is Abramovich által fizetett és egyszerre két csapattal simán boldoguló orosz szöv. kap. Guus Hiddink (kár, hogy őt éppen most verte bucira a világ legfantáziátlanabb edzője által vezetett angol válogatott), a két nagy állástalan olasz - Capello és Lippi - közül valaki, esetleg Jürgen Klinsmann vagy Bozsik Péter.

Első blikkre kicsit híg mezőnnyel, jól megszenvedő nagyágyúkkal, ugyanakkor néhány parádés egyéni teljesítménnyel indult útjára az idei BL-szezon. Figyelemreméltó botladozás előzte meg néhány csapat bemutatkozását, így joggal gondolhattuk, hogy a hétvégi bakiparádé a nemzetközi meccsekre való felkészülés szerves része, amit néhány gárdának még így sem sikerült bizonyítania.

Itt van mindjárt az A csoport, ahol a tavalyi döntő vesztese, a Liverpool megfogott egy pontot Portóban (pont úgy, ahogy a hétvégén, Portsmouthban). Érdekesség, hogy Reina szokásától eltérően beengedett egy büntetőt, Kuyt szintén szokásától eltérően gólt szerzett a BL-ben és Benítez is meglepően támadó csapatot küldött pályára az otthonában mindenkire veszélyes (hehe, mekkora közhely!) Porto ellen. Jutalma egy pont, ami azért ér majd sokat, mert ez a két csapat jut tovább és otthon a Pool nem ad esélyt a portugáloknak.
A Marseille (hétvégén vereség otthon a Toulousetól) is megszenvedett az otthonában mindenkire veszélyes idegenben általában töketlen Besiktas ellen, csak a hajrában sikerült megszerezniük a győzelmet érő gólt, amit aztán a teljesen kinyíló törökök miatt meg is dupláztak a végén. (A Besiktas egyébként az Ankaraspor vendégeként végzett 0-0-ra a hétvégén.)

Őrület, de igaz, hogy az NST-nek egyszer csak lett brazil tudósítója, merthogy Bohus kolléga pikk-pakk emigrált. Még most se akarjuk elhinni, sem azt, hogy elment, sem azt, hogy,  ha minden jól megy, ezentúl rendszeresen írunk - ír ő - arról, amit egyesek szambafutballnak neveznek. Íme az első posztja, retteghet minden mulatt bombanő!

Brazília a múlt szerdán emberhátrányban mexikót verte, és bajnokságában is lezajlott néhány mérkőzés. Totális futball, megállás nélkül, szinte minden nap. A nagycsapatok nyolcvan meccsnél is többet lejátszanak egy évben, mégha nem is olyan arányban színvonalas ellenfelekkel, mint az európai sztárklubok. A pár jó mérkőzés ellenére a brazil bajnokság és a mérkőzések színvonala is unalmas. Az idén ismét a Sao Paulo nyeri a Campeonatot. Nagy szerencséjére a hétközi fordulóban az üldözők mindegyike botlott. A Cruizero és a Botafogo is vereséget szenvedtek idegenben.

Továbbra is őrzi vezető helyét a hétvégén flegmázó Bayern, egyelőre kiscsapatok trónolnak a dobogón, születőben egy új stuttgarti triumvirátus (Elber, Bobic, Balakov után szabadon), az alsóházban meg megy a szokásos tipródás, nem várt vendégként a Brémával kiegészülve. Továbbra is jól megy viszont a magyarok sora, akik jó játékkal emelkedtek ki az egyébként meglehetősen lapos fordulóból.

Borussia Dortmund – Werder Bremen 3-0

Blitzkrieg. Így foglalhatjuk össze a forduló nyitómeccsét, ahol a sárga-feketék 30 perc alatt átgyalogoltak a Bréma védelmi vonalán, nagyban köszönhetően a felépült Dédének, aki kétszer mutatta be, mi is az a nagykereszt, Petric pedig villantott valamit abból, hogyan lett ő anno svájci gólkirály. Tinga még a mérkőzés elején rácsimpaszkodott Diegóra, akit végül Schaaf könyörületből (talán már a BL-meccsre is gondolva) lehívott a pályáról még mielőtt kiállítják, amivel egyébként nem hivatalosan fel is adta a meccset. A derbi végén azért alaposan megrugdosták egymást a játékosok, egyik-másik brutális belépőnél valószínűleg még Duró Józsi (nem kis név ezen a fronton) is elismerően bólogatott, végül csak Andreasen kapott pirosat. Nem csak a mostani vereség, hanem az eddig mutatott cudar játék mondatja velünk, idén kissé hamisan nyomják a brémai muzsikusok. Mondhatnánk nyekeregnek.

