Sajnos az elmúlt forduló meccseiről készült beszámolóban már mindent elsütöttünk az utolsó percekben potyogó gólokkal kapcsolatban, pedig, ha valamikor, akkor ezen a hétvégén potyogtak a gólok a meccsek utolsó perceiben, de csak most igazán: 10 gól esett az utolsó tíz percben, egy olyan fordulóban, ahol a meccsenkénti gólátlag 2,91 volt! A Leicester, a Norwich és a Hull kivételével minden csapat szerzett gólt, de inkább kettőt vagy hármat. A Sheffield Wednesday pedig megszerezte első pontjait, amivel Brian Laws menedzser legnagyobb örömére megkezdheti a menekülést a kiesőzónából.

Ipswich Town – Coventry City

Iszonyatos várakozással tekintettünk az izgalmasnak ígérkező mérkőzés elé, egyrészt mert mind a Traktoros Fiúk, mind az Égszínkékek remekül kezdték a szezont, másrészt a két csapat közül élőben a Coventryt láttuk utoljára, de annak is már majdnem 10 éve. Akkoriban még Gary McAllister, Dion Dublin és Darren Huckerby játszottak az ifjú menedzser, Gordon Strachan irányítása alatt a Premiershipben szereplő csapatban.

A Portman Roadon, a klasszikus brit módon négy külön lelátóból álló stadionban kockásra nyírt gyönyörű gyepszőnyeg (amelyet több alkalommal választottak a Championship legjobb minőségű játékterének) és remek hangulat várta a csapatokat, ahol a játékoskijáróból kifutó játékosokat nézegetve gyorsan három fontos megállapítást tehetett a figyelmes szemlélő: az idegenbeli narancssárgás-pirosas meze miatt a Coventrynek jóízlésű ember nem szurkol, az Ipswich kicsit retrós, vékonycsíkos, királykék meze viszont baromi klasszul néz ki, és a Traktoros Fiúk valószínűleg az egyedüli profi futballklub a szigetországban, akiknél a kezdő tizenegyben színesbőrű játékos nem feltétlenül lép pályára.

Az Ipswich az első perctől kezdve úgy tűnt, mintha négy csatárral játszana: Alan Lee és Pablo Couñago mellé jobbról Walters, balról Roberts zárkózott fel rendre elég nagy zavarodottságot okozva ezzel a Coventry védelmének. Az Égszínkékek a 10. percig tudtak ellenállni a hazai rohamoknak, amikor a fiatal, sajátnevelésű ír Owen Garvan (akit az új Steven Gerrardnak tartanak) beadását a kanadai beállós, Jason De Vos csúsztatta a hálóba, amit a vendégek kapusa, Konstantopoulos csak beljebb paskolni tudott. Az élvezetes támadófutball ezek után is folytatódott: a spanyol Pablo Couñago (aki idén tért vissza a Traktoros Fiúkhoz miután két szezont töltött a Malagánál) szép cselt követően két védőt becsapva helyezett a kapuba, majd a félidő hajrájában Walters fejelt szinte ugyanonnan ugyanoda, mint korábban De Vos, sőt mintha Konstantopoulos is ugyanúgy paskolta volna a labdát az oldalhálóba eldőlve, mint egy szeneszsák.

A szünet után azonban sokat változhatott volna a meccs, ha a bíró nem nézi el Alex Bruce Dele Adebola ellen elkövetett szabálytalanságát. A Birmingham City menedzsere, Steve „Krumplifejű” Bruce fia az általa bénán hazafejelt labdával kilépő és már csak a kapussal szemben álló csatár lábát egészen egyszerűen átkulcsolta (e sorok írója számára az akció azonban nem volt egyáltalán ismeretlen: rengetegszer vetette be focizás közben a nála hat évvel idősebb bátyja cselsorozatait úgy akadályozva meg, hogy combját térd felett átölelte). A nyilvánvaló büntető és direkt piros helyett azonban tíz perc múlva egy újabb hazai gól következett: a pálya szinte minden szegletét kihasználó formás támadás végén Alan Lee fejesét Konstantopoulos pont Couñago elé ütötte, aki 5 méterről az üresen tátongó kapuba bólintott. 4-0!

