Még folyik a mocorgás, de lassacskán mindenki elfoglalja a táblázaton azt a helyet, ahol a szezon jelentős részét tölteni fogja. Mocorgás alatt pedig azt értjük, hogy az élboly szinte komplettnek tekinthető - azzal a nem elhanyagolható kitétellel, hogy kiguvadó szemmel keresgéljük onnan a Milant, mely jelen pillanatban a 11. helyen toporog kétségbeesetten. Hátul semmi keresnivalója a Torinónak és az Empolinak, meglátásunk szerint ők is elindulnak (sőt, a toszkánok már el is indultak) felfelé, átadva a helyüket Parma-Catania-Cagliari hármasnak, hogy döntsék el, melyikük kíséri el szomorú útjára a Reggina-Livorno párost a szezon végén. Ja, és volt egy szuperrangadó is, melyről nehéz lesz okosat mondani, lévén a 28. percben eldőlt, de azért megpróbáljuk.

Szóval Roma-Inter és Mancini jön egy sörrel a tippért, ugyanis az elmúlt időszak összecsapásaiból kiindulva egy csatárral küldte a pályára csapatát. Az Inter egyébként keretét tekintve tökéletesen alkalmas lenne a két szélső által támogatott egycsatáros játékra, hiszen Figo korántsem csoffadék vénember még, Sztankovics pedig talán az egész Serie A leghasznosabb jobbszélsője, de annyi a csatára a keretben, hogy a mufurckodás elkerülése érdekében Mancini elég ritkán nyúl ehhez a fegyverhez. Most azonban olyan ellenféllel nézett szembe, mely elsősorban a betonbiztos középpályájának köszönhetően kiharcolt fölényből szerzi góljait, így meglehetősen bölcs döntés volt Cesarra bízni a balszélt (nem is okozott csalódást). Ahogy említettük, nehéz bármit mondani Arthur király és a Fekete Lovag küzdelméről, legyen elég annyi, hogy az egyik fontos végtag elvesztése után nem sikerült leharapni a király lábát. Giuly hülyeséget csinált, ez tény, de Totti még nagyobbat, így eldőlni látszott a meccs. Ám az Inter nem úgy tervezte, hogy szétalázza ellenfelét, inkább csak arra törekedtek, hogy náluk legyen a labda, de ez a Roma ellen egyáltalán nem könnyű feladat, néhol bele is tört a milánóiak bicskája, ezért Mancini bátor lépésre szánta el magát: átállt a kétcsatáros játékra. Pár perccel később ugyan a Roma egy védelmi megingást kihasználva egyenlíteni tudott, de aztán beindult az Inter és 10 perc alatt három gólt vágva gyakorlatilag szétverte ellenfelét. Nagyon fontos győzelmet aratott a címvédő, ráadásul tulajdonképpen okosan és türelmesen játszva, némi hiányérzetünk csak azért lehet, mert biztosan mindenki szívesen megnézte volna, mire megy egymással a két csapat egyenlő létszámban. (Roma-Inter 1-4)

A második helyre így a Juve nyomakodott fel (ma délután a derbi rovatba kerül egy post légi katasztrófával, történelmi eseményekkel, örökmérleggel és egyéb nyalánkságokkal) a Derbi della Molle megnyerésével, de mögöttük óriási tülekedés van kialakulóban. A bronzérmes Fiorentina például egyetlen ponttal hasít a Juventus mögött, köszönhetően a Livorno fecnikre kapásának (Livorno-Fiorentina 0-3). A kiscsapat egyébként nem tartotta rosszul magát, helyzetekig is eljutott a lila vezetés után, de Loviso kiállítása a 63. percben az újabb csúfos hazai bukta irányába billentette a mérleg nyelvét. Nehéz nem kedvelni ezt a Fiorentinát, azt kell mondjuk.

