Illik összefoglalónkat az újdonsült éllovassal kezdeni, annál is inkább, mert bizony egyetlen hibátlan csapatként a Roma a harmadik fordulót is kapott gól nélkül abszolválta, tette mindezt kétszer idegenben játszva. Az elég sima Reggio Calabriában aratott győzelem krónikájához tartozik, hogy a szünet után a megsérült Doni helyét az olasz U-21 válogatott Curci vette át a kapuban, mielőtt az 50. percben eldőlt volna a meccs. Ekkor ugyanis egy szabadrúgás után az első Serie A meccsét játszó Juan beköszönt, majd egy perccel később Perrotta terrorizálásáért a játékvezető kiállította Valdezt, azt pedig talán a legvérmesebb Reggina-tifosók sem gondolhatták, hogy 10 emberrel pontot fognak a tavalyi szezont döccenés nélkül folytató rómaiak ellen.

És ha már döccenés… A Milan ugyan az első két percben akár el is dönthette volna a Siena elleni meccsét, de Eleftheropulos (és Gilardino) életben tartotta az izgalmakat. Láthattuk, hogy Seedorf-apó középen is képes kimagaslóan teljesíteni, csak ha nincs mellette egyetlen épkézláb társ sem, akkor még ez is csak roppant kínos, vértizzadós döntetlenhez elég. A Siena egy olyan góllal szerzett vezetést, ami után Tanult Kollégáimmal arról beszélgettünk, hogy Dida és Kaladze biztosan megfogadták a döntetlent – amihez aztán a fényévente egyszer betaláló Nesta gólja kellett a 91. percben. Seedorf még megdöngette egyszer a kapufát, csak hogy még bosszúsabbak legyenek a Milan-szurkolók, de őszintén szólva, már a döntetlenre is tökéletesen érdemtelen volt Ancelotti csapata.

Pont úgy, ahogy a Juventus is, ráadásul nekik nem is jött össze. Nevezhetjük balszerencsének is (Del Piero három kapufája, Iaquinta szabályos gólja és Camoranesi sérülése okán), de a realitások talaján maradva inkább állapítsuk meg, hogy tökéletesen látszott, miért nem bajnokesélyes idén Ranieri csapata. Birindelli és Almiron alkalmatlan, Criscito hiába volt a Serie B legjobb védője, egy osztállyal feljebb még szédül és kiderült, hogy a Juve  cserepadja nagyon rövid. Az Udinese okosan és hatékonyan védekezett a középpályán, majd amikor megérezték, hogy megfogható az ellenfél, egyre bátrabb támadásokra is vállalkoztak, többek közt a gól is egy csodaszép Dosena-Ilner-Di Natale akcióból született.

Két pompás 1-1-re hívnánk fel olvasóink figyelmét, melyek közül a Palermo-Torino meccsen azt láthattuk, hogy az ifjú Rosina és a rutinos Recoba már másfél félidő után remek párost alkotnak. Ezt az élvezetes meccsen elért  döntetlent vártuk magunk is, nem úgy, mint a Genoa-Livorno remit, mely talán a forduló eseményekben leginkább bővelkedő összecsapása volt. A tizenhatoson belüli csaták első állomásaként a két megítélt büntetőből a hazaiaknak nem, a vendégeknek sikerült gólt szerezniük, majd sötét felleg formájában feltűnt a stadion fölött Stuart Dougal szelleme és a játékvezető két műesésért kiosztott pirossal regulázta meg a játékosokat. Rengeteg helyzet, lüktető iramú mérkőzés és a végén kis híján három ponttal távozó vendégcsapat a szezon első kiesési rangadójának mérlege.

Egy kevésbé izgalmas 1-1-et is találunk a felhozatalban, melyet Parmában ért el a Cagliari. A visszatérő Corradi egyenlítő góllal jelentkezett be pár perccel azután, hogy csapattársa, Castellini kihagyta a véleményes büntetőből adódó lehetőséget. Eközben a két hajdani nagycsapat Nápolyban jó kis  meccset játszott egymással, melyen a sérülésektől eddig is gazdagon sújtott Sampdoria hosszú időre elveszítette Lucchinit is, így minden adott volt a Lavezzi ismételt remeklése által hajtott Napoli győzelméhez. Zalazseta (hehe) és Hamsik több veszélyes helyzetet is kialakítottak, majd a gólokon szép testvériesen megosztozva eldöntötték a meccset. Mindkét csapatot a középmezőnybe, sőt, talán annak elejére várjuk!

Az Inter-Catania összecsapás egy szimpatikusan küzdő, esélyesebb ellenfele dolgát jelentősen megnehezítő kiscsapatot és egy kényelmesebb győzelemben reménykedő nagycsapatot prezentált a San Siróban. A 2-0 nem volt ennyire sima, Adriano pedig hiába tüzelt, mint Wyatt Earp legszebb napjaiban, gólt nem sikerült szereznie, amiért saját szurkolói gúnyosan kiröhögték és kifütyülték. Most kellene azt mondanunk, hogy a csapat és a szurkolótábor tökéletesen megérdemlik egymást, de távol áll tőlünk az egyik bajnokesélyes sértegetése.

A Lazio és az Empoli megosztozott a pontokon, de míg a vendégeknél ez volt a cél, addig a rómaiak egyáltalán nem boldogok a veretlenül, de nyeretlenül lejátszott három fordulóval. Arról már ne is beszéljünk, hogy az első félidőben bemutatott dögunalmas játékot csak egy hajszálnyival sikerült felturbózni a szünet utánra, sőt, némileg jogosan reklamáltak büntetőt az Empoli játékosai a hajrára fordulva egy Cribari-Saudati kézfogó után. Tudjuk be mindkét csapat európai kötelezettségének, hogy ez most így sikerült…

A végére hagytuk a Fiorentina – Atalanta összecsapást, nem véletlenül. A fantasztikus meccsen a hazaiak kétszer is vezetni tudtak, de az Atalanta tavalyi önmagához méltón mindkétszer visszakapaszkodott – tette ezt majdnem egy félidőn át emberhátrányban játszva. Doni szabadrúgására csodálatos mestermunka volt, innentől kezdve azonban a 10 emberrel játszó bergamóiak szinte csak a védekezésre koncentráltak. Vieri egymaga ziccerek tömegét hibázta el, mielőtt a 74. percben egy kiflire tökéletesen érkezve a jobb felsőbe bólintott. Az erejével teljesen elkészült Atalantában azonban nem kellett csalódnunk: percekkel a lefújás előtt Zampagna zseniális helyzetfelismerése meghozta az egyenlítést, az égiek támogatását élvező Coppola pedig megakadályozta az újabb fordulatot. Volt belőle úgyis elég ezen a hétvégén, nem igaz?