Borussia Dortmund – Hamburger SV 2-1
Minden bizonnyal 80.708 néző előtt játszik majd a BVB a Bundesliga két alapító tagjának klasszikus derbijén (egyetlen csapatként a HSV húzza kiesés nélkül 1963 óta), és a rettegett Südtribünétől is számítunk valami extra akcióra. Hétvégén megszakadt a hazaiak menetelése, elsősorban a középpályán elvesztett labdák miatt. Ettől függetlenül azt jósoljuk, jórészt marad majd a szombati felállás és Kringének megint hátul kell majd kezdenie, ami rányomhatja  bélyegét a kombinatív játékra, a miértről kérdezzük inkább Doll mestert. Hátul variálhatna Robert Kovaccsal, Petric is tud középpályást játszani, Valdez bevethető elől, sokkal támadóbb, ezáltal szerethetőbb lenne a csapat. A Hamburgnak nem lehetnek vérmes reményei, a dinoszauruszok védelméből hiányzik a sérült Sorin – Kompany páros, valamint az eltiltott Atouba, középről meg Benjamin, folytassuk? Sok múlik majd a Castelen-Buckley párharcon, de ide Dédé be tud segíteni, Tingának pedig nincs más feladata, mint eltüntetni Rafael vdVaartot, pont úgy, ahogy Diegóval is tette. A Dortmund támadó alakzatával nincsenek különösebb gondok, Petric formáját nem kell kommentálni és Klimo is hozzáteszi a magáét. Guerrero viszont hétről hétre igazolja, amit mi már régen szajkózunk, túlértékelt sztárocska ő, semmi több. Külön pikantéria, hogy tavaly még Thomas Doll edzette az északiakat, a HSV dacból bizonyíthatja, csak az ő keze alatt játszottak pocsékul. Szerintünk nehéz lesz feltörni a sündisznó-védelmet, ám ha mégis sikerül, zsebben a meccs. Ellenben, ha a Hamburg szerezne vezetést....

Hertha BSC – Hansa Rostock 2-0
A Hertha csodálatos kezdést produkál, eszünkben sem lesz otthagyni a dobogót a hétvégén első győzelmüket jegyző vendégek kedvéért. A Hansa fiatal, Bundesliga kettes játékosok és pályafutásuk zenitjén túl lévő öregek (Beinlich, René Rydlewitz, Agali) szerencsétlen elegye, a berliniek egyszerű rutinból hozzák majd a meccset a kőbe vésett kezdőjükkel. Ezúttal talán beleférne egy Piszczek – Lucio csere, meghálálná a fiatal lengyel.

VfL Wolfsburg – Werder Bremen 2-2
Óvatos duhajok vagyunk a meccsel kapcsolatban, hiszen a Brémán nehéz kiigazodni idén, az egyénileg nagyon jó farkasok viszont előbb-utóbb csúnyán megrámolnak majd valakit, és elindulnak felfelé, de erre még várni kell, szerintünk elsősorban azért, mert Felix jajcsakgóltnekapjunk Magath nem hajlandó együtt szerepeltetni a Dzeko – Grafite párost. Annyit még segítünk a mesternek, hogy otthon nyeretlen a csapat – ideje lenne észrevenni. Sok múlhat a brazilok csatáján, Marcelinho avagy Diego mozgatja-e jobban az övéit. Rosenberg kiszámíthatóbb, mint a Nemzeti Sport, javasoljuk Almeida szerepeltetését, nem csak a hétvégi dupla miatt. Pörgős kis találkozónak ígérkezik sok góllal, a Wolfsburg bevallottan kupaszereplésre hajt, a Werdernek meg vigyáznia kell, ne szakadjon le teljesen az élmezőnytől, mire sérültjei feltámadnak (eddig Frings, Borowski, Hunt, Klasnic, Carlos Alberto és Fritz, majd mindennek a tetejébe Baumann hat hétre a ripitya térde miatt, csekélység), mert messzire kerülhet a BL. Úgy gondoljuk, Wome helyettesítheti Baumannt, ha addig bele nem rúg a sparheltbe.

MSV Duisburg – FC Schalke 04 1-3
A helyi rangadók mindig izgalmasak, márpedig a két stadion mindössze 40 km egymástól, bár szignifikánsabb adat a két csapat között lévő tíz helynyi különbség és az a tíz év, amióta nem nyert otthon az MSV a Schalke ellen. Egy-egy stabil kezdő hiányzik majd a védelmekből, itt Lamey, ott Bordon, bár a párharc inkább középen dől majd el. 4-2-3-1-es felállásuk miatt emberfölényben lesznek a hazaiak, no de sebaj, Rakiticék majd megvilágítanak bizonyos összefüggéseket mennyiség és minőség között, maximum Lövenkrands egy kicsit többet lép vissza. Sajnáljuk a hazaiakat, de mégis az áldozati zebra szerepét kell kiosztanunk nekik. Középen ugyan szálfák, 185 cm alatt még a kispadra sem ülhet centerhalf, na őket a földön verik majd meg, a pehelysúlyú Caceresre (akiben az MSV balbunkóját tisztelhetjük) viszont veszélyesek a talaj menti fagyok, Kevin barátunk törvénytelen vigyorral fejel róla gólt, addigra az uruguayi bekk idegei amúgy is kuszák lesznek, az Asamoah, Lövenkrands rohamok miatt. Csak ki ne állítsák a méregzsákot.
 