Nem vagyunk olyanok, mint azok, akiknek ha bejön a tippjük, titokzatos mosollyal csak annyit mondanak: Na ugye, én megmondtam. Most viszont tényleg nagyon reménykedtünk, hogy a vasárnapi meccsre (Watford – Southampton) adott jóslatunk beváljon, ugyanis, ha a Lódarazsak nem tudnak nyerni otthon a Szentek ellen, az újonc Bristol a következő fordulót a tabella első helyén várja (a dolog kisebb szépséghibája, hogy mivel a következő fordulót kedden-szerdán rendezik, nem biztos, hogy sokáig tartott volna a Vörösbegyek dicsősége). Na de mindegy, nyert a Watford, a Bristol City így is szombat délután kb. 6-tól vasárnap délután kb. 4-ig az első helyen állt.

Meglehetősen gólszegény forduló van mögöttünk a La Ligában, 6 csapat is szerzett gól nélkül abszolválta a 3. fordulót. Még egyszer (ígérjük, utoljára) el kell sütnünk, hogy bizony olyan érzésünk van, mintha nem is lett volna a két hónapos szünet, mert minden ugyanúgy történik, mint a bajnokság végén. A Real magabiztosnak látszó, ám egyáltalán nem könnyű győzelmet arat, a Sevilla parádézik, a Barca szenved és ikszel, az Atléti pedig összeszerencsétlenkedik egy döntetlent a végére, de legalább nem verik érdemei szerint laposra.

Merthogy azt érdemelték volna, semmi mást. Agüero érdekes góllal nekik szerzett vezetést, de onnantól kezdve az újonc úgy a kapujához szegezte a madridiakat, hogy a Colchonerók köpni-nyelni nem tudtak. Mázlijuk van, hogy Gallardo csak a hajrában tudott egyenlíteni, mert ha korábban összejön a murciai gól, úgy megverik őket, mint a szódás a lovát. Na, nem bántjuk az Atlétit tovább, mert tényleg szeretnénk, ha végre legalább normális csapatuk lenne, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy ez idén lesz – annál is inkább, mert éppen kiesőhelyen állnak. 

Illik összefoglalónkat az újdonsült éllovassal kezdeni, annál is inkább, mert bizony egyetlen hibátlan csapatként a Roma a harmadik fordulót is kapott gól nélkül abszolválta, tette mindezt kétszer idegenben játszva. Az elég sima Reggio Calabriában aratott győzelem krónikájához tartozik, hogy a szünet után a megsérült Doni helyét az olasz U-21 válogatott Curci vette át a kapuban, mielőtt az 50. percben eldőlt volna a meccs. Ekkor ugyanis egy szabadrúgás után az első Serie A meccsét játszó Juan beköszönt, majd egy perccel később Perrotta terrorizálásáért a játékvezető kiállította Valdezt, azt pedig talán a legvérmesebb Reggina-tifosók sem gondolhatták, hogy 10 emberrel pontot fognak a tavalyi szezont döccenés nélkül folytató rómaiak ellen.

És ha már döccenés… A Milan ugyan az első két percben akár el is dönthette volna a Siena elleni meccsét, de Eleftheropulos (és Gilardino) életben tartotta az izgalmakat. Láthattuk, hogy Seedorf-apó középen is képes kimagaslóan teljesíteni, csak ha nincs mellette egyetlen épkézláb társ sem, akkor még ez is csak roppant kínos, vértizzadós döntetlenhez elég. A Siena egy olyan góllal szerzett vezetést, ami után Tanult Kollégáimmal arról beszélgettünk, hogy Dida és Kaladze biztosan megfogadták a döntetlent – amihez aztán a fényévente egyszer betaláló Nesta gólja kellett a 91. percben. Seedorf még megdöngette egyszer a kapufát, csak hogy még bosszúsabbak legyenek a Milan-szurkolók, de őszintén szólva, már a döntetlenre is tökéletesen érdemtelen volt Ancelotti csapata.

