Meccset nézni kocsmában jó. Bárhogy tagolva. Igaz ez még ott is, ahol a rohadt bagósnak állandóan ki kell rohangálnia, hogy másik háromszáz rohadt bagóshoz hasonlóan kint rostokoljon a szemerkélő esőben (ez egyben helymeghatározás is) a kocsma előtt. Az elmúlt napokban két országban is volt szerencsém a helyi csapat mérkőzését az adott országokban megtekintenem (nem, egyiket sem a helyszínen), ezek néhány érdekes, néhol tréfás tapasztalatát szeretném megosztani az NST vasárnap délután internet előtt punnyadó olvasóival.

London kocsival goromba, ne vitassuk, de a vér szava szent, és 14 óra szendvicszabálás, és Shrek-típusú messze vagyunk még után pont időben érkeztünk ahhoz, hogy megtekintsük a Stoke-Tottenham meccset. Erre a legalkalmasabbnak a The Tottenham nevű bár kínálta magát a szállásunktól mintegy 32 méterre, és hogy ne csak a Tottenhamhez fűződő szimpátiánk miatt legyen tétje a dolognak, társaságunk egyik tagja masszívan hat számjegyű összeget kaszált volna egy vendégsikerrel. 15. perc, büntetőt rúghat a Stoke, G pedig mániákusan ismételgetni kezdi, hogy kihagyja, ugye? Ez köcsög, erőből akarja, ugye? Fölémellé, ugye? A hibázásra buzdított Higginbotham nekifut, a labdát elfújja a szél. A kocsmán végigmorajlik az az angol szó, amit mindenki életében először tanul meg. G a szája szélét harapdálja, de magabiztosan kijelenti, hogy ideges, tutira elbassza.
Belövi. A kamera Juande Ramos mestert mutatja, a kocsma emberei durva szavakban törnek ki, G lelkesen csatlakozik hozzájuk. Tíz perc, jön az egyenlítés, egy reménykedő mosollyá változik a The Tottenham. Nem is rossz a csapat, van kapusbravúr és küzdés, de jön az 53. perc, és Delap góljával ismét vezet a Stoke. Újra szomorúak vagyunk, és bizony néhányan dühösek is. A Tottenham még kihagy néhány helyzetet, majd a lefújás előtt már csak röhögünk, ahogy a Stoke két másodperc leforgása alatt három kapufát lő.
Az elemzés a Sky-nál egy kicsit más, mint amikor Bánfi Jani bemondja, hogy bedobásnál nincs les, ezt használta ki. Ott a szaki kiválaszt négy jelenetet, és megmutatja, mivel nyerték meg a meccset. Értékel, ha valaki szarul játszik, arra azt mondja, hogy szarul játszik. A Sky egyébként minden kocsmával külön megveteti a közvetítést, ezt a képernyő jobb alsó sarkában látható tanúsítvány (találóan egy pint) igazolja mindenhol, ahol nincs, ott csúnya tolvajlás esete forog fenn.

Másnap részben rendeléseket, részben az egyik útitárs kívánságát teljesítve látogatást tettünk az Arsenal shopjában, a The Armouryban. Az Emirates aljában található szurkolói boltban minden Arsenal-szurkolónak komoly önuralomra, vagy kártyára szabott vásárlási limitre van szüksége, az fix. Igazából úgy néz ki, mint egy rohadt nagy kínai üzlet, ahol mindenre ráfestették, hogy Arsenal. Az ötféle kutyanyakörvnél megremegett a térdem, és kimentem cigizni. Kifosztottuk az üzletet (aki a XI. kerületben egy Flash névre hallgató vizslával találkozik, próbálja megállni röhögés nélkül), és így részünk lehetett abban a csodálatos pillanatban, amikor arsenalos zacskókkal, ereklyékkel, az összes létező és kapható málhával felszerelkezve elvonulunk a szállásunktól mintegy 32 méterre elhelyezkedő The Tottenham előtt. Csak otthon mertünk röhögni rajta.