A Reggina és a Lazio hozta azt a döntetlent (1-1), ami egyiküknek sem volt jó, pedig a hazaiak annyi helyzetet alakítottak ki, amivel akár a komplett bennmaradás is kiharcolható lett volna. Még a győzelem sem jött össze, Kolarov ugyanis jó harmincról megindította a jobbost és elképesztő nagy gólt szerzett. A Lazio ezzel már negyedik döntetlenjét könyvelhette el, hasonlóan egy másik nagycsapathoz, mely ugyanígy tett, csak ott annyival mélyebb a szargödör, hogy otthonukban sikerült megint eladniuk egy pontot. Aki még nem találta volna ki, természetesen a Milanról van szó, mely ezúttal a Catania ellen esett orra saját közönsége előtt (1-1). Ancelotti csapata egyre nagyobb bajban van, hiszen nemcsak a győzelmek maradnak el, de a játék is akadozik, sőt, megakadt. Talán az a baj, hogy a Milan két éve szóról-szóra ugyanazt játssza, ehhez pedig ennyi idő után könnyedén alkalmazkodnak azok a csapatok is, amelyeket a San Siro gyepével kellene egyenlővé tennie Kakáéknak. A bekapott gól tükröt tart a védelem elé is, Kaladze-Bonera-Favalli hármassal pont ott lesz a Milan helye, ahol most állnak, bár a később becserélt Nesta sem mondhatjuk, hogy nagy formát futna. Kedves Carlo, lehet egy csatárral játszani eredményesen, ha van egy Tottid, vagy Van Nistelrooyod esetleg Kiprich Józsid… de neked csak egy falábúd és egy leskirályod van, úgyhogy vagy játszass mást a csapattal, vagy vegyél valakit, aki gólt is szerez néha.

Az Empolira büszkék vagyunk, be is írtunk nekik egy piros pontot, mert nem akármilyen gárda ellen szerezték meg első győzelmüket. A Palermo ellen az eddig szerzett egy góljukat mindjárt meg is triplázták és az általuk becélzott középmezőny nyomába eredtek. A vendégeknél sincs tragédia, a 7. hely a tömör középmezőny elejét jelenti számukra, aggódniuk maximum a sok kapott gól miatt érdemes. (Empoli-Palermo 3-1)
Felhúzott szemöldökkel fogadtuk a Napoli hazai vereségét az eddig nem sokat mutató Genoa ellen, de aztán gyorsan betudtuk az üres stadionnak, hogy idén másodszor is vesztesen hagyták el a San Paolót Lavazziék. Cannavaro az elején annyira meg akarta előzni Boriellót, hogy ebből öngólt szerzett, melyet aztán büntetőből sikerült kiegyenlíteniük, de a hajrában jött az eddig gólszerzőként jeleskedő Boriello és Sculli fejére rajzolta a labdát, valószínűtlen idegenbeli győzelemhez segítve csapatát. (Napoli-Genoa 1-2)

A Cagliari otthon tartotta a roppant fontos három pontot a Siena ellen (1-0), melyhez a meccs végén Fortin két olyan védéssel járult hozzá, hogy a vendégek nem hittek a szemüknek. Aztán addig hitetlenkedtek, míg az utolsó ziccer ismét a Cagliarié volt, de az is kimaradt, így az NST csapata behúzza a bummedlit a telitalálat rovatba. Udinében a csapatok az utolsó percekre hagyták az érdekesebb dolgokat, addig jobbára a mezőnyben nyüstölték egymást az ellenfelek, mégis meglepő volt (ha mondhatunk ilyet még az Udinese kapcsán), hogy Corradi, aki három egymást követő meccsén talált be a Parmát juttatta előnyhöz. Quagliarella első udinei góljával összejött az egyenlítés, majd a lefújás előtt másodpercekkel Zapata talált be, aminek köszönhetően a hazaiak otthon tartották a megérdemelt három pontot. (Udinese-Parma 2-1)

A Samp szurkolói már nagyon vártak valami ilyesmit… Az Atalanta ellen korán előnybe kerültek, melyet egy kapushiba után meg is dupláztak, így diadalmenetben közeledtek a hajrához, amikor Cassano megszerezte első genovai gólját. A Sampdoria elég sok pontott hullajtott el az első fordulókban, de ahogy a renitens csatárfenomén visszanyeri formáját, egyre előrébb kúsznak majd és sok nagycsapat dolgát is meg fogják nehezíteni. Az Atalanta két kapufát tud felmutatni, melyek közül az egyiket egy hatalmas Mirante parádé előzte meg, de nekik sincs okuk letörni: ennek ma így kellett történnie.