A müzli és a tojás mellé ezúttal a Bárány-szigetek futballbajnokságáról szóló szösszenetet szolgáljuk fel vasárnap reggeli olvasmánynak. A Feröer-szigetek, olyan hely, ahol kevesebb, mint 50 ezren képesek lakni, és ahol több magyar légiós található, mint ahány fa van. A vikingek itt élő leszármazottainak egy héten legalább öt esős nap jut, és úgy általában véve sokkal rosszabb az idő, mint Skóciában. De ez persze nem zavarja a magyar futballkalandorokat, hiszen az itteni sorozat, a Formuladeildin, mely jórészt műfüvön zajlik, sokkal kiszámíthatatlanabb, mint az SPL. Irományunk tovább után folytatódik a nem hivatalos végeredménnyel, a tenyérbemászó gólkirállyal, és egy szorgalmi Rorschachhal.

Céges szajhák, Chelsea klónok, jöttment parasztok. Esetleg a csapatépítés magasiskolája, a jövő útja, oktatófilm a javából. Ez a választék, csak semmi gyanús tartózkodás - valahogy így áll a helyzet a TSG Hoffenheim körül, az irigység, szakmai és egyéb féltékenység kézzel fogható, bemorcant a jónép, hogy ez a bugris, trágyahordó bagázs a végén majd még jobban tudja. Mert jobban tudja. Bajnokok ugyan nem lesznek, de ilyen kompromisszumok és megalkuvás nélküli focit kevés csapattól látni.

Először is szeretnénk válaszolni azokra a kérdésekre, melyek azt firtatják, vajon miért a kilencedik és a tizenhatodik csapat meccsével foglalkozunk bővebben, amikor a második a harmadikhoz látogat. Csak. Bővebb válaszért felütjük a sport közhelyszótárát, és ott a Juventus-Roma bejegyzés alatt azt találjuk: bárhol áll a táblázaton a két csapat, ez mindig rangadó. Nem vitatjuk ugyanakkor, hogy a Milan és a Napoli meccse is az, sőt, itt jó eséllyel egyszerre két kérdésre is választ kapunk, jelesül mennyire támadt fel a Milan a szezon elején rá záporozó spencerekből, és mit tud a Napoli egy jó formában lévő topcsapat otthonában. Remek meccsnek látjuk az Udinese-Genoát (nem csak a tavalyi 3-5 miatt), és nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ismét lesz derbi: a toszkán rangadón a Siena fogadja a Fiorentinát. (Friss hír: a Roma-Sampdoriát január 14-én pótolják.)

Végre újabb forduló, így talán lecsendesedik az Arsenal-Spurs fricskázás a kommentek között. Vesztett pontok tekintetében már a megszokott négyes található a tabella első négy helyén. Az előjelek alapján ez a jövő hét végéig nem fog változni. A forduló legjobban várt mérkőzése egyértelműen a Spurs-Pool összecsapás lesz, de a Newcastle-Aston Villa meccset is szívesen ajánljuk bárkinek. Rengeteg gólt mutat üveggömbünk, melynek lebontását és a vendégversenyzőnk tippjeit a lapozás után megtekintheted.

Dillinger, aki nem más, mint az első kommentelő, aki döntetlent tudott kiharcolni Pötével szemben, most ismét elsőként hallotta meg a hívó szót, és Barcelonában megtapasztalt személyes élményeit pixelbe ontva szerzett nekünk nagyon kellemes perceket. Hajlunk rá, hogy ezt megosszuk kedves mindnyájukkal, hajtás után következzenek Gergő meglátásai a Camp Nou hangulatáról, a lépcsőn előtte hömpölygő katalán seggekről, és arról, hogy miért más a mostani Barca, mint a három évvel ezelőtti - mindezt Esteve helyéről megtekintve. Hogy ki az az Estebán? Kiderül rögvest.

