Az Inter és a Juve hasít az élen a Serie A harmadik játéknapját követően, miután Mourinhóék a jól startoló Torinót verték meg látszatra könnyedén, a Juventus pedig szardíniáról távozott az idén úgy látszik szokásosnak mondható 1-0-al a zsákban. Pompás feltámadást produkált a Milan, amihez a Lazio nyújtott készséges asszisztenciát, és a Roma is megszerezte első idei győzelmét, amelyet gólarányát tekintve akár parádésnak is nevezhetnénk, de láttuk a meccset, úgyhogy ettől eltekintenénk. A nagy dirrel-durral beharangozott Udinese-Napoli lett a forduló egyetlen 0-0-ja, a Samp sem bírt a Chievóval, és a Fiorentina is csak egy góllal tudta megverni a Bolognát, úgyhogy odaadtuk az üveggömböt a kutyának, hogy játsszon vele.

Ismét magas színvonalú hétvégén vagyunk túl. A csúcsrangadó döntetlenjének és a Liverpool impotensségének köszönhetően az Arsenal vezeti a tabellát. A birminghami derby-t megnyerő Villa BL-, a Pompey-nak hatot gurító ManCity pedig UEFA kupa indulást érő helyen található öt forduló után. Zola győzelemmel mutatkozott be, a Spurs megduplázta pontjait, honfitársaink ismét kezdőként léptek pályára. Lapozás után ezekről és a többi mérkőzésről is, meg a lassacskán unalmassá váló tippversenyünk eredményéről is olvashattok.

Nyolc spanyol csapat lépett pályára a héten és közülük kettő is csalódást keltően szerepelt. A Villarreal manchesteri döntetlenje a tartalékos gárda miatt talán védhető, de a Deportivo norvégiai veresége már kevésbé. A leghangosabb sikert hollandiai győzelmével az Atlético Madrid érte el, míg a többiek teljesítették az elvárásokat és győzelemmel abszolválták az első igazi kupakört. Ilyen előjelek után következik a bajnokság harmadik fordulója, amelyben lesz egy városi rangadó Sevillában. A Barcelona az első győzelméért küzd, a Real Madrid az önigazolás bizonyítékát igyekszik begyűjteni Santanderben. Az Espanyol és a Getafe helyezési rangadót játszik, az Atlético egy kisebb kivégzésre készül, míg a Numancia egy újabb tavalyi dobogós megtréfálásán gondolkodik éppen. Nagyon sok gól fog esni és Vadócz Krisztián most már talán a keret közelébe kerül, bár az nem feltétlenül mellette szól, hogy szinte minden spanyol balbunkóból technikás irányító lenne a Bundesligában. Tovább után részeltek:

Nyugodt szombat és paprikás vasárnap elé nézünk. A hétvégén láthatjuk a tavalyi BL-döntő visszavágóját, farkasszemet néz egymással mindenidők egyik legjobb klubedzője és egy világbajnok szövetégi kapitány, a tavalyi ezüstérmeshez látogat a bajnoki címvédő és lesz még egy Chelsea - ManUnited rangadó is. Kiváncsian várjuk mi is, hogy a hétközben hellyel-közzel jól teljesítő angol kupacsapatok mennyire tudnak stabil formát mutatni, hogy feltámadnak-e a jobb sorsa érdemes klubok (Spurs, NU), hogy honfitársaink tudják-e tartani jó formájukat és hogy folytatódik-e az öngólok dömpingje. Hajtás után a meccsekről és egy kedves olvasónk tippjeiről is olvashattok.

Bár szerintünk az Udinese-Napoli lesz a hétvége legjobb meccse, természetesen a bitang mély gödör mélyéről kétségbeesett tekintettel felfele pislogó Milan és a Lazio meccsét szedjük kicsit széjjelebb, mint amennyire például a Roma fogja a Regginát. Pedig erős lesz az is, mert a Farkasok is a legjobb úton haladnak afelé, hogy legközelebb Rosella kisasszony már ne csak kiabáljon az öltözőben.  A nagyok közül a Fiorentina feladata simán tűnik, az Interé már kevésbé, a Juventusé pedig a szokatlan sorozatterheléstől szertefingatott nyugdíjasklub, valamint a Cagliari erősödő kétségbeesése okán kifejezettén kellemetlennek ígérkezik. A derékhad és az alsóház összecsapásai mellett persze mindenkit az foglalkoztat leginkább, hogy a Lazio kihúzza-e a lélegeztetőt Ancelotti kispadjából. Hajtás után Serie A, harmadik játéknap, oszt’ máris dráma!

