Két hét szünet után folytatódott a spanyol bajnokság. A csapatok többé-kevésbé átmentették a formájukat, bár például a Sevilla és a Barcelona esetében egy teljesen kicserélt gárda lépett pályára.  A hétvége rangadóján az Atlético Madrid ismételten kikapott, ami csak azért szomorú, mert a nagy négyes által szegélyezett úton még a Numancia, az Espanyol és a Racing is szerzett pontokat, miközben a fővárosi piros-fehérek már csak a Villarreal elleni csodában bízhatnak. Ezzel a védelemmel nem kellene. A Real Madrid győzelmével tart lépést a három dobogóssal valamint a Barcelonával. Közülük egyedül a Villarreal veszített pontokat, miközben a Sevilla újabb nagyszerű idegenbeli győzelemmel lépett előre a második helyre. A Valencia már pontelőnnyel vezeti a bajnokságot. Esett 18 gól, amit nem David Villa rúgott. Tovább után részletek.

Nem történt meglepetés. Láttunk már jobb, szebb és szórakoztatóbb fővárosi rangadót, pedig hosszú idő után először igazi tétje is lehetett volna a találkozónak. Amennyiben eltekinthetünk a presztízstől. Az Atlético nagy reményekkel indult és csak pillanatnyi kisiklásnak gondoltuk, amikor egy félidei emberelőnyt nem tudtak még döntetlenre sem váltani a Valladolid otthonában. Nem volt véletlen. A főváros második számú csapata lassan végleg kiírja magát a bajnokságból, mert idén nem lesz akkora szerencséje, hogy a Valencia és a Sevilla is kirívóan gyenge szezont produkáljon. Az egészben különösen az a szomorú, hogy az eredmények elmaradásáért továbbra is a legjobban megerősített csapatrész okolható, a védelem. Leo Franco szerepeltetése ezúttal jó döntésnek bizonyult, mert Coupet a kezét sem tudta volna felemelni Sneijder, vagy van der Vart lövésére. Újfalusi összekapta magát és ezúttal különösebb hiba nélkül lejátszotta a mérkőzést. Heitinga viszont nem. Két góllal járult hozzá csapata vereségéhez és a harmadiktól is csak az mentette meg, hogy Schuster 25 percig nézte tétlenül amint Raúl a holland védővel folytatott versenyfutásokkal égeti magát. Sikeres ember nem lehet, aki Nistelrooytól ennyire távol áll, valamint a lendületben lévő Drenthe elé lép. Előbbi pontosan tudta, hogy mit lehet kezdeni egy ilyen ajándékterülettel, míg utóbbi abszolút nem tudta volna, hogy mit csináljon egyedül és kisodródva a kapussal szemben. Így történt, hogy a címvédő megmenekült, pedig már be voltunk tárazva egy remek kis megemlékezésre, hogy Cannavaro, Higuaín és van der Vart személyében milyen remek futballisták szórakoztatják a publikumot fehér mezben. Mármint az ellenfélnek szurkoló részét. (Atlético - Real Madrid 1-2) Ami késik, nem múlik, így a bajnoki címvédő helyett a az előző szezon másodikját vesszük górcső alá. A Villarreal ugyanis elbukott az Espanyol vendégeként. Ha a gólnélküli döntetlen bukásnak nevezhető ott, ahol előtte csak Eto’o színpadra való művészete előtt hajolt meg a hazai csapat. Úgy látszik a vendégcsapat játékosainak nem tett jót Pellegrini nyilatkozata, hogy mindig csak a három pont érdekli és nincsenek távlati céljaik. Nem kell egy Piresnek lenni ahhoz, hogy megzavarodjon az egyszerű futballista a rotálás magasiskolájának belső szemlélőjeként. Sok szempontból járt volna a három pont a vendégeknek. Egyrészt végig fölényben voltak, másrészt mindhárom cseréjükkel a győzelem kiharcolására törekedtek (Cazorla, Altidore, Franco), de mindez kevés volt ahhoz, hogy az est hőse címet elvehessék a gyanús körülmények között kiharcolt büntetőt hárító Diego Lópeztől. A Casillas mögül kiemelt kapus Pellegrini egyik legnagyobb igazolása, pedig az általa beszerzett játékosok között világsztárok is vannak. (Espanyol – Villarreal 0-0) A Sevillában is játszik pár kivételes képességű futballista, azonban sokszor mégis azon gondolkodunk, hogy Palop mi a fészkes fenét csinált Canizares mögött. Különösen akkor van időnk ilyeneken morfondírozni, amikor a támadórészleg állapotát az jelzi, hogy az egy szem csatárt Fernandonak hívják. A Sevilla erejét meg az jellemzi legjobban, hogy így is megnyerték a mérkőzést. Nem sok mindenben nőttek ellenfelük fölé, de például szögletekben igen. Az egyik sarokrúgás után meg is született a mindent eldöntő gól. Belátjuk, hogy hiba volt temetni az andalúzokot, amikor Poulsen, Keita és Daniel Alves is elhagyta őket, mert az így törvényszerűvé vált vérfrissítés még jót is tett a csapatnak. Főleg azokban az esetekben, amikor kizárólag az ellenfél egyetlen játékosára kell figyelni. Negredo góljai nélkül, pedig mindössze ennyire képes az Almería. (Almería – Sevilla 0-1)