A hétközi fordulók után, várhatóan mindenkinél (nálunk biztosan) a fáradság jelei fognak jelentkezni. Ez pedig a nagyobb csapatoknak kedvezhet. Meg is látszódik a sorunkon, egetrengető meglepetést nem húztunk sehova sem. Lapozás után egy kis múltidézés, a heti telitalálatos szelvény és egy rövidke történet, hogy miért nem jelentkeztünk múlt héten.

Helyreállt a rend a Serie A-ban, a két legjobb csapat azonos pontszámmal vezet, mögöttük azonban akkora mozgolódás támadt, mint amikor a liftben fingik valaki egy öblöset. Az Inter leszerencsétlenkedte magát a dobogóról, melyre a sírból immár végleges előkászálódott Milan nyomult fel sűrű nyelvnyújtogatásokkal kísérve. Jön a Fiorentina és a Lazio is, sőt, a Juventus sincs már messze, de még közöttük van az idén remeklő Genoa is. Hátul a szokásos a szereposztás, még legalább két hónapig fogják azt játszogatni a csapatok, hogy össze-vissza előzgetik egymást, mire leszakad 5-6 csapat annyira, hogy bátran ráfoghassuk egy Cagliari-Regginára, hogy kiesési rangadó (nincs erre jobb szó, vagy legalább valami más?). A Romát még az időjárás is szopatja, a Juve elleni rangadó előtt egy kis önbizalmat szerezhettek volna a csutkaszar Sampdoria leverésével, de még ez sem jött össze. Hajtás után néhány vitathatatlanul jogos dicséret, sok fájó igazság és elfogult vélekedés következik.

Soha rosszabb hétközi fordulót. Összességében semmi meglepő nem történt, mégis sokat fogunk még róla beszélni, mert az Emiratesben egy szenzációs derbyt láthattak a szerencsések. Az Ágyusok kivételével, a nagyok simán hozták a kötelezőt, az eddig jobb sorsra hivatottak pedig kezdenek magukhoz térni. Már csak kettőt kell aludni a következő meccsig, vagyis gyorsan lapozz, mert nem jutsz túl a rövid összefoglalón és a kvízkérdést sem fogod tudni megoldani az Everton-Fulham-ig.

Két hete beindult a nagyüzem a Serie A-ban, most már zsinórban jönnek a rangadók, egymást érik az életről, s halálról döntő derbik. A hétközi játéknapon például egymásnak feszül a jelenleg legjobb formában lévő csapat (Fiorentina) és a legjobb formáját még keresgélő, de legerősebb klub (Inter), lesz alsóházi rangadóvá degradálódott Roma-Sampdoria, ami után valahol már vér is fog folyni, és egymás ellen készül két várakozások felett teljesítő gárda, a Catania és az Udinese. A többi párosítás meglehetősen egyértelműnek tűnik, de a Siena milánói vendégjátéka és a Juventus látogatása Bolognában mindenképpen óvatosságra inti az egyszeri tippelőt. A forduló nagy kérdése természetesen az, hogy Mourinho kirohanása milyen hatást vált ki az Inter játékosaiból, akik tavaly tükörsimán verték Firenzében a lilákat, most azonban ehhez bravúr kellene – ilyet pedig idén még nem láttunk a Nerazzuritól.

Előző nap összefoglaló, most pedig beharangozó, az imádott hétközi forduló, amely felborítja a futballszurkoló életét. Az ember megnyugszik előre, hogy nincs BL, végre olvashat egy jó könyvet, feltehet egy James Brown lemezt, vagy megnézheti a House-t, de nem, a kedves FA-nek köszönhetően megint meccset kell nézni. Ez persze nem is akkora baj, ha az ember nem a Newcastle, vagy a Stoke City szurkolója, és nem a szokásos szenvedést kell végignéznie, hanem mondjuk a táblázat éléről tekinthet le a mezőnyre (Liverpool), vagy alulról indulva, új reményekkel futhat neki egy londoni derbynek (Tottenham). Élőben a szarkák (kedd) és a vörösök (szerda) lesznek foghatóak kedvenc tévécsatornánkon, az átlagos londoni érdekeltségű PL-rajongó meg mehet a kocsmába, vagy sztrímelni, vagy a kocsmába sztrímelni.

