Essünk túl rajta gyorsan: ahogy anno Bede kolléga a Barcával kapcsolatban megjegyezte, most a Lyonnál mondhatjuk, hogy ez bizony fin de un ciclo, azaz egy korszak vége. Teljesen lényegtelen, hogy kik és miért távoztak az elmúlt két évben a csapattól, a lényeg, hogy a jelenlegi OL-től már nem várhatjuk azt a bátor és szemet gyönyörködtető játékot, amellyel például az elmúlt években a Real ellen kényeztettek minket. Ennyit róluk, nagyon fáj kimondani, de sajnos több szót nem érdemelnek.
A Barcelonával kapcsolatban viszont több gondolat is kavarog a fejünkben, melyek közül az első, hogy ahogy idén, úgy tavaly nyáron is elkövettek egy nagy hibát: Henry leigazolásával késtek egy évet, Ronaldinho eladásával pedig késnek egyet. Henry kicsit még keresgéli önmagát, (de nem úgy, ahogy Sheva tette!) Ronnie viszont nemhogy pótolható, de nem is kellene venni senkit a helyére. Amikor tegnap Rijkaard lecserélte és behozta Iniestát, joggal gondoltuk, hogy átállnak a klasszikus kétcsatáros játékra, de nem így történt. Az ifjú fedezet ugyanis pont Ronaldinho helyét foglalta el és balról indulva szolgálta ki tökéletes passzal Messit, a rendező pedig pofátlanul bevágta a padon ücsörgő brazil ábrázatát, amiről megtartjuk magunknak a véleményünket, mely úgy érezzük, sokunké… Amikor azt halljuk, hogy Ronaldinho lenne Zidane utódja, eszünkbe jut a legnagyobb különbség a két játékos között: Zizou minden egyes cselének értelme és célja volt! A fiatal brazil lesz még szerintünk olyan formában, mint két éve, fogja még varázslatos labdákkal kiszolgálni társait, lő még olyan gólokat, amilyet rajta kívül nagyon kevesen tudnak, ám talán ezt már nem a Barcában teszi. Az erősödő konkurencia (egészen elképesztő ez a két srác!) sem hisszük, hogy javítana a helyzeten és sajnos egyre több a hiszti, a legyintgetés és a bírókkal foglalkozás is.
Magáról a meccsről annyit érdemes megjegyezni, hogy hiába borult fel a pálya, a hajráig nem sikerült a Barcának lezárni a nyitott kérdéseket, ami (láttuk már sokszor) bizony igen veszélyes, hiszen például a Betis ellen tavaly egy bajnoki címükbe került, hogy nem sikerült bevinni a döntő csapást. Most nem egyenlített az ellenfél, Henry pedig reményeink szerint nem csak időlegesen bogozta ki a gólzsák csomóját.

A csoport másik összecsapásán a Stuttgart talán jó lehetett volna egy döntetlenre, de a mérkőzés elején kínálkozó lehetőségeit rendre elhibázta és bár a szünet után sikerült megszerezniük a vezetést, ezt Adam pár perccel később egy remek lövéssel kiegyenlítette. A Meira ostoba szabálytalansága után megítélt büntető pedig már a skótok vezetését jelentette és a várakozásoknak megfelelően ezzel meg is nyerték a meccset.

A Sporting-Manchester United meccsen a Rooneyt ismét csatába küldő vendégek a két ex-sporting játékosuk révén veszélyesebben játszottak, de a mérkőzés két legnagyobb védését a vörösök kapusának kellett bemutatnia. Bemutatta mindkettőt becsülettel, így a MU megszerezte a jogot, hogy a következő idegenbeli BL-meccsein a cseresorát játszassa, amit kényszeredett vállrándítással fogadunk, mert nagyon gyúrtunk a Roma-Manchester visszavágóra. Eközben egyébként a rómaiak a Dinamo Kijev ellen bizonyították, hogy a kontinens egyik legjobb és legeredményesebb fociját játszó farkasok otthonukban nem kegyelmeznek senkinek. Perrotta korai találatát Totti toldotta meg a kényelmes hazai győzelmet hozó meccsen.

Óva intenénk mindenkit attól, hogy meglepetésnek nevezze az Inter törökországi vereségét. Az olaszok ugyanis mesterei az ilyen mérkőzések elbukásának, ezen kívül a Fener egyáltalán nem rossz csapat. A Nerazzurik szerencséjére a csoport nagy jóindulattal sem nevezhető leküzdhetetlennek, így ez a baki akár simán bele is férhet, csak akkor nem fog ártani, ha két hét múlva a keret erejének megfelelő támadójátékot mutatnak a PSV ellen. Annál is inkább, mert a hollandok élvezetes meccsen szűk vereséget mértek az orosz kirakatcsapatra és egyébként is szokásuk továbbjutni a csoportjukból. Mindenkinek szólunk, hogy októbertől kezdődően nem olyan marha kellemes Moszkvában játszani, úgyhogy így tessenek készülni, ráadásul a CSZKA nem a bolíviai válogatott, mely kizárólag a természet segítségében bízik.

Ritka élmény kínálkozott Londonban, hiszen manapság egy játszó csapat is ritka a pályán, nemhogy mindjárt kettő. Mivel sajnos nem láttuk az egész meccset, így nem tudjuk megállapítani, hogy az Arsenal ellenállhatatlan játékának köszönhető –e a sima 3-0, vagy vendégeik fogtak ki ennyire rossz napot, de mindképpen meglepő az eredmény. Ezt a Sevillát nem szokták így helyben hagyni, ebből kiindulva muszáj elhinnünk, hogy az Arsenal tényleg ilyen marha jó kis csapattá érett a tavalyi (bukdácsolással gazdagon tarkított) szezon során. Még egy csatárt és egy jó kapust azért ránézésre hiányolunk a keretből, de Wengernek még mi sem merünk beszólni.
Minden bizonnyal kedves olvasóink is hupililát hánynak az olyan patkányság láttán, mint a gólja után a szurkolókat csendre intő játékos. A colos román gyerek pont ezt csinálta a Prágában szerzett egyenlítő találata után (talán egy ősi román szokásról van szó?!), de tudjuk ezt be minden bizonnyal roppant kicsiny agytérfogatának, hiszen az összefoglaló elején láthatjuk, micsoda irdatlan kreténségért kap sárgát. A helyzetek alapján egyébként megérdemelt győzelmet aratott Prága ezidáig kevésbé ismert felének csapata, amihez mi csak annyit tennénk hozzá, hogy sok olvasónkkal ellentétben mi üdvözöljük a keleti csapatok előretörését.