Helyreállt a rend a Serie A-ban, a két legjobb csapat azonos pontszámmal vezet, mögöttük azonban akkora mozgolódás támadt, mint amikor a liftben fingik valaki egy öblöset. Az Inter leszerencsétlenkedte magát a dobogóról, melyre a sírból immár végleges előkászálódott Milan nyomult fel sűrű nyelvnyújtogatásokkal kísérve. Jön a Fiorentina és a Lazio is, sőt, a Juventus sincs már messze, de még közöttük van az idén remeklő Genoa is. Hátul a szokásos a szereposztás, még legalább két hónapig fogják azt játszogatni a csapatok, hogy össze-vissza előzgetik egymást, mire leszakad 5-6 csapat annyira, hogy bátran ráfoghassuk egy Cagliari-Regginára, hogy kiesési rangadó (nincs erre jobb szó, vagy legalább valami más?). A Romát még az időjárás is szopatja, a Juve elleni rangadó előtt egy kis önbizalmat szerezhettek volna a csutkaszar Sampdoria leverésével, de még ez sem jött össze. Hajtás után néhány vitathatatlanul jogos dicséret, sok fájó igazság és elfogult vélekedés következik.

A Fiorentina és az Inter nem meglepő módon elég alacsony színvonalú meccset játszott, ami viszont meglepő volt, hogy ennek oka egyértelműen az Inter volt. A Nerazzuri valamiért olyan fogalmatlannak tűnt, hogy muszáj visszautalnunk a beharangozóban hangoztatott okosságra: ha játszik Gilardino, a Viola randán megcsinálja Mourinhóékat. Pazzini és Osvaldo még nagyon sötétben sem emlékeztetett a Mutu-Gila kettősre, akik a kezdő kettős által elbaltázott helyzetekből valószínűleg kihasználtak volna néhányat. Ez ráadásul nem is tűnt olyan veszettül nehéz feladatnak, annyira nem találta a játékát az Inter, hogy még Maicon is hibázott, a középpályán pedig a Zanetti-Sztankovics-Chivu hármas minden, csak nem egy világverő trojka. (Szegény Chivu meg annyi poszton játszik, hogy zavarában már azt sem tudja, melyik az ő igazi helye. Nem ez, az fix.)  Lehetett volna ebből jó meccs, ha mindkét fél teljes vértezetben vonulhatott volna ki, bár azt változatlanul nem látjuk, Mourinho hogy képzeli el Ibrahimovic hatékony megjátszását egy Mancini-Obinna kettőssel, és miért nem játszatja Balotellit, ha már ennyiben merül ki az Inter támadójátéka. Kicsit bírózzunk is, elejét kell vennünk ugyanis az oltásnak: Pazzini lerántása nem volt büntető, sőt, az azt megelőző szabálytalanság is kamu volt. Összegezve talán annyit, hogy a Fiorentina tudta, mit akar, és ha megvannak hozzá a megfelelő emberek, meg is tudta volna valósítani, az Inter játékosainak ellenben (nekünk úgy tűnik) még az sem világos, mit akar tőlük Mourinho. Nekünk sem. (Fiorentina-Inter 0-0)

A Milan még a vártnál is jobban megszenvedett a Sienával, de a győzelemre annak ellenére rászolgált, hogy a 2-1-es sikert eredményező büntető óriási kamu volt. Ancelottiék a legutóbbi fordulóban sem érdemeltek győzelmet, most tettek annyit, hogy ne hangozzék röhejesnek a mester szájából, hogy a scudetto egyik esélyesének kiáltotta ki csapatát, ennek ellenére a szurkolók csak azért mehettek haza boldogan a San Siróból, mert győzelmével a Milan beelőzte az Intert. A néhány hete még szürreálisnak tűnő helyzet létrejöttéhez ugyan legalább annyi köze van a Nerazzurinak, mint a Rossonerinek, de a Milan már mutat szép dolgokat, és lassan visszatérhetnek a hiányzók is, így egyelőre valóban sokkal fontosabb számukra, hogy újra ott vannak az élmezőnyben. Pippo régen lőtt ilyen iszonyatosan messziről gólt, ráadásul meg is emelte, ami aztán végképp példa nélkülivé teszi a találatot, amellyel kapcsolatban meg kell jegyeznünk egy fontos részletet külön is. Bizonyára nem csak nekünk tűnt fel, hogy a tavalyi elborzasztó szezonja után Gattuso idén nem csak sebesre futja a pályát, de a támadások építéséből is kiveszi a részét (nemrég gól+gólpassz kombóval kápráztatta el a nagyérdeműt), ez pedig nekünk azt jelenti, hogy nem lesz gond a Milannal idén. Hétvégén sok mindenre választ kapunk, mert jön a Napoli. (Milan-Siena 2-1)