Az olasz élcsapatok közül egyedül a Gilardino disznólkodása által felfűtött lila szerelvény hasított büszkén a Serie A pályáin, a többiek közül ketten gyalázatos teljesítményt nyújtva győztek, mások elveszítették az első helyüket, megint mások pedig már azt sem tudják, kire legyenek dühösek. Ketten is nyolcadik nekifutásra szerezték meg első győzelmüket, és eredtek a mezőny nyomába, a Napoli tovább villogtatja a bicepszét, és persze új listavezetőnk is van: vezet az Udinese, és csókoltat mindenkit. Feje tetejére állt a világ a Serie A-ban – kiáltott fel bennünk a nemzetisport-olvasó.

Egy klub prominens vezetőjeként játékvezetőket kritizálni több szempontból is szerencsétlen lépés. Egyrészt a bírók elég összetartó bagázst alkotnak és annyira fontos szereplői a futballnak, hogy csapat következő mérkőzésén négyen is szerepet kapnak. Másrészt céltalan is, hiszen utólagos korrekció nem csikarható ki összeesküvés-elméletek kinyilatkoztatásával. Az annál inkább ellenérzést kellhet, ha a prominens vezető pályafutása vége felé a világ legkönnyebben eleső játékosának számított, aki bármilyen védővel való kontaktust hason fetrengéssel dolgozott fel. Egy kicsit furcsa a helyzet, mert bár kétségtelenül előfordultak bírói tévedések, de régen rossz, ha a Real Madridnak ilyenekkel kell foglalkoznia a kieső helyen tanyázó Athletic elleni hazai találkozó után. Persze lehet, hogy a játékvezetők okozzák a címvédő nehézkes menetelését, de az is elgondolkodtató, hogy a csapatban stabil kezdőként szereplő játékos nem az életkorából kifolyólag nem fér be az argentin olimpiai csapatba. Di Stéfano, Jorge Valdano és Redondo után szabadon. Az ítéletek miatt meg panaszkodjon a Numancia vagy a Deportivo. Egyébként mindhárom újonc nyert. A Barcelona és a Real Madrid is. A Valencia viszont nem. A Villarreal sem. Ők legalább még veretlenek. A Sevilla már nem az. Esett 33 gól. Pont amennyit jósoltunk. Tovább után részletek.

Az érdekes kilencedik fordulóval sikerült kicsit megbolondítani ezt a bajnokságot. Nem csak a kommentelők egyenlítéséről van itt szó, hanem arról, hogy a Liverpool most már tisztán vezet, a Hull nagyon megmakacsolta magát (magyar a dobogón!), a United továbbra is szórja a pontokat, és a szombaton még dilettantizmusnak tűnő lépés másnapra beigazolódott: Ramos nélkül végre nyerni tudott a Spurs. A Newcastle viszont nem, és ezt egy rendőr csuklója, meg egy ló bánta. Mindez bővebben, skót szemszögből, hajtást követően.

Kezd igen skótosra fordulni az időjárás - néhol itt is, de főleg - Skóciában, és ezt igen embert próbáló dolog pár Saint Vitus, de legalább Nirvana lemez társasága nélkül kibírni - Csabinak sem sikerült, és végre kijött belőle az állat. Mi meg se próbáltuk emberkedni, és még focit is láthattunk a Celticnek és a Hibbiesnek köszönhetően. A Rangers továbbra is hatékony, a Killie veresége ellenére továbbra is harmadik mivel a Hearts ikszelt, a Hamilton pedig leért a táblázat legaljára. Motherwellben vetkőztek az edzésen. Lapozás után kezdődik a szutykos kelta tél és a Skócia virágai X. fejezete.

