Ellentétben az olasz tippeléseknél mutatott arcpirító eredményünkkel, a spanyol bajnokságban bizony jól viselkedtek a csapatok és nem hagyták, hogy végleg porba alázzuk saját magunkat. Különösen büszkék vagyunk a Valladolidra, mely méltónak mutatkozott a bizalmunkra, a Barcelonára, mely valahogy csak feltörte az atombiztos sevillai védelmet, Javi Gurreróra, aki egymaga mentette meg a Recrét és a Betis-Valencia játékvezetőjére, aki 90 perc késéssel ugyan, de lefújta a meccset.

Kezdjük is mindjárt a Valenciával, akik eddig csak egyszer jártak úgy, ahogy minden eddig meccsükön kellett volna a játékuk alapján (a nyitófordulóban a Villarreal törölte fel velük a Mestella gyepét). Szerencséjükre most egy hozzájuk hasonlóan rettenetes futballal előrukkoló csapat volt az ellenfelük, így a nagyobb játékerő teljesen érdemtelen győzelemmel kamatozott, de szívünk szerint két bazi nagy taslival az öltözőbe küldtük volna mindkét csapatot, hogy gondolkodjanak el. (Betis-Valencia 1-2)

A Getafe behúzta azt az ikszet, amely reálisan a célja lehetett a Depor ellen, más kérdés, hogy ezzel valószínűleg egyik csapatnál sem különösebben boldogok. A gólnélküli döntetlen azt jelenti, hogy a hazaiak maradtak kiesőhelyen, míg vendégeik egy esetleges győzelemmel egészen előkelő pozícióig rakétázhattak volna fel – szintén érdemtelenül, úgyhogy hagyjuk is (Getafe-Deportivo 0-0). Az Almería-Mallorca szintén döntetlennel zárult (1-1), ám itt legalább láthattunk egy elképesztően röhejes gólt és egy kicsit talán lendületét vesztett kiscsapatot egy stabil középcsapat ellen tusakodni.

A Levante ugyan megszerezte első gólját a szezonban, de pechjükre ez sem eredményezett pontot, a vendég Bilbao ugyanis kétszer is betalált és elvitte mindhárom pontot. Szót érdemel továbbá, hogy a hazai gólt szerző Rigano elhibázott egy büntetőt korábban, valamint az Athletic győztes góljának körülményei, melyek megerősítik, hogy itt bizony egy kiesési rangadót láthattak a nézők (Levante-Athletic Bilbao 1-2). 
A Villarreal fiatal olasz padavanjának köszönhetően simán begyűrte a Murciát és továbbra is szédítő magasságokban jár, hiszen csak az őket ronggyá verő Real előzi meg a Sárga Tengeralattjárót. A Murcia erejéből néhány veszélyes ellentámadásra futotta csak, de a remek formában lévő sárgák ellen ez nem kifejezetten szégyellendő. Egyébként meg figyelje mindenki erősen ezt a Rossi gyereket, szerintünk érdemes lesz (Villarreal-Murcia 2-0)

A Recre öt perc alatt megfordította a Riera korai góljával meglépő Espanyol elleni meccsét, megszerezve ezzel első győzelmét a szezonban. A helyzetek alapján egy döntetlent talán megérdemelt volna a rózsaszín-feketében pompázó (?) barcelonai alakulat, de a szünet után egy parádés Kameni-hárítást követően Guerrero remekül eltalált lövéssel egyenlített, majd ugyanő szerezte a győztes gólt is egy pofátlan csippentéssel. (Recreativo Huelva – Espanyol 2-1)
Eközben az Osasuna Zaragozában megadta a módját szezonbeli első góljának, Juanfran ugyanis ellentmondást nem tűrően ágyúzott a léc alá egy égből alászálló kóbor beadást – kiegyenlítve ezzel Matuzalem találatát. Mégsem jött össze a győzelem, mert egy véleményes büntetőből a Zaragoza ismét megszerezte a vezetést, ez a pamplonai csapat pedig nem elég jó egy ekkora feladat kétszeri teljesítéséhez egy meccs alatt. (Zaragoza – Osasuna 2-1)

Elnézést kérünk minden Atlético Madrid-szurkoló ismerősünktől, mi ugyanis előre elvettünk egy pontot a megtáltosodó kedvenceiktől, pedig azok úgy elverték a Racingot, mint jég a határt (Atlético Madrid –Racing Santander 4-0). A szolid 80 millió ajróból megerősített Atléti ezzel a győzelemmel nem csak a táblázaton elfoglalt helyét kozmetikázta egész pofásra, de a gólkülönbségét is elfogadhatóra javította, amihez amúgy jócskán nem ártott Jordi 66. percben bekövetkezett kiállítása. Ezután ugyanis beindult a kanapéhuzatba göngyölt henger és szegény Racing a kínkeservesen összeszenvedett eddigi két gólja mellé bezabált négyet egy meccsen.

A Real nem lehet büszke a hétvégi vendégszereplésére, sőt, irulva-pirulva, kezét tördelve járulhat a szurkolói elé. A Valladolid nem véletlenül focizta le otthonában a pályáról már a Valenciát is, nagynevű ellenfelük ellen úgy futottak ki a pályára, hogy az összes torkot átharapják, ami szembejön velük. Az egyértelműen ellenfelük fölé növő hazaiak Pedro Lopez elképesztően nagy góljával végül csak a 70. percben szerezték meg a már korábban is érő vezetést (mindenképpen érdemes meghallgatni a spanyol kommentátor gólörömét), amit aztán Saviola egyenlített ki a hajrában van Nistelrooy önzetlen passzából. A Valladolidot a szívünkbe zártuk a szezon hátralévő részére, mert többek között az ilyen bátran és szépen játszó kiscsapatok miatt szeretjük nagyon a spanyol focit. (Valladolid-Real Madrid 1-1)

És akkor a forduló legnagyobb érdeklődéssel várt meccse, a Barcelona-Sevilla rangadó (2-1). Azzal kell kezdenünk, hogy a Sevilla nem csak azért vált közben igazi nagycsapattá, mert Kanouté számolhatatlanul lődözi a gólokat és egyébként is sok kreatív játékos alkotja a keretüket, hanem azért is, mert – ahogy láthattuk szombaton – képesek elképesztően koncentráltan védekezni is. Szinte tökéletesen zárták le a folyosókat, a saját térfelüket teljesen uralmuk alatt tartva néha még gyors kontrákra is futotta tőlük és egészen a 73. percig Ramos taktikája tökéletesen működött. Addig a Barca Henry immár szokásosnak mondható kapufáival és néhány zseniális egyéni megmozdulás utáni helyzettel veszélyeztetett, ám hiába borult fel kis híján a pálya, csak nem akart összejönni a megérdemelt vezetés. Ekkor azonban Henry rálőtte a labdát Messi lábára, aki felpörgette azt és a hálóba zúdított, pontosan úgy, ahogy azt tőle el is várjuk, mert milyen lett volna már, ha leveszi, megfordul és bepasszolja. Pfujj, undorító…
A meccs végébe még belefért egy gyors gólváltás, a Barcának megítélt büntetővel kapcsolatban még meg kell jegyeznünk, hogy a Sevilla védekezésében egészen addig benne lesznek az ilyenek, míg Poulsent nem zavarják el valahova. Ezen kívül még annyit, hogy a reakciókból ítélve sokan fanyalognak a vendégek játékát látva, mi azonban meg vagyunk győződve róla, hogy ez pusztán érettségük bizonyítéka, valamint alapjátékuk feladása egy olyan célért, melyért idén már valós és egyáltalán nem szerény eséllyel lépnek pályára.