A Portman Road lelátóján feltűnt az Ipswich-nevelés Kieron Dyer, aki korábbi klubja remek teljesítményét látva is csak szomorúan tudott mosolyogni. A nyáron a Newcastle-től a West Hamhez igazolt középpályás második meccsén, a Bristol Rovers elleni ligakupa mérkőzésen szenvedett súlyos sérülést, és ki tudja be fogja-e tudni egyáltalán futni azt a karriert, amit az elemzők a 90-es évek végén jósoltak számára.

Az Égszínkékek számára a szépítést az a Stephen Hughes szerezte legalább 30 méteres bombaszabadrúgásgólból, aki még ifjú reményteli tehetségként 1998-ban egy ködös februári londoni rangadón az Arsenal mindkét gólját szerezte az akkoriban első újkori aranykorát élő Chelsea ellen. Stephen Hughes remek példája azoknak a brit játékosoknak (Bentley, Pennant, Sidwell, Upson), akik, ha az Arsenal menedzsere nem egy bizonyos Arsène Wenger, hanem mondjuk George Graham, még mindig az ágyúsok piros-fehér szerelését húznák magukra. 

Az Ipswich lenyűgöző játékkal magabiztosan (azt azért ne felejtsük el, hogy a Traktoros Fiúk a Championship klubjai közül egyedüliként pihenhettek hétközben) küldte haza East Angliából a Coventryt, és csak remélni tudjuk, hogy ez a forma sokáig kitart majd: Jim Magilton menedzser fiatal csapata az idei szezon egyik legkellemesebb meglepetése! Mi történik majd, ha Alan Lee már nem lesz elátkozva, és nem kell neki meccsenként legalább 15 gólhelyzet, hogy egyszer a kapuba találjon?

A Coventry a Bristol elleni hazai vereséget követően egy nagy pofonba hajolt bele, de ismerve ID mester elszántságát ez meg se fog kottyanni az Égszínkékeknek. Nem rossz kis csapat a Coventry, az Adebola-Leon Best csatársor meg különösen veszélyesnek tűnik, bár mondjuk ezen a meccsen ezt nem igazolták.

Lássuk röviden mi történt a 7. forduló további mérkőzésein:

A meccset tíz emberrel befejező Parkőrök kapusának, Lee Campnek nagy érdemei vannak a bajnokság nyíltságának fenntartásában: több nagy bravúrt bemutatva segítette csapatát a rendkívül fontos pontszerzésben megakadályozva egyben ezzel a Watfordot abban, hogy már a szezon elején teljesen elszakadjon az őt követőktől, mint azt két éve a Reading vagy a Sheffield United tette. Priskin Tamás viszont megint csak a padon ücsörgött. QPR 1 Watford 1

Az addig csendben csordogáló mérkőzés (a vendégek számára Andy Gray szerzett vezetést az 52. percben hatodik gólját szerezve ezzel a szezonban) az utolsó 10 percben teljesen felbolydult: a hazaiak a harmadik meccsén harmadik gólját szerző Darren Byfield révén már 2-1-re vezettek a 86. percben, de Carlisle a ráadás perceiben szerzett közeli ollójával egyenlíteni tudott. A nem túl férfias becenévre (Baby Boy) hallgató Byfield remek bristoli meccsenkénti gólátlaga mellett egyébként arról is híres, hogy a népszerű angol R&B énekesnő, Jamelia pasija. Bristol City 2 Burnley 2 