Az élelmesebb játékosok már rég Euróra váltották a Koronában felmarkolt fizetésüket, és nyugodtan főzhetik puhára tojásaikat valamelyik geotermikus fürdőben. Az ismert okokból kiindulva nem vagyunk biztosak abban, hogy jövőre is Landsbankadeild néven rendezik meg a sorozatot, mint ahogy abban sem, hogy hány idegenlégiós marad, és a szegénység és éhezés sújtotta Izlandról hányan igazolnak inkább valamelyik zsíros szomáliai csapathoz. Ami biztos: a gőzölgő ország cselzije, a Hafnarfjörður az utolsó két fordulóban ledolgozta ötpontos hátrányát, és egy egységgel a Keflavík elé kerülve megnyerte 2004, 2005 és 2006 után a negyedik bajnoki címét. Lapozás után megtekinthető a Ny Sankt Træffård Izlandi Kiadása.

Meccset nézni kocsmában jó. Bárhogy tagolva. Igaz ez még ott is, ahol a rohadt bagósnak állandóan ki kell rohangálnia, hogy másik háromszáz rohadt bagóshoz hasonlóan kint rostokoljon a szemerkélő esőben (ez egyben helymeghatározás is) a kocsma előtt. Az elmúlt napokban két országban is volt szerencsém a helyi csapat mérkőzését az adott országokban megtekintenem (nem, egyiket sem a helyszínen), ezek néhány érdekes, néhol tréfás tapasztalatát szeretném megosztani az NST vasárnap délután internet előtt punnyadó olvasóival.

A Serie A 8. fordulója több fordulatot hoz, mint a Tíz kicsi néger, hiszen megszerzi első győzelmét két szomorú helyzetben senyvedő csapat, váltás lesz a tabella élén is, ráadásul lesz egy derbi is, nem is akármilyen. Mégsem a torinói városi csatával fogunk foglalkozni, egyszerűen azért, mert heinrich annak idején már megemlékezett róla, helyette a Lazio-Napoli rangadót fogjuk kicsit jobban szemügyre venni. Miközben arcpirulva szemlesütünk a múlt heti olaszfocis elmaradások miatt, Király Gábor nyomdokán haladva csak előre tekintünk, és roppant tikkasztó szabadságunk után megtérve belepillantunk a legutóbbi fordulóban újra szebbik arcát mutató üveggömbbe.

Két szakemberre érdemes odafigyelni a La Liga mezőnyében. Javier Aguirre  mester munkája hasonló veszélybe került, mint Várhidi Péteré a szerbek elleni fiaskó után. Azt azonban nem tudjuk, hogy a mexikói mennyire tekinti saját hibájának, hogy csapata várhatóan elföldeltetik a hétvége folyamán. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a Villarreal által. Együttérzésünkről biztosítjuk a mestert és megígérjük, hogy abban a pillanatban megüzenjük neki, amint a Diósgyőr kispadja új edzőért kiállt. Nagyjából erről szól a hétvégi forduló, meg arról, hogy Guardiola mennyire tudja visszafogni fiait az egyáltalán nem gyenge Bázel elleni sikert követően. Egy szóval kifejezve: hihetetlen. Mármint amit a Barcelona művel és a fiatal tréner meg is ígérte, hogy nem állnak meg, dolgoznak tovább. Ilyen ez kérem, amikor egy üzlet beindul. Madridból is csak lesütött szemmel és szégyenkezve figyelik az eseményeket. Higuaín nem elég gyors, hogy elterelje a figyelmet. Esni fog 33 gól és ebből David Villa kettőt vállal. Tovább után részletek.

Az európai kupák - főleg a kisebbik - miatt, ismét vasárnapra tolódik a hangsúly a Premier League-ben. Múlt héten a két tökutolsó randevúja számított a forduló meccsének, most a két éllovas csúcstalálkozójára fog gerjedni a focirajongók nagy része. A Chelsea - Pool mellett érdekesnek ígérkezik a Tyne-Wear derby, a United liverpooli látogatása és a Spurs következő vergődése is. Meglepetést mi az Upton Parkban várunk, de legjobban a Hullnak fogunk szorítani. Tovább után jóslatok, meg egy új tabella.