A kellemes fogadtatás után, tovább fárasztunk benneteket a hagyományos sportfogadás heti eseményeivel. Különleges hétvége lesz, hiszen - a nyári előszezon és a téli szünet kivételével - nagyon ritka, hogy Premier League mérkőzésre is lehessen fogadni. Lapozás után fáradt BL-csapatok (megannyi lehetséges meglepetéssel), ígért fogalommagyarázás és a múlt heti játékunk kiértékelése.

Miután a Nagy Kelet-Európai Síkság csapatai mindössze egyetlen pontra voltak jók szerdán nyugati ellenfeleikkel szemben, a Kispoulsen felteszi bennünk a kérdést: jó lesz ennek a vonalnak a további erősítése a BL-ben? A 2012-es EB rendezése valószínűleg ezzel az opcióval volt egy csomagban, amiért az elvtársak nem sajnálták azt a pár €urót Platiniéktől... Viszont természetesen nem dőlt el semmi, hiszen novemberben azért még megcsodálhatjuk Gutit és Camoranesit cicanadrágban, igaz Adebayorék már letudták a Kijevi kirándulást, így nem kell sapkában és kesztyűben rohamozniuk Bogush kapuját. Az E csoportban nem történt semmi, a Gila-fehérek még a végén továbbmennek, viszont a Fener még ki talál esni. Az utolsó négyesben orosz-fehérorosz, valamint _benito-pancho harc várható, mindez bővebben a túloldalon.

Emlékeztetőül: Kedves Olvasóink, ez bizony a Ti rovatotok! Három dologra vagyunk kíváncsiak, amelyre az aktuális BL forduló meccseit bámulva (már aki) jöttetek vagy egyenesen döbbentetek rá, netán kiszámoltátok vagy megfigyeltétek, vagy egyéb legális módon tettetek szellemi ingatlanná.

Természetesen mi is jó nebulók voltunk és már...

1. ... tudunk streamelni, de azért utáljuk a Viasatot.

2. ... tudjuk, hogy bár az öreg játékos nem feltétlenül látja a kaput 35-ről, de azért rutinból bármikor eltalálhatja.

3.  ... végre rájöttünk, hogy van hely, ahol a nyári szappanopera után is többen szeretik C. Ronaldot, mint ahányan nem.

Nem sok öröme volt a BL nyitányában a hazai csapatoknak, egyetlen kivétel a Chelsea, amely a várakozásoknak megfelelően csúnyán elrakta a Bordeaux-t. Győzött ugyan, de változatlanul nem meggyőző a Barcelona, hiszen az atomszar Sporting ellen is izzadniuk kellett a hajrában, a Werder pedig ugyan nem kapott ki otthon a ciprusi Famagusztától, de hogy nem boldogok ők sem ezzel a 0-0-val, az biztos. A többiek még kevésbé azok, ugyanis ők mind saját szurkolóik előtt szívtak a nyitónapon: a Liverpool és az Inter sikere nem nagy meglepetés, ahogy a kiszámíthatatlan ukránok svájci győzelmétől sem rezdült pillánk, de a PSV kárára eindhovenben bemutatott Atlético-parádé és még inkább a kolozsváriak római taslija már  a vaskos meglepetés kategória. Jó kis meccsekkel indult a szezon, éljen-éljen!

Mivel rájöttünk, hogy ilyenkor, hét közben senki nem használja az üveggömböt, úgy döntöttünk, hogy ekkorra fogjuk időzíteni a skót posztokat a jövőben is, és a hátunk mögött tudott forduló elemzése mellett a következő játéknap eredményeit is megpróbáljuk majd megjósolni, ahogy az legutóbb is történt. Tovább után tehát olvashattok az öt darab 2-1-ről, arról hogy miért jobb a Celtic, mint a Barca, hogyan sikerült ellépnie a Rangersnek a többiektől, a Falkirknek az utolsó helyről, valamint a Dundee várva várt, de egyelőre még be nem következett feltámadásáról.

