Helyi riválisok szállták meg a táblázat első fertályát a La Liga 6. fordulója után, hiszen a dobogón a Valencia és a Villarreal feszít, míg az első hatban további két barcelonai és két madridi csapat kap helyet. Ki könnyebben, ki nehezebben, de mindannyian hozták a hétvégi meccseiket, mögöttük egy masszív ötösfogat tusakodik a középmezőnyben és lent is kezd összerázódni a tabella, aminek további madridi és valenciai csapatok isszák a levét kétpofára. Ha már a városi csatározásokra hegyezzük ki beharangozónkat, említsük meg a Betis hazai győzelmét és a Sevilla bukdácsolásának újabb állomását, melynek köszönhetően a város mindkét felében változatlanul siralmas hangulat uralkodik.

FC Schalke 04 – Hertha BSC 1-0
Uhh…hát ez elég komoly mélyütés volt. Félő, benne voltam abban a kilenc emberben, aki nem horpasztott nyálcsorgatva legkésőbb a 73. percben. No, nem mintha akkor éppen lett volna esemény, csak a példa kedvéért mondjuk. Ezen a meccsen ugyanis egyetlen dolog történt. A Schalke nagyjából 30 perc alatt felmérte, melyik is az igazi arca a négy győzelem - három vereséggel álló vendégeknek, a sokadig lehetőségüket (főként Kurányi és Lövenkrands veszélyeztetett, aki rúgathatott is volna Kevinnel egyet ha nem önző) gólra váltották Rafinha tizenegyese formájában (Von Bergen 2 ütemmel maradt le a szélvész Jonesról), aztán finoman szólva kerülték a gólra törő játékot, és valószínűleg már fél szemüket Trondheimre vetve (vs. Rosenberg, BL) kotlósként őrizték a gólocskájukat. Négy forduló óta először bolygatta meg a kezdőt Favre (Paja kárára), de a védjegyének tekinthető gyors, egyérintős játékot nem nagyon látta viszont a gyepen. Már csak azért sem, mert ezúttal egy ékkel kezdett, Pantelic meg bármerre futott legalább két kellemetlen árnyék követte. Hiába hozott be később két csatárt (az általában kezdő Limát, és a kötelező csere Okoronkwót), valamint az U21 válogatott, saját nevelésű Ebert, érdemben nem tudtak változtatni a játék képén. Luciónak meg kitartást kívánunk a hat hónapos rehabilitációjához, ami térszalag-szakadása miatt szükséges.

Még folyik a mocorgás, de lassacskán mindenki elfoglalja a táblázaton azt a helyet, ahol a szezon jelentős részét tölteni fogja. Mocorgás alatt pedig azt értjük, hogy az élboly szinte komplettnek tekinthető - azzal a nem elhanyagolható kitétellel, hogy kiguvadó szemmel keresgéljük onnan a Milant, mely jelen pillanatban a 11. helyen toporog kétségbeesetten. Hátul semmi keresnivalója a Torinónak és az Empolinak, meglátásunk szerint ők is elindulnak (sőt, a toszkánok már el is indultak) felfelé, átadva a helyüket Parma-Catania-Cagliari hármasnak, hogy döntsék el, melyikük kíséri el szomorú útjára a Reggina-Livorno párost a szezon végén. Ja, és volt egy szuperrangadó is, melyről nehéz lesz okosat mondani, lévén a 28. percben eldőlt, de azért megpróbáljuk.

Szép, nyugodt fordulóra számítunk a La Liga 6. játéknapján, akad ugyan néhány olyan összecsapás, melyen születhet meglepetés, de a legtöbbje tükörsimának tűnik első blikkre. Ennek ellenére azért sok mindenre kíváncsiak vagyunk, többek között például arra, hogy magához tér –e a Sevilla, tartósnak mutatkozik –e az Atléti javulása és kiesőhelyre csúszik –e a Depor a fordulót követően. Válaszaink dióhéjban: igen, igen, igen. Akit bővebben is érdekel, az mit sem törődve a közvetítések színvonalával, bátran huppanjon a kanapéra és kövesse az eseményeket velünk – persze, csak ha már készen van az NST kvízzel.

Recreativo Huelva – Valencia 1-2
Nem valami bátor tipp, tudjuk mi is, de annyira kínálja magát, hogy muszáj. A szezon során eddig egyetlen normális félidőt produkáló vendégek talán most meg is érdemlik majd a győzelmet, mert egy dobogós csapatnak azért illene mutatnia is valamit. A Recrének pedig tökéletesen megfelel a szezon végén is az a hely, ahova a vereséggel visszacsúszik.

