FC Schalke 04 – Hertha BSC 1-0
Uhh…hát ez elég komoly mélyütés volt. Félő, benne voltam abban a kilenc emberben, aki nem horpasztott nyálcsorgatva legkésőbb a 73. percben. No, nem mintha akkor éppen lett volna esemény, csak a példa kedvéért mondjuk. Ezen a meccsen ugyanis egyetlen dolog történt. A Schalke nagyjából 30 perc alatt felmérte, melyik is az igazi arca a négy győzelem - három vereséggel álló vendégeknek, a sokadig lehetőségüket (főként Kurányi és Lövenkrands veszélyeztetett, aki rúgathatott is volna Kevinnel egyet ha nem önző) gólra váltották Rafinha tizenegyese formájában (Von Bergen 2 ütemmel maradt le a szélvész Jonesról), aztán finoman szólva kerülték a gólra törő játékot, és valószínűleg már fél szemüket Trondheimre vetve (vs. Rosenberg, BL) kotlósként őrizték a gólocskájukat. Négy forduló óta először bolygatta meg a kezdőt Favre (Paja kárára), de a védjegyének tekinthető gyors, egyérintős játékot nem nagyon látta viszont a gyepen. Már csak azért sem, mert ezúttal egy ékkel kezdett, Pantelic meg bármerre futott legalább két kellemetlen árnyék követte. Hiába hozott be később két csatárt (az általában kezdő Limát, és a kötelező csere Okoronkwót), valamint az U21 válogatott, saját nevelésű Ebert, érdemben nem tudtak változtatni a játék képén. Luciónak meg kitartást kívánunk a hat hónapos rehabilitációjához, ami térszalag-szakadása miatt szükséges.

Bayer Leverkusen – Bayern München 0-1
Azt eddig is tudtuk, hogy egy zseniális edző keze alatt kiváló csapat formálódik Münchenben, hogy ők az Bundesliga és az UEFA kupa elsőszámú esélyesei és hogy bármikor képesek gyönyörű futballal gólfesztivált rendezni. Most még egy dolgot bizonyítottak: ez a csapat képes nyerni is. Kicsit halványabban, kicsi szerencsével, de egy igazi bajnokhoz méltóan nyertek. Nem lehet panaszunk, nagy iram, sok helyzet, kapufa, meg nem adott Klose gól (ez is bent volt, rövid időn belül ez a második ilyen bírói tévedés, lásd még Werder – VfB), kimaradt ziccer Gekastól (a Bundesliga Inzaghija), bravúrok Rensingtől (a bemelegítésnél újra megsérült Kahn hónapok óta problémás jobb könyöke). Ha együtt maradnak a leverkuseni fiatalok, még sokra vihetik, most sem sokon múlott az iksz. (Haggui, Castro, Vidal, Kiessling, Barnetta – mind huszonéves). A bajoroknak jön az UEFA kupa a Belenenses ellen, ez Klose nélkül sem okozhat gondot, akinek a korábban is sérült térdszalagjával vannak problémák.

Werder Bremen – Arminia Bielefeld 8-1
A forduló előtt azt jósoltuk, kezd szétszakadni a bajnokság, hát ez a meccs méltó szimbólumként szolgál. A Bréma beállította a klub-csúcsot (a liga legnagyobb arányú győzelme a Mönchengladbach nevéhez fűződik a Dortmund ellen, 12 – 0 még ’78-ból), és úgy tűnik az Armenia is rámegy a leghosszabb bukó széria rekordjának megdöntésére, amit egyébként ők tartanak 10 meccsel. Tegyük még hozzá, hogy Hain nem védett rosszul, és Kauf többször mentett a gólvonalról… Ezzel az élve boncolással a Bréma már UEFA kupás helyen van a gyengébb kezdés után és két könnyűnek látszó meccsel (Dusiburg, Hertha) folytathatja a nyomulást a BL helyek felé. Szintén jó jelnek mondhatjuk, hogy a nyolc gólon hat játékos osztozott, egységes a Werder a BL meccsük előtt (vs Olympiakos).

VfL Bochum – 1. FC Nürnberg 3-3
Őrült meccset játszott egymással a két csapat, a hat gól mellett hét sárga lap színesítette a játékot. Kétszer szerzett vezetést Kluge a vendégeknek, kétszer egyenlíttettek a hazaiak, hogy aztán a második gólját szerző Sestak már a Bochumot juttassa előnyhöz, de ők sem voltak képesek kitartani, nyolc perccel a vége előtt Misimovics egyenlített. Olyan marhára azért egyik csapat sem lehet elégedett, de legalább a hazaiaknál megtört a 300 perce tartó gólcsend, a Nürnberg pedig két vesztes meccs után szerzett ismét pontot.  

Hansa Rostock – VfB Stuttgart 2-1
Ítélethirdetéshez szólítjuk Armin Veht (született hatvanegy, február egy, Augsburg), akit ezúton bűnösnek találunk az ellene felhozott vádpontokban. Az, hogy Boka helyett a támadni képtelen Magnin kezdette, még megbocsátható lenne, de a Bastürk – Farnerud csere nyíltszíni beismerése korunk rákfenéjének, a visszafelé játéknak, a labdatartásnak, a területszűkítésnek mely kimeríti a futball-hitelrontás fogalmát. Késő a harmincadik percben null – kettőnél kapkodni azzal a támadó cserével (Khedira – Marica), a meccs végén meg már négy csatárral rohamozni, nem kellett volna előre megfontolt módon bekkelésre felállni. Ha komoly tervei vannak a sváboknak a szezonra, nevetségesen hangzik Bastürk pihentetése a BL meccs miatt. Nyolc meccsen kilenc rúgott gól ilyen csatárokkal kritikán aluli teljesítmény, a gólarány negatív és idegenben még nem sikerült a pontszerzés sem. Ez nagyon kevés lesz a sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó vetélytársakkal szemben. A Rostock pedig megbokrosodott, három meccsből kilenc ponttal elkerültek a kiesőzónából, ezúttal az ex-stuttgarti Rathgeb és a védő Orestés volt eredményes, Gomez csak szépíteni tudott, kár hogy egyetlen társa sem képes felnőni mellé.

Hamburg SV – Wolfsburg 2-2
Ünnepelni készültek Hamburgban (1500. meccsük 120 éves fennállásuk során), két perc hiányzott a sikerhez. Grafite imái meghallgatásra találtak, és tizenegyesből végre megszerezte első gólját, de a hazaiaknál van der Vaart végképp felhagyott a szimulálással és sorozatban hatodik meccsén lőtt gólt, ám ez a neveletlen Dejagah elrontotta az előadást, a farkasok továbbra is csak egyszer kaptak ki idegenben (vs. Hertha). 

Karlsruhe – Dortmund 3-1
Ezúttal azt találta ki Doll professzor, hogy az egyébként szűrőként funkcionáló Kruska legyen a jobbhátvéd, és Buckley-val kezdett a középpálya bal oldalán. Nem sokra ment vele, a kapura teljesen veszélytelenek voltak (Kruska és Wörns próbálkozott a legtöbbet, no komment), az egész meccsen hat beadást hoztak össze, ez nem valami szerencsés két fejelőgéppel a csatársorban. A Karlsruhe meg lubickol a sikerekben, ők most a mesebeli kis királyfi, Hajnal megint gólpasszt adott, és mértéktartó források szerint is lehetett volna még nagyobb a különbség. Eggimann találata már az ötödik védők által szerzett góljuk volt (ezzel legjobbak a ligában), ami arról árulkodik, hogy nagyon egységesek és az önbizalmukkal sincsenek problémák, mint azt Freis góljánál is láthattuk.

Energie Cottbus – Eintracht Frankfurt 2-2
A klubedzőként (O. Ljubljana, Maribor) sikeres, de a szlovén válogatottal már háromszor betliző Bojan Prasnikar lett a kirúgott Sander végleges utódja és álomszerű bemutatkozást produkált. Rangelovnak húsz perc elég volt egy duplához (eddig hét meccsen termeltek hármat), de aztán őket is utolérte a Frankfurt kényszeres egyenlítési ösztöne – a sasoknál Amanatidisz vállalt kettőt. Az egy pont senkinek nem hiányzott, ugyanakkor tökmindegy is, mert mindkét csapat ott fejezi majd be a szezont, ahol most is állnak.

Hannover 96 – MSV Duisburg 2-1
Az első félidő közepére hiányzott a zebrák hátsó alakzatából Fernando, Julian Filipescu, Michael Lamey és Tobias Willi, de ennek ellenére távolról sem mondhatjuk, hogy Husztiék szétzilálták volna az MSV-t. Őszintén szólva most már sokadszorra vártunk többet tőlük, most vagy nekünk vannak túlzott élvezetszint-elvárásaink, vagy ők szarabbak a megszokottnál. A játékosokról a tökömnek sem hiányzik ez a meccs mentalitás süt, a jó szerencsében bízva passzolgattak most is és nem mondjuk hogy rászolgáltak, mindenesetre a Brémától igazolt Schultznak kétszer is elsült a lába (igazából egyszer a feje, pont Szabolcsunk szögletét követően), második találata kimondottan szép löket volt a jobb felsőbe.