Minden bajnoki évnek vannak felfedezettjei. Olyan játékosok, akik váratlanul és szinte a semmiből tűnnek elő és nyűgözik le az egyszerű szurkolót tudásukkal. Az utóbbi években megszaporodtak a spanyol csapatok tájékán a feltörekvő ifjú tehetségek, akik életkorukra rácáfolva játszanak meglepően komoly szerepet aktuális csapatukban. Összeállításunkban pár olyan játékost szeretnénk kiemelni, akiket már szinte semmi nem menthet meg az igazi világsztárrá válástól. A teljesség igénye nélkül kiemeltük néhányukat, akik idősebb társaik csukájának tisztítása helyett inkább mérkőzések eldöntésére koncentrálnak majd a jövőben. A paletta széles. Az elismert világsztároktól egészen a Spanyolországban még ismeretlen tinédzserekig terjed. Tovább után részletek.
David Josué Jiménez Silva (1986.01.08.)
Azt eddig is tudta mindenki, hogy David Silva átlagon felüli játékos. Már az is jelzésértékű, ha valaki ilyen fiatalon a spanyol válogatott alapemberének mondhatja magát, azonban a valenciai középpályás rendelkezik még egy olyan tulajdonsággal, ami megkérdőjelezhetetlenné teszi helyét a kezdőcsapatban. Bármikor, bármilyen játékhelyzetben meg tudja játszani David Villát. A cél nem más, mint, hogy idény végére az EB gólkirályára mondják rá, hogy úgy könnyű, ha az ember David Silvától kapja a labdákat. Silva egyébként annyira kész és érett játékosnak számít, hogy szinte csak a sikeres klubcsapat hiányzik ahhoz, hogy a legnagyobbakkal emlegessék egy lapon. Jól cselez, jól és erősen lő, nagyon jól lát a pályán és kellően bátor, hogy legpimaszabb jó megoldásokat is sikeresen felvállalja.
Sergio Helmodues Ramos García (1986.03.30.)
Akit senkinek nem kell bemutatni, így nem is fecsérelnénk az időnket erényeinek ecsetelésére. Gyors, erős, fáradhatatlan és a klasszikus „spanyol” szélsővédő ideáljával ellentétben (Roberto Carlos, Daniel Alves, Sergi Barjuan, Michel Salgado) igazi égimeszelőnek számít a 185 centijével. Európa bajnok, biztos tagja az aranylabda ötvenes mezőnyének és valószínűleg minden fórumon beválasztják az év csapatába. Talán ez is jelzi, hogy egy már kész játékosról beszélünk, aki a védőmunka mellett még váratlan, az ellenfél tizenegyes pontjáig tartó támadásvezetésre is képes. Az idei évben végleg világklasszissá érhet, ami azzal a megnövekedett felelősséggel jár, hogy minden rossz megoldása pszichésen is visszavetheti csapatát. A játékának a tisztaság irányába kell elmozdulnia, szabálytalan eszközöket egyre kevésbé vethet be és akkor a következő 10 évben sok örömben lesz majd része.
Fernando Rubén Gago (1986.04.10.)
A világ legnagyobb klubjának legszürkébb posztján kellene a leghálátlanabb közönség igényeit teljes mértékben kielégíteni. Igazságtalanul nehéz feladat egy tinédzserkorból éppen csak, hogy kinövő játékosnak. Kortársai közül talán az ő feladata a legnehezebb, hiszen miközben támadóbb szerepkörben elég, ha minden második vagy harmadik mérkőzése sikerül egy fiatal játékosnak, máris a Maradona utódlási kérdéseken vitatkoznak a szurkolók. Gagonak nincs ilyen szerencséje. Négy tökéletesen lejátszott mérkőzését is elronthatja egy szerencsétlen szerelési kísérlettel , vagy egy rossz helyezkedéssel, elvégre mindenki csak a rossz megoldásokra emlékezik. Az idei szezon több szempontból is fontos lesz a Real középpályása számára. Egyrészt hatékonyabbnak kell lennie védekezésben, másrészt jobban ki kell vennie részét a támadómunkából, elvégre az eddig mutatott teljesítményével nem indokolta, hogy neki feltétlenül fehérben kellene játszania. Főleg, hogy a bajnokságban még legalább tucatnyian tudják azt, amit eddig nyújtott.
Ezequiel Marcelo Garay (1986.10.10.)
Spanyolországban akkor számítasz komoly játékosnak, ha a Barcelona és a Real Madrid is szeretne leigazolni. Ilyenkor aztán jöhetnek az észérvek, amelyek mentén az aktuális kedvenc eldönti, hogy az erő melyik oldalát is szeretné szolgálni a jövőben. Az argentin játékos és klubja úgy döntött, hogy a nagyobb szükséggel, de bizonytalanabb kondíciókkal párosuló katalán ajánlat helyett enged a fehér mez csábításának, s így a jól megszokott környezetben költheti a szerződéssel járó többletjövedelmeit. Viszont idén minden mozdulata a madridi jövő tükrében ítéltetik meg, ezáltal minden hiba túl lesz lihegve, miközben a remek teljesítmények az elvárt minimum kategóriába esnek majd. Nem irigylésre méltó helyzet, de a sikeres jövő érdekében egy olimpiai bajnoknak muszáj lesz megfelelnie.
