Egy hatmeccses hétvégével kezdetét veszi a Premier League utolsó negyede, ezért úgy gondoltuk, nem árt, ha jóslataink előtt röviden áttekintjük, mi is a helyzet a liga különböző frontjain. Hol várhatunk még igazán nagy perpatvart, ki okozhat még meglepetést, és kinek van jó oka rettegni?
Kezdjük a legkevésbé lényeges hellyel, a táblázat derekával. Ahogy az lenni szokott minden évben, a tabella közepén most is elkezdett kialakulni az érdektelenek köre. Ők a kibicek, akiknek azért májusig minden körben osztanak lapot, tizenegyszer két kézzel fogják keresztbeverni jóslatainkat és tépkedni a tippszelvényeket. Persze nem felejtjük, Angliában vagyunk, szó nem lesz arról, hogy a Derby idegenben gólarányt javít ellenük, de a kibicek enyhe "formahanyatlásra" számítanunk kell. Egyelőre csak a West Hamet és a Tottenhamet sorolhatjuk egyértelműen ebbe a csoportba, de nagyon rövid időn belül csatlakozni fognak hozzájuk az UEFA-kupát érő ötödik helyre lassan teljesen esélytelenné váló csapatok is. Az még egy kicsit várat magára, hogy megtudjuk, kik lesznek ezek, de két fordulón belül már majdnem biztosat lehet mondani... Persze, ha a táblázatra pillantunk, hajlunk rá, hogy könnyedén esélytelennek nyilvánítsuk a Blackburnt és a Portsmouth-t, vagy a Cityt, de tudni kell, nekik sokkal könnyebb sorsolásuk van, mint mondjuk az Evertonnak és a Liverpoolnak. Ettől függetlenül mi sem őket várjuk az ötödik helyre...

A hétközi kupakudarcok után folytatódnak a La Liga küzdelmei, ami azért mindenképpen jó, mert ha egymás ellen játszanak a spanyol csapatok, pontosan annyi győztes lesz, mint ahányan veszítenek. Nézzük is gyorsan, hogy mik vannak terítéken: a Sevilla a Levante ellen vigasztalódhat, míg a Real Madrid az Espanyol ellen igazolhatja, hogy csak kisiklás volt az elmúlt két hónapja. A kupában állva maradók közül a Barcelona Messi nélkül próbál meg visszavágni az őszi verésért, míg a Getafe a Murcia koporsójába ver újabb szögeket, s csak a lelkesedésén múlik, hogy hányat. Érdekesnek ígérkezik az Atlético zaragozai vendégjátéka, ahol számításaink szerint bármi megtörténhet. Esni fog 24 gól és megtaláltuk a hétvége legkomolytalanabb mérkőzését.

Hogy rovat lesz-e belőle, azt nem tudjuk, mindenesetre remek hétvégi fejtörőt kínálunk kedves mindnyájuknak hajtás után – lévén felnőtt tartalomról van szó. Szóval az alábbi képen egy játékos nevét rejtettük el, bizonyára nem lesz nagyon nehéz megtalálni, hogy kiről is van szó. Ha valakinek még van hasonló ötlete, az ne a kommentek között süsse el, hanem küldje el nekünk, aztán majd jól fellőjük azt is.