Első blikkre sima kis fordulónak látszik a hétvégi, mi mégis azt jósoljuk, hogy több meglepetésnek is tanúi lehetünk, ha a szokásos intenzitással futunk neki a hétvégi focidömping megtekintésének. Négy meccs is képernyőre kerül, melyek között sajnos hiába kerestük a forduló legjobb meccsét, a Napoli – Sampdoriát, de így sem lehetünk elégedetlenek a felhozatallal, hiszen szakértő vélemények szerint azért az olasz bajnokságot a legnehezebb megnyerni a Nagy Négyes közül, mert baromi nehéz gólt rúgni akár a kiesőjelölt ellen is. Ennek a tételnek a bizonyítását, illetve cáfolatát élvezhetjük majd végig a Juventus, a Milan, az Inter és a Lazio előadásában, hiszen papíron mindannyian esélyesebbek ellenfeleiknél, de mi már most szólunk, hogy lesznek meglepetések. Sajnos még a harmadik fordulóban sem láthatjuk Ronaldót, amit azért tartunk fontosnak megjegyezni, mert a közelmúlt tragikus eseményei miatt sokkal több figyelem vetül a klubok orvosi stábjaira, Ancelotti pedig beismerte, hogy rosszul mérték fel a brazil klasszist sérülését, így fogalmuk sincs, mikor térhet vissza.

Siena – Milan 1-1
Tehát Ronaldo biztosan nem, sőt, Oddo és Pirlo sem, de ami a legfontosabb, Kaká sem lép pályára Sienában, hiszen a héten fontos BL összecsapásra készül a Milan és Ancelotti úgy gondolta, a két vereséggel nyitó kiscsapat ellen pont jó lesz, ha Ambrosini irányít. Nem lesz jó! A Siena ugyanis eltökélte, hogy kevés lehetőségéből egyet kihasznál, amit a Milan csak vért izzadva tud majd kiegyenlíteni, ha egyáltalán. Lesz egy játékos a pályán, akinek extra motivációja is akad. Na, ki az?

Igen, lesz meglepetés, nyugodjon meg mindenki. Aki már eddig is nyugodt volt, az pedig bátran üljön le megnézni szokásához híven a hétvégi spanyol meccseket, mert lesz minden, amit csak szeretnénk: nagycsapatot megtréfáló kiscsapat, középcsapatot eltángáló sztáralakulat és persze utolsó pillanatban szerzett gólok ismételt felbukkanása, hogy a többi meccsen se unatkozzunk. Az előző fordulóban a gólok fele a 70. perc után született, amit mi jó jelnek vettünk az elkövetkező időszakra vonatkozóan, többek között ezért is javasoljuk mindenkinek, hogy eszébe ne jusson kihagyni egyet sem a hétvégén látható meccsek közül.

Sevilla – Recreativo Huelva 3-0
A borzasztó tragédia után először szurkolói elé járuló Sevillát nem érinti meg annyira a városi rivális centenáriumi ünnepsége, hogy (kétségkívül csodaszép) ajándék gyanánt kikapjanak otthon az El Decanótól. A Recre eddig kétszer remizett, mindkétszer 1-1 lett a vége és mindkétszer Sinama-Pongolle szerezte a góljukat, ezért fáj most nekik marhára, hogy egy edzésen megsérült az ifjú szerecsen és legalább egy hónapot ki kell hagynia – mondjuk amúgy is kiállították a Getafe ellen, de amiatt csak egy hetet kellene pihennie. De nem csak ezért vágja agyon őket a Sevilla.