Minden bajnoki évnek vannak felfedezettjei. Olyan játékosok, akik váratlanul és szinte a semmiből tűnnek elő és nyűgözik le az egyszerű szurkolót tudásukkal. Az utóbbi években megszaporodtak a spanyol csapatok tájékán a feltörekvő ifjú tehetségek, akik életkorukra rácáfolva játszanak meglepően komoly szerepet aktuális csapatukban. Összeállításunkban pár olyan játékost szeretnénk kiemelni, akiket már szinte semmi nem menthet meg az igazi világsztárrá válástól. A teljesség igénye nélkül kiemeltük néhányukat, akik idősebb társaik csukájának tisztítása helyett inkább mérkőzések eldöntésére koncentrálnak majd a jövőben. A paletta széles.  Az elismert világsztároktól egészen a Spanyolországban még ismeretlen tinédzserekig terjed. Tovább után részletek.

Adhattuk volna címnek azt is, hogy "végre elkezdődött!", hiszen minden igényt kielégítő összecsapásokat láthattunk. A rangadó nem lett unalmas, a pikánsnak beharangozott találkozók pikánsak lettek, honfitársaink főszerepet játszottak és Titus is újra villant. Lapozás után olvashatod a véleményünket a hétvégi fordulóról, bemutatjuk egyik kedvencünket és feltesszük következő kvízkérdésünket is.

Az Európa-bajnok válogatott két győzelemmel vezette fel a fordulót, amely után a spanyol klubok kirajzanak és helyreállíthatják a klubfutballukon esett foltot. A kupacsapatok nagy részére ráfér a sikerélmény, mert kizárólag az Espanyol játékosai lehetnek elégedettek az eddigi produkciójukkal. Ők is csak azért, mert egyedüli 100%-os gárdaként vezetik a tabellát. A Barcelona újabb kellemetlen pofont kapott, s bár Pedrito játéka bíztató, azért hat megszerzett ponttal talán kevesebb kétely fogalmazódhatna meg a csapattal és edzőjével szemben. A Madridnak legalább pontja van, pedig még a Numancia is háromszor bizonytalanította el a címvédőt. A Villarreal szerényen, de határozottan szállt be a bajnoki párharcba, míg az Atlético szégyenteljesen hátrált ki belőle. A Sevilla ismét megmutatta, hogy képes többet lőni, mint amennyit hátul benyelni. A Valencia stabil, s amíg Villa náluk játszik, addig számolnunk kell vele. A kiscsapatok meg lőnek, rendületlenül, mindenhonnan és főleg eredményesen. Ha nem számoljuk a Betist és a Málagát. Esett 27 gól, egy mesterhármas, két gólnélküli döntetlen és Vadócz még mindig nem fért be a keretbe. Tovább után részletek:

Madonna koncert, bunda botrány, Lehmann-ügy, mesterhármas, szabálymódosítás, Tiltott városok és a negyedik forduló tébolyult fordulatai mellett már csak arra van erőnk, hogy igen röviden mi is megemlékezzünk a visszavonult Oli Kahnról. Csúcsra járatva pörög a Bundesliga, van itt minden, mint a bucsuban, tetején a hat gólos Ruhr-vidéki bányászderbivel és Huszti Szabolcs duplájával. Videók kifulladásig, valamint a Raphael Honigstein interjú eredetije.

Rápillant az ember a tabellára a második forduló után, és tudva, hogy ez annyit sem jelent, mint a pornószínésznők sikítozása, a szívéhez kap: nulla ponttal utolsó előtti a Milan, előttük 1-1 ponttal a Samp, a Fiorentina és a Roma, a táblázat tetején meg a Lazio és az Atalanta virgonckodik. Nyilván ebből sem messzemenő következtetéseket, sem az egész szezonra szóló igazságokat nem tudunk levonni, de azért az beszédes, hogy tavaly három, azelőtt kétszer is 1-1 vereséget szenvedett el a későbbi bajnok. Csúnyán beragadt a Roma, bocsánatos módon kapott ki a Fiorentina, és az Inter sem parádézott a Catania ellen, de mind közül a Milan járt a legrosszabbul, mely úgy érzi, olyan jól erősített, hogy ekkora előnyt simán adhat a mezőnynek. A nagyok közül eddig vitán felül a Juve a legmeggyőzőbb, és nagyon az elején vagyunk, de kifejezetten jónak tűnik a Lazio is. Az Atalanta reméljük, csak viccel.