Még a hétközi csaták fáradalmait pihegjük magunk is, hiszen olyan heves érzelmek szabadultak el a BL egyenes kieséses szakaszának első veszteseinek teteme fölött, hogy nem egyszerű most ripsz-ropsz visszazökkenni a szürke hétköznapokba. Pedig muszáj lesz, kedves sporttársak, mert bár igazi rangadóval nem szolgál a Serie A 27. fordulója, de pont az olyan meccseken lehet nagyokat bukni, mint amilyeneknek a hétvégén nekirugaszkodnak Itália büszkeségei. A Roma erőnlétét igencsak próbára teszi ez az erőltetett menet, ráadásul ahhoz a virgoncan rohangáló ificsapathoz látogatnak, mely gyengéden simogatja az övéről fityegő, véres Inter-skalpot, a Milan pedig előreláthatólag megtépázott nimbuszát és a hatalmas Spencer formájában felszínre kerülő problémáinak újragondolását tűzi zászlajára az Empoli ellen. Száz éves az Inter (Öreg Úr?), ennek most a Reggina látja kárát, mert az ünnepi asztal középére pont szegény Amarantót szánják jól átsütve, citrommal a szájában, köretnek pedig legalább három gombócot látunk előbukkanni a San Siro szomorkás kanyarjai mögül. Rangadóra (sőt, derbire!) melegít az olasz UEFA-reprezentáns, a Fiorentina a sorrendben harmadik tartományi rangadóját vívó Sienához látogat, mely annyira nem szeretne kiesni, hogy még a nagyoknak is kellemetlen ellenfele adott esetben. És ez egy adott eset.

Felfelé indul a szinusz görbe, a múltheti mélypont után éles kontrasztban érkezett a minden képzeletet felülmúló kupaforduló, egyedül Wiese rondított bele az összképbe, biztos a szemébe került kilónyi zselé hátráltatta a kilátásban. Ha volt forduló, amikor a Bayern elleni össznépi összeesküvésről írtunk, most a párkák azt sugalmazzák, változott a csillagok állása és annyi kihasználatlanul maradt botlás után most az üldözők fogják fenékig üríteni a keserűség és bosszúság méregpoharát. A célegyenesbe fordulva elnyúlik a BM, a Bréma ezúttal valóban nyögni fogja Diegó hiányát, a forduló bombameglepetése pedig Nürnbergben kerül kicsomagolásra.

Egy órája sincs még, hogy Vucinic az ábrándos tekintetű Cannavaro mellől bebólintotta a második római gólt, de már annyi véleményt hallottunk, hogy már nem is tudjuk, melyik közülük a sajátunk. Mert ne tagadjuk, igaza van annak, aki szerint ezen a meccsen a Real megtapasztalta a rosszabb oldalról is, hogy milyen nem a jobbtól, hanem kevésbé rossztól vereséget szenvedni (lásd tavalyi bajnoki cím). Ugyanakkor nem szállhatunk vitába azokkal sem, akik szerint a Roma tökéletesen megvalósította azt, amiért útra kelt: a játékot okosan gyilkolva, a nem különösebben acélos Real-támadásokat elnéző mosollyal lenyelve, a Bernabéuban kettőt vágva esélyt sem adott ellenfelének és továbbjutott. A Porto eközben büntetőkkel maradt alul a Schalkéval szemben, a Chelsea pedig hatalmas fölényét három gólban manifesztálva lépett túl az Olimpiakoszon.

Megvan az a fájdalmas érzés, amikor kiesik a csapatod egy esélytelenebb ellenféllel szemben? Valószínűleg minden ilyet átélt szurkolóban, játékosban és edzőben hasonló gondolatok fogalmazódnak meg: végig kellett volna támadni a mérkőzést, lőni 3-4 gólt és akkor nincs semmi probléma a továbbjutással. Utólag azonban pont annyira könnyű okosnak lenni, mint amennyire fájdalmas büntetőkkel vagy egy előzménynélküli, hajrában bekapott góllal búcsúzni. Az elmúlt két év legnagyobb párbajhőse elbukott az idei első komolyabb megmérettetésén. A fentiekben vázolt recept azonban most nem működik, mert három lőtt góllal illett volna továbbjutnia a csapatnak, az meg nem hangzik igazán jól, hogy 1-2 góllal kevesebbet kellett volna kapni, és akkor minden rendben van. Pedig nincs minden rendben. Valami bűzlik a Pireneusoktól délre, mivel a Sevilla kiesése csak egy újabb jele volt annak, hogy a spanyol csapat idén vérzik. Az elmúlt négy évben elért négy európai kupagyőzelem után ez mindenképpen váratlan fordulat. Vagy talán nem is annyira?