A tavalyi szezon első és második helyezettje csap többek között össze a Serie A 6. fordulójában, mely Torino városán kívül egész Olaszországot lázban tartja. Ott ugyanis vasárnap 2003 óta először derbit rendeznek (természetesen a meccs után lesz Torino-derby postunk), ez pedig mindkét csapat szurkolóit sokkal jobban érdekli, mint a Roma nagyarányú győzelme az Inter ellen. További kérdések, melyekre választ keresünk: merrefele tart éppen hétvégén az udinei hullámvasút? Hányat zabál a Catania a felbőszült Milan ellen? Elvállalja a bakó szerepét a Fiorentina Orsi edző Livornója ellen?

Milan – Catania 4-2
Egyáltalán nincs szerencséje a Milannak ebben a szezonban, amiért már korábban is okoltuk a pad rövidségét, a töketlen támadójátékot a kenyérpusztító csatárokkal, melyekhez Ancelotti rendszeresen hozzáteszi a magáét a bírók oltásával. Akárhogy is, 5 meccs után egy győzelem és három döntetlen szerénykedik a BL-győztes lőlapján, ez pedig borzasztóan kevés egy Kakát és Seedorfot a fedezetsorban tudó csapattól. Ugyan csak egy ponttal szereztek többet, mint hétvégi ellenfelük, a Catania ellen megindul a feltámadás, melyet talán a legnagyobb adós, Gilardino vezényel majd.

A Carling Cup (ligakupa) hétközi 3. fordulója vegyes eredményeket hozott a Championship még állva maradt klubjai számára: 12 csapatból 5 jutott tovább, úgy, hogy ketten ráadásul egymás ellen játszottak. Egygólos vereséggel búcsúzott a Burnley (Nugent megszerezte második portsmouthi gólját a szezonban, igaz előtte hencelt egy kicsit, amitől viszont Király kapus, és az egész csapat üvöltözött vörös fejjel), a Plymouth (Dean Ashton az utolsóutáni-utáni-utáni percben szerezte meg a győzelmet a West Hamnek, reméljük tetszett értesülni róla Mr McClaren!) és a Norwich (a Man Cityhez még Pearce által szerződtetett görög Samaras az érte kifizetett 6 millió fontból törlesztett egy keveset), míg a Hull (Chelsea 0-4) és a Sheffield Wednesday (Everton 0-3) nagyobb pofonokba szaladt bele első osztályú ellenfelével szemben. Nagyot kellett nevetni viszont a Charltonon: miután a 4. percben vezetést szereztek idegenben a Luton ellen, igaz hosszabítás után, de 3-1-es zakóval buszozhattak haza az Atlétások a Kenilworth Roadról.

Na de lássuk azt a dicsőséges ötöt: a Blackpool a tavaly még szintén másodosztályú Southendet búcsúztatta hosszabbítás után, a Sheffield United egy sima ötössel küldte haza a ligakupában eddig vitézkedő Morecambe-et (az önbizalomhiányban szenvedő Billy Sharp és a klub színeiben első góljait szerző jamaikai Luton Shelton kettőt vágott, míg a sérüléséből felépülő, a nyáron a Villából érkező Lee Hendrie egyet), míg a Leicester idegenben az általunk nemrégiben hiányolt Matty Fryatt góljával búcsúztatta az Aston Villát. A forduló legnagyobb meglepetését azonban a Coventry szolgáltatta, az Égszínkékek a zsúfolásig megtelt Old Traffordon (amiből 11 ezer vendégszurkoló volt!!!) jutottak tovább a Szúnyog becenévre hallgató máltai Michael Mifsud (asszem mi is egészen jól emlékszünk rá 2006 októberéből) duplájával. A MU összeállítását olvasva, az ember arra jött rá, hogy valószínűleg a hatodik, hetedik számú csapatot küldte pályára Ferguson. Ezt viszont meg Coventryben (és egyébként itt, a Népstadion árnyékában is) vastagon leszarják. A Hawthornsban a kupaforduló egyedüli olyan összecsapását rendezték, ahol két Championshipben érdekelt csapat lépett pályára (WBA – Cardiff). A hazaiak mestere Tony Mowbray (akinek a keretében egyébként kb. 35 játékos van) úgy gondolta megteheti, hogy a legfontosabb játékosait (Hoefkens, Barnett, Robinson, Gera, Koren, Phillips) pihenteti, ez a csapaton meg sem fog látszani. Csak annyira látszott meg, hogy a vendég Cardiff City 30 perc után már néggyel ment a hazai Bőgatyások ellen, akik otthon eddig a meccsig még gólt sem kaptak! Minden találatot a nagyöregek szereztek: Robbie Fowler a hétvége után újra duplázott, míg Trev Sinclair és Hasselbaink is betalált. A vereség gólarányát az egyre jobb formába kerülő Ishmael Miller (mindennap imádkozunk, hogy Sexy Sven ne rendelje vissza Manchesterbe, a negyedik vonalbeli Európa-válogatottja cserepadjára) csökkentette két góljával.

