Borussia Dortmund – Hamburg SV 0-3
Tippünk ugyan csúnyán elment, de a csillagos részben jeleztük, gond lehet, ha a HSV lövi az elsőt. Hát lett, de már kezdés előtt, hiszen Dolly egyetlen jó tanácsunkat sem fogadta meg és már a felállásból tisztán látszott a csatavesztés. Weidenfeller érthetetlen módon visszakerült a hibátlan Ziegler helyett, a védelem továbbra is tragikus (csak a Cottbus kapott több gólt, Wörns nagyapó tudna erről mesélni), de erre ritkábban derülne fény, ha a középpályán öt másodpercnél tovább meg tudnák tartani a labdát, vagy akár a széleken veszélyes támadást kezdeményezni. De neeem, ezek képtelenek felépíteni egy támadást, már a Werder ellen is két Dédé nagykeresztből lőttek gólt. Blaszczykowski (a nővérke biztos rátenyerelt a klaviatúrára a szülészeten) leglatinosabb tulajdonsága, hogy Kuba néven futtatja magát (amúgy ez a Jakub becézett formája lengyel tezsvéreinknél), Tinga csak védekezik, jó olasz játékos meg nem szerződik külföldre, ugye, Federico? Szerencsétlent jobbról-balról őrölte a de Jong – Jarolim páros, a többiek meg csak nyomozták a labdát a hamburgi támadó-szekció között, és ha mégis megszerezték, Klimo meg Petric negyven méterre volt tőlük. Kringer hiába került vissza a középpályára, csak egy eszetlen kiállítással vétette észre magát. Na ez a különbség Doll és Stevens között.

Hertha BSC – Hansa Rostock 1-3
A vendégek a Duisburg ellen megérezték a győzelem mámorító érzését, és lendületből ittak az ezúttal valóban Öreg Hölgy (Die Alte Dame) véréből. Pedig nem így indult a meccs, az első percben Ebert döngette meg a kapufát, a hetedikben meg Pantelic a vezetést is megszerezte. Itt akkor mindenki szépen megnyugodott, túlságosan is. Még a szünet előtt Rahn túlugorta Friedrichet (hogy Vitrayt idézzem az amerikai VB-ről), és szép fejessel egyenlített. Innen már nem volt megállás a lejtőn, bár Pantelic erejéből még egy lesgólra futotta, jött Hahnge és Dorn, a három pont meg ment, egyenesen a szákba. Dárdai helyére támadó érkezett a 60. percben, már 1-2-nél.

Wolfsburg – Werder Bremen 1-1
Továbbra is nyeretlenek otthon a farkasok, Magath csak nem játszik két csatárral, amíg nem égnek legalább eggyel. Megint az isteni Diegó (vagy az Messi?) köszönt be, aki saját le- azaz kipattanóját tette vissza, de egy másik brazil, Josué egyenlíteni tudott (csőrrrrel, óriási), ami nagyjából megfelel a játék képének is. A Bréma képtelen állandósítani a formáját, igaz, most három könnyebb meccsük következik, azokon sikerülhet. Tessék szépen példát venni Mertesackerről, aki nem sérül meg, a párharcok 85%-át nyeri, és eddig 76 szerelése volt 4 fault mellett, teszi mindezt 23 évesen. Itt az új Beckenbauer, vagy őt már elvitte a Real?

MSV Duisburg – FC Schalke 04 0-2
Abszolút teltház előtt zajlott a szomszédvárak csatája, ahol az ezúttal kezdő Altintop (Asamoahnak már a Bayern ellen megsérült a bütyke, azóta injekciókkal játszott) a harmadik percben megnyugtatta a valencia-narancssárgában pompázó királykékek idegeit, aztán ment és fizetett egy rundot Starke kapusnak. Nem omlott össze a hazai csapat, a szünetig mindkét oldalon több lehetőség akadt, de végül indult a Schalke henger, tucatnyi helyzet után Kurányi idei negyedik találatával biztosította, hogy a több ezres vendégsereg rágyújthasson a Blau und Weiss wie lieb ich Dich kezdetű örökbecsűre (a legmélyebb tisztelet hangján tegyük hozzá, ez azért már több a soknál). Első idegenbeli sikerével Slomkáék feljöttek a dobogóra, de minimum még egy helyet előbbre lépnek majd, az MSV meg csak gólarányának köszönhetően nem kieső, három zakó zsinórban. Szívünk továbbra is Ailtonért kiált.

