Nem vagyunk olyanok, mint azok, akiknek ha bejön a tippjük, titokzatos mosollyal csak annyit mondanak: Na ugye, én megmondtam. Most viszont tényleg nagyon reménykedtünk, hogy a vasárnapi meccsre (Watford – Southampton) adott jóslatunk beváljon, ugyanis, ha a Lódarazsak nem tudnak nyerni otthon a Szentek ellen, az újonc Bristol a következő fordulót a tabella első helyén várja (a dolog kisebb szépséghibája, hogy mivel a következő fordulót kedden-szerdán rendezik, nem biztos, hogy sokáig tartott volna a Vörösbegyek dicsősége). Na de mindegy, nyert a Watford, a Bristol City így is szombat délután kb. 6-tól vasárnap délután kb. 4-ig az első helyen állt.

Plymouth Argyle – Cardiff City

Valahogy mindig is így képzeltük el a legendás bányásznapi mérkőzéseket: szikrázó napsütés (amitől persze a pálya egyik felén zajló eseményeket alig lehet követni), léggömbök eregetése a sípszó előtt, sok gyerek a nézőtéren és rekord bevétel a stadion büféiben. Úgy tűnt tehát a meccs előtt, hogy minden körülmény adott a Plymouth első hazai győzelmének megszerzéséhez a Cardiff ellen.

Kiváncsian vártuk, hogyan muzsikál majd a Fowler – Hasselbaink támadószekció, de Dave Jones menedzser úgy döntött, hogy Fowlert nem jelöli a kezdőbe. Hasselbaink nem sok vizet zavart elől, és be kell vallanunk annak ellenére, hogy irtóztató nagy gólokat és sokat rúgott pályafutása csúcsán, soha nem kedveltük igazán. Valószínűleg ez amiatt is lehet, hogy 1996 nyarán a Lisszabon és Valenca do Minho közötti vonatúton a frissen vásárolt és kincsként őrzött (meg ne gyűrődjön) A Bola színes bajnoki beharangozó magazinját olvasgatva szénné röhögtük magunkat egy Jimmy (ez volt a teljes neve a füzet szerint, a portugálok nem komplikálják túl a dolgokat) nevű csávón a Boavistából. Abban a szezonban egyébként, mint utólag kiderült 29 meccsen 20 gólt szerzett és meg sem állt Leedsig. Na mindegy.

A magyarok közül is csak Tímár kezdett, amit egyébként már sejteni lehetett Ian Holloway menedzser meccs előtti nyilatkozataiból. Ezennel jelentjük, hogy sikerült megfejteni a Tímár-titkot! Eddig ugyanis nem nagyon értettük, hogy a magyar mezőnyben nem különösebben ismert védőt, hogyan szúrta ki a Plymouth és mi lehet az a különös képessége, ami hétről-hétre benntartja a Zarándokok kezdőjében. A Tímár titka az, hogy valójában nem magyar, hanem brit. Ahogy felugorva könyökkel a világ legtermészetesebb módján leveri az ellenfele fejét, egy rossz megmozdulásnál fakoffol, irtó meleg helyzetben elcsúszva lukat rúg, de rögtön utána a másik kapunál szögletből magabiztosan veszélyeztet, azt magyar védő nem tudja. És ez igenis nagy szó. Hasselbaink egyébként nem is rúgott gólt mellőle.

Az első félidőben a MU-nevelés Sylvan Ebanks-Blake (akit neve alapján az angol királyi család egy távoli rokonának is hihetne az olvasó) egy kipattanót bombázott droppból a bal felsőbe fantasztikus ütemtört mozdulattal és kissé fordított alapállásból. A beadást egyébként az a Dan Gosling ívelte be, aki 17 évesen a napokban 2010-ig szóló szerződést írt alá (jobban mondva ő és anyukája) a Zarándokoknál, visszautasítva több érdeklődő elsőosztályú klubot.

Szünet után Halmosi és Buzsáky beállításával az addig kicsit csapkodó játék élvezhetőbbé vált, formás támadások kezdtek kialakulni, az egyik végén hamar tovább növelte előnyét a Plymouth: Buzsáky távolról megeresztett középre tartó lövését Turnbull kapus Ebanks-Blake elé paskolta, és a szigorú bajszos ébenfekete center ismételten nem hibázott.

A délnyugat-angliai vásári hangulatot azonban a Cardiff elrontotta, mivel a középpályás Gavin Rae egy kipattanóból szépített, sőt az utolsóelőtti percben a frissen beállt skót válogatott csatár, Steven Thompson a surranópályáról egyenlített. 