Szép lassan három részre szakad a mezőny, lesznek ugye akik a második helyért küzdenek (szűk elit), aztán az egymást módszeresen körbeverő kritikus tömeg, végül a négy-öt kiesés ellen küzdő kicsi. Abszolút rangadó a Bayer (2) – Bayern (1), a kisdöntő címet pedig a Schalke – Hertha derbi kapja. Lesz meglepetés bőven, ezek közül a BVB megsemmisítő veresége emelkedik ki.

FC Schalke 04 – Hertha BSC 2-0
Az utolsó hat gelsenkircheni vendégszereplése alkalmával egyetlen gólra futotta a berlini alakulatnak, a Schalke idén sem az ő ligájuk, országos egyes díszlépésben. A hazaiaknál jeges félelemmel a szívében ugyan, de megint pályára léphet Varele, aki nyolc hónapon túl gyógyuló rémálmot őriz az előző, februári találkozásukról. Felépülése kész csoda, de könnyű annál a csapatnál, amelyik II. János Pál kedvence. A hazaiak elsősorban elől erősek, eddig tizennégyet vágtak soros ellenfelüknek, a valljuk be némileg arctalan berliniek meg inkább tusakodásban jók. A Herthánál két válogatott védő áll középen (de most Simunic helyett von Bergen kezd majd), kulcskérdés lehet a két fiatal szélsőhátvéd, Chahed és Fathi produkciója. Tavaly hasonló leosztásban Kurányi és Lövenkrands góljaival 2-0-ra nyertek a kékek, nem lepődnénk meg ha a történelem ismételné önmagát.

Amikor azt látjuk, hogy Miatow kolléga csodaszép kékmezes csapatától röpke egy óra alatt játszi könnyedséggel juttok el az olasz bírósporttársig, akkor nincsenek kétségeink afelől sem, hogy nem nagyon tudunk olyat kérdezni, ami kifog az NST olvasóin. Azért megpróbáljuk, hiszen hosszú hetek munkálkodásának eredményeként csak összegyűlt 20 olyan kérdés, melyet méltónak érzünk olvasóink elé tárni. Szeptemberi tesztünkben egyaránt megtalálhatók őrületes rekordokra irányuló kérdések, alapfokú angol nyelvtudást igénylő kutatnivalók és most először magyar futballhoz kapcsolódó érdekességek is, melyeket Kárpáti Tamás gyűjteményéből válogattunk ki. A díjazásban egyelőre nincs változás, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy valami méltó ajándékot adhassunk a győzteseknek, reményeink szerint hamarosan már ebben is előrelépésről tudunk beszámolni. A válaszokat pedig most a változatosság kedvéért a benitonstKUKACyahooPONTcom címre várjuk egészen keddig, amikor a győztesek neve mellett a helyes megfejtéseket is közkinccsé tesszük. Mindenkinek jó mulatást kívánunk!

Miután a gömb szakszerű használata egy döntetlen csúszással tökéletes eredményt hozott benitónak az olasz bajnokság meccseit illetően, egy nagy levegővétel után elhatároztuk, hogy a távolabbi jövőbe is megpróbálunk ugyanilyen szakszerűen belekukkantani. Mit mondjunk, elborzadtunk :
"2012, Összeurópai liga, 9. kör: A forduló egyik legnagyobb rangadóján, a Bayern München - Barcelona meccsen a 28. percban Koman Vladimir, aki huszonhétszer szerepelt Ukrajna, és háromszor Nyugat-Ukrajna válogatottjában, védhetetlen gólt ragasztott a Barcelona kapujának jobb felső sarkába. Fülöp emelni sem tudta a kezét." Durva, ugye? 
Kezdtük megérteni, hol csúszott el az az egyetlen döntetlen egy nap távlatából.
A "Vissza a Jövőbe" c. fimből tudjuk, hogy a jövő ismerete eltorzíthatja az időhorizontot, vagy mit, és egyszerre több szálon futó jövőt eredményezhet. Ez valamiért rendkívül veszélyes, így egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy a világ megmentése érdekében inkább ismét a kőkorszaki nézésünket bevetve próbáljuk meg kiolvasni a gömbből a Premier League 8. fordulójának eredményeit.

A gondviselés fogta mindkét kezünket, hogy nem harangoztuk be a La Liga 5. fordulóját! Lett volna ugyan egy telitalálatunk (a Valencia ugyanis ráállt a 2-1-es győzelmekre), de a többivel olyan lendületesen aláztuk volna bele magunkat a porba, hogy teljesen jogosan köszörülte volna rajtunk a klaviatúráját az összes spanyolfoci-barát.