Két válogatott mérkőzéssel tarkított kéthetes pihenőn vagyunk túl, így gyakorlatilag egy új kezdetként tekinthetünk a második fordulóra. Még szerencse, hogy a csapatok nagy részének van oka a javításra, mivel kevesebben nyertek, minta mennyien nem. A második forduló rangadójának a Villarreal és a Deportivo párharca tűnik, de érdekes mérkőzésre van kilátás Almeríában és Malagában is. A Real Madrid a Numancia ellen kezdheti meg a pontgyűjtést, a Barcelona Racing ellenében javíthat. Pontosabban kötelező javítania, ugyanis a Sevilla, Atlético és Villarreal hármas fenyegető jelenléte ezt jelentheti, hogy ezúttal nem férnek bele olyan indokolatlan vereségek, mint amilyet Numanciában szenvedtek el a katalánok. Esni fog 20 gól és talán Vadócz Krisztián is a keret közelébe kerül. Tovább után részletek:

Csak nyugodtabbnak tűnik a második forduló, mert bár igazi rangadó nem lesz, azért több olyan meccset is rendeznek, ami egyik, vagy mindkét fél számára rettenetesen fontos lesz. Ilyen fél (sőt, retteg) például a Milan, melyet az első fordulóban otthon kapott saller után barátságos meccsen kopaszra vert a svájci Lugano is, nekik tehát élet-halál a genovai meccs. Egyelőre ott tartunk, hogy döcögősnek nevezzük az Inter startját is, ami egyértelmű bennragadássá változik abban a másodpercben, hogy Mourinhóék elmulasztják megruházni a Cataniát, és hiába játszott tulajdonképpen jól a Juve a Fiorentina ellen, ugyanez igaz lesz rájuk is, ha - a szokásoknak megfelelően - nem verik meg az Udinesét. Lesz újoncderbi, érdekes meccset hozhat a rajtot jól elkapó Lazio és a masszívnak tűnő Sampdoria összecsapása, és a Roma is megizzadhat Palermóban. A forduló rangadójának a Napoli-Fiorentinát választottuk, egyszerűen azért, mert az. Hajts, olvass, tippelj, fikázz, bírózz.

Kéthetes PL-böjtön vagyunk túl, mégsem lehet azt írni, hogy semmi nem történt az angol labdarúgásban. Az átigazolási piac utolsó pillanataiban fontmilliók cseréltek gazdát, a válogatott meg hat pontot hozott a selejtezőkön, hurrá hangulatot teremtve a szigeten. Így a fogadóirodáknál egyforma eséllyel fogadhatunk Robinho gólkirályi címére és Capello lovaggá ütésére is. Hajtás után az első igazi rangadóról, egy különösen pikáns mérkőzésről és a mi tippjeink mellett a múlt heti nyertesünk megérzéseiről is olvashattok.

Sorsdöntő mérkőzéshez érkezett a Rafael Benítez vezette Liverpool. Vége a mellébeszélésnek, hogy nem elég erős a keret, volt másfél hét analizálni, és kitalálni, hogy mit kell játszani a Vörös Ördögök ellen. Elég ciki, hogy Benítez vezetésével mindig sikerül kikapnia a Liverpoolnak a Unitedtől a bajnokságban, ráadásul általában egy szabadrúgás utáni lecsorgó labda bekotrásával, vagy valami hasonló bombagóllal. Most már ideje lenne egyszer begyűjteniük a három pontot a legnagyobb riválissal szemben, amennyiben valóban három(négy?)esélyessé kívánják tenni a PL-t. És mikor nyerjenek, ha nem akkor, amikor hiányzik Cé, döcögve indul a szezon, és Ferguson alig tud összeszedni a sarki pubban négy épkézláb középpályást? Mivel úgy érezzük, hogy ha nem nyer a Pool, már most kiszállnak a versenyfutásból a bajnoki címért, tovább után egy egész posztot olvashattok arról, hogy milyen előjelekkel várják a mersey-partiak a csúcsrangadót, illetve arról, hogy miként lehetne szombat délután a világ legjobb fociját az Anfielden bemutatni.