Mégpedig heti rendszerességgel. Legatyásítva, a Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, mi jut eszébe egy adott képről. Se többet, se kevesebbet nem várunk mi sem, szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek közé helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi közfelkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Nosza.

Én már akkor fociztam, mikor még jó csaj volt az anyátok - by popp

(forrás: soccernet.com)

Angol csapatok ritkán vetítenek oktatófilmet Itáliában (legutóbb a MU torinói vendégjátékára emlékezünk nemszívesen), de Wenger céhlegényei most letették a XXI. századi mestermunkát az asztalra. Szó sem esett megilletődöttségről, tiszteletről, túlzott nyomásról – ezek a srácok pontosan tudták miért jönnek Milánóba, és akaratukat töviről-hegyire szentesítették is. Testvércsapatuk, a Manchester is tovább görgeti a BL hengert hazai pályán, ezúttal a franciák testén keresztül, és a Barca is izgalommentesen hozta, amit az Úr hozni rendelt számukra. A forduló bombája a Sevilla képébe robbant, mivel Volkan Demirel 120 perc alatt bizonyította, a poklok bugyrából is fel lehet futni a mennyek kapujába, de legalábbis a BL legjobb nyolc csapata közé. Már most jelezzük, hogy sem angol, sem pedig spanyol házimeccset nem akarunk majd nézni - a megbuherált sorsoláson kívül a Róma teheti ez ellen a legtöbbet.

Egy kicsit furcsa érzések kavarognak az emberben, amikor végiggondol a forduló történésein, ugyanis a panaszkodáson kívül nincs más lehetősége. A huszonhatodik fordulóban vagyunk és alig akad olyan csapat, amelynek szurkolói maradéktalanul örülhetnének. A listavezető Real Madrid ugyan nyert, de játékától még a fogatlan és az odavágón teli gatyával játszó farkasok is vérszagot kaphatnak. Robinho nélkül talán esélyt sem adnánk a blancóknak. A Barcelona csapata kitömte a harmatgyenge Levantét és sikerült nyernie a szintén nem túl acélos Zaragoza otthonában is. A ledolgozott hátrány ismeretében már boldog-boldogtalan a bajnoki cím visszahódításáról beszélt, amikor a közepesnél egy kicsit erősebb Atlético Madrid bolondot csinált a gránátvörös-kékek védelméből. Az egyik argentin zseni eldöntötte a mérkőzést, míg a másik argentin zseni mindössze a jelenlétével tűnt fel. A Valencia ismét kikapott, és a Sevilla is egy pofonnal gazdagabban készülhet a BL meccsére. A Villarreal hazai pályán töketlenkedett össze egy gól nélküli döntetlent, míg a Murcia csatlakozott a 2008/2009-es második vonal küzdelmeihez. Az elméletünk, miszerint egy öngólt vétő védőjátékos nagyjából tizszeres eséllyel talál be az ellenfél kapujába is, most újra megerősítést nyert. Vajon miért van ez így? Esett 32 gól, köztük nem kevés gyönyörűséget véltünk felfedezni. Tovább után részletek.

Nem ez lesz a nagy meglepetések hétvégéje, néztem végig szombaton délelőtt a szokásos heti totóm kitöltésekor a 22. forduló műsorán. Előzetesen szinte mindegyik találkozón a hazaiaknak állt a zászló, kivéve ott, ahol elfújta a szél. A Cottbus-Stuttgart meccset ugyanis a Németországon végigsöprő viharos erejű szél miatt nem játszották le. A többi esetben azonban nyugodtan elmondhatjuk, nem történt semmi, de semmi különös. Még akkor sem, ha nem minden esetben nyert végül a házigazda csapat.

Íme az összefoglaló a Bundesliga 22. fordulójának mérkőzéseiről.    