Először is, ki engedte meg a Mallorcának, hogy 0-2-ről fordítva négyet vágjon újdonsült pártfogoltunknak, a Valladolidnak? A forduló legtöbb gólt hozó meccsén a vendégek a La Liga legviccesebb nevű csatárának, Bartolomeo Ogbechének a találatával szereztek vezetést, melyet a szünetig meg is dupláztak, majd bizonyára fejben elköltötték a győzelmi prémiumot, hazacsörögtek, hogy nefürgyéle! és kikocogtak a pályára, hogy kedélyesen elfocizgassanak még egy háromnegyed órácskát. Igenám, de közben a Mallorca minden mindegy alapon megindult előre és öt perc leforgása alatt döntetlenre mentette a meccset, majd a hajrában a meglehetősen punnyadék lila védelem ingadozásait kihasználva berámolt még kettőt és behúzta a három pontot. Nesze neked győzelemmel felérő döntetlen a Real ellen… (Mallorca – Valladolid 4-2)

Tisztelt közönség, már csak holnap déli 12 óráig kell várni, hogy ismételten lemérhessék futballal kapcsolatos hozzáértésüket, elhivatottságukat és websurfing skilljüket - melyeket már korábban is meggyőzően bizonyítottak, ám ezúttal ultra-szemét kérdésekkel jelentkezik az NST David Beckham IQ és futballkvíz. Pechetekre találtunk egy megátalkodottat, akinek az a roppant furcsa hobbija, hogy a magyar futball történetében áskálódik, az ő gyűjteményéből is szemezgettünk a teszt készítésekor. Reméljük, jól szórakozik majd mindenki, aki veszi a fáradtságot, hogy az érdekességek nyomába eredjen, a többiek pedig a győztes kihirdetésekor (kedden) szembesülhetnek a helyes megfejtésekkel.

Borussia Dortmund – Hamburg SV 0-3
Tippünk ugyan csúnyán elment, de a csillagos részben jeleztük, gond lehet, ha a HSV lövi az elsőt. Hát lett, de már kezdés előtt, hiszen Dolly egyetlen jó tanácsunkat sem fogadta meg és már a felállásból tisztán látszott a csatavesztés. Weidenfeller érthetetlen módon visszakerült a hibátlan Ziegler helyett, a védelem továbbra is tragikus (csak a Cottbus kapott több gólt, Wörns nagyapó tudna erről mesélni), de erre ritkábban derülne fény, ha a középpályán öt másodpercnél tovább meg tudnák tartani a labdát, vagy akár a széleken veszélyes támadást kezdeményezni. De neeem, ezek képtelenek felépíteni egy támadást, már a Werder ellen is két Dédé nagykeresztből lőttek gólt. Blaszczykowski (a nővérke biztos rátenyerelt a klaviatúrára a szülészeten) leglatinosabb tulajdonsága, hogy Kuba néven futtatja magát (amúgy ez a Jakub becézett formája lengyel tezsvéreinknél), Tinga csak védekezik, jó olasz játékos meg nem szerződik külföldre, ugye, Federico? Szerencsétlent jobbról-balról őrölte a de Jong – Jarolim páros, a többiek meg csak nyomozták a labdát a hamburgi támadó-szekció között, és ha mégis megszerezték, Klimo meg Petric negyven méterre volt tőlük. Kringer hiába került vissza a középpályára, csak egy eszetlen kiállítással vétette észre magát. Na ez a különbség Doll és Stevens között.

Na, hát kicsit megcsúsztunk a forduló beharangozójával, de azért remélem, így is elég jó eredményt sikerül majd elérnünk a tippeléseket illetően. Valami azt súgja, most remek százalékkal eltaláljuk az eredményeket, mert közben rájöttünk, hogy kell az üveggömböt használni rendesen és ahogy szakszerűen belenéztünk, óriási meglepetéseket, papírforma eredményeket, meglehetősen sok gólt és mindössze 1 (azaz egy) döntetlent láttunk. Huhh, de nagyon izgulunk, hogy igazunk lesz –e.

Fiorentina – Roma 2-2
Talán még oda is adnánk a Romának, ha nem lenne sérült Totti, így viszont azon vacilláltunk, hogy talán a lilák húzzák be a három pontot a megbokrosodott Mutunak köszönhetően. Ha a két kapus csapatot vált, vendégsiker születik, így azonban remek, fordulatos meccsen megosztozik a pontokon a kétszer is vezető Roma és a mindkétszer egyenlítő Fiorentina. Giuly és Mancini valószínűleg egyszerre lesz a pályán, ami természetesen csak a nagynevű hiányzó miatt fordulhat elő a támadókat zsigerből megvető Spalletti együttesében, és ha már ott lesznek, mindketten beköszönnek. Frey persze még legalább 4-5 biztos góltól megmenti az övéit, ha jól sejtjük, de lehet, hogy az egyik bemegy. Majd meglátjuk.