A Juventus kerete úgy néz ki, mint a német tábor a Somme melletti csata után, más sincs, csak bekötözött, jajgató sebesült, valahogy mégis sikerült meglovagolni a nyerő szériát eléggé ahhoz, hogy Bolognából az összes pontot elhozzák Ranieri fiai. Ehhez legidősebb fia, Nedved tett hozzá a legtöbbet, aki két góljával eldöntötte a mérkőzést, igaz, a másodikhoz nem sok köze volt. Az elsőnél azonban példa nélküli cselekedetre ragadtatta magát, és az őt rángató védő abuzálására fittyet hányva nemet mondott a modern labdarúgás követelményeire, és nem volt hajlandó elesni, ehelyett inkább gól szerzett. Sok meglepetés egyébként nem történt a meccsen, hiszen Molinaro azért egyet rúgatott most is az ellenféllel (a gólszerző Di Vaio fejese előtt úgy előzte meg a baltaarcú hátvédet, mintha az ott sem lenne), és újabb sérült csatlakozott a meglévő 11-hez, igaz, Tiago hiányát valahogy eddig is elbírta a csapat. És akkor itt is kell kicsit bíróznunk: a Bologna második gólját teljesen jogosan érvénytelenítette Trefoloni, mert les volt. A Juve 9., és már csak öt pontra van az élbolytól. Nem túlzás, a szezon legfontosabb része következik a Juventus számára. (Bologna-Juventus 1-2)

Az, hogy a Catania kapta a forduló előtt a legkevesebb gólt, nem jelentett komoly akadályt a legtöbbet szerző Udinese számára, a listavezető az eddig hazai pályán még gólt sem kapó Elefántokkal is tudatta, hogy komoly célokra tör idén. A Catania nem játszott alárendelt szerepet, sőt, be is tudta szorítani ellenfelét, csak éppen gólt nem tudtak lőni, miközben ez a másik oldalon Quagliarellának háromszor is összejött – amiből kettőt is érvénytelenített a játékvezető, de harmadszorra már nem volt kecmec (majdnem elcseszte azért). A Zebretti első gólját a fiatal chilei Sanchez szerezte, és szokás szerint muszáj vagyunk kiemelni a remek formában védő Handanovicot, aki ismét bemutatott néhány igen komoly védést – és mivel jó kapus, szerencséje is van. (Catania-Udinese 0-2)
Gustavo „a Tank” Denis egymaga intézte el metsző kegyetlenséggel szegény Regginát, így a Napoli tartja a lépést az Udinesével, és 17 év után holtversenyben az élen áll. Az argentin csatár mellett meg kell emlékeznünk Hamsikról, aki két gólpasszt is jegyzett, így Denisnek igazából egyik góljánál sem volt nehéz dolga. Mivel már a hetedik percben vezetést szerzett a Napoli, a Regginával pedig rendszerint feltörlik a padlót idegenben, csak az olyan apróságok jelentettek izgalmat a meccs hátralévő részében, mint a megsérülő partjelző, és a San Paoló kifingó világítása. A hétvégén jönnek másfajta izgalmak is, Milánó jobbik felébe látogatnak Edy Reja büszkén hasító fiai. (Napoli-Reggina 3-0)

Cserben hagyott minket a Chievo, a két csapat nagy egyetértésben hasított az általunk jövendölt döntetlen felé, mikor nyolc perccel a lefújás előtt Mantovani olyan öngólt vágott, ami után nem tudtuk, hogy vad röhögő görcsben, vagy szilaj átkozódásban törjünk ki – esetleg megkérdőjelezzük Mantovani játék tisztaságáról vallott elveit. A Lazio ezzel győzött, és újra ott tülekszik az élmezőny vége felé, de baljós jel, hogy Zarate mutatós jaguárhisztit vezetett elő lecserélésekor. Nyilván könnyű innen pofázni, de mi az ilyenért azonnal, és igen kegyetlenül büntetnénk: nem engednénk a játékost leülni a kispadra, hanem az öltözőbe zavarnánk, és egy hétre eltiltanánk az edzések látogatásától (max labdát szedhet). A Chievóban egyébként bemutatkozott a fókaember, Kerlon, rajta majd később nevetünk, ha többet kap húsz percnél. (Chievo-Lazio 1-2)
Ha volt a fordulóban fix egyes, az a Genoa-Cagliari volt, és nem is kellett csalódnunk a 100 százalékos hazai mérlegéhez igen ragaszkodó Rossobluban. A Cagliari tisztes vereségére árnyékot von Fini faultja, mellyel a kitörni készülő Militót akadályozta meg egyrészt abban, hogy a kapu felé induljon, másrészt kis híján abban, hogy életében még futballpályára lépjen. Csak sárgát kapott a nyomorult, de szerencsére már volt egy olyanja. (Genoa-Cagliari 2-1)

A Torino nagyon fontos győzelmet aratott az Atalanta felett gátat szabva a megállíthatatlanul rázúduló vereségeknek, és 2-1-es sikerével máris maga mögött hagyta a roppant tömör kiesőzónát. Szögezzük le, a jogos eredmény 2-0 lett volna, mert az Atalanta gólját csak a spori látta annak, szerencsére azonban nem kell több szót pazarolnunk az esetre, mert így is győzött a Toro. A bergamóiak befoglalták a védjegyüknek számító tizedik helyet. (Torino-Atalanta 2-1)
A Lecce majdnem megverte a Palermót, de aztán mégsem. Történt, hogy Cacia góljával korán előnybe kerültek a hazaiak, és kapaszkodtak is a szűk vezetésbe emberül, de a 75. percben Giacomazzi megkapta második sárgáját, és a Palermo nem sokkal a lefújás előtt élt az emberelőnnyel: Cavani a 87. percben egyenlített. Mindkét csapat a középmezőnyben helyezkedik el, de már egyikük sem sokáig, mert mindketten elindulnak – igaz, nem egyfelé. (Lecce-Palermo 1-1)