Szájtátva bámulunk és azzal kezdenénk a Serie A 26. fordulójának összefoglalóját, hogy igazi kis kapusvész tombolt, ha nem kapott volna ki az Inter. Mivel azonban a Nerazzuri idei első veresége alá is odabiggyeszthetjük a fenti címkét (Julio Cesar elképesztő bravúrokat is bemutatott ugyan, de a gól az övé volt, nem vitás), ráadásul a hat pontra beközelítő Roma vezető gólja is Bucci ajándéka volt, maradjunk ennél a témánál. A világ legjobb kapusa például mindjárt hármat kajált (neki inkább az előtte szolgálatot teljesítő harmadosztályú védelemmel van elszámolnivalója), a vele szemben álló francia fenomén, Frey is igen randán benne volt a Juve első góljában, nem is beszélve az általunk egyébként nagyra tartott Castellazziról, aki a Marassiban nézett be egy közepes lövést, miközben Jimmy Fontana 12 perc után cserét kért vállsérülése miatt. Akit viszont eddig nem tartottunk sokra, az Kalac, ő pedig fordulóról-fordulóra cáfol, most például akkora égéstől mentette meg a Milant, ami nagyon rosszkor jött volna az Arsenal elleni élet-halál meccs előtt. Visszakanyarodva az elejéhez, a lényeges dolgok zanzája így néz ki: hat pontra jött fel a Roma, a Fiorentina pedig már csak egyre van a Juvétól, a Milan viszont tovább szakad és ha nem eszmél időben, kénytelen lesz BL-t nyerni idén is.

Kőbánya blues, oh yeah – letoltuk lengyel tezsvéreink, mint a szaros gatyát, Magyarország - Lengyelország 6-2!. Ugyan finoman szólva sem szögeltük őket a kapuhoz, de magyar csapattól (részünkről) sosem látott taktikai fegyelemmel játszottunk, és egy venezuelai bérgyilkos hatékonyságával használtuk ki a helyzeteinket – ami teljes joggal kuszálta össze a lengyel idegpályákat. A gyöngyösi tornát az egész selejtezősorozat második legjobb eredményével (az olaszok vitték a prímet) zártuk, az angoloknak dévaj örömök között húztunk be 15 azaz tizenöt strigulát, a szittya macedónokat háromszor állítottuk falhoz, miközben gólt kapnunk egyiküktől sem kellett. A rájátszást március 29. és április 16. között bonyolítják, oda-visszavágó alapon a következő csapatokkal találkozhatunk: Bosznia-Hercegovina, Oroszország, Spanyolország, Fehéroroszország, Csehország, Szlovénia, Olaszország, Portugália, Ukrajna, és a két legjobb csoportmásodik Románia és Horvátország. A VB Brazíliában kerül majd megrendezésre. Tovább után rövid szabályismertetőt, és el-ké-pesz-tő videókat találunk a világ legjobbjairól. Az megvan mindenkinek, amikor a brazil futsal válogatott ellen kell kifutni?!

Írói fejlődését tekintve fontos időszaknak bizonyult, amikor hétről hétre változatosan, mindig valami újszerűséget a mondanivalójába belecsempészve kellett megfogalmaznia a tényt, csapata megint kikapott. - látom már lelki szemeim előtt az utókor irodalomtörténészeinek életművem ezen részéről mondott, pontosabban leírt ítéletét. Tény, ügyesen választok mérkőzést, amiről beszélni kívánok, de felfoghatjuk akár úgy is a dolgot, semmi sem történik véletlenül.

Pedig véletlenül akár nyerhettünk is volna. Csak a poén kedvéért. Csak most az egyszer, léccilécci.

