Az érdekes kilencedik fordulóval sikerült kicsit megbolondítani ezt a bajnokságot. Nem csak a kommentelők egyenlítéséről van itt szó, hanem arról, hogy a Liverpool most már tisztán vezet, a Hull nagyon megmakacsolta magát (magyar a dobogón!), a United továbbra is szórja a pontokat, és a szombaton még dilettantizmusnak tűnő lépés másnapra beigazolódott: Ramos nélkül végre nyerni tudott a Spurs. A Newcastle viszont nem, és ezt egy rendőr csuklója, meg egy ló bánta. Mindez bővebben, skót szemszögből, hajtást követően.

A Ki a nagyobb tapló? elnevezésű Manchester United házivetélkedőt fölényesen vezeti Wayne 'Wazeg' Rooney, miután látványosan provokálta volt csapata szurkolóit. Azt tapasztalatból tudjuk, hogy a szükségesnél jóval idegesebbek a United játékosai, ha nem úgy áll a meccs, ahogy szeretnék, illetve ha nem úgy fúj a spori, ahogy szeretnék, de Ferdinand kirohanását nem így értékeljük, ugyanis az ilyen erős csókáktól, akikben túlteng a tesztoszteron, elvárjuk, hogy megvédjék a flikkflakkosokat, ha szükség van rá. Ez a kicsit hokis mentalitás mindenképpen szükséges egy átlagosnál (jóval) keményebb bajnokságban ahhoz, hogy a madárcsontú támadók is biztonságban érezhessék magukat a pályán - persze Ronaldo nem az a madárcsontozatú fajta, de ez mindegy, mert valószínűleg bármelyikünk rácsúszna (vagy a második bőr után leütné), ha az ellenfél csapatát erősítené. A vezetést az első félidőt uraló United Fletcher révén szerezte meg, az Everton viszont magához tért a második félidőben, és a nemrég beújított házilampard révén az egyenlítést is sikerült megszerezniük. A győztes gól Yakubu lábában volt, de a totális kapusnak köszönhetően ott is maradt, majd szerdán megkapja a Bolton. Ha így folytatja a MU, még a végén Liverpoollá válik, és a BL-ben fog vitézkedni, otthon meg szenved. EVERTON-MANCHESTER UNITED 1-1.

Az északi rangadó régi fényében tündökölt: nem volt rossz a meccs, és egymást is ütötték a szurkeszek. Még nem tudjuk, hogy ki kezdte bontani a rendet a Fény Stadionjában, de a meccs után a pályán is összetűztek a szurkolók, és a felfordulás közben megsérült egy rendőr és egy rendőrló. (A lónak ezúton is jobbulást kívánunk.) A vezetést a hazaiak szerezték meg: Cissé bevetődve ütötte be jobb lábbal Given kapujába az ügyesen futballozó Malbranque rosszul eltalált lövését. Az előny mindössze tíz percig tartott, ekkor ugyanis Geremi beadására Ameobi érkezett, és a közeli fejes hárításához igen nagy bravúrra lett volna szükség, de erre az első alkalommal kezdő Fülöp Marci most nem volt képes. Ezt követően mindkét gólszerzőnek volt egy-egy nagy helyzete, és kiegyensúlyozottan folyt tovább a mérkőzés egészen a 75. percig, amikor Butt gusztustalanul (ám taktikailag kifogástalanul), sárgát érően koccintotta össze a tizenhatosra betörni készülő Diouf bokáit. A megtorlást szintén egy volt manchesteri hajtotta végre, a tizenhatosra letett labda mögé ugyanis Kieran Richardson állt, aki úgy ágyúzott Shay kapujába, hogy az ír hálóőr nem tudott mit tenni. A végén még Joey Barton is beállt, hogy megkapja a magáét a közönségtől (bemelegítés közben petárdák, meccs alatt fújolás), de az eredmény maradt, így több, mint 40 év után tudták legyőzni a fekete macskák a szarkákat ez első osztályban. SUNDERLAND-NEWCASTLE 2-1.

A Hull nem csinál komoly problémát ebből a szezonból, és abból sem, hogy keresztülhúzza az NST, illetve a kedves kommentelők tippjeit. Az eredmény önmagáért beszél, Geovanni hét meccsen négy gólnál jár. Halmosi nem játszott, de legalább beöltözhetett. WBA-HULL 0-3.

A középcsapatság és a szürkeség két megtestesítője randizott az Ewood Parkban, és osztozott a pontokon Paul Ince kedvence, Benni McCarthy hosszabításban szerzett góljának köszönhetően. A vezetést Afonso Alves bombájával még a Boro szerezte meg negyed órával a vége előtt, és ez egészen Emerton szögletéig tartott ki, amelyet Turnbull hálójába fejelt a fokvárosi csatár. BLACKBURN-MIDDLESBROUGH 1-1.