Kedves NST olvasók, töredelmesen be kell vallanunk, hogy rendkívül csalódottak vagyunk, ugyanis a szombati és szerdai EB-selejtezőkön szinte egyik általunk főszereplőnek jósolt Championship játékos sem szerepelt úgy, ahogyan azt mi joggal elvártuk volna: Freddy Eastwood (Wolverhampton) sajnos nem lőtt mesterhármast a németeknek, Michael Mifsud (Coventry) nem tudta porig alázni a török védelmet (bár elvileg az ő lábában volt a győzelem, de óriási helyzetét az utolsó percekben elpuskázta), Andy Reid (Charlton) nem csavart védhetetlen szabadrúgásgólt sem a szlovák, sem a cseh kapus hálójába, Chris Brunt (WBA) a cserepadról beállva nem tudta visszahozni legalább az egyik pontot Rigában, sőt Reykjavíkban sem és Vaskó Tamás (Bristol City) nem szerezte meg élete első válogatott gólját egy Halmosi Péter (Plymouth) által beívelt szögletet követő bikaerős, felsősarkos fejessel az isztambuli katlanban (ami egyébként ott történt, arról az azóta sem múló düh miatt nem kívánunk szót ejteni).

Everton - Manchester United 2-2
A harmadik a nyolcadik ellen, vagyis a papírforma sima hazai győzelmet ígér, haha. Az azért a helyezéseken túl is figyelemreméltó, hogy a MU három szerzett góljánál kevesebb csupán egyetlen csapat nevéhez fűződik, vagyis a MU-nál tényleg megváltóként várják a sérülésből visszatérő Rooney-t. (Aki, reméljük, nem olyan állapotban lesz, mint tavaly a vb-n, amikor ugyancsak nagyon kellett sietnie a meggyógyulással.) Az Everton épp ellenkezőleg, egyelőre a bajnokság leggólképesebbjei közé tartozik, bár nem elsősorban a csatároknak köszönhetően. (Optimista Everton-szurkerek persze így nézik a dolgot: Yakubut megvettük, gólt rúgott rögtön, McFadden a francia válogatottat is megveri egyedül, olyan meg úgysincs, hogy Andy Johnson előbb-utóbb ne kezdjen termelni.) Szóval gólgazdag meccset, izgalmas döntetlent várunk.

Portsmouth - Liverpool 1-3
Korábban több ízben hangot adtunk kételyeinknek azt illetően, hogy a Liverpool igazi nagycsapat bír-e lenni. Most viszont együtt üvöltünk a Liverpoolt már a bajnokság fő esélyesének kikiáltó farkasokkal, amikor sima idegenbeli sikert jósolunk nekik a stramm Pompey ellen. Hátha Benitez tényleg világklasszist csinál a Madridban hallatlanul szétszórt és megbízhatatlan F. Torresből. (Nem hiszünk benne, de hátha.)

A német ember egyszerű. Sört iszik, virslit eszik, vígan nyomatja a sramlit, és akkor a legboldogabb, ha mindezt egyszerre teheti egy stadionban. A közhiedelemmel ellentétben mi hittel valljuk, hogy a német meccsek nagyon ritkán unalmasak, ráadásul hajtanak, mint bolond kocsis mennydörgéskor és mióta brazil és argentin B klasszisoktól hemzseg a liga, ott a helyük közvetlen az angol, spanyol, olasz szentháromság mögött. A DFL, szakítva a hagyományokkal, ezúttal a második hely megszerzéséért írta ki a 2007/08 Bundesliga küzdelmeket, tekintettel a Bayern 70 millió ajróval nyomatékosított salátástál-igényére. Futballmámort nem, de csontig ható derbiket ígérhetünk, lássuk, mi vár ránk az 5. fordulóban.

Borussia Dortmund – Werder Bremen 1-2

Az évek során módszeresen középcsapattá züllött Dortmund új edzője, Thomas Doll átmentette tavalyi ámokfutó formáját, és bemutatkozásként hetet zabált a BVB-vel az első két fordulóban. Később rászóltak, hogy nem ezt várja a szakvezetés, így a csapat beadta a két-meccs-hat-pont kombót, de ne feledjük, tették mindezt a két zsírutolsó ellen. Rossz hír azonban, hogy nincs Kehl, nincs Frei és valószínűleg Dédé sem lép pályára. A túloldalon is hiányozni fog két kulcsjátékos (Frings és Borowski), Diego azonban pályán lesz, kötények meccs után a szertárban leadandók. Elefántcsontpart kétségkívül legkelendőbb exportcikkéből, a gyors és erőszakos csatárból, Brémába is jutott Boubacar Sanogo személyében. No, ő fejeli majd a győztes gólt, 7/7-re alakítva szezonbeli mutatóját, egyúttal elcsendesítve a Klose után károgókat. Sebaj, a meccs után Ricken adomázik majd egy sort a régi szép időkről, és közösen megtekintik a 97-es BEK-döntőt, amit egyébként azóta sem értünk (Sportklub, 20.00)