Hamburger SV – Eintracht Frankfurt 1-0
Gyakorlatilag az összes tippszelvényünk végére rábüntettük másfélért, azt is mondjuk miért. Két meghatározó emberét nélkülözi majd a Funkel kompánia, sem a védelem közepén kősziklát alakító Chris, sem a csapat dízelmotorjaként operáló Meyer nem lesz ott, ráadásul bosszúért kiált az őszi szezonban beszedett zakó is, amit egyébként pont a már említett Meyer két góljának köszönhettek. És akkor még nem hozakodtunk elő a keser-fájdalmas búcsúval a DFB kupától. Nincs más hátra, elő a Rambó-késsel, fazékba a sasokkal, már csak azért is, mert a Leverkusen jó eséllyel betakarítja a három pontot, őket sem szabad elengedni. Az Eintracht tíz éve nem nyert a Hanza városban, a HSV meg amúgy is jobb csapat. Több indokot nem bírtunk összeszedni. Egyedül attól kell tartani, hogy Funkel újra előkapja a vasbeton elemeket a szertárból és öt védővel ereszti fel a srácokat, mert az előzetesen megadott 4-3-3 felállástól masszív röhögőgörcsöt kaptunk és vásári komédiának tartjuk. Ha viszont mégis úgy lesz, minden tiszteletünk az övé.

Két kihagyott forduló és pár ezer tapasztalatban gazdag kilométer után szeretném megköszönni tzoli és Rhynn munkáját, amivel nemcsak feledtették távollétemet, hanem írásaikkal segítették a La Liga eseményeinek követését. Velünk ellentétben a spanyol csapatok nem pihentek, sőt a szerencsésebbek (Barcelona, Getafe) még három kiírásban is versenyben vannak. Miután jövő héten a legrangosabb európai kupa visszavágóira is sor kerül, szombat estére esnek a forduló legérdekesebb összecsapásai, ugyanis kifordult a világ a sarkaiból, mert míg elől nagyon szorossá vált a küzdelem, addig lent a Murcia mintha megsajnálta volna Levantét magányában. A forduló egyik nagy kérdése az, hogy vajon negyedszer is pont nélkül marad a tartalékos királyi gárda Andalúziában, vagy átlépi árnyékát. A Barcelona másodjára utazik a fővárosba, de neki is illene feledtetnie a Getafe elleni kudarcot. A Sevilla tör fel, mint a talajvíz, a Mallorca és a Zaragoza viszont ellentétes utat jár be. Lassan véget ér a santanderi csoda is, és az Espanyol hajója is megfenekleni látszik. A Valencia és a Deportivo még mindig nem tudja, merre induljon, de az idő múlásával egyre nehezebb lesz előreverekedniük magukat. Esni fog 29 gól, és kezdőként lép pályára egy Camacho. Tovább után részletek:

Megértjük, ha erre a fordulóra valaki több pénzt tett vagy tesz fel, mint általában az angol bajnokságra merészelni szokott. Szemtelenül csábít szinte minden meccs, tálcán kínálva az esélyest, már-már elbizonytlanítóan nagy a kísértés arra is, hogy félvállról és félmondatokkal intézzünk el minden egyes taálkozót. Mi azért mindekit intünk az óvatosságra. A fordulóval kapcsolatban a Newcastle és az Arsenal teljesítménye mellett leginkább arra vagyunk kíváncsiak, kitől kapjuk a nagy maflást? Az Arsenaltól, amely Eduardo lábtörtése és Touré kiesése után, Van Persie és Rosicky távollétében próbál meg vigaszt találni a Villa ellen? Esetleg a Liverpooltól, amelynek tökeit a Reebok stadionban nyugodtan megcsavargathatja a múlt héten inkább hirtelen összeeső, mintsem rossz Bolton? Lehetséges. Egyedül a Unitedtől nem várjuk a sallert, erre inkább számítson Roy Hodgson és a Fulham! Hajtás után kiderül, mire számítunk...

