Az olasz élcsapatok közül egyedül a Gilardino disznólkodása által felfűtött lila szerelvény hasított büszkén a Serie A pályáin, a többiek közül ketten gyalázatos teljesítményt nyújtva győztek, mások elveszítették az első helyüket, megint mások pedig már azt sem tudják, kire legyenek dühösek. Ketten is nyolcadik nekifutásra szerezték meg első győzelmüket, és eredtek a mezőny nyomába, a Napoli tovább villogtatja a bicepszét, és persze új listavezetőnk is van: vezet az Udinese, és csókoltat mindenkit. Feje tetejére állt a világ a Serie A-ban – kiáltott fel bennünk a nemzetisport-olvasó.

És szeretnénk is mindjárt az Udinesével kezdeni, mert jogos és jár. Nem lesznek olasz bajnokok, de az utolsók között lesznek, akik feladják a reményt, és mindenük meg is van ahhoz, hogy végig ott legyenek. Ezt most egy mérkőzésbe sűrítve verték bele szegény Roma fejébe: Handanovic személyében remek kis kapusuk van, a védelmük a közepesnek mondható kapott gól mennyiséghez képest is masszív, a középpályájuk nem világverő, de Inler és D'Agostino jó játékosok, és persze ott van a világ egyik legméltatlanabb helyen játszó klassziscsatára, Di Natale. Rendben van ez a kis csapat, tessék nekik kicsit szurkolni, arról nem is beszélve, hogy hatszáz kilométerre BL-meccsekre járni nem lenne utolsó dolog. A Roma örülhet, hogy gólt szerzett Totti (a csapat jelenlegi helyzetéhez sokkal jobban illett volna, ha kihagyja a tizenegyest), de a szezonjuknak végérvényesen lőttek, most kell gyorsan kitalálni, mire lehet még felhasználni. Beépíthetnek néhány fiatalt, meg ilyenek, ebből az idényből már sok jó csak így tud kijönni, ami, lássuk be, kár. (Udinese-Roma 3-1)

A Milan egy rozmárizét érdemelt, nem győzelmet, mégis elhozta az összes pontot Bergamóból, ami már kifejezetten a régi Milanra emlékeztetett. A siker tökéletesen érdemtelen voltára magasról tesznek Milánóban, annál is inkább, mert úgy tűnik, még Seedorf hiányában is meg tudnak birkózni egy ilyen bonyolult feladattal, sőt, elbírják Ronaldinhót, aki ziccerben akkora luftot rúgott, hogy Gyepes Gabi is elismerően csettintett volna, ha látja. Ancelottiék már a negyedikek, egyetlen pontra vannak az első helytől, és semmivel nem tűnnek rosszabbnak, mint az Inter, valahogy mégis szürreális lenne, ha a Milan nyerné az idei scudettót. (Atalanta-Milan 0-1)

Újabb kínkeserves 1-0-al tette próbára szurkolói idegrendszerét a Juventus, és derbi ide, Real Madrid lepofozás oda, a fanyalgás elkerülhetetlen. Ranieri csapatának semmiféle játéka nincs, és a rengeteg sérült sem mentség erre, mert Treze amúgy sem kezdene, Poulsentől meg azért nehogy már jobb legyen a Juventus támadójátéka. Nincs mentség, a torinóiaknál is óriási változásoknak kellene történniük, hogy legalább működőképes legyen az a nagy semmi, amit lassan két hónapja ragoznak. Ez még a fél Serie A által hülyére vert Torino ellen is komoly nehézségekbe ütközött, Amauri villant egyet, és az iszonytató futball-horror eldőlt, ezzel pedig a Juventus felkecmergett a 10. helyre, pont oda, ahol jelenlegi játéka alapján a helye van. Félreértés ne essék, nem azt várjuk ettől a kerettől, hogy szemkápráztató játékkal állítsa maga mellé a semleges szurkolókat, de három normális passzt hadd kérjünk már számon jogosan. Legyen kezdetnek csak kettő. (Juventus-Torino 1-0)

Az Intert csak Julio Cesar mentette meg attól, hogy még nagyobbat égjenek az idegenbe konzekvensen szívni járó Genoa ellen. A vendégek az Inter-kapussal és a kapufával sem bírtak, pedig Mesto megkísérelte tőből kicsavarni (utóbbit), az Internél ezúttal nem adott a gép, pedig Balotelli lemészárlásáért kiállították Juricot, így az utolsó fél órában emberelőnybe került Mourinho csapata, mégsem sikerült begyötörniük az érdemtelen győzelmet jelentő gólocskát, így maradt a döntetlen. Mourinho állítólag komoly kirohanást rendezett, és kilátásba helyezte, hogy néhányan repülni fognak, ha nem kapják össze magukat sürgősen. Csak Quaresmára tudunk gondolni, igaz, Adriano is elég gyenge. (Inter-Genoa 0-0)