A Charlton a mérkőzést 5 perc alatt döntötte el két hatalmas védelmi hibát kihasználva: Iwelumo avatta fel Fülöp kapust, majd a nyáron a Crewe Alexandrától igazolt Luke Varney szerezte meg első gólját, miután az idény első hónapját sérülés miatt kihagyta. Úgy tűnik a Charlton kezd magához térni (5 mérkőzés óta veretlen), míg a Leicester Martin Allen menedzser (a szurkolók a múlt heti ligakupa találkozón egyébként a kirúgott menedzsert éltették!) távozása óta nem nagyon talál magára. Az viszont biztos, ha a rossz széria folytatódik, Milan Mandaric, a Rókák nem annyira playboy kinézetű tulajdonosa nem lesz szívbajos és akár az újonnan szerződtetett Megsontól is megválik. Charlton 2 Leicester 0 

A West Brom igazán nagyot játszva (és ez Gerára is igaz) szerezte meg az idényben az első idegenbeli győzelmét, megszakítva ezzel a Vas tavaly december 16-a óta tartó hazai veretlenségi sorozatát. A Vas ugyan egy vitatható tizenegyesből vezetést szerzett a 16. percben (Mowbray mester azóta is a bíró ítéletén háborog), de a második félidőben sorrendben Barnett, Brunt és Teixeira góljaival fordítottak a Bőgatyások. A hazai gólfelelős, Paterson gólja az utolsó percben csak arra volt jó, hogy a meccsre leadott tippünkkel ne találhassuk telibe a végeredményt. Scunthorpe 2 West Brom 3 

A Sasok minden várakozás ellenére otthon tartották a három pontot a Pengék ellen, mindezt úgy ráadásul, hogy három gólt is szereztek. Dél-Londonban minden ok megvan az örömre, mi viszont nagyon csalódottak vagyunk: egy fájdalommentes egygólos vereség pont elég lett volna ahhoz, hogy Peter Taylor, akinek kicsit több mint egy év alatt sikerült a feljutásra is esélyes klubot teljesen tönkrevágnia, elveszítse az állását. Persze bízunk Simon Jordanben, a Palace tulajdonosában, akit reméljük ez az utolsóelőtti percben értékesített tizenegyessel kicsikart győzelem nem fog elvakítani. A Sheffield Unitedet meg egyáltalán nem értjük, most még James Beattie is kevésnek bizonyult. Crystal Palace 3 Sheffield United 2 

Szinte idemásolhatnánk mindazt, amit a meccs előtti esélylatolgatásnál írtunk: a Johnsonnal és Kavanagh-gel megerősített Baglyok megszerezték első bajnoki pontjukat, és mindjárt hármat, Francis Jeffers első sheffieldi gólja eldöntötte a mérkőzést, mivel a Hull támadószekciója (Caleb Folan és Dean Windass) sérülése miatt a Tigrisek nem jelentettek igazi veszélyt a kapura. Brian Laws menedzser fellélegezhet, viszont reméljük, hogy a sérültek szerda estére felgyógyulnak, és így a Hull City jókora meglepetést okozhat a ligakupában a Chelsea ellen. Sheffield Wednesday 1 Hull City 0 

A mérkőzésen (amelynek ideje alatt Ian Holloway szerint besurranó tolvajok jártak a vendégöltözőben) az 52. percig egy bizonyos Marcel Seip volt a főszereplő: először saját kapujába bólintott a holland középhátvéd, hogy aztán Buzsáky szögletét követően szintén fejesből kiegyenlítse saját korábbi öngólját. A Plymouth a vezetést is megszerezte Rory Fallon révén, de a Zarándokok egy hét alatt két idegenbeli győzelemről szövögetett álmát a hazaiak hét perc leforgása alatt szertefoszlatták: Lawrence és Ricardo Fuller góljaival a Stoke végül kicsikarta a győzelmet. Stoke City 3 Plymouth 2 

Hiába Robbie Fowler igazi bemutatkozása (két fejes gól) új csapatában, a Cardiff nem tudta negyedik hazai mérkőzésén sem megszerezni mind a három pontot, mivel a hosszabbítás perceiben a hátvéd Callum Davidson szabadrúgásból egyenlített, a meccsen csapata és saját maga második gólját is szerezve ezzel. Dél-Walesben nem lehetnek tökéletesen elégedettek az eredménnyel, de legalább a hazai sikertelenségi szériát sikerült a Kékmadaraknak megállítani. Viszont ha Fowler így folytatja, sokat fog érni az a kék 8-as számú mez, amelyet a csatár az idény elején gyerekkori idolja a 80-as évek Evertonjának sztárja, Graeme Sharp számára küldött, mint ahogy eddigi pályafutása minden csapatának mezéből egyet. Cardiff City 2 Preston North End 2 