Az európai foci csúcsmeccsének a Stamford Bridge adott otthont ezen a hétvégén, de ahogy vártuk, nem hozott igazán látványos játékot. Talán Drogba és Torres javíthatott volna ezen, de lehet, hogy a két gólgép jelenlétét csak a faultok számának emelkedése jelezte volna. Éreztük, hogy a Liverpool képes lehet megszakítani a kékek négy és fél éve tartó hazai veretlenségét, de most bánjuk csak igazán, hogy nem mertük megtenni. Úgy véljük, Benítez kezdi érteni az angol futball, és a Premier League törvényszerűségeit, és csapata ennek, valamint fegyelmezettségének és erőnlétének köszönheti kiegyensúlyozott teljesítményét, és azt, hogy kilenc forduló után egyedüli veretlen alakulatként vezeti a tabellát. A MU és a Chelsea legyőzése (kvízkérdés lehetne, hogy ez mikor sikerült utoljára), valamint a játékosok magabiztossága a pályán már sejtet valamit, de erről egyelőre még nem merünk írni. Scolari Chelsea-je viszont szokatlanul tehetetlen volt, bár az ember nem nagyon várhat többet egy Kalou-Anelka-Malouda csatársortól, mint a végtelen és szélsőséges kiszámíthatatlanságot. Jó és rossz értelemben, játékban, formában és teljesítményben egyaránt. Az pech, de talán jellemző is erre a Chelsea-re, hogy egy megpattanó lövéssel szakadt meg elképesztő veretlenségi sorozatuk - utoljára Ranierivel kaptak ki otthon, amiből következik, hogy vastaps Mourinhónak - viszont az sem vitás, hogy igazságos eredmény született és a Liverpool (és Xabi Alonso) kiérdemelte ezt a skalpot. És még csak Robbie Keane duplájára sem volt szükség. CHELSEA-LIVERPOOL 0-1.

Ahogy megjósoltuk, Robinho ellen hatástalanok voltak Rory Delap bedobásai, ez a Stoke nem kell a PL-be. A brazil illúzionistának az NST hálája jeléül felajánlja a mérkőzés labdáját. MAN CITY-STOKE 3-0.

A Spurs győzelmével az egyesített tabellán (NU+TH) a középmezőnybe hozta a Newcastle-t, így ez most már nem is vicces. Az viszont igen, hogy a vezetőség szombaton kirúgja a komplett edzői stábot, másnap pedig győz a csapat a benntartási specialista Harry Redknappel. Szeretnénk, ha az öt millió fontért kivásárolt menedzser külön tanfolyamot indítana arról, hogyan tartsunk bent arra érdemes csapatokat (nem a Derby Countyt), ezáltal még izgalmasabbá téve a kiesési küzdelmeket. Na nem mintha ezzel a győzelemmel már meg is lenne a hőn áhított tizenhetedik hely, de mi bízunk Henry apóban és a több tucat kiesési rangadón megszerzett bölcsességét sugárzó kék szemében. Azt a kérdést fel lehetne tenni, hogy eddig miért nem ment Pavljucsenkónak az érkezés, és Bentleynek az előkészítés, de az, hogy ezúttal nem a Tottenhamtől állítottak ki valakit, és nem ellenük fújtak be tizenegyest, mindenképpen fegyelmezettségre utal, és arra, hogy rendet tettek a fejekben. Riszpekt Corlukának, aki a Stoke ellen Gomestől elszenvedett K.O. után játszotta végig a meccset, és az egész Spursnek, akik behúzták az egyetlen telitalálatunkat. TOTTENHAM-BOLTON 2-0.

Barry tizenegyesgól, majd Agbonlahortól egy gól és két gólpassz (Carew és Sidwell a kedvezményezettek), ennyi röviden a Wigan-Villa. Sima négyesre még Matrin O'Neill sem számított, pedig nagy játékos, végülis ő bulizta ki, hogy Gareth Barry Birminghamben maradjon. Idegenben utoljára Izlandon, a Hafnarfjörðurnek tudott négy gólt rúgni a Villa augusztus közepén, otthon is utoljára három nappal később, a Citynek. A Wigant is rég tömték már ki ennyire, és ennek eredményeképpen már tíz hely a különbség a két csapat között: a Villa ötödik, a Wigan tizenötödik. WIGAN-ASTON VILLA 0-4.

Az Arsenalnak ez még nem az a meccse volt, amin elbotlanak, bár nem jártak messze ettől. Esetleg szerdán a másik londoni rangadón..? Tizenöt perc, nagyon hosszú idő - ennyi kellett volna Zoláéknak a bravúrhoz, de Faubert öngóljával előnybe került az Arsenal (amit már jelzett előre van Persie kapufája is). Az utolsó percekben még berúgott egyet Adebayor, Cole pedig belerúgott egyet Songba, mert nem bírta már ki azt a pár másodpercet harci cselekmény nélkül - piros. WEST HAM-ARSENAL 0-2. Hiúságunk nem engedi meg, hogy megjelöljük a bekezdésben található idézet forrását, sőt szégyelljük is, de ez volt a megfelelő mondatrész.

PORTSMOUTH-FULHAM 1-1. Ez ugyanaz, mint BBurn-Boro meccs, egy kicsit szélesebb spektrumban: a legjobb középcsapat fogadta a leggyengébbet, de az eredmény ugyanúgy közepes. Crouch fejesgólját a Gera helyére beállt Dempsey egyenlítette ki. A Pompey kispadján Tony Adams és Joe Jordan ült...

Pote kolléga hanyatló formájának két következménye van: egyrészt leültettük a padra, hogy gondolkodjon el a dolgon, és szedje össze magát, másrészt pedig polo0723 sikerével (9-5, Gratulálunk!) a kommentelők kiegyenlítettek. NST-KOMMENTELŐK 3,5-3,5

Az a kedves versenyző tippelheti meg a hétközi forduló eredményeit, aki harmadikként küldi el a helyes választ az nst.pl@freemail.hu címre. A kérdés pedig a következő:

Két játékos nevét kérjük, akinek az elmúlt öt évben sikerült nemzetközi tétmeccsen vagy hivatalos válogatott mérkőzésen megzörgetnie háromszor a Puskás Ferenc Stadion hálóját. A kikötés arra vonatkozik, hogy nem szeretnénk ha előbányásznátok valami Szabad Föld Kupa, esetleg pilótaválogatott meccsen rúgott triplát.

Az idő rövidségére való tekintettel eláruljuk, a kérdés annyiban kapcsolódik a PL-hez, hogy mindkét név megfordult Anlgiában is, bár egyiküket sem választották meg az év játékosának.