Első blikkre kicsit híg mezőnnyel, jól megszenvedő nagyágyúkkal, ugyanakkor néhány parádés egyéni teljesítménnyel indult útjára az idei BL-szezon. Figyelemreméltó botladozás előzte meg néhány csapat bemutatkozását, így joggal gondolhattuk, hogy a hétvégi bakiparádé a nemzetközi meccsekre való felkészülés szerves része, amit néhány gárdának még így sem sikerült bizonyítania.

Itt van mindjárt az A csoport, ahol a tavalyi döntő vesztese, a Liverpool megfogott egy pontot Portóban (pont úgy, ahogy a hétvégén, Portsmouthban). Érdekesség, hogy Reina szokásától eltérően beengedett egy büntetőt, Kuyt szintén szokásától eltérően gólt szerzett a BL-ben és Benítez is meglepően támadó csapatot küldött pályára az otthonában mindenkire veszélyes (hehe, mekkora közhely!) Porto ellen. Jutalma egy pont, ami azért ér majd sokat, mert ez a két csapat jut tovább és otthon a Pool nem ad esélyt a portugáloknak.
A Marseille (hétvégén vereség otthon a Toulousetól) is megszenvedett az otthonában mindenkire veszélyes idegenben általában töketlen Besiktas ellen, csak a hajrában sikerült megszerezniük a győzelmet érő gólt, amit aztán a teljesen kinyíló törökök miatt meg is dupláztak a végén. (A Besiktas egyébként az Ankaraspor vendégeként végzett 0-0-ra a hétvégén.)

A Chelsea (0-0 otthon a Blackburn ellen) kimondottan rossz formában van és amíg a Kalou-Shevchenko csatársorral támad, addig még a Rosenborg-féléket sem fogja tudni leverni. Korai lenne válságról beszélnünk, kivált Drogba és Lampard hiányában, de a vasárnap-kedd ritmusban hullatott pontok könnyen visszaüthetnek és akkor bizony fékez majd a fekete Volga a Mourinho-rezidencia előtt.
A hétvégi eredményeiket tekintve kakukktojásnak tekinthető Schalke (küzdelmes döntetlen Münchenben) és Valencia (érdemtelen, de ugyanúgy három pontot érő győzelem a Valladolid ellen) a papírforma hajtogatásával mutatkozott be. A döntetlenhez meglehetősen közel álló meccset David Villa szokásosnak mondható villanása döntötte el, melyhez komoly segítséget kapott a tragikusan kiinduló Neuer kapustól. A spanyolok egyébként tavaly is megnehezítették a Chelsea dolgát, pedig akkor a kékek robotserege még zökkenőmentesen aprította miszlikbe az elé kerülő kiscsapatokat, mire számíthatunk akkor idén?!

A Werder (0-3 a Dortmund ellen) egyáltalán nem okozott csalódást Madridban, sőt, kifejezetten szimpatikusan adta elő az áldozati bárány szerepét. Diego szinte tökéletes játékát ugyan semmissé tették Naldo helyezkedési hibái, melynek köszönhetően előbb Raul köszönt be Nistelrooy passzából, majd a gyors brémai egyenlítés utáni tusakodást eldöntve szerepet cseréltek és a holland szerzett gólt spanyol kollégájának tökéletes passzából. A két úriember egyébként összesen 107 gólt szerzett a BL-ben, illett volna tehát komolyabb figyelmet fordítani a semlegesítésükre, de hiába játszottak a többiek jól, a fent említett söprű két hibája a Real javára döntötte el az élvezetes összecsapást. A madridiakkal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy amíg Gago és Higuain (aki egyébként nem volt rossz tegnap) egyszerre van a pályán, addig nem tekinthetjük őket egyértelmű esélyesnek. Egy személyes hangvételű gondolat a végére: megtaláltuk Juninho utódját a Lyon számára! Csekkfüzet, fogkefe, tiszta alsó és irány Bréma, kedves Perrin.
Annyira utáljuk a zártkapus meccseket, hogy nem is vagyunk hajlandóak sok szót vesztegetni arra, hogy a hétvége után megint ikszelő Lazio elhozta Athénból azt a pontot, amiért odament.

A címvédő (röhejes döntetlen a Siena otthonában) viszont megmutatta, hogy igenis volt értelme a kezdőcsapat jelentős részét wellness-kúrára küldeni a hétvégére, ugyanis a két éve folyamatosan kezdetett csapat ismét bemutatta, hogy adott esetben igenis tudnak játszani. Pirlo elképesztő szabadrúgását tátott szájjal néztük (Quim kapussal együtt),  Pippo pedig élete legmesszebbről szerzett gólját lőtte (mintegy 11 méterről), ráadásul egy olyan kapáslövésből, amire amikor rádőlt, mi szinte láttuk a labdát Milánó egén a San Siro parkolója felé süvíteni. Az összefoglalóba még belefért Gattuso rendhagyó esernyőcsele, ami igazából egy kacska felszabadítás volt, csak nem az ellenfél kapujának irányába hagyta el Gennaro lábát, hanem a hold felé – de emberünk odaért alá és elfejelte, mikor 3 perccel később leesett. A végén a világ legismertebb futballistája, Nuno Gomez olyan góllal szépített, amilyenért anno a portugáliai EB alatt Hajdú B. a Nagy Semmittevő névvel ruházta fel.
A csoport másik meccsén a remek erőkből álló Sahtar bedarálta a tompa Celticet, méghozzá úgy, hogy mire a skótok egyet pislogtak volna, már két testhosszal megúsztak az ukránok. Az öreg komcsi elvtársai kebelére hazatérve ugyanolyan kiválóan mozog a kapu előtt, mint Livornóban, ráadásul az a fejes mestermunka volt a javából. Ez egy izgalmas csoport lesz, ebben már most biztosak vagyunk, mert egyik csapat sem fog otthonában kikapni, hacsak a Milantól nem, az meg pont beleférhet a második helyért való küzdelembe, amit az nyer majd, aki a legkésőbb játszik az addigra továbbjutó milánóiakkal. Ja, bátor, de így gondoljuk…