A Zarándokok tehát győzelmet eresztettek ki a kezükből egy szinte már megyert meccsen, ahol kiderült Fowler és Hasselbaink már nem a régi és csak az ellenfelek beszaratására jók, korábbi nagy kedvencünk, Trevor Sinclair sem nagyon tarja rettegésben az ellenfél védelmének baloldalát, valamint jó formában lévő Buzsáky és Halmosi nélkül a Plymouth nem nagyon álmodozhat a rájátszást érő helyek valamelyikéről.

Lássuk röviden mi történt az 5. forduló többi összecsapásán:

Valóban a forduló legnagyobb meglepetése volt a Bristol győzelme a forduló előtt a tabellát vezető Coventry ellen. A győzelemben, ami nem volt olyan magabiztos, mint azt az eredmény alapján hihetnénk, a Farkasoktól nyáron igazolt Michael McIndoe játszotta a főszerepet (az első gól szerzője), na jó egy kicsit az égszínkékek kapusa Konstantopoulos is, aki a második gólnál McIndoe beadását egészen egyszerűen bepaskolta a saját kapujába. A meccs meglepetése, hogy Lee Trundle nem szerzett gólt. Az viszont egyre kevésbé megy meglepetésszámba, hogy Vaskó Tamás nem játszik. Most még a padra sem fért oda. Coventry 0 Bristol City 3

A Blackburntől kölcsönbe vett Paul Gallagher góljával megszerezte a PNE idénybeli második gólját és ezzel első győzelmét. A végeredményt telibe találtuk, de ez valahogy egyáltalán nem okoz örömet, sőt. Elképesztő nagy szarban vannak a Baglyok: a Sheffield Wednesday élete talán legrosszabb szezonkezdetét produkálja, Brian Laws menedzser állását már csak egy Burnley elleni otthoni győzelem mentheti meg kedden este. Preston North End 1 Sheffield Wednesday 0

James Beattie két góljának köszönhetően fordítottak a Pengék otthon a Wolves ellen, akiknek a Freddy Eastwood helyén pályára lépő Stephen Elliot (akit másodszor igazolt le McCarthy mester, először 2004 nyarán még a Sunderland csapatához) szerzett vezetést az első félidőben. A végeredményt Jon Stead állította be a ráadás perceiben megmentve ezzel Bryan Robson menedzsert. De valaki magyarázza már el, miért akarja Robbo leigazolni Ze Mariát??? Sheffield United 3 Wolverhampton 1

A West Brom tovább folytatta remeklését a Hawthornsban (ahol idén még gólt sem kaptak): az ezúttal Gera nélkül felálló Bőgatyások csúnyán elintézték a jó bajnoki rajtot vevő Ipswichet. A végeredmény azonban egyáltalán nem tükrözte a játék képét: a Watfordba távozott Ellington pótlására a Man. Citytől kölcsönbe vett fiatal izomkolosszus, Ishmael Miller jutatta vezetéshez a hazaikat, de a második félidőben a meccsre a sérüléséből mégis felépülő Alan Lee akár 10 gólt is szerezhetett volna. Ami nem sikerült a Traktoros Fiúknak egy teljes félidőn át, az a West Bromnak háromszor is három perc alatt a legvégén. WBA 4 Ipswich 0

A kezdőcsapatba visszakerült Boaz Myhill hatalmas bravúrral kiütötte Ricardo Fuller távoli lövését, de a kipattanót Rory Delap már nem hibázta el a meccsen, ahol bemutatkozott a Tigriseknél Jay-Jay Okocha. David Livermore (aki úgy került 2006 nyarán a Hull Cityhez, hogy előtte csupán tíz napig volt a Leeds játékosa) gondoskodott arról, hogy a nigériai cselkirály ne lógó orral és vesztesen hagyja el a pályát élete első Championship-mérkőzését követően. Hull 1 Stoke 1

Fülöp kapus visszatért a kapuba a QPR ellen, ahol kevesebb, mint tíz perc választotta el az új menedzsert, Gary Megsont attól, hogy győztesen mutatkozzon be a Leicester közönsége előtt. A mérkőzés egyértelmű főszereplője Mikele Leigertwood (ex-Palace) volt, aki tizenegyest érően szabálytalankodott (a pontrúgást Ian Hume értékesítette), majd korábbi hibáját jóvátéve 35 yardról (32 méterről) bombázott Fülöp kapujába. Fülöp bravúrjai is kellettek az utolsó percekben ahhoz, hogy a Parkőrök ne vigyék el mind a három pontot a Walkers stadionból. Leicester 1 QPR 1

A Blackpool kétszer is egyenlített a Burnley ellen, bár Ade Akinbiyi a 86. percben szerzett gólja után mezét a feje felett pörgetve minden alappal gondolhatta úgy, hogy a győzelem és az azzal járó három pont már zsebben van. A Királyt helyettesítő dán Jensen azonban egy nagy klasszikust, a részeg pincér számot előadva tett róla, hogy pontosztozkodás legyen a vége. Ide a rozsdás bökőt, hogy Király kedden visszakerül a Burnley kapujába. Burnley 2 Blackpool 2 

