Az Európa-bajnok válogatott két győzelemmel vezette fel a fordulót, amely után a spanyol klubok kirajzanak és helyreállíthatják a klubfutballukon esett foltot. A kupacsapatok nagy részére ráfér a sikerélmény, mert kizárólag az Espanyol játékosai lehetnek elégedettek az eddigi produkciójukkal. Ők is csak azért, mert egyedüli 100%-os gárdaként vezetik a tabellát. A Barcelona újabb kellemetlen pofont kapott, s bár Pedrito játéka bíztató, azért hat megszerzett ponttal talán kevesebb kétely fogalmazódhatna meg a csapattal és edzőjével szemben. A Madridnak legalább pontja van, pedig még a Numancia is háromszor bizonytalanította el a címvédőt. A Villarreal szerényen, de határozottan szállt be a bajnoki párharcba, míg az Atlético szégyenteljesen hátrált ki belőle. A Sevilla ismét megmutatta, hogy képes többet lőni, mint amennyit hátul benyelni. A Valencia stabil, s amíg Villa náluk játszik, addig számolnunk kell vele. A kiscsapatok meg lőnek, rendületlenül, mindenhonnan és főleg eredményesen. Ha nem számoljuk a Betist és a Málagát. Esett 27 gól, egy mesterhármas, két gólnélküli döntetlen és Vadócz még mindig nem fért be a keretbe. Tovább után részletek:

Idén semmit nem bíznak a véletlenre Barcelonában. Egy évvel ezelőtt legalább bíztatóan kezdték az évet, hogy aztán először Deco és Messi sérülésére lehessen fogni a gyengébb eredményeket, míg később a rossz mentalitás és az edzői tehetetlenség került a középpontba. Ezzel szemben Guardiola a legnagyobb edzőzsenik magabiztosságával forgatta fel csapatát. A rotáció jegyében Messi, Iniesta és Touré is a kispadon kezdett, de az eredmény elmaradása miatt ez főleg szakmai kudarcnak tekinthető. Két mérkőzés, két verhető ellenfél, egy pont, egyetlen gól és tizenötödik hely a bajnokságban. Ha legalább akciógól lett volna, akkor lehetne valami bíztatót mondani, de így nem nagyon. Ugyanis amit a Numancia és a Racing bemutatott azt legalább tíz spanyol csapat le tudja - le és fogja - játszani a katalánok ellen. Lelkiismeret-furdalás nélkül. S lehet, hogy Messivel és Iniestával jobban pörgött a játék, de a támadószekció adóssága már így is nagy. Főleg akkor tűnik annak, ha egy megpattanó labda menetrendszerűen Victor Valdés mögött köt ki. (Barcelona – Racing 1-1) A katalán szurkolókkal ellentétben sevillai társaik hangulata már a tetőfokra hágott, mivel kedvenceik Luis Fabiano hiányában is legyőzték az újonc Gijont. A győzelem megérdemelt, mert Bilic mesterhármasa ellenére egyetlen pillanatig nem volt kérdéses, hogy a hazaiak addig mennek előre, amíg be nem gyötörnek legalább három gólt. Aztán a második félidőben még egyet, amelyre már nem tudott válaszolni a Sporting egyik játékosa sem. Mérkőzésnek izgalmas volt, a nézők is élvezték, de a Sevilla védelme még mindig kellően sebezhető ahhoz, hogy ne számoljunk komolyan az andalúzok bajnoki reményeivel. (Sevilla – Sporting 4-3) Mint ahogyan az Atlético Madrid is elveszített valamit a nehezen kiharcolt presztízsből. A jó igazolások és a két sziporkázó hazai győzelem után megérdemelt vereség a Valladolid ellenében. A Vicente Calderonból kimozdulva olyan gyámoltalanná vállnak Aguéróék, mint Kiszel Tünde a Száz év magány olvasása közben. Ezen változtatni nagyon nehéz, s bár tavaly néha sikerült nyerniük, ezek esetlegességét az mutatja, hogy szinte csak az ellenfél teljesítménye miatt szolgáltak rá a három pontra. Alig lőttek gólt és ha a másik fél a játékkal foglalkozott, akkor csak az olaszos taktika vezetett eredményre. Persze ezzel nem is lenne bajunk, ha a Levante és a Murcia csinálja, de ez a játékoskeret támadásra született. S nem emberelőnyben elkövetett futballellenes cselekmények prezentálására.  Pedig azt csinálták. Csak azt sajnáltuk, hogy nem lőtt még egyet a hazai csapat, mert így élhet a remény a fővárosiakban, hogy majd legközelebb sikerül. Pedig ahhoz több kell. (Valladolid – Atlético 2-1)