Szinte máris kedd van, elindulunk este időben, hogy jó asztaltól nézhessük a Juve-Real-t. Eszembe nem jutott, hogy lehetetlen küldetésre vállalkoztunk. Persze, nem azért, mert nem minden kocsmában az esti BL-meccsre gyúrtak, hanem azért, mert úgy néztek rám, mint egy hülyére, amikor bekérdeztem, hogy lehetséges-e a konkrétan szarnak ígérkező Manu-Celtic, vagy a Fener-Arsenal helyett rendes focit nézni. Nem lehetett. Sehol. Fél órával a sípszó előtt már kétségbeesetten fogtam könyörgőre, hogy mondjanak helyet, ahol esetleg azt nézik. (Utólag is köszi az ír kocsmás tippért, amiből kilógtak a Celtic-mezes szmörék.) Az útitársaknak már tele a töke, én is lemondok arról az örömről, hogy egy állítólag két utcányira lévő spanyol kocsmában nézzem a Real kivéreztetését, éppen sípszóra behuppanunk egy helyre, ahol két külön helyiségben nézik a meccset a két csapat szurkolói. Tilos az á. Nem is megy senki sehova még akkor sem, amikor a másik teremből üvöltés hallatszik (kivéve engem, kis kárpótlás volt a gólzáporos este). Mi elég jó helyet fogunk, de sajnos a MU-Celtic-brancsban, így igazi kínlódás az este tudva, hogy közben a Real már vérzik Torinóban.

Vége a meccsnek, lassan oszlik a nép, az én társaságom is menne, de maradásra bírom őket, hiszen csak annyit tudok, hogy percekkel a vége előtt vezet a Juve. Megvárjuk az összefoglalókat, vita nincs. Elemzés. Hosszú elemzés. Reklám. Elemzés folytatódik. Reklám. Stúdió. Feltűnik a pályán az Arsenal, már láttam az összes gólt, de azért megnézem újra az összefoglalót. Vége, örülünk. Jöhet a foci.

Innen viszont már a stúdióba sem kapcsolnak vissza, kezdődik valami tök más. Az eredményeket sem írták ki. Futball őshazája, meg egy nagy lófasz, tiszta idegroncs vagyok, mire sikerül egy halvány jelet találnom, aminek felkerestem a tulajdonosát, két példányban, letanúzott szerződésben rögzítettem, hogy ideiglenesen használnám az ő jogos tulajdonát képező internetet, és megnéztem, hogy igaz a hír. Örülünk és nagyon csalódottak vagyunk, ez talán megérte volna, hogy szerterúgják az arcomat egy spanyol kocsmában.

A keddi játéknap már Amszterdamban talál, lemondó legyintéssel (gyakori mozdulat ebben az országban) a harmadik kávézóban megadom magam, és a PSV-Marseille futballmámor felé fordítom a figyelmemet. Nem jó a meccs, nem jó a Dzsudzsák nélkül felálló PSV sem, mérsékelt érdeklődést mutató társaimnak hosszas előadásba kezdek Huub Stevens munkásságáról, majd igazi Tarantinós beszélgetés bontakozik ki a franciák viperamintás mezének miértjéről. Nyert a PSV, volt persze stúdiós örvendezés, meg ott a helyszínen pajzsra emelték a duplázó Koevermans-t, de aztán olyan - minden igényt kielégítő - összefoglalót varázsoltak elénk, amiben a keddi játéknap összes gólját is megmutatták. Boldog sikongatással ünnepeltem, és lebeszéltem magam arról, hogy évődő üzenetet küldjek panchónak.

Utazni jó, focit nézni is jó, a kettőt együtt csinálni pedig a létező legjobb. Ezzel a poszttal újra szeretnénk beindítani a külföldi futballélményeket feldolgozó sorozatunkat, ami korábban a zajos siker ellenére, kizárólag a mi hibánkból abbamaradt. (Emlékszünk például Csecsóra.) Arra kérünk mindenkit, hogy ha vannak hasonló élményei, amiket szívesen megosztana az NST olvasóival, az ne habozzon, küldje a benitonstKUKACgmail.com címre. Fotókkal, esetleg.