Ha csak az eredmény számítana akkor senki sem nézne meccset. Ez az ars poetica adta az ötletet, hogy megemlékezzek egy óriási csapat, óriási meccséről. Szeretnék visszaadni valamit (habár mind emlékszünk rá) a 80-as, 90-es évek focijából egy szenzációs mérkőzés által. És hogy a triviálisnak tűnő eredmény ellenére mitől volt szenzációs? Az odavágó eredménye már sokatmondó. Ezt a fajta totális futballt, talán akkor láttuk utoljára. Tovább után Kroos BL emlékezik a kilencvenes évek legnagyobb csapatáról. Esetleg Krzysztof Warzycháról.

A keddi játéknap gólözönének köszönhetően az ötvenes években érezhettük magunkat, szerdán viszont a grunge-korszak tért vissza, hiszen négy darab egynullát és két döntetlent regisztrálhattunk. Két idegenbeli győzelem született, és ahol kettőnél több gól esett, ott valaki duplázott. A Roma számára veresége ellenére sincs veszve semmi, a Bréma veretlen, de simán kieshet, a Barca-Sporting és a Liverpool-Atletico párosok pedig igen jól állnak. Mindez bővebben a túloldalon.

Gondolta Del Piero, és megkopott gyorsaságát régi jó zsenialitásával álcázandó megadta az alaphangot a Real elleni derbin, majd Keith Flintet idéző sátáni grimaszok közepette vezette le az elmúlt hónapok feszültségét. Hiába no, prodigy. Az olaszok számára ennél jobban nem is alakulhatott volna az este, hiszen a Zenit tovább javította az egy meccsen kihagyott helyzetek vonatkozó rekordját, és bohózatba illő jelenet végén ikszre adta a lelkét. A többi pályán viszont heveny múltidézés kapcsán gólözön tombolt, a Lyon egy ötössel nemápolta jó viszonyát a szőrösökkel, a Villarreal egyenesen odáig merészkedett, hogy színre vitte az évszázad mérkőzését (Hidegkutit szerepét Llorente adta hitelesen), és a török futball is végre a helyére került.

Két hét szünet után folytatódott a spanyol bajnokság. A csapatok többé-kevésbé átmentették a formájukat, bár például a Sevilla és a Barcelona esetében egy teljesen kicserélt gárda lépett pályára.  A hétvége rangadóján az Atlético Madrid ismételten kikapott, ami csak azért szomorú, mert a nagy négyes által szegélyezett úton még a Numancia, az Espanyol és a Racing is szerzett pontokat, miközben a fővárosi piros-fehérek már csak a Villarreal elleni csodában bízhatnak. Ezzel a védelemmel nem kellene. A Real Madrid győzelmével tart lépést a három dobogóssal valamint a Barcelonával. Közülük egyedül a Villarreal veszített pontokat, miközben a Sevilla újabb nagyszerű idegenbeli győzelemmel lépett előre a második helyre. A Valencia már pontelőnnyel vezeti a bajnokságot. Esett 18 gól, amit nem David Villa rúgott. Tovább után részletek.

Rendben, kicsit fellengzősen hangzik a tétel, mégis rámegyünk a bizonyításra. A jó öreg Bundást mindig is inkább a keletnémet kelkáposzta szag lengte körbe, mintsem a hanyatló nyugat progresszív ideái. Mind a játék felépítésében, mint a klubmodellek terén dogmatikus ragaszkodást tapasztaltunk az alapokhoz: a tekintélyelvű hierarchiához és az ódon játékfelfogáshoz. Az elmúlt években viszont gyökeres és sosem látott változásokra lettünk figyelmesek. A változás mibenlétét könnyű felismerni, ha vetünk egy pillantást a táblázat első felének edzői gárdájára.

Régen volt ilyen, meglepetések nélkül zajlott le egy forduló. A nagyok nyertek, a Hull még mindig dobogós, a Tottenham kikapott és a Newcastle sem tudott nyerni. A középmezőny békés döntetlenekkel mulatta az időt, kilenc csapat gólt sem rúgott, ellenben a kiesési rangadón több érdekesség volt, mint a Szomszédok első tíz évadjában. Tovább után ezekről is bővebben, meg sajnos a tippversenyről is.