Giuseppe Rossi (1987.02.01.)
Olasz játékosok spanyolországi karrierjének megítélését a kettőség szó jellemzi. Elég, ha csak a Carboni és Panucci ibériai kalandjait szembeállítjuk Cannavaro Madridban elkövetett szerencsétlenkedésével, de említhetnénk a Vieri és a Di Vaio által okozott emlékek között meghúzódó mély szakadékot is. Ilyen előzmények után érkezett a Forlán által kitaposott átigazolási útvonalon Rossi a Villarrealhoz. Első idényében a ráhangolódás eredményes változatával lopta be magát a sárga tengeralattjáróért szurkolók szívébe, bár végül Nihat és pár sérülés elhomályosította érdemeit. Amennyiben kihagyások nélkül végigjátszhatja az évet a minden fronton meghatározó szerepre törő csapatában, akkor a szezon végére az olasz válogatott kezdőjéig menetelhet.
José Martín Cáceres (1987.04.07.)
A Barcelona egyik legjobb igazolásának tűnik attól függetlenül is, hogy a védősorba rajta kívül két nagyobb név is érkezett. Sokan talán a fejüket csóválták, amikor a Villarrealtól vásárolt uruguayi védőt a katalán elitklub és nem az egy évvel idősebb Godín érkezett, hanem a Recreativonak kölcsönadott Cáceres. Pedig van rá esély, hogy utólag az év egyik legjobb üzleteként aposztrofálják ezt a vásárlást. Habár a védősor egy nagyobb átalakítgatáson esett át, a katalán csapat taktikájából következő egy-egyezést magasabb szinten űzi az uruguayi tini, mint Milito, Piqué, vagy Marquez, ráadásul valamivel pontosabb az előre játékban is, mint csapattársai.
Lionel Andrés Messi (1987.06.24.)
A Barcelona reménysége. Pontosabban immáron vezére. Idén nincs mese, a 10-es mez felvételével járó minden felelősség a fiatal argentin vállát nyomja majd. A sors igazságtalansága, hogy megítélése szempontjából a csapat eredményei lesznek a mérvadóak elsősorban, elvégre vitathatatlanul az egyik legtechnikásabb játékos a világon. Gyorsasága átlagon felüli, ördöngösen cselez, meglátásai zseniálisak és lövőkészsége is csak az előd, Ronaldinho képességeinek fényében tűnik haloványabbnak. Nagyjából 5-6 centiméter választja el attól, hogy a világ kimondottan legjobbja legyen. Ennyi kellene ahhoz, hogy bátran ütközhessen és hatékonyabban védekezhessen. Ha objektíven szemléljük a dolgokat, akkor csak két dolog akadályozhatja meg, hogy ő legyen az idei év legjobbja. Egy sérülés és a csapattársai.
Diego Capel Trinidad (1988.02.16.)
Minden sevillai szív megdobogtatója a szélvészgyors balszélső, akinek legfőbb erénye, hogy álló helyzetből trolibuszokat idéző hatékonysággal éri el utazósebességét. Juande Ramos - szakértelmének egyik legékesebb bizonyítékaként - már négy évvel ezelőtt kiemelte az ifjúsági együttesből. A 2005/06-os szezonban már be is mutatkozhatott a La Ligában, majd idén már a nagyválogatottban is pályára léphetett. Technikailag képzett, bár Spanyolországban nem számít kiemelkedőnek ilyen téren. Ugyanakkor világszerte csak páran tudják az ő szintjén kontrollálni a labdát sprintelés közben. Nagyon kevés védő van, aki - akár csak szemmel - le tudja majd követni a labdával elkövetett hirtelen irányváltásait. Ráadásul mindezt egy gőzmozdony fáradhatatlanságával teszi. Amennyibe a rossz helyzetkihasználásán sikerül javítania, akkor az idei mindenképpen az ő éve lehet.
Sergio Leonel Agüero del Castillo (1988.06.02.)
Avagy „Kun” Aguero. Az Atlético Madrid és az argentin válogatott egyik legnagyobb reménysége, s bár tavaly még a többség csak az eltúlzott önbizalom miatti hangzatos kijelentésnek hitte szavait, amelyben Messivel egy szintre helyezte magát a futballpályán, ma már azért sokan nem kételkednek ítélőképességében hasonló szavak esetén. Sőt magunk még úgyis érezzük, hogy Maradona veje és unokájának apja hamarabb lesz vezére hazája válogatottjának, mint barcelonai honfitársa. A combja vastagságán túl a tavalyi három piros lapja is jelzi, hogy nem egy anyámasszony katonájával van dolgunk, hanem egy eltaposhatatlan minitankról, akit már most a La Liga legnagyobb csatárai között tartanak számon.