Borussia Dortmund – Hamburger SV 2-1
Minden bizonnyal 80.708 néző előtt játszik majd a BVB a Bundesliga két alapító tagjának klasszikus derbijén (egyetlen csapatként a HSV húzza kiesés nélkül 1963 óta), és a rettegett Südtribünétől is számítunk valami extra akcióra. Hétvégén megszakadt a hazaiak menetelése, elsősorban a középpályán elvesztett labdák miatt. Ettől függetlenül azt jósoljuk, jórészt marad majd a szombati felállás és Kringének megint hátul kell majd kezdenie, ami rányomhatja  bélyegét a kombinatív játékra, a miértről kérdezzük inkább Doll mestert. Hátul variálhatna Robert Kovaccsal, Petric is tud középpályást játszani, Valdez bevethető elől, sokkal támadóbb, ezáltal szerethetőbb lenne a csapat. A Hamburgnak nem lehetnek vérmes reményei, a dinoszauruszok védelméből hiányzik a sérült Sorin – Kompany páros, valamint az eltiltott Atouba, középről meg Benjamin, folytassuk? Sok múlik majd a Castelen-Buckley párharcon, de ide Dédé be tud segíteni, Tingának pedig nincs más feladata, mint eltüntetni Rafael vdVaartot, pont úgy, ahogy Diegóval is tette. A Dortmund támadó alakzatával nincsenek különösebb gondok, Petric formáját nem kell kommentálni és Klimo is hozzáteszi a magáét. Guerrero viszont hétről hétre igazolja, amit mi már régen szajkózunk, túlértékelt sztárocska ő, semmi több. Külön pikantéria, hogy tavaly még Thomas Doll edzette az északiakat, a HSV dacból bizonyíthatja, csak az ő keze alatt játszottak pocsékul. Szerintünk nehéz lesz feltörni a sündisznó-védelmet, ám ha mégis sikerül, zsebben a meccs. Ellenben, ha a Hamburg szerezne vezetést....

Ha egy marék homokot és kavicsot beleszórunk vízzel teli üvegbe, a szemcsék először összekeverednek, majd a súlyuknak, nagyságuknak megfelelő rétegeket alkotnak, végül lassan leülepszenek az üveg aljára. Alul a súlyosak, felül azok, amelyek könnyűnek találtattak. A bajnokságok tabellája hasonló folyamatot mutat, egy lényeges különbséggel: itt a könnyűek azok, akik alulra kerülnek. Az alsóbb régiókat illetően mindig kiszámíthatatlan Prermier League-ben még javában a rétegek kialakulásának időszakában vagyunk, 6-7 fordulón keresztül ez még így is lesz. A hét végén a hetedik forulóra került sor, mégsem volt senki, aki pénteken ne Mourinhóval és a Chelseavel foglalkozott volna. Kezdjük hát mi is velük, azaz a forduló meccsével, a United-Chelsea-vel.

"Képzeljék el, milyen felháborodás lenne manapság, ha egy vagyonos üzletember egy 70.000 fős stadiont szeretne építeni lakóövezetben, és utána nemcsak megalakítaná saját futballklubját, de  rábeszélné a ligát arra is, hogy azonnali tagságot biztosítson neki anélkül, hogy akár csak egyetlen egyszer labdába rúgtak volna. Nos,  ilyen különleges körülmények között született meg a Chelsea 1905-ben, spekluánsoknak köszönhetően  és mondhatjuk, a spekuláció azóta is végigkíséri. [...] a később történtek nagy részének gyakran semmi köze sem volt a Chelsea-hez, sokkal inkább ahhoz, hogy erős akaratú, zsarnoki hajlamú egyének diktátumai hogyan változották meg a Stamford Bridge szerepét úgy is, mint futballpályaét és úgy is mint sportintézményét. Hogyan fejlődött a stadion, vagy éppen hogyan nem?"

A Stamford Bridge-ről szóló fejezet első sorai ezek, Simon Inglis "Britannia futballpályái" c. remek könyvéból, nem mi mondjuk. Természetesen mindenki arra gondol, amire és akire akar, mi éppenséggel nem a stadionra, hanem a klubra, és arra, hogy a Chelsea háza táján minden a régi. Manapság éppen nem az épület, hanem a klub vált játékszerré - vagy ékszerré, ahogy tetszik-, ami abban a pillanatban, amikor nem csillog eléggé, teher, ha ne adj' Isten teljesen megkopna, hát könnyen áruvá válhat ismét. Most az aktuális erős ember döntésének köszönhetően ez könnyen előfordulhat.

