Huhh, micsoda hétvégén vagyunk túl! Gyanúnk sajnos beigazolódott, elég satnya eredménnyel tippeltük meg a Serie A hétvégi összecsapásainak eredményeit, sőt, bár keveseknek tűnt fel, a tökéletesen érdektelen Atalanta – Lazio meccsre nem is mondtunk semmit (bevalljuk, atombiztosnak véltük az ikszet). Egy kicsit szomorkodunk, mert az olasz bajnokság ezen a hétvégén azt az arcát mutatta, amiért sokan elfordultak tőle: inkább küzdelem, mint szép játék, sok nézőgyilkos meccs és borzasztó színvonalú mészárlás is akadt, amellett, hogy a beharangozóban beígért sírva vigadozás azért csak megtörtént a Juventus római döntetlenjének okán. Lássuk tehát, mit gondolunk a Serie A 4. fordulójában történtekről, mert véleményünk az van!

Mi van akkor, ha azt mondom, hogy Totti bombaformában van, Nedved és Del Piero viszont inkább hátráltatja a csapatát? Hát persze, hogy minimum háromgólos Roma győzelem, ugye? Meg is vagyunk lepve marhára, hogy nem így történt, hiszen meglátásunk szerint hiába bombaerős a Juve támadógépezete, ha középen (és még inkább hátul) inkább a középszert képviselő játékosok tapossák a gyepet. A Roma középpályája viszont Totti zsenialitása mellett sikereinek legfőbb letéteményese, így azt vártuk, hogy a sok faulttal és ütközéssel tarkított meccsen fokozatosan fölénybe kerülő rómaiak szoros meccsen győznek, de ahogy említettük, cseppet sem bánjuk, hogy nem így történt. Iaquinta (milyen rohadt gyors már?!) és Treze gyorsan összehozta a vezetést, a Romának pedig időbe telt, mire két védelmi megingást kihasználva megfordította a meccset. A második félidő viszont várakozásunkkal ellentétben a Juventusé volt! Furcsa ilyen képességű játékosokat nézni zebramezben, ezt még szoknunk kell, de a fogcsikorgató küzdelem már sokkal szimpatikusabbá tette őket, annál is inkább, mert a padról érkezők között is hiába kerestük Gerrardot, Gattusót és Terryt. Bár az egyenlítés csak a hajrában történt, egyáltalán nem nevezhető érdemtelennek (Del Piero előtte olasz klassziscsatár-hagyományoknak megfelelő helyre lőtte a büntetőt), reméljük, a télen a Juve vezetősége elnéz egy vasműszakiba és vesz egy söprűt, meg egy szűrőt, mert ezek még kellenek, hogy meglegyen a dobogó. (Roma-Juventus 2-2)

A Palermo története első A-ligás győzelmét aratta Cagliariban (0-1) és máris a nagyok fülébe liheg a táblázat első fertályában, jövő héten pedig a Milant fogadják és előzik meg, ha jól sejtjük. Hasonlóan a rózsaszínekhez, minimál-győzelmet aratott idegenben a Fiorentina is (- Catania 0-1). Nem kenyerünk fényezni magunkat, de a tavalyi NST-szuperválogatott két lila szereplője vállalt oroszlánrészt a három pont megszerzésében: Mutu meglőtte a szokásos gólját (fejelte, pontosabban), Frey pedig kivédte a Catania támadók szemét, akik pedig jöttek becsülettel előre, mint a rettenet, egészen a 78. percig, amikor Baiocco a kiállítás sorsára jutott és ezzel a hazai remények is minimálisra csökkentek. Vieri így nyugodtan hibázhatott el két ziccert is a lefújás előtt, csapata ugyanis a nehéz sorsolás ellenére már negyedik.