Bezzeg a Real Madridnál nincsen probléma önbizalmi téren. Robben például egy kicsit adhatna a szomszéd játékosainak, ugyanis annyiszor próbálkozott az első két mérkőzés alkalmával, amennyiből David Villa egy fél gólkirályságot felépített volna már. Persze a kopaszodó zsenit nem ezért szeretjük, de még kérünk egy kis időt kitalálandó, hogy miért  is kellene. Egyébként a Numancia zseniális taktikai váltással egy kicsit több teret adott a címvédőnek, amit tökéletesen megindokolt, hogy Nistelrooy, Guti, Diarra és Raúl nem nagyon szeret szaladgálni, így számukra még kedvező is lenne a katalánok ellen bemutatott állóháború. Robben meg látszólag úgyis céltalanul rohangászik és ugyanez elmondható a végül kezdőben pályára lépő Higuaínról is. Nem a vendégek tehetnek róla, hogy három – nem is akárhogyan - lőtt góljuk is kevésnek bizonyult. A Real kétszer válaszolt, egyszer öngólba hajszolta az újonc védelmét és még Guti is háton passzolta az egyik vendégjátékost, így becsapva a kapust. A három pontot a Madrid kapta, de a szimpátia most is a Numanciát illeti.(Real Madrid – Numancia 4-3) Meg Jozy Altidore-t, aki bemutatkozott a Villarreal első csapatában és egy félidő alatt többször húzta át magát a Deportivo védőin, mint a királyi gárda összes támadója két héttel ezelőtt. Guille Franco cseréje volt, de valószínűleg legközelebb megelőzi majd a mexikóit a rangsorban. A mérkőzésen egyébként az történt, amit a hazaiak akartak és bár papíron csak Cazorla gólja döntött a sárga tengeralattjáró megmutatta, hogy Pires, Rossi, Nihat és Godin hiányában is veszélyes ellenfél. (Villarreal – Deportivo 1-0) A Valencia szinte biztos, hogy nem birkózna meg azzal, ha kivennénk a csapatból Villát. Ebben azért vagyunk biztosak, mert minden ellenfelük megpróbálja, aztán mégsem sikerül nekik. A támadó most is meglőtte szokásos gólját, amivel kiegyenlítette a mérkőzést lehetővé téve, hogy Unai Emery ponttal távozhasson volt csapata otthonából. Nem volt különösebben nagy különbség a két gárda között, de az már most megállapítható, hogy David Silva nélkül kevésbé tudja felpörgetni a játékot a vendégcsapat. Így szinte nem is marad más lehetőségük, mint Morientes beállításával egy kicsit megosztani a védők figyelmét. A két csapat továbbra is veretlen és fej-fej mellett halad. Mint ahogyan Negredo és Villa a góllövőlistán. (Almería – Valencia 2-2)

A Getafe is megőrizte a veretlenségét, de ez nem feltétlenül tölti el melegséggel a madridi kiscsapat játékosait. Ugyanis a Betis elleni mérkőzésükben több volt az egy pontnál. Egy büntetővel legalább. Gólnélküli mérkőzésre nem szokunk mentséget találni, de a Betis esetében ezt mégis megtesszük, mivel eddigi teljesítményükkel legalább egy pontra jók voltak, és nem érdemeltek két egygólos vereséget. (Getafe – Betis 0-0) A Betis idegenbeli legyőzőjeként mindenki többet várt a Recrétől, mint ami végül osztályrészéül jutott. Az Espanyolt fogadták és Kameni vendégkapus néhány határozott, de meglehetősen céltalan kifutásán felbátorodva egy negyvenméteres virtuális tűzvonal felállítása mellett döntöttek. Ezen átlépve aztán mindenki szabadon lövöldözhetett, azonban a tüzelőkedv és a pontosság nem álltak egyenes arányban egymással. Sőt amikor az Espanyol átrándult a hazai térfélre, akkor de la Pena vagy éppen Luis Garcia felvillantott néha valami UEFA-kupa döntős csapatra emlékeztetőt. Végül utóbbi gólja eldöntötte a mérkőzést és azt is, hogy van még 100%-os csapat a ligában. (Recreativo – Espanyol 0-1) Bár még nagyon korán van messzemenő következtetéseket levonni, de nem igazán látjuk, hogy mi menthetné meg az Athletic és a Malagát a másodosztálytól. A Sporting bízhat Bilicben, a Numancia az összeszokottságban, az Osasuna a stabilitásban, de ezek ketten a nagy semmire építettek kártyavárat. Pontosabban Yestére és Joseba Etxeberríára eddig lehetett, azonban góllövő játékos nélkül szinte kilátástalan a helyzet, s bár hiszünk benne, hogy Javi Martinez remek játékossá válik, azért nagyobb segítség lenne, ha gyorsan átképezné magát vérbeli támadónak. Persze, ha a Bilbao előrejátékával problémák vannak, akkor mit szóljunk a Malagáéhoz. A baszkok legalább már betaláltak egyszer, míg az újonc nem szerzett gólt két forduló alatt sem, ami azért Spanyolországban elég ritka. (Málaga – Athletic 0-0) Az Athletic most bánhatja először, hogy Aduriz már a Mallorcát erősíti. A baszk támadó minden negyedik mérkőzésén betalált előző csapatánál, de most nem várt ilyen sokáig és már a második találkozóján megkezdte a termelést. A találat most mindössze egy pontra volt elegendő, mert Portillo idén csak azért is meg akarja mutatni, hogy évi két gólnál többre képes. Szurkoljunk neki, mert vele jobb lehet Vadócz Krisztián csapata. (Mallorca – Osasuna 1-1)