Az nst pontos és fajsúlyos elemzéseinek hála a brazil bajnokságban a hétvégére a csapatok összeszedték magukat. Két remek mérkőzést tekintettem meg. A változatosság kedvéért ismét a címvédő Sao Paulot kísérhettük figyelemmel. Valószínűleg mindenki látta már a Sao Paulot játszani. Az egész olyan, mintha nyolc fekete Ballack lenne a pályán, plusz a kiváló Rogério kapus és a nem csak a nevéért kedvencem Dagoberto. Az SPFC magabiztos játékkal a Figueirense (13.) ellen már az első félidőben eldöntötte a mérkőzést.

Sajnos az elmúlt forduló meccseiről készült beszámolóban már mindent elsütöttünk az utolsó percekben potyogó gólokkal kapcsolatban, pedig, ha valamikor, akkor ezen a hétvégén potyogtak a gólok a meccsek utolsó perceiben, de csak most igazán: 10 gól esett az utolsó tíz percben, egy olyan fordulóban, ahol a meccsenkénti gólátlag 2,91 volt! A Leicester, a Norwich és a Hull kivételével minden csapat szerzett gólt, de inkább kettőt vagy hármat. A Sheffield Wednesday pedig megszerezte első pontjait, amivel Brian Laws menedzser legnagyobb örömére megkezdheti a menekülést a kiesőzónából.

Ellentétben az olasz tippeléseknél mutatott arcpirító eredményünkkel, a spanyol bajnokságban bizony jól viselkedtek a csapatok és nem hagyták, hogy végleg porba alázzuk saját magunkat. Különösen büszkék vagyunk a Valladolidra, mely méltónak mutatkozott a bizalmunkra, a Barcelonára, mely valahogy csak feltörte az atombiztos sevillai védelmet, Javi Gurreróra, aki egymaga mentette meg a Recrét és a Betis-Valencia játékvezetőjére, aki 90 perc késéssel ugyan, de lefújta a meccset.

Kezdjük is mindjárt a Valenciával, akik eddig csak egyszer jártak úgy, ahogy minden eddig meccsükön kellett volna a játékuk alapján (a nyitófordulóban a Villarreal törölte fel velük a Mestella gyepét). Szerencséjükre most egy hozzájuk hasonlóan rettenetes futballal előrukkoló csapat volt az ellenfelük, így a nagyobb játékerő teljesen érdemtelen győzelemmel kamatozott, de szívünk szerint két bazi nagy taslival az öltözőbe küldtük volna mindkét csapatot, hogy gondolkodjanak el. (Betis-Valencia 1-2)

Északon senki nem maradt szomjas, csattantak a söröskupák, a Hanza-városokban diadalt ültek a népek. Ittak Cottbusban is, ám itt a távozó mester szolgáltatott apropót, errefelé inkább ez a divat. Szép lassan mindenki felébred, hogy elkezdődött a bajnokság, körvonalazódnak az erőviszonyok, az ikszért járó egy pont sehol sem szerepelt a kívánságlistán, egyetlen elborzasztó kivétellel.

A forduló pénteken indult, az idegenben még nyeretlen Frankfurt látogatott Bochumba, ahol 12 éve képtelenek nyerni. Most sem ez a feltett szándék vezette őket, az egy szem Amanatidisszel kezdtek csatárfronton, aki csak senyvedett a védők gyűrűjében. A hazaiak meg általában a négy védő - két védekező középpályás felállást erőltetik (ez azért a Herthának jobban megy), az agyonbiztosított meccsnek nem is lehetett más eredménye, mint a vég nélküli tusakodás és az egész stadiont beborító letargia. A legizgalmasabb esemény az volt, hogy a Zdebelt hátbavágó görög csatár csak sárgát kapott a meccs végén, erre legalább a vérmesebb drukkerek feleszméltek leplezetlen hortyogásukból. (VfL Bochum – E. Frankfurt 0-0).

Huhh, micsoda hétvégén vagyunk túl! Gyanúnk sajnos beigazolódott, elég satnya eredménnyel tippeltük meg a Serie A hétvégi összecsapásainak eredményeit, sőt, bár keveseknek tűnt fel, a tökéletesen érdektelen Atalanta – Lazio meccsre nem is mondtunk semmit (bevalljuk, atombiztosnak véltük az ikszet). Egy kicsit szomorkodunk, mert az olasz bajnokság ezen a hétvégén azt az arcát mutatta, amiért sokan elfordultak tőle: inkább küzdelem, mint szép játék, sok nézőgyilkos meccs és borzasztó színvonalú mészárlás is akadt, amellett, hogy a beharangozóban beígért sírva vigadozás azért csak megtörtént a Juventus római döntetlenjének okán. Lássuk tehát, mit gondolunk a Serie A 4. fordulójában történtekről, mert véleményünk az van!