Az alább taglalt események miatt természetesen véres habot prüszkölve rágcsáltuk a távirányítót, hogy Franciaország, ha lehet, minél megalázóbb módon bánjon el Skóciával, de ez a tegnapi egy ilyen nap volt: ez sem jött be. Nincs nekünk semmi bajunk amúgy a derék skótokkal, sőt, a Tartan Army háttérmunkáját kifejezetten sokra értékeljük, így tulajdonképpen nem is bánjuk, hogy McFadden irtózatos bombájának köszönhetően immár a csoport élén feszítenek.
Ahogy korábban említettük, az A csoportban nagy jelentőséggel bíró meccseket rendeztek az elmúlt 5 napban és ezeken kívül is találunk olyan összecsapásokat, melyeken sok dőlt el, de a szombati fordulóban látott meglepetés-dömping ezúttal elmaradt. (Hacsak nem vesszük ide, hogy Spanyolország legyőzte Lettországot).

"Seeking no truth, winning is all find it so grim, so true, so real"

Törökországnak nyernie kellett tegnap. A Svájc elleni ramazuri után 6 meccsüket voltak kénytelenek zárt kapuk mögött, ráadásul idegenben játszani és pont a tegnapi mérkőzéssel térhettek vissza híresen tirpák szurkolóik kebelére. A szerdait megelőző három selejtezőjükön nem tudtak győzni, ráadásul köztük volt a Málta elleni arcpirító 2-2 is, úgyhogy nem is soroljuk tovább az érveket, hogy miért kellett mindenképpen megnyerniük a Magyarország elleni mérkőzésüket.

Illetve dehogynem soroljuk…

Törökország az EU-csatlakozás küszöbén áll. Belpolitikáját, gazdaságát és bizonyos értelemben vallásának gyakorlását is ennek rendeli alá és bár az Unió még kéreti magát, hamarosan 70 millió focifanatikussal nő a páneurópai létszám. (A lakosság 17%-át kitevő kurdok problémája kiállt megoldás után elsősorban, illetve többek aggódnak a muzulmánok bachlava- és kebabsütők eddigi számát meghaladó beengedése miatt. Kis kitekintésünk margójára: véleményünk szerint alaptalanul). A hatalmas embertömeg (a.k.a.: piac) mellett már így is jelentős létszámú török vendégmunkást találunk Európa szerencsésebb történelmű részében, mit ad Isten, bizony Svájcban és Ausztriában is szép számmal vannak jelen. Törökország kijutása az EB-re tehát semmiképpen nincs a rendezők ellenére, hiszen a török fanatikusok biztosan szép számmal kísérik el kedvenceiket, vagy várják meg őket, kinek hogy tetszik jobban. Nevezzük tehát összeurópai érdeknek, hogy Allah olajos képű gyermekei Európa teljes jogú és értékű tagjai legyenek, ennek minden velejárójával. 

Nyilván azzal kellene kezdenünk az EB-selejtezőkről szóló összefoglalót, hogy megénekeljük a magyar válogatott jó játékkal elért győzelmét, hiszen az 1-0 lehetett volna sokkal meggyőzőbb különbségű is (huhh, ha Gera lövését egy kicsit lejjebb nyomja a szél…), de mivel voltak ennél komolyabb meglepetések is, így vegyünk sorra inkább azokat kezdetnek. Miket is beszélünk, meglepetés még egyáltalán, hogy a spanyolok csak sovány 1-1-et tudtak elérni Izlandon?! Az olaszok budapesti játékát látva sem hisszük, hogy bárki szívrohamot kapott volna a sokktól, azt látván, hogy nem sikerült otthon gólt szerezniük sem a franciák ellen. Ha vaskos pénzt hozó eredmény után kutatunk, arra itt van viszont a törökök máltai pontvesztése, de nem sokkal fizetett kevesebbet a Portugáliában pontot szerző lengyelek meccse sem. A csoportmeccsek kétharmadánál járunk, lássuk, ki milyen sikerrel abszolválta a szombati játéknapot, illetve melegített a szerdai fordulóra és vessünk egy pillantást közösen az üveggömbbe is.