Gyűrögetjük a zsebkendőnk, rágjuk a szánk szélét, köhécselünk a kínos csöndben, de végül csak bevalljuk: lapos fordulóra számolunk. Volt itt BL, UEFA, botrányos forduló, hosszabbításos DFB kupa müncheni derbivel, van Bommel honosításos rizsfelfújtja, amit csak a jónép megkíván. Némileg törvényszerű, hogy beköszönt a recesszió, rajtunk üt az télvégi melankólia, ámbátor ha a Hertha – Duisburg csemegét túléljük, már nagy bajunk nem lehet. Nem úgy, mint a Bayernnek. Tavaszi forma alapján rangadónak billogozzuk a Sasok északi berepülését, és természetesen a Werder - Borussia ütésváltásról sem felejtkezünk meg. Hirtelen jött fölös idejében (3 hetes eltiltás), Diegót torinói városnézésre csábítjuk, van der Vaart meg kobzakodjon csak Kyrgiakosszal.

Na, ki kap jobban hányingert, ha a labdára kell néznie? A Roma, mely bő két héten belül megütközött a Juventusszal, a Real Madriddal, a Fiorentinával és az Interrel, majd a hétvégén fogadja a Parmát, szerdán pedig következik a Real elleni visszavágó? Esetleg a Milan, melynek ugyan kevésbé voltak veretesek az ellenfelei, de a sérülések, eltiltások és formahanyatlások miatt nem volt kevésbé megerőltető a menetelésük, ráadásul rajtuk a nyomás is lényegesen nagyobb, hiszen a nemzetközi szinten mindent megnyerő Rossoneritől már talán jogosan várnának el valamit szurkolóik a Serie A-ban is. Az Intert is bátran idevehetjük (bár a fenti párossal ellentétben ők a héten nem lépnek pályára a BL-ben), ők két nagyon fontos rangadót tudtak le múlt héten, ráadásul bár mindkét meccsben benne volt a vereség, végül Mancio gárdája veretlenül úszta meg a két legutóbbi fordulót. Más kérdés, hogy az egyébként is ezer sebből vérző Nerazzurit mennyire viselik meg a sorozatos tétmeccsek, még akkor is, ha az olasz csapatok közül nekik van a legerősebb keretük. A hétvége rangadói közül ezúttal a Juventus-Fiorentinát vesszük górcső alá, de igencsak kíváncsian várjuk a Milan-Lazio történelmi összecsapást, fontos kérdésekről dönt majd az Udinese-Atalanta, és a Napoli-Inter is tartogathat meglepetéseket.

Azt kell mondjuk, bajnok az Inter, hiszen a kilenc pont fór több, mint masszív, a döntetlennel viszont értelemszerűen a Roma sem növelte előnyét a Juve előtt, a Fiorentina ellenben a Livorno legyőzésével visszaelőzte a Szicílián ikszelő Milant, így az első öt helyen csak minimális változások álltak be. Barátkozzunk a gondolattal: a hátralévő küzdelmek a BL-helyekért, az UEFA-kupáért és a kiesés elkerüléséért zajlanak majd. Szolid izgalmakat a kupa prezentálhat még, meg persze a tabella hátulja, ahol a két sereghajtó kivételével őrületes mozgolódás vette kezdetét, aminek köszönhetően a pár hete még a középmezőnnyel kacérkodó Livorno találta magát az orálisan kielégített hímtag rossz oldalán. Középen a Samp elszalasztotta esélyét, hogy megelőzze az Udinesét, sőt vereségével igencsak magára engedte az Atalanta-Palermo párost, sőt, ami még jobban fáj, a Genoát már csak jobb gólaránnyal előzi meg. A két percen múló bajnoki cím és a 25. forduló krónikájához hajts tovább!

A főszereplő: Graeme Souness
A meccs : Fenerbahce-Galatasaray: 1-1, Török kupadöntő, 1996. április 5.

Képzeljük el, mi történne ha a Fradi Üllői úti legyőzése után az Újpest edzője kitűzne egy óriás lila-fehér zászlót a pálya közepére! Előttünk van? Mi is látjuk lelki szemeink előtt, korhatáros jelenetek egész sora. Graeme Souness a Galatasaray edzőjeként valami hasonlót tett, nem is akárhol, a Fenerbahce stadionjában. Megúszta. Miután az esélytelenebbnek hitt Galata Dean Saunders góljával a hosszabbításban megnyerte a kupát, Souness lincshangulatot előidézve a pálya közepébe szúrta  csapata piros-sárga zászlaját. Kétségkívül  a szemtelenség csimborasszója, még akkor is, ha állítólag azért tette, mert a Fener egy vezetője rokkantnak nevezte, amikor a Galatához szerződött szívműtétje után. Nekünk magyaroknak persze nem újdonság, hogy a törököknek zászló-ügyben könnyen meggyűlik a bajuk egy bajuszos fickóval. Kép és videó hajtás után...