Sergio Asenjo Andrés (1989.06.28.)
2007 decembere óta kirobbanthatatlan a Valladolid kapujából a La Liga legfiatalabb elsőszámú hálóőre. Tizenkilencedik születésnapját már több, mint húsz bajnokival a háta mögött ünnepelte. Ilyenre legutóbb Iker Casillas volt képes, ami már önmagában is remek ajánlólevél. Egyetlen szerencsétlensége, hogy az elmúlt 10-12 évben a spanyol kapusipar Buyotól és Zubizarretától Casillasig, Palopig és Reináig fejlődött. Így Sergio Asenjo dolga kétségtelenül nehezebb, mint madridi kollégájának volt, azonban számára most nem is az az elsődleges, hogy rögtön a világ legjobb kapusai között emlegessék. Ez előbb-utóbb úgyis bekövetkezik majd, mivel a képességei és fizikai tulajdonságai erre predesztinálják őt, hiszen nem csupán nemzeti, de nemzetközi szinten is mindig kiemelkedett korosztályából. Az idei szezonban már egyértelműen elsőszámú kapusként kezdheti az évet. Annak minden lehetőségével és felelősségével együtt, hogy jövő nyáron már egy európai kupában is érdekelt csapat szerződésével a zsebében ünnepelhesse a huszadik születésnapját és az első ötven felnőtt mérkőzését.
Josmer Volmy Altidore (1989.11.06.)
Ötödik számú csatárnak lenni nem feltétlenül kellemes. Főleg akkor nem, ha valaki egyenesen az álmok országának nagy almájából érkezik egy Salgótarján nagyságú városba, ahol még Győzike sem szórakoztatja a helyieket. „Jozy” pedig nem unatkozni érkezett, hanem játszani. Ezt semmi sem bizonyíthatja jobban, minthogy a Villarreal nem kevés pénzt áldozott érte, s ha valakinek van referenciája jó csatár vásárlása terén, akkor az nem más, mint a mexikói chilei Pellegrini, aki a jól megszokott manchesteri beszerzőtúra helyett elhozta az amerikaiak egyik legnagyobb tehetségét New Yorkból. Sok információ nem érkezett róla, mindössze annyi, hogy ilyen sok pénzt még nem fizettek MLS játékosért, meg az, hogy a srác stílusa a mostaniak közül Drogbára emlékeztet. Rossi és Nihat sérülékenységét ismerve lesz lehetősége mindezt bizonyítani.
Ignacio Camacho Barnola (1990.05.04.)
Valószínűleg minden tinédzser focista arról álmodik, hogy egyszer majd pályára léphet egy Barcelona nagyságú csapat ellen, remekül játszik majd és győzelemre vezeti csapatát a neves rivális ellenében. Aztán legtöbbször a belelógó kéz esete következik a bilivel. Nem úgy Nacho Camacho esetében, aki még hivatalosan nem ihatott alkoholt, amikor már a Barcelona ellen diadalmaskodó gárda tagjaként vonulhatott ki a Vicente Calderon gyepére. Valószínűleg akkor esett le neki, hogy itt most tényleg nem az álom esete forog fenn, amikor egy Ronaldinho ellen elkövetett szabálytalanság után villant a sárga lap. Álmában ilyen biztos nem történt volna. Végül 10 mérkőzéssel és egy Recrének lőtt duplával zárta az évet, s idén is hasonló statisztikára számíthat, miután a Maniche, Raúl Garcia kettős mögül kellene előlépnie. Azonban mi mégis úgy gondoljuk, hogy ez már az ő éve lehet, elvégre az Atlético Madrid többfrontos harcában szükség lehet egy jónevű, jó felépítésű és gyorsan regenerálódó tehetségre.
Bojan Krkić Pérez (1990.08.28.)
Ha Henry így folytatja, akkor nagyon hamar megnyílhat előtte a kezdőcsapat kapuja. Egyszerűen Ő a csatár, aki eredményesebb, fiatalabb és erősebb, mint Messi. Nem mellékesen önszántából kidobott egy Európa bajnoki címet az ablakon azáltal, hogy lemondta a szereplést a nyári tornán. Persze valószínűleg csak az a bizonyos harmadik csoporttalálkozó jutott volna osztályrészéül, de talán már ezért is megérte volna vállalni a felkészülés nehézségeit. Ami késik, az nem múlik, így az első válogatottság sem várat majd sokat magára, sőt szinte biztos, hogy még szezon vége előtt sor kerül majd rá. Különösen, ha fizikailag még egy kicsit erősödik és a lelkesedését sem töri meg néhány szándékosan elkövetett felrúgás, ami a hasonló gyorsaságú támadók állandó jutalma. Ha ezeket jól kezeli, akkor mentálisan már most kiemelkedhet az akaratgyengeség által elsorvadt Barcelonából.
Utolsó kommentek