Igen tisztelt olvasóink, engedjék meg, hogy ismételten elnézést kérjünk, ígérjük, hogy többet nem tesszük ki Önöket és munkaadóikat nap közben a mostanihoz hasonló megpróbáltatásoknak. A lényeg, hogy nem tudtuk annyira elcseszni a tesztet, hogy ne érkezzenek be így is helyes megfejtések, bár a levezetés értelemszerűen sehol nem lehet tökéletes. Annyit szeretnénk elmondani, hogy sem a nyomtatott nagy betűk olvasásával, sem azok értelmezésével nincsenek komolynak mondható gondjaink, egyszerűen arról van szó, hogy egy hirtelen támadt intergalaktikus fekete lyukban fogta magát és eltűnt a tesztből két nagyon fontos szó: a bajuszos csapattárs, aki nem más, mint a lengyel Boniek, innentől pedig tessenek parancsolni végigolvasni, mi hogy gondoltuk.

Hajduk Split > Poljud > 1979, Medditerrán Játékok > Torcida > 1950 > brazil VB > uruguayi Ghiggia > Diego Forlán > Independiente, MU, Villarreal, Atleti > Fernando Torres > Liverpool > silver song of the lark > BL > 1985, Juventus > Boniek > lengyel válogatott > Benhakker > Trinidad és Tobago > Demerara ellen 1-1 > Celtic (Carling sör) – Szpartak Moszkva (Lukoil) > Rosetti vezette.

Nos, ahogy ígértük, itt az új rejtvényünk. Úgy döntöttünk, hogy mielőtt az igazán exkluzív információkra kíváncsi, a Széchényi könyvtárat feltúrató feladványokra térnénk, ezúttal még kicsit óvatosabbak leszünk, és könnyebben hozzáférhető adatokra kérdezünk. (Persze csak azért, mert mi is lusták voltunk felállni a gép elől.) Előre szólunk, hogy aki nem szereti a teljesen szubjektív, elfogult véleményt megfellebbezhetetlen tényként feltüntetni kívánó, olykor néha tényleg gyomorforgatóan ellenszenves szerkesztői attitűdöt (amire pedig olyan büszkék vagyunk), az ne kezdjen a rejtvényfejtésbe, és utólag főleg ne reklamáljon, hogy ez vagy az szerinte nem is ilyen vagy olyan. Olyan, és kész.

A rejtvény:

Melyik NST-olvasónak ne párásodna be a tekintete, ha a világ sportsajtójának legtöbb címbéli hárompont-felkiáltójel-kombóját felmutató, Gyárfás Tamás-féle Sport pluszról hall...? Mármint remélem, hogy a sportújságírói mezőny leghülyébb (lásd fent), és leghíresebb versenyzőit felvonultató, extrém dizájnjáról, és Lakat T. Károly kamaszkori fotóiról híres lap nem csak nekem egyenlő a felhőtlen mulatsággal. Na, pénteken meg fog történni az elképzelhetetlen, és a Sport plusz kinézete megváltozik, konkrétan színes lesz. Ennek ünnepére cikket készülök írni az Indexre, amihez az NST-olvasók segítségét kérném. Ha van kedvenc Sport plusz-idézeted, sztorid, emléked, akármid, akkor írd meg ide a kommentek közé, én meg jól beledolgozom a cikkbe. A beküldők között Bede Ferenc játékvezető meztelen fotóit sorsoljuk ki.

Miatow kolléga ismét gondolt egyet és készített egy (talán még a korábbinál is agyafúrtabb kérdésekkel teletűzdelt) fejtörőt. Mivel korábban a kommentek között felmerült, hogy talán egységesíteni kellene a versenyszerű tesztek kilövésének idejét, ezúton tudatjuk minden kedves olvasónkkal, hogy csütörtök délben kerül publikálásra szeptemberi kvízünk, amihez előre is jó szórakozást kívánunk.