Azt nem tudjuk, hogy David Villa nélkül mire lenne képes a Valencia, de vele szinte megállíthatatlan. Villa jelenleg ott tart, hogy vele kiegészülve a világbajnoki csoport egyértelmű favoritja lenne Magyarország, mert különösebb támogatás nélkül is megoldja a problémákat. Mindössze annyit kell tenniük a csapattársaknak, hogy eljuttatják hozzá a labdát valahol a kapu harminc méterese előterében. Aztán lehet figyelni az eseményeket, mert ez az ember mindenképpen a jó megoldást fogja majd választani. Most például Morientes is olyan komolyan koncentrált csatártársa cselekedeteire, hogy a visszapattanó labda legalább annyira meglepte és leterítette, mint Chacón a mi Kovács Pistánkat. Egyetlen vigasza az lehet, hogy immáron elmondhatja magáról, hosszú pályafutása során arccal is sikerült gólpasszt adnia. A Valencia a papírformának megfelelően kiütötte a Numanciát, s a következő fordulókra tekintve még egy darabig a tabella tetején pöffeszkedhet. Unai Emery problémái majd akkor kezdődnek, amikor David Silva is játékra jelentkezik. Bár ez akár kellemes probléma is lehet. (Valencia – Numancia 4-0) Guardiolának már most nehézségekkel kell szembesülnie, mert a Barcelona éppen a győzelmi képességet sajátítja el. Ez nagyon dicséretes, csak egy kicsit képmutató egy olyan csapattól, amelyik gyakorlatilag a Capello féle Real Madrid antagonizmusaként szeretné identifikálni magát. Az ifjú edzőtalentum azért lelkesen próbálkozik, de mintha egy kicsit szerepet tévesztene, mert talán nem az lenne az elsődleges feladata, hogy Pedrito és Busquets után Victor Sánchezt is csapatba építse. Természetesen az eredmény mindenképpen fontos, de nem mehetünk el szó nélkül, hogy Victor Valdés mellett mindössze Eto’o teljesítménye emelhető ki, meg Henry gólpassza, amely előtt olyan mozdulatsort produkált, amelyben egyszerre fedezhettük fel David Villa tudatosságát vagy Torghelle Sanyi fogalmatlanságát. A francia mostanában valahol a két játékos között van félúton, de nem biztos, hogy az asztúriaihoz áll közelebb. Sőt! (Athletic – Barcelona 0-1) Vannak azért olyan csapatok, amelyeknél Henryt is örömmel látnák. A Mallorca például tökéletesen ilyen. Vagy még inkább olyan, amelyben Saviolának játszania kellene, ahol a Güiza által hagyott űrben végre megcsillogtathatná képességeit. Lehet, hogy nem így lenne, de legalább meg tudnánk határozni az argentin helyét a világ futballtérképén, mert nagy harcában a madridi kezdőcsapatba jutásért már fogalmunk sincs mit gondoljunk róla. Egyelőre nélküle próbálkoznak a szigetlakók, azonban míg az idény elején a siker jellemezte őket, most az eddig tetszhalott Betist is sikerült feltámasztaniuk. A két csapat között szakadéknyinak tűnt a különbség és a mérkőzés alapján senki nem mondta volna meg, hogy a vendégek állnak előrébb a tabellán. Már nem sokáig. (Betis – Mallorca 3-0)

Mialatt a Mallorca Sevillában és a Numancia Valenciában azon ügyködött, hogy a Recreativo és az Osasuna ne az esélytelenek nyugalmával harcoljon a bennmaradásért, addig a Valladolid és a Sporting pontosan ezért szállt harcba a két, immáron új edzővel próbálkozó gárda ellen. Az újonc teljes sikerrel járt, hiszen Vadócz Krisztián csapatának sorsa az eltiltott Plasil és a magyar középpályás nélkül a negyvenedik percben eldőlt. Egyenlő létszám mellett sem biztos, hogy lett volna esélyük, de emberhátrányban szinte semmi nem maradt, így Camacho vereséggel mutatkozott be a pamplonai csapat élén. (Sporting – Osasuna 2-1) A Recre padján debütáló Alcaraz már egy kicsit eredményesebb volt. Ha eredményben akarjuk kifejezni, akkor azt mondhatjuk, hogy egy ponttal. Ha mutatott teljesítménnyel, akkor azt kell mondanunk, hogy ezen az egy mérkőzésen több helyzettel, mint az ezt megelőző hat összecsapásukon összesen. Természetesen még egy kicsit több kell ahhoz, hogy ne egy izlandi bankéval vetekedjenek a Recre kilátásai, de az első lépés megtételét megtörténtnek nyilvánítjuk. (Valladolid – Recreativo 1-1) Málagában ki-ki mérkőzést játszott egymással a megtáltosodott hazai csapat és a balszerencsés periódusban tévelygő Getafe. A döntetlen tökéletesen megfelelt volna mindkét gárdának, mert a hazaiak fölényben játszottak, de ezzel igazából nem tudtak élni. És nem is tudtak volna, ha Abbondanzieri nem hozza a megszokott bakijait. Egyetlen szerencséje, hogy ment már el rajta komolyabb mérkőzés is, így már el sem keserednek szerencsétlenkedése láttán.(Málaga – Getafe 2-1) Nem tudjuk, hogy ez a gólnélküli döntetlenhez vezető játék miként kamatozik a nemzetközi hadszíntéren, de a mutatott teljesítmény majdnem a hétközi szurkolás megvonásához vezetett. Eddig még soha nem merült fel, hogy nemzetközi mérkőzésen spanyol csapat ellen szurkoljunk, ha nem spanyol az ellenfél. Most igen (Racing - Deportivo 0-0)