Szépen lassan kezd lehullani szemünkről a hályog és rájöttünk, hogy a Blackpool az idei szezon Colchestere! Mint ahogy tavaly Geraint Williams újonc alakulata sokak meglepetésére végül a 10. helyen zárta az idényt, a Blackpool is jó úton halad afelé, hogy a kiesés réme messze elkerülje a csapatot. A mérkőzésen azonban hiába szereztek kétszer is vezetést a Tengerpartiak, a Colchester mindkétszer egyenlíteni tudott, méghozzá mindkétszer a Spurs-nevelés Mark Yeates szabadrúgásgóljával. Arról viszont sejtelmünk sincs, mi lehet az oka annak, hogy Sheringham még a padra sem ült le. Blackpool 2 Colchester 2 

A forduló legváratlanabb eredménye született a St Mary’s stadionban, ahol a Szentek annak ellenére maradtak pont nélkül, hogy a Barnsley balhátvédjét, Werlinget a 70. percben kiállították, valamint a frissen beállt Idiakez a 90. percben egyenlített. Ugyanis rögtön az egyenlítést követően a Campbell-Ryce helyére beálló Devaney saját lövése utáni kipattanót fejelte közelről a kapuba. A meccs további érdekessége egyébként, hogy a Korcsok középpályása McCann két szabadrúgásgóljával (ez a forduló úgy látszik a szabadrúgásgólok fordulója) vezetett már 2-0-ra a Barnsley az első félidőben. Southampton 2 Barnsley 3 

A Molineux Stadionban hasonló forgatókönyv szerint zajlottak az események, mint a Valley-ben, a Charlton otthonában: az első félidőben gyors egymásutánban szerzett két gól (Kevin Foley és Andy Keogh csodálatos egyéni akciói) elegendőnek bizonyult a győzelem megszerzéséhez, bár simán 5 vagy 6 is lehetett volna a vége. A meglepő módon piros mezben, de annál pocsékabbul játszó Kanáriktól kiállították a durváskodó Shackellt és Brellier-t is. A győzelemmel a Farkasok egyelőre bebiztosították, hogy ne szakadjanak le teljesen az élbolytól. A játék viszont bíztató volt. Wolverhampton 2 Norwich 0 

A forduló válogatottját ezúttal egyszerű volt összeállítani: aki kettő gólt szerzett, az már be is került (kivéve Davidsont a Prestonból). Így a csatársort Fowler és Couñago alkotja, míg a két szélső középpályás a colchesteri Yeates és McCann a Barnsleyból.

A tabella jócskán változott az elmúlt forduló óta (kivéve persze a Watford első helyét): a Charlton feljött győzelmével a direkt feljutást jelentő második helyre, közvetlenül a mögé érkező WBA elé, úgyhogy a feljutás legnagyobb esélyesei közül csak a Wolves (11. hely) és Sheff Utd (16. hely) nem tülekedik elől. Elismerésre méltó a Burnley 6. (még éppen rájátszást érő) helye, főleg, hogy egy meccsel kevesebbet játszottak a Bordók. A kieső zónában a helyzet egyelőre változatlan.

A hétközben (kedden és szerdán este) kerül megrendezésre a Carling Cup (ligakupa) 3. fordulója, ahol 11 Championship klub maradt állva. A párosítások a következők: Blackpool – Southend, Burnley – Portsmouth, Luton – Charlton, Man City – Norwich, Sheffield United – Morecambe, WBA – Cardiff, Aston Villa – Leicester, Hull City – Chelsea, Man Utd – Coventry és Sheffield Wednesday – Everton.