Nyolc csapat nem tudott gólt szerezni a Serie A második fordulójában, mégis 29 gól született, amiből azonnal kikövetkeztethetjük, hogy néhányan bizony igencsak aktívak voltak az ellenfél kapuja előtt. Az eminensek közül is kiemelkednek az idegenben parádézó csapatok, például az Udinében füstölgő házakat és feldúlt utcákat maga mögött hagyó Napoli, vagy a Livornót hasonló elbánásban részesítő Palermo. Nincs miért szégyenkeznie a szintén idegenben győztes két gigásznak sem, míg a forduló rangadóján a Milan nem bírt a Fiorentinával a szuperkupa miatt hétfőre halasztott meccsen.

Kezdjük is mindjárt az Udinese – Napolival, ahol a hazaiaknál egy reményt keltő döntetlen, a vendégeknél egy csúfos otthoni bukta vezette fel a szezont. Mindenféle felhang nélkül állapítsuk meg, hogy az olasz fociban nem ritkák a roppant furcsa eredmények, amik közé az előzmények ismeretében bátran odasorolhatjuk ezt a 0-5-öt. Na, nem mintha megkérdőjeleznénk a győzelem jogosságát, az Udinese szinte nem is volt a pályán, a nápolyi születésű Quagliarella-Floro Flores csatárkettős például alig tudott helyzetbe kerülni, miközben az argentin Lavezzi megbokrosodva osztogatta a bőröket a vonal mentén, Zalayeta és Blasi pedig várakozásunknak megfelelően életet lehelt a Napoli játékába.

"Az első félidőben sokkal jobbak voltunk ellenfelünknél, több helyzetünk volt, veszélyesebbek voltunk és uraltuk a mérkőzést”. Na, vajon melyik edzőbá’ értékelte így csapata teljesítményét? Hát persze, hogy az otthonában 0-5-re végző Pellegrini, akinek azért van némi igaza, ezt ne vegyük el tőle. Az első félidőben valóban elég jól tette-vette magát a Villarreal, ám a szünet után 5 perc alatt kapott két gól a padlóra küldte őket és a végén csak az volt a kérdés, hogy lesz –e történelmi alázás.

Sneijder és Guti (nem félünk használni a szót) galaktikusan játszott középen, Metzelder ugyan majdnem fejelt kezdetnek egy öngólt, de utána átjátszhatatlan volt, a támadók pedig a megfelelő támogatást megkapva szintén tökéletesen tették a dolgukat. Arra szeretnénk felhívni a tisztelt olvasók figyelmét, hogy a Real játéka az elmúlt három hétben annyit gyorsult, hogy nem is merünk majd odanézni, ha már Robben tapossa a vonalat a balszélen.

Feketébe burkolózva, a Sevilla fiatal tehetségét siratva készülnek a La Liga csapatai a második fordulóra. Antonio Puerta tragikus halála miatt természetesen minden mérkőzés néma megemlékezéssel kezdődik a hétvégén és bizony lesz csapat, ahol nem csak a gyász miatt ködösödnek majd el a tekintetek. Néhány csapat még kihasználta az utolsó pillanatokat, hogy feltöltse keretét, az átigazolási időszak két legizgalmasabb kérdése viszont olyan véget ért, mintha mi sem történt volna: Riquelmét sikerült távol tartani a Calderontól, míg Sevillába nem futott be megfelelő összegű ajánlat Alvesért, így mindketten maradtak, ahol voltak.

Levante – Murcia 1-1
A nem sok pénzből, de annál több ésszel összevásárolt Murcia bemutatkozásnak egy igazi nagyhalat gyűrt maga alá, az ebből táplálkozó önbizalom pedig elégnek bizonyul majd a Levante-féle kiesőjelöltek ellen. A valenciaiaknak viszont az ilyen meccseket mindenképpen hozniuk kellene otthon, úgyhogy már krétázhatjuk is be a bazi nagy X-et a szelvényünkbe.