Tisztelt olvasóink, fogadják sok szeretettel a Nou San Trafford történetének első vendégszerzőjét, Kárpáti Tamást, aki a Sampdoria-Genoa derbiről készített kis írásával igyekszik megismertetni minket a genoai derbik hangulatával, történelmével és persze a hétvégén játszandó összecsapás esélyeivel.

5 év után újra megrendezésre kerül a genovai derby, akinek a csapata kikap, az másnap sok jóra nem számíthat a munkahelyén. A vasárnap sorra kerülő mérkőzésen a Serie A-ban 51. alkalommal méri össze tudását a két csapat, az eddigi meccseken 18 Samp győzelem, 22 döntetlen és 10 Genoa siker született, míg a Serie B-ben teljesen kiegyenlitett a mérleg: 5-6-5.

A két csapat rivalizálása messze túlmutat a szokásos derbiken. A rivális csapat kudarcait rendszeresen megünneplik az ellentábor hívei, 1999-ben a Samp kiesésekor több, mint tízezer Genoa drukker ünnepelt a Samp székháza előtt, miközben jótékony homály fedte, hogy a Genoa már évek óta a Serie B-ben vegetált. 2003 májusában a Samp hívei a Messina elleni utolsó hazai meccsen a már biztos feljutás ünneplésénél is többet foglalkoztak a Genoa szurkolóinak zrikálásával, hiszen piros-kék temetői menet járkált a lelátókon a Genoa kiesését siratva, a Gradinata Sud (a Samp ultrák gyülekezőhelye) legnagyobb bannerje pedig azon poénkodott, hogy ősszel ismét Miláno felé mehet a két csapat szurkolótábora, csak a genoások Pavianál (Serie C1) leszállnak.

Óriási és mindkét fél számára fontos rangadóval köszönt ránk a La Liga 4. fordulója, de a Barca-Sevillán kívül is lesznek érdekes meccsek, hiszen kiderül, hogy végleg hazavágja –e a szezonját az Atléti, a madridi és valenciai kiscsapatok leszakadnak –e immár számottevően és biztosak vagyunk benne, hogy nem csak minket érdekel, meddig tart a Murcia lendülete – melyet egyébként a negyedik helyen feszítő Villarreal ellen tesztelhetnek. A spanyol lilák rangadóján megmérettetik az eddig kifejezetten kellemes meglepetést nyújtó Valladolid, valamint megnézzük, mire mennek egymás ellen a gólokat csak elvétve szerző középcsapatok.

Barcelona – Sevilla 3-1
Szürreális, hogy a Sevilla négy nap alatt 1-6-os gólkülönbséggel veszítsen el két fontos meccset? Meglehet, mi mégis úgy gondoljuk, hogy a Barca ezt most behúzza, annál is inkább, mert vendégük bemutatkozásként csúnyát perecelt Londonban szerdán. Nem is a vereség ténye meglepő (illetve nem csak az), hanem az aránya, lévén sok mindenhez hozzászokhattunk a Sevillával kapcsolatban, de ahhoz semmiképpen, hogy nem szerez gólt, cserébe viszont hármat is kap. Eközben a Barca szokásához híven a mezőnyben ellenfele fölé kerekedett és csinált szemre tetszetős dolgokat, ám a góllövéssel egészen a hajráig adós maradt a katalán támadóalakzat. Ha mindkét fél ott folytatja, ahol a hét közepén abbahagyták, akkor a katalánok szezonja nagy lökést kap, ha pedig ehhez hozzátesszük, hogy igazából egy barcelonai vereségnek minden csapat számára bele kell férnie a szezonba, talán nem is olyan bátor a tippünk. Természetesen magunk is nagy küzdelmet várunk, melyben azért a fentieket alátámasztani látszik, hogy a Barca számára lesz nagyobb a tét, hiszen a Sevilla eddig hibátlanul vette a La Liga akadályait, a katalánoknál pedig két idegenbeli döntetlen is csúfítja a képet. Az eddig látottak alapján a szerdai kezdőcsapat pályára lépése látszik valószínűnek a hazaiaknál, kíváncsian várjuk a formán kívüli brazil klasszisok összecsapása mellett a Milito-Kanouté találkozások kimenetelét és természetesen számítunk a barcelonai ifjoncoknak rendelt 10-15 percre is.