1929. február 27-én látta meg a napvilágot a valaha élt egyik legnagyobb brazil védő, ami egyrészt pompás apropót szolgáltat, hogy ezúton is kiváló tisztelettel köszöntsük, másrészt megvizsgáljuk, hogy milyen hatást gyakorolt a világ futballjára Djalma Santos – Cafu, Roberto Carlos, Ashley Cole, vagy éppen Oleg Luzhny ősapja, a vonal mellett rohamozó, felfutó védő prototípusának megteremtője.

Igazán örömteli pillanatot éltek át a Spurs szurkerei a hétvégén. A Carling Cup vasárnapi döntőjét követően a White Hart Lane-en kilenc év után először kellett a vitrin kulcsát visszakérni a takarítóbrigádtól, de talán már a zárat is meg kellett kenni, hogy működjön. Juande Ramos - igazi kupagyőztes híréhez méltóan - alig négy hónappal érkezése után megnyitotta azt a szekrényt, amelynek ajtócsapódásai oly kedvesek minden yiddo számára. Most minden szép a Spurs háza táján. Gurul a bőr, Ramos stabilizálta védelmet és ami szintén nagyon fontos, hisznek egymásban és magukban. Edző a játékosokban, játékosok az edzőben. A Spursszel kapcsolatos állandó kétségeket is oszlatni látszik a csapat, és jövőre talán végre tényleg csatlakozhatnak a BL-helyekért küzdőkhöz. Most azonban egyelőre még a döntőnél tartunk... A jeles alkalomból egy igazi Spurs-fanatikust kértünk fel arra, hogy írja meg, miként ért véget kilencéves ínség a Lane-en. Mi kiegészítésként kötelességünknek érezzük  megjegyezni: vendégszerzőnkhöz hasnlóan, de sokakkal ellentétben a Kékek kudarcát mi nem Petr Cech hibájának tulajdonítjuk. Fogadjátok hát szeretettel Woland írását, akinek ömagához képest meglepő és tiszteletre méltó visszafogottsággal, a csapat egyes legendáival kapcsolatban pedig bájos elfogultsággal sikerült megírnia kedvenceinek rég várt diadalát. Hajtás után a beszámoló, amit ezúton is köszönünk!

Rendhagyó hétközi beharangozónkat természetesen a tegnapi derbivel kapcsolatos meglátásaink zanzájával nyitjuk, aztán pedig rászabadítjuk magunkat a forduló, a szezon, az év legnagyobb jelentőséggel bíró rangadójára. Az Inter-Roma meccsek ráadásul az utóbbi időben szinte kivétel nélkül sokgólos, jó meccseket és nem ritkán vendéggyőzelmet hoztak (tavaly a Roma bajnokin és Szuperkupa meccsen is győzni tudott a San Siróban, míg idén szeptemberben az Inter gyalázta bele az Olimpico pázsitjába a mérkőzés nagy részében emberhátrányba játszó farkasokat), ezért a tévedés jogát fenntartva most sem az olaszos rangadókra jellemző pöcsölést, taktikázást és rugdosódást várjuk, hanem nyílt, sok helyzetet hozó, igazi rangadót. Lesznek még UEFA-kupás helyekért zajló rangadók, szokás szerint kiesőjelöltek is összecsapnak, ugyanakkor a remek osztalékoktól megrészegülve felkérünk mindenkit, hogy nagyon drukkoljon a Cataniának. Serie A, 25 játéknap hajtás után.