Sokan mondják, hogy az ember az élet különböző területein, különbözőképpen viselkedik. Valaki a politikában liberális, de az ágyban már konzervatív. Van úgy, hogy egyesek a konyhában naponta újítanak, de a kocsijukat a világért sem cserélnék le, míg mások fordítva. Valahogy mi is ilyenek vagyunk. Haladunk a korral, próbálunk mindent kipróbálni, de a sportfogadásban nekünk még mindig a TOTÓ az Isten. Mindenidők egyik legbutyutább NST-bevezetője után lapozz és egy új - reményeink szerint népszerű, és használható - sorozatunk első darabját olvashatod.

Azonnal szögezzük le a legfontosabbat: semmiféle hiányérzetünk nem lehet a tegnapi selejtező kapcsán, sőt, ha valaki meg tud nevezni egy meccset az elmúlt 5-10 évből, amikor hasonló teljesítményt adtunk le egy svéd kaliberű csapat ellen, ráadásul idegenben, az kézfeltartással jelezze most, vagy… nincs vagy. Azt, hogy nincs csatárunk, vagy hogy Vanczák nem tudja, ki-kivel van, eddig is tudtuk. Azt, hogy képesek vagyunk gyakorlatilag leoktatni a svédeket, na azt nem tudtuk. Márpedig most ez a lényeg.

Mi is nehezen tudtuk túltenni magunkat azon, hogy a fiatalok beleszaladtak a késbe Belgrádban, ez talán írásunkon is látszik, de hát nehéz egy ilyen esemény után a magyar labdarúgással foglalkozni. Hogy ne mindenki kesernyés szájízzel, eleve félrészegen bontogassa a szotyoládét meg a sört a meccs előtt, hanem már délután a kezdő sípszóra várva, vérszomjasan nézze az órát, a túloldalon írunk pár sort arról, hogy soron következő ellenfelünket miért lenne nehéz, és miért lenne nem annyira nehéz legyőzni Stockholmban.

Vannak a futballőrült életében olyan dolgok, amelyeken nem gondolkodik, megtegye-e. Megy, mert mennie kell. A Bayern-szurker – klinikailag is letesztelt eredmények alapján létező – lelkének ilyen Oliver Kahn búcsúmeccse. Az élelmes Bayern-szurker pedig összeköti a keddi ünnepet a vasárnapi gálával. Három és fél nap München, két meccs, két rajongó, másfél rekesz sör, egy Legenda. Előbbiek pótolhatók, master card, tudom. Utóbbi soha. Autentikus beszámoló mocsing testvérünk tollából - illesse őt hála s köszönet.

Ez járt a fejemben, midőn a lefújáskor kérdő tekintettel fordultam habitang kollégához a Puskás Stadion S szektorában Igen, azok voltunk. Alamuszi, kedvesen kummogó lógó fülű nyulak – nekem legalábbis ez jött át a pályáról Pedig ennél a dán válogatottnál gyengébbet még sosem láttunk, ráadásul csak adták a hülyét, hogy ne kelljen bunyózni, másodpercre nem jutott eszükbe, akár nyerhetnek is.

A Koeman érában először fordult elő, hogy nem kaptunk gólt. Ez jó, sőt kiváló. Mint ahogy Bodnár bal oldali szerepeltetését is megvettük, Juhász nem volt hajlandó hibázni, Vanczákot meg hál Istennek nem tette próbára senki. Ha Babos mellett döntött a kapitány, akkor legyen Babos, nincs értelme különösebben vitatni, azaz Erwin Koeman megtalálta a védelmét. Csak ez a Vilmos gyerek…

...melyben az Old Firm jelentette tockosból Neil Lennonként magunkhoz térve szemünket a hétvége maradék öt mérkőzésére szegezzük, és mivel az üveggömb pár percig kizárólag az SPL-t mutatta, egy kicsit a következő fordulóba is beledugjuk az orrunkat. Döntetlen most szerencsére nem volt. Aki lapoz, az olvashatja, hogy a Kilmarnock megint nyert, feléledt a Motherwell, a Falkirk megint kikapott, a Hibbies kiszámíthatatlan, és hogy László Csaba egyelőre nem akar betlizni, Lothar Matthäus most (is) épp a vastag arcbőr előnyeit élvezi...