Ez nem volt szép Gilardinótól, mondjuk ki. Mindegy, megették, profi világ van, kérem tisztelettel, nincs miért rinyálni, nem rosszabb ez sem, mint amikor sárgákért, meg szabadrúgásokért dobálják magukat - ráadásul a hírek szerint két meccsre el is meszelték a latort. Ettől függetlenül a Fiorentinára is jó lesz figyelni, mert a Palermói sikerrel már négy meccset nyertek zsinórban, és bejelentkeztek ők is az élmezőnybe, tovább tömörítve azt. A meccs valóban jól sikerült, az 1-3 ellenére nem volt sima egyáltalán, Frey nem unatkozott egy percet sem, és a reklamálásba belesérülő Amelia helyén újra feltűnt a palermói kapuban örök kedvencünk, Jimmy Fontana (a harmadikat már ő zabálta). A Fiorentina egyébként keretéből kiindulva bármire képes lehet idén, mindjárt jövő héten demózhat is ebből valamit, mert az Inter látogat hozzájuk a hét közben. (Palermo-Fiorentina 1-3)

A Lazio kihagyott egy őszi bajnoki címhez elegendő mennyiségű helyzetet, hogy beállhasson a sorba, amiben már egymás sarkára tapos a Roma, a Juventus és a Fiorentina is, akik mindannyian lógó orral fejezték be a Napoli elleni meccsüket. A második félidőben már hozzá tett valamit a közönség szórakoztatásához a vendégcsapat is, Lavezzi pedig felindultságában rúgatott egy öngólt Sivigliával, ez pedig pont elégnek is bizonyult egy újabb nagyvad elejtéséhez. Edy Reja csapata harmadik, de a dobogón fennálló pontazonosság miatt akármikor befoglalhatja a trónt is. A Laziót már nagyjából ott kell keresgélnünk, ahol kerete alapján a helye van, de tartunk tőle, hogy fognak még ennél jóval feljebb is kapaszkodni, amint leszakadt az élmezőnyről az a néhány makacsul csimpaszkodó lepény – de nem a Napolira gondolunk, természetesen, ők idén nagyon szép dolgokra lehetnek képesek. (Lazio-Napoli 0-1)

Cassano – ha gólt nem is szerzett – jól játszott, és a Samp meg is szerezte első győzelmét, tette ezt egy néha meg-megvillanó, de igazából meglehetősen gyengus Bologna ellenében. A Doria ezzel látszatra csatlakozott a középmezőny aljához, de még nagyon közel vannak a kiesőhelyek is. Mit szóljon akkor a Bologna, mely már csak jobb gólkülönbségével nem birtokolja az egyiket. Ne szóljon semmit, csak ne kapjon kettőt minden túrán, mert annak csúnya vége lesz. (Sampdoria-Bologna 2-0)
Behúzta a bántóan üresen árválkodó rubrikába az első keresztet a Reggina is, a calabriaiak a Corradi duplájával verték a Leccét. A veterán csatár szerezhetett volna mesterhármast is, de a bíró visszavonta a Vigiano-Fabiani ütközet után megítélt büntetőt, de ezt valószínűleg így utólag már nem bánják különösebben egyik csapatnál sem. A Reggina még így is tökutolsó, a Lecce még így is a középmezőnyben táborozik. (Reggina-Lecce 2-0)

A Cagliari lecsapott a Chievóra, a 2-0 lehetett volna több is, a veronaiaknak csak a lefújás előtt jutott eszükbe, hogy meccs van, ez pedig már kevés volt a szépítéshez is a mérkőzést igen komolyan vevő szardíniaiak ellen. Az ilyen meccsekre mondja azt az angol, hogy relegation dogfight. (Cagliari-Chievo 2-0)
Kezeljük a helyén a Cataniát, mely még mindig nagyon magasan van, de már a Siena ellen is képes vért izzadva bekkelni. Söpörnek is lefele hamarosan, mert hiába arattak jól a resztli ellen, most is csak disznó mázlijuknak köszönhették, hogy nem tömte ki őket emberül a Robur. A két csapat valahol ott fog találkozni a szezon következő szakaszában, ahol most a Siena áll. (Siena-Catania 1-1)