Arminia Bielefeld – Hannover 96 0-2
Mindkét gárda 3-0-ás vereséggel a háta mögött várta az ütközetet, de a hazaiaknál továbbra is hallgattnak a múzsák, vagy Enke védte ki Eiglerék szemét, ahogy tetszik. Nekünk speciel az tetszett, ahogy Huszti a jobb sarokba lőtte a tizit (Bruggink szabadrúgását Wichniarek kezelte le, szó szerint), amit a meccs végén Pinto toldott meg két perccel beállítása után, Hecking mesternek beírunk egy bummedlit a jó csere rovatba. Middendorp ugyanezt az első hazai vereség oszlopba írhatja, pedig hét közben még UEFA-kupás helyről ábrándozott. Nem gondoljuk, hogy ezzel a Bielefelddel sikerülhet, no de kinek, ha nem neki, akit az Arminia szurkolók az évszázad edzőjének választottak, neki, akinek ez már a harmadik fellépése a csapatnál 1988 és 94 után.

Eintracht Frankfurt – Karlsruhe SC 0-1
Tamás, Tamás, Tamás, (háromszor is Tamás) szöglete után Franz szerezte a győzelmet jelentő gólt a KSC számára. Hajnal (eddig három gól, három gólpassz), még meg sem született, amikor hasonló csúfság esett meg a sasokkal - röpke 31 évvel ezelőtt. Pedig Funkel edző csapata mostanáig mindössze egy gólt kapott hazai pályán, és mind a kilenc pontot otthon tartotta. A Karlsruhe messze a legjobb az újoncok közül, immár hatodik. Meg merjük kockáztatni, hogy Edmund Becker edzőként túlszárnyalja majd Edmund Beckert a KSC játékost, akinek a tizedik helynél sosem sikerült előrébb végezni.

VfB Stuttgart – VfL Bochum 1-0
Fordulópont lehet a svábok számára a Bochum ellen kiszenvedett hazai siker, nem zuhantak meg a brémai rémálom után, köszönjék ezt Hilbertnek, aki kisegítette az ezúttal tompa támadókat. Veh mester érezte is a gól után, hogy jobb ezt inkább tartani, fejvesztve lehívta Cacaut, Bastürköt és végül Gomezt is, avagy a cél szentesíti az eszközt. Nem csoda, hogy a Bochum képtelen volt egyenlíteni, ezzel egyébként már az egymást követő harmadik meccsükön gólképtelenek. Apró, de személyes sikerként könyveljük el, hogy valóban bekerült a kezdőbe Boka, aki a maszk nélküli Robocopra hajazó Magnint helyettesítette.

FC Nürnberg – Bayer Leverkusen 1-2
Öt forduló óta nyeretlen Hans Meyer csapata, csak a Cottbus van stabilan mögöttük, öt forduló óta tarol a Neverkusen, csak a München van stabilan előttük. A felvezetőben azt mondtuk, örüljenek a hazaiak, ha nem kapnak ki, sírás lett a vége. Kiessling előbb megszerezte a vezetést, majd összehozott egy büntetőt, amiből Mintal egyenlített, de a svájci válogatott Barnetta a dobogón tartotta a Werkselfet. A válogatottal ólajtónyit bukó Skibbe – Völler páros (győzelem nélkül, már a csoportkörben kizúztak az EB-n ha még emlékszünk) valamit nagyon kitalált, arra gondolni sem merünk, hogy gyógyszergyári turbó lehet a háttérben.

Bayern München – Energie Cottbus 5-0
A sztárgárda úgy gondolta, kár lenne elrontani az Oktoberfest hangulatát egy mega-égő null-nullal, ezért szünet után inkább öttel gázolták el a nyomorult Energiet, hadd fogyjon a sör. Az ezúttal piros cipőben pályára lépő Ribery (a kék bőszítette az ultrákat, mert az a városi rivális áhcénzegcig München színe) gólját még annulálta a spori (tényleg jelezte, hogy közvetett a szabi), de aztán Piplica besegített kicsit és megtérgyepült az addig szívósan küzdő vendégcsapat. Klose mosolyogva gurított hármat, még arra is maradt ereje, hogy gólpasszt adjon Lükének (mégis csak van talján zseni külföldön). És ha már gólpassz: bemutatkozott a nagyok között, a még csak 17 éves Toni Kroos (egyébként Rostock nevelés), aki rögtön kettőt rúgatott Miroslavval. A jelenlegi keretben senki sem játszik tízessel, Uli Hoeness már korábban jelezte, Kroosnak van félretéve. Csak nehogy úgy járjon, mint a szintén csodagyereknek kikiáltott Deisler, aki ezt képtelen volt feldolgozni.