Úgy látszik a Charlton idei heppje tótágas meccseket játszani: kétgólos előnyt leadni, kétgólos hátrányból visszajönni (ld. 3. fordulóban a Sheffield Wednesday ellen). Most az utóbbi fordult megint elő, de ezúttal nem volt akkora szerencséje az Atlétásoknak, hogy a győzelmet is megszerezzék. 2-0-ra ment az első hazai győzelmének megszerzésében bízó Colchester, de közvetlenül a szünetet megelőzően Todorov szépíteni tudott. Connolly direkt pirosa az 55. percben aztán megpecsételni látszott a Colchestert, de a Charlton tudásából csak egyenlítésre futotta a kínai Zhi Zheng kínai ballábának jóvoltából. Colchester 2 Charlton 2 

Simon Davey menedzser szerint szerencsével ugyan, de otthon tudták tartani a Korcsok a három pontot, ami még aranyat érhet a későbbiekben. A menedzser valószínűleg arra utalt, hogy közvetlenül az első félidő lefújását megelőzően Williams öngóljának köszönhetően a csapata vezetéssel vonulhatott az öltözőbe. Az is igaz viszont, hogy az injekcióval vagy anélkül pályára lépő Ferenczi (akit a menedzser, a szurkerekkel ellentétben egyszerűen csak Stan-ként emlegetett) fejese a keresztlécen csattant és nem sokkal ezután növelni tudta előnyét a Barnsley. Ezen a meccsen semmi nem akart összejönni a Scunthorpe-nak, sőt ezúttal még szépítésre sem futotta az erejükből: majdnem egy éve fordult velük elő utoljára, hogy nem szereztek gólt. De mi továbbra is kitartunk: Hajrá Vas! Barnsley 2 Scunthorpe 0

A Crystal Palace csatárai három meccs óta képtelenek a kapuba találni: a Sasok zsinórban a harmadik meccsüket vesztik el 1-0-ra. A meccs egyetlen gólját ezúttal a nyáron a Banik Ostravától a Norwich-hoz szerződött Střihavka szerezte a vén csataló Dion Dublin beadásából. Mi már régóta mondjuk: kifelé Peter Taylorral a Selhurst Parkból! Nála egyébként csak Brian Laws érezheti kevésbé biztonságban az állását, na meg persze egy osztállyal feljebb Martin „Tony Soprano” Jol. Norwich 1 Crystal Palace 0 

A forduló zárótalálkozóján a friss szerzemény Ellington helyére beálló Darius Henderson bizonyult ismét nyerőembernek: az utolsó tíz percben egymaga fordította meg az eredményt a tabella élére repítve ezzel a Lódarazsakat. Priskin Tamásnak (akit ezúttal sem küldött pályára Boothroyd mester) bizony fel kell kötnie a gatyáját, ha rendszeres játéklehetőséghez akar jutni. Ilyen az élet: ha a 81. percben lefújta volna a bíró a meccset, a Southampton feljött volna egészen a 4. helyig, de így maradt a kiábrándító 19.-en. Watford 3 Southampton 2

A forduló válogatottjába megint nem került be Fülöp kapus, a helyét ezúttal a West Brom hálóőre, Dean Kiely foglalta el, akinek Alan Lee egészen egyszerűen nem tudott szombat délután gólt rúgni. Érdekesség, hogy a csatársort az angol válogatottat is megjárt, de ott gólt sosem szerző, a fordulóban viszont egyaránt duplázó Kevin Phillips és James Beattie alkotja.

A tabella elején nagy volt a mozgás: élre tört a Watford, pontelőnnyel megelőzve a közvetlen feljutást érő második helyen álló Bristolt. Az esélyes csapatok kezdenek feljönni, így a West Brom és a Charlton is rájátszást érő helyen állnak, míg a kieső helyeken továbbra is a QPR, Preston North End és Sheffield Wednesday alkotta hármas osztozkodik.

Tekintettel arra, hogy a heti két meccset (azaz a szerda-szombat-szerda ritmust) nekünk is meg kell szokni, mint az NB I-ből külhonba szerződött egyszeri játékosnak, a hétközi forduló előtt az esélylatolgatás ezúttal elmarad. A forduló párosításai a következők: Blackpool – Sheffield United, Bristol City – West Brom, Charlton – Norwich, Crystal Palace – Coventry, QPR – Plymouth, Scunthorpe – Preston North End, Sheffield Wednesday – Burnley, Stoke – Barnsley, Wolverhampton – Hull, Cardiff – Watford és Southampton – Colchester.