Az Udinesében tovább szárnyal Il Aeroplanino, aki az olasz válogatottban és a klubjában is remekül kezdte a szezont. Di Natale két csodagólja elsüllyesztette a Regginát (2-0), mely máris elfoglalta a tavalyi szezon jelentős részében általa bitorolt helyet - közvetlenül a csapóajtó fölött. Az Atalanta-Lazio mecsen (2-1) kis híján be is jött az általunk meg nem jósolt döntetlen, de Zampanga idén előlépett a drámai végjátékok rendezőjének és a múlt heti alakításához hasonlatos módon a hajrában eldöntötte a meccset (ráadásul ez sem kutya mozdulat). A Lazio egyáltalán nem szerencsés, ezt adjuk meg nekik, bár nem hisszük, hogy a mi sajnálatunkkal sokra mennek egy ilyen csapnivalóan indított szezonban.

Az Empoli és a Napoli (0-0) nem bírt egymással, a vendégek talán közelebb álltak a győzelemhez (egy esetben a játékvezető elmulasztott előnyszabályt alkalmazni, pedig Lavezzi már csak a kapussal állt szemben), de a végén örülhettek az egy pontnak, mert Saudati a 88. percben a kapufát döngette meg nagy helyzetből. Az Empoli elindul felfelé, a Napoli lendülete pedig még egy pár fordulón át viszi őket, mire az ősz közepére nagyott szusszanva mindketten megpihennek a táblázat derékhadában. Ugyanez vár a Torinóra is, mely némi meglepetésre nem tudta otthon kétvállra fektetni a Sienát (1-1), ráadásul mindezt úgy érték el, hogy Maccarone kétszer is büntetőt rúghatott (mindkettőt ő maga harcolta ki), de Sereni mindkétszer hárítani tudott – igaz, a másodiknál a seggig érő homlokú támadó bevarrta a kipattanót.

Mindkét milánói nagyágyú beleszaladt a késbe, jogosan dühösek a város mindkét felének szurkolói. A Milan hazai pályán megszerezte a vezetést a Parma ellen, de a második félidőben addig töketlenkedtek, míg a Parma egyenlíteni tudott. Elég ocsmány volt, ahogy a vörösök húzták az időt, majd Pisanu szép egyenlítése után már hiába próbáltak meg újra felpörögni (1-1). Még annyit tennénk hozzá, hogy Brocchi Gattuso helyén egy kész emberhátrány.
Az Interrel kapcsolatban igyekszünk óvatosan fogalmazni, nehogy bárkit megbántsunk. A 2-2-re végződött meccsen, ha van is az Internek olyan, nem a szimpatikusabb arcát mutatta a csapat. Nagy küzdelem alakult ki a meglepően vérmes kiscsapat korai vezetése okán, mire az Inter egyenlített és kapujához szegezte a Livornót (1:20-tól érdemes a videóba belenézni megerősítésként, ilyet ritkán látni ugyanis), de egy kontra végén ismét előnybe került az általunk kiesőnek tippelt Orsi-csapat. Az egyenlítés ismét összejött (Ibra duplázott, egyébként), majd következett Maicon kiállítása. Namármost, nagyon könnyű lenne azt mondanunk, hogy a kiváló brazil hátvéd gyorsan felvette az Inter-ritmust, de mi bízunk benne, hogy csak a túlzott győzniakarás váltotta ki a meglepő reakciót emberünkből. Legalábbis reméljük, hogy így van, mert ha így folytatja, könnyen átkerül az egyik szezonválogatottból a másikba.

Ezzel el is érkeztünk a forduló rangadójához, a genovai derbihez. Az utóbbi időben láthattunk néhány érzelmekkel átitatott mérkőzést (UEFA-kupa döntő a csodálatos Espanyollal, könnyes Szuperkupa Monacóban), de itt most sajnos fordított előjellel kell az érzelmekről beszélnünk. A gyűlölet nem futballpályára való, itt pedig a délutáni genovai események, valamint a lelátón történtek csúnyán átragadtak a pályára lépő játékosokra is. Futballt semmit nem láttunk, ez a blog pedig a világ legjobb futballjával foglalkozik, így engedtessék meg, hogy a mérkőzésről annyit írjunk csak: Sampdoria – Genoa kurvanagynulla-kurvanagynulla!