VfB Stuttgart – VfL Bochum 4-2
Bavalljuk, a Stuttgartot már a Balakov korszak óta szeressük, drukkoltunk Krityónak és együtt kacagtunk Szabics Imivel, mikor beköszönt a MU-nak. A mostani csikócsapatot is kedveljük, akik olyan rutinnyókkal egészülnek ki, mint a háromszázszoros mexikói válogatott Pardó, a minden hájjal megkent Bastürk (korábban Hertha, Leverkusen), vagy a negyvenegyszeres portugál válogatott Meira (még ha újabban hibázgat is). A Bochum kiheverni látszik meghatározó játékosainak távozását (Gekas, Drobny, Misimovic), de eddig szerencsés sorsolásuk volt, az igazi megmérettetések most jönnek (VfB, Bayern, Dortmund). Márpedig a Cacau – Gomez csatársort ötösre értékeljük, a Bochum ellen bevetnénk a zsebrakéta Bokát (az afrikai Roberto Carlosnak hívják Elefentcsontparton), középen Hilbert, Pardo, Bastürk, Khedira – ez nekünk nagyon tetszene. Mellette persze szorítunk majd Bechmannak is, hogy legalább egyszer hagyja a pályán Koller mester, Epalle meg végre rúgjon egy gólt szépítésnek.

Bayern München – Energie Cottbus 2-0
A tökutolsó kiscsapat a veretlen klasszis otthonában - Heiko Weber keresve sem találhatott volna jobb alkalmat a bemutatkozásra. Ha a Beyern agyonveri őket (márpedig), akkor az ugye Sander hibája, egy bravúros pontszerzés viszont már az ő keze munkája lenne. Sosem voltunk megroggyant kiesőjelölt friss edzője, de mi a 4-3-2-1 karácsonyfa rendszerrel kezdenénk, és lenne szívünk külön őrző(ke)t állítani Riberyre: a feladat a francia dupla-nelsonba történő befogása. Adunk még Piplicának egy csokor lóherét, kerítünk egy nagytekintélyű voodoo-mágust, hadd mormolja Toni és Klose nevét szakadatlan, meccs előtt mindenkinek egy dupla jager, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. (Kis háttérsztori: Herr Lepsch, a Cottbus mindenható ura gyakorlatilag a kezdetektől vadul gyűlölte a klub-ikon Sandert, csak az alkalmat várta, hogy kirúghassa. Az volt a főbűne, hogy imádták a szurkolók, ráadásul nem hagyta, hogy a prezidente beleokosítson a kezdőbe, és végig bevédte Piplicát is, akit Lepsch szívesebben látott volna a tarcsiban)

FC Nürnberg – Bayer Leverkusen 1-1
A Leverkusen sokáig őrzi majd egy gólos vezetését, de nem méltó egy UEFA résztvevőhöz, hogy rendszeresen elverjék. Mintal sérülése nem komoly, ő ott lehet a kezdőben, ugyan ez nem mondható el olyan kulcsjátékosokról, mint Vittek, Saenko, Kluge, Jacobsen és Pagenburg – ezzel talán magyarázattal is szolgáltunk a hazai bukdácsolásra, de az egy csatáros játékukra sem lehetnek büszkék. Ennél fogva, nincs nagy sanszuk a két német (Castro, M. Friedrich) és két afrikai válogatottal (Sarpei – Ghána, Haggui – Tunézia) felálló vendégek elleni gólfesztiválra, akik messze a legjobb védelmet alkotják két eddig bekapott góllal. A Nürnbergnek ugyan illene megszerezni első hazai győzelmét, de ez nem az ő napjuk lesz, igazából örülhetnek, ha nem kapnak ki. A túloldalon Gekas, az öreg Barbarez, vagy Kiessling bármikor eldöntheti a meccset, és akkor már kiimádkozták, hogy Schneider ezúttal  se játsszon.

Arminia Bielefeld – Hannover 96 2-1
Middendorp egy teljesen más felfogású csapatot ígér a második három gólos idegenbeli fiaskó után, kell is az, hogy a Bielefeld szilárdan őrizhesse helyét a középmezőnyben. A sokat emlegetett Eigner- Wichniarek duó komoly fegyvernek tűnik, az idén védelem helyett átjáróházat üzemeltető vendégekkel szemben (12 bekapott gól, ezzel a legrosszabbak a ligában, pedig a válogatott Enke őrzi a ketrecet). Az Arminia annak köszönheti hetedik helyét, hogy a legcsapatabb csapat a ligában, kúsznak-másznak, de kerülik a felesleges faultokat (vezetik a fair-play táblát), nyerik a párharcok többségét, nagyon jó százalékkal találnak kaput a lövésekből (63%) és az utolsó 15 meccsükön hét cserejátékos is gólt szerzett, nekik nem büdös beállni a padról. A Hannover szintén az újkori tébolytól, az egy csatáros rendszertől szenved és oké, hogy támadó a középpálya (Huszti, Rosenthal), de egy Hanke, Lauth párossal előbbre lennének.

Eintracht Frankfurt – Karlsruhe SC 1-1
Egyszerű a frankfurti recept: legyen szerencsés sorsolásod, húzd be a hazai meccseket, ments pontot idegenben. Ez egyedül Brémában nem működött, de onnan nem sokan fognak ponttal távozni, szóval Funkel jól kitalálta. Az előző fordulóban botrányosan nem csináltak semmit, így az Amanatidis, Takahara, Mahdavikia trió kipihenten bizonyíthatja, méltóak a bizalmunkra. A KSC meg egy-egy kivételtől eltekintve pont az ellenkezőjét hozza, otthoni zakók, bravúr győzelmek idegenben, szóval vagy vernek, vagy verettettnek. Most mindkét sorozatnak vége szakad, Porcello ügyesen játszik majd Hajnallal, aki akkora gólt akaszt, hogy kigyullad a háló, a védelemben meg Görlitz ment majd, az utolsó pillanatokban.