A német bajnokság meccseire volt jellemző azokban a sanyarú időkben, amikor szombat délutánonként a mindig tüchtig módon elegáns, német mércével óriási sármőr, Jörg Wontorra által moderált, nagy sikerű összefoglaló, a ran – Sat 1 Fussballshow jelentette a szinte egyedüli ablakot az európai focira hétről-hétre, hogy az utolsó percekben valóságos gólparádét produkáltak a csapatok, akár oda-vissza, többszörösen is megfordítva ezzel az eredményt. A figyelmes fiatalember ezekben az időkben többek között a következő fontos futballkifejezésekkel gyarapíthatta német szókincsét: Doppelpack, (sehr) gute Flanke, schönes Eckball, eine Standardsituation, bärenstark, Hammerschuss, Weltklasse, klasse Einsatz. De ez a kétségtelenül tudathasadásos időszak szerencsére nem tartott sokáig, és persze mondani sem kell, hogy a lefújást megelőző gólözön a Championshipre mégannyira jellemző: a hétközi fordulóban, ha a csapatok nem játszották volna le az utolsó 10 percet, a mérkőzések majdnem felén máshogy alakult volna az eredmény.

Elég vegyes képet mutat a német csapatok kupaszereplése, istenigazából nem lehetnek elégedettek a látottakkal. A fordulóból egyedül a Brema - Stuttgart összecsapás emelkedik ki, mindketten BL vereséggel a hátuk mögött várják a 6. fordulót, bár egyik csapat pontszerzése sem lett volna igazságtalan. A Bayern sem csillogott, ennek valószínűleg a Kalsruhe issza majd a levét, és a többi összecsapás is várhatóan különösebb meglepetés nélkül zajlik majd.

VfL Bochum – Eintracht Frankfurt 2-2
Koller edző nagyon titokzatosan készül a forduló nyitómeccsére, csak annyit árult el, hogy Böning helyettesíti majd az eltiltott Pfertzelt, majd örült egy sort a pénteki játéknapnak, tavaly hasonló nyitómeccsen 4-3-as diadalt ültek. A Bochum pont nélkül tért haza idegenbeli túrájáról, csaknem egy hónapja nem játszottak a Rewirpower gyepén, itt az idő az egyre morózusabb tekintetű szurkolók kedvére tenni. Ehhez talán nem ártana, ha Bechmann mellett Epalle is megtalálná, merre van az előre, nem veszi ki jól magát, ha egy csatár 500 perce gólképtelen.  A Frankfurt sikereinek kulcsa a kiemelkedő győzni akarásban rejlik, a Bielefeld ellen 80 perc után két fával égtek, mégis iksz lett, a HSV ellen szintén az utolsó 10 percben csikarták ki a győzelmet. De mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs Alex Meier, a középpályásból lett házi gólkirály. Van is mit törlesztenie a szurkolókkal szemben, nem volt különösebben elegáns, ahogy 2004-ben a Hamburghoz igazolt, jó nagy szarban hagyva csapatát. Amanatidis és Takara is újra ott lehet a kezdőben, Mahdavikiával kiegészülve egész ütőképes trióról beszélhetünk. Az Eintracht bizonyára kontrákra rendezkedik be, ha az elején találnak egy gólt, jók lehetnek egy pontra.

Marha nehéz dolgunk van a tippelést illetően ezen a héten, szinte egyetlen olyan meccs sem lesz, ahol ne merülnének fel kételyek ilyen-olyan okokból kifolyólag. Melyik arcát mutatja a Juve a szezon első rangadóján? Mennyire fáradtak el az Európában vitézkedő csapatok? Megőrzi vezető helyét a Roma? A fenti kérdésekre is keressük a választ, miközben a beharangozóhoz kapcsolódva a holnapi nap folyamán lesz szerencsénk bemutatni egy vendégszerzőt, aki a Derby della Lanterna kapcsán osztja meg velünk a Sampdoria–Genoa összecsapással kapcsolatos tudnivalókat. Lássuk, mit várunk mi a Serie A negyedik fordulójától.

Udinese – Reggina 1-0
Mi ugyanis nem hisszük el, hogy az Udinese olyan jó csapat, mint amit múlt héten mutatott, de azt sem, hogy annyira rossz, mint amit a Napoli elleni hazai saller során bemutattak. Az igazság félúton lesz, de talán már ez is elég lesz a győzelem nélkül álló Reggina ellen, ahol ráadásul hiányozni fog a múlt héten kipirult Valdez, az ő helyén pedig a Serie A debütálására készülő dán Stadsgaard söprűzik majd. Di Natale formájára tekintve csak sok szerencsét tudunk kívánni hozzá.