Nyolc csapat nem tudott gólt szerezni a Serie A második fordulójában, mégis 29 gól született, amiből azonnal kikövetkeztethetjük, hogy néhányan bizony igencsak aktívak voltak az ellenfél kapuja előtt. Az eminensek közül is kiemelkednek az idegenben parádézó csapatok, például az Udinében füstölgő házakat és feldúlt utcákat maga mögött hagyó Napoli, vagy a Livornót hasonló elbánásban részesítő Palermo. Nincs miért szégyenkeznie a szintén idegenben győztes két gigásznak sem, míg a forduló rangadóján a Milan nem bírt a Fiorentinával a szuperkupa miatt hétfőre halasztott meccsen.

Kezdjük is mindjárt az Udinese – Napolival, ahol a hazaiaknál egy reményt keltő döntetlen, a vendégeknél egy csúfos otthoni bukta vezette fel a szezont. Mindenféle felhang nélkül állapítsuk meg, hogy az olasz fociban nem ritkák a roppant furcsa eredmények, amik közé az előzmények ismeretében bátran odasorolhatjuk ezt a 0-5-öt. Na, nem mintha megkérdőjeleznénk a győzelem jogosságát, az Udinese szinte nem is volt a pályán, a nápolyi születésű Quagliarella-Floro Flores csatárkettős például alig tudott helyzetbe kerülni, miközben az argentin Lavezzi megbokrosodva osztogatta a bőröket a vonal mentén, Zalayeta és Blasi pedig várakozásunknak megfelelően életet lehelt a Napoli játékába.

A két gólnélküli döntetlen közül az unalmasabbat az Angelo Massimo stadiont fél év után elfoglaló szurkolók láthatták a Catania – Genoa összecsapáson, az izgalmasabbat pedig a Sampdoria – Lazio rangadón. A két csapat emberül nyüstölte egymást, mindkét oldalon megvoltak a lehetőségek, a Laziónál Pandev és Manfredini hibázott nagy helyzetben, míg az akkorra már 10 emberrel támadó Sampban Sammarco hagyta ki a mérkőzés helyzetét a ráadásban. Az idegenbeli győzelemmel nyitó Samp és a sérülésektől tizedelt Lazio sem elégedetlen az egy ponttal, főleg, mert európai kötelezettségeiknek mindketten maradéktalanul eleget tettek közben.

Bergamóban a meglepően aktív Parma képtelen volt az Atalanta kapujába találni, akik viszont kétszer is beköszöntek köszönetképpen. Doni megint sérült, így Zampagnának kellett belőnie a kifejezetten jogtalannak tűnő büntetőt, mely két forduló alatt már a második véleményes tizenegyesük. Az első fordulóban a Regginától ezzel vittek el egy pontot, a déliek pedig erre válaszul a 90. percben szerzett góllal szereztek egyet a Torino ellen. Recoba már játszott egy órácskát a Toroban a rengeteg helyzetet hozó mérkőzésen, mely simán esélyes a forduló legjobb meccse címére. A nagy adok-kapok méltó végkifejlete volt az utolsó percben egy tizenhatoson belüli közvetett szabadrúgás, melyet Cozza csukott szemmel bombázott a kapuba.

A Roma enyhén megszenvedett a Siena ellen, hiszen a hajráig csak egy Aquilani (ismét nem pitiáner) gólt láthattak az Olimpico nézői és bizony Doninak több védést is be kellett mutatnia, míg az utolsó 10 percben Giuly és az aranycipőt ünnepélyes keretek közt átvevő Totti eldöntötte a meccset. A Livorno – Palermo meccsen a vendégek szemernyi kétséget sem hagytak afelől, hogy melyik a jobb csapat, a beharangozóban általunk is egekig magasztalt Miccoli vezérletével egyértelműen bizonyították, hogy az első fordulóban kisiklás volt a Roma elleni vereség. A Livorno is bizonyított, méghozzá azt, hogy idén kiesnek, mint a sicc.

Az Inter Ibrahimovics duplájával egyáltalán nem könnyedén győzte le az Empolit, akik némileg jogosan kérnek számon egy büntetőt a bírón és egyébként is számottevő energiákat mozgósítottak az egyenlítésért a mérkőzés középső szakaszában. Nagy igyekezetükben el is hitték, hogy sikerülhet, így a kinyíló védelem ellen egy eredményesen végigvitt Inter kontra eldöntötte a három pont sorsát. A döntetlen talán igazságosabb lett volna, de tudjuk, hogy az Inter majd inkább a fontosabb meccseit bukja el menetrendszerűen, úgyhogy megbékélünk. Annál is inkább, mert a Juve is hozta a saját meccsét, bár ebben jelentős része van Buffonnak, aki a szezon eddigi legnagyobb védését mutatta be 2-2-es állásnál (Freyé sem volt semmi tegnap, de róluk majd később). Az egyébként sem Juve-szintű Zebina kiállítása miatt 10 emberrel fejezte be a meccset a torinói alakulat, de a jogosnak mondható döntetlen és a Cagliari közé berobbant Chiellini és bebólintotta a győztes találatot a 90. percben. A tabella élén így továbbra is Ranieri zebráinak csíkos farát nézi irigykedve a mezőny.

A Milan és a Fiorentina összecsapása zárta a fordulót. Európa legjobb csapata nem mondhatnánk, hogy szilánkosra törte magát a vezetés megszerzése után, sőt, a látványosan semmittevő Pirlo és a fáradtnak tűnő Seedorf erőtlen játékával szinte alig jelentettek veszélyt Frey kapujára. Kivétel ez alól Gilardino 5 méterről leadott lövése, amibe bámulatos módon kétszer is belekapott az elmúlt szezonban az NST szuperválogatottjába delegált portás. Pazzini az első félidőben semmiféle támogatást nem kapott Mututól, így néhány helyzeten kívül nem sikerült közel kerülniük az egyenlítéshez, majd a második félidőben némi átszervezést követően összejött ez is. Pazzo csodálatos csellel etette meg Nestát, majd rárajzolta a labdát Mutu fejére, aki nem is hibázott. A Milan nem tudott üzemi hőmérsékletűre pörögni, így a végén akár mindhárom pontot elvihette volna a Fiorentina, de hogy nem elégedetlenek a döntetlennel sem, azt biztosra vesszük. Egyébként meg hágja meg egy veszett hiéna azt az átkozottat, aki kitalálta, hogy egy csatár elég ehhez a játékhoz, mert szerintünk igenis kettő kell minimum.