A gondviselés fogta mindkét kezünket, hogy nem harangoztuk be a La Liga 5. fordulóját! Lett volna ugyan egy telitalálatunk (a Valencia ugyanis ráállt a 2-1-es győzelmekre), de a többivel olyan lendületesen aláztuk volna bele magunkat a porba, hogy teljesen jogosan köszörülte volna rajtunk a klaviatúráját az összes spanyolfoci-barát.

Először is, ki engedte meg a Mallorcának, hogy 0-2-ről fordítva négyet vágjon újdonsült pártfogoltunknak, a Valladolidnak? A forduló legtöbb gólt hozó meccsén a vendégek a La Liga legviccesebb nevű csatárának, Bartolomeo Ogbechének a találatával szereztek vezetést, melyet a szünetig meg is dupláztak, majd bizonyára fejben elköltötték a győzelmi prémiumot, hazacsörögtek, hogy nefürgyéle! és kikocogtak a pályára, hogy kedélyesen elfocizgassanak még egy háromnegyed órácskát. Igenám, de közben a Mallorca minden mindegy alapon megindult előre és öt perc leforgása alatt döntetlenre mentette a meccset, majd a hajrában a meglehetősen punnyadék lila védelem ingadozásait kihasználva berámolt még kettőt és behúzta a három pontot. Nesze neked győzelemmel felérő döntetlen a Real ellen… (Mallorca – Valladolid 4-2)

A másik két újonc egymás elleni harcából némileg szintén meglepő vendéggyőzelem kerekedett, méghozzá a híradások szerint élvezetes meccsen. A vendégek győzelmükkel szinte már az európai helyekkel szemezgetnek, de a Murciának sem hisszük, hogy kiesési gondjai lesznek, úgyhogy már az ötödik forduló után arra a megállapításra jutottunk, hogy remek az idei másodosztályú felhozatal. (Murcia – Alméria 0-1) Nem is tudjuk viszont, hogy meglepetés –e még egyáltalán a Recre győzelme a Depor otthonában, de hajlunk rá, hogy a nem a Huelva volt az utolsó csapat idén, amely a Riazorban veri kopaszra az egykori Super Deport. A Decano egyébként hiába a spanyol futball nagy öregje, ilyen magaslati levegőhöz nincs hozzászokva, úgyhogy hamarosan a boldog lubickolás végét láthatjuk elérkezni.(Deportivo – Huelva 0-2)

Szegény Sevilla csak nem találja meg újra a fonalat, pedig nagyon keresi. Az Espanyol elleni vereség (2-3) viszont mindenképpen bombameglepetés, olyan mértékű a különbség a két csapat játékereje között, hogy magunk is értetlenkedve tárjuk szét a karunkat az eredmény (és a mérkőzés) láttán. Van ilyen széria minden csapat életében, legalább a sevillaiak letudják már egyből az elején, hogy aztán kialakulhasson egy tavalyihoz hasonló befutó a szezon végén, melyhez valóban nem ártott egy Konéhoz hasonló csatár megszerzése. (Feszítő kérdés a meccsel kapcsolatban, hogy vajon a kereskedelmi csatorna honnan akasztja le a kommentátorait? A jelenlegi helyzet Vitár Róbertért kiállt!)
Egy másik topcsapat, a Valencia közben megfogalmazta azt a célt, hogy a lehető legminimálisabb erőkifejtéssel, minden meccsén gólt kapva nyerje meg a spanyol bajnokságot. A soros 2-1 szenvedő alanya az a Getafe volt, mely egyike annak a három csapatnak, mely nemhogy nem nyert még meccset, de gólokat is csak elvétve szerez, ráadásul a következő fordulóban a Real Madridot látja vendégül, Schusterestül.

A másik kiesőjelölt, a Levante közben az Osasuna szintén döcögősen induló szekerén tolt egy erőteljest, pedig a szünetben még 1-1 állt az eredményjelzőn. Aztán a fordulás után Pandiani és Juanfran is gólt szerzett, a vendégekkel kapcsolatban pedig meg kell jegyeznünk, hogy hiába törjük a fejünket, nem tudunk megnevezni egy okot sem, hogy miért kellene bennmaradniuk. (Osasuna – Levante 4-1). Hasonló kellemetlen hírekkel tudunk csak szolgálni a centenáriumi évében a szurkolóit emberül büntető Betissel kapcsolatban is, mely bocsánatos vereséget szenved jelen sorok írásával egy időben Madridban, bár nekik egyáltalán nem könnyű a sorsolásuk, így hamarosan valószínűleg átadják a harmadik kiesőhelyet egy arra még náluk is érdemesebb csapatnak. (Real Madrid – Betis 2-0 - Baptista gólja megvan mindenkinek?)
Mondjuk a Racingnak, mely hiába küzdött emberül a Villarreal ellen, Duscher kiállítása megpecsételte a sorsukat. (Santander – Villarreal 0-2) Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy bár nem láttuk a meccset, de az argentin látatlanban megérdemelte… Rossi megint gólt szerzett, amivel máris a góllövőlista élére állt – ötös holtversenyben a Kanouté-Messi-Sneijder-Agüreo kvartettel. Ha pedig szóba került az Atléti csatára, lássuk, ahogy a Sevillával ellentétes pályán mozgó Colchonerók visszatalálni látszanak abba a mederbe, amit 80 millió Euró vájt ki nekik a szezon előtt és amelynek most éppen a Bilbao látta kárát (0-2). A baszkok lehangoló játéka már nem meglepetés, már csak bízni tudunk benne, hogy idén is ad nekik majd a gép legalább annyira, hogy a kiesést elkerüljék, de hogy nagy harcban lesznek érte, az sajnos egyelőre biztosnak tűnik.

Amikor tort ül a védekező játék, alig látunk csatárokat a pályán és két szép csel miatt már hajlamosak vagyunk színvonalasnak nevezni egy meccset, akkor nem is értjük, miért nem Barca-szurkoló mindenki, aki azt állítja magáról, hogy szereti ezt a játékot! Az első félidőben szegény Zaragoza csak nyomozta a labdát, hiába egyenlítettek pár percel Messi gólja után, a katalán henger úgy maga alá temette őket, hogy szinte szánakozva néztük a vállukat vonogató kapust és védőket a Barca ünneplő játékosai között. Zambrotta sérülése belerondít kicsit a képbe, de a katalánok kezdenek összeérni és a tegnapi meccs után már arról értekeztünk, hogy igazából nincs gyenge pontja a csapatnak. Illetve Valdés még mindig szar kapus, de kit érdekel, ha nincs az ellenfélnél a labda? Messiről már nem nagyon tudunk újat mondani, viszont sötét fellegként közeleg a pillanat, amikor felépül Ronaldinho és akkor bizony valamelyik ujjába bele kell harapnia Rijkaardnak. Nem, ez így nem pontos: valamelyik ujját le kell harapnia. (